A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 5. szám

Hetedik évfolyam. 5. szám. Budapest, 1888. január 29. V. sas - utca 14. szám. Kiadóhivatal: V. sas - utca 14. szám. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Df. RÉVAI LAJOS. — Dr. STILLER MOR. ügyvédek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓJÍ. Megjelen minden vasárnap. i árak: helyben vagy vidékre bér­mentve küldve : egész évre 6 frt — kr. fél » . . 8 » — » negyed 50 Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalványnyal kül­dendők. TARTALOM: A bíróságok védelmére. I. Irta: Lepossa Dániel, magyar­óvári kir. járásblró. II. Irta : O a c s á 1 y i Lajos, fehérgyarmati kir. járás­biró. — Kritikai szemelvények az öröklési jogról szóló törvényjavaslatból. Irta: Bánffay Simon, kir. tanácsos és pécsi kir. közjegyző. — Az ügyvédségről szóló törvényjavaslatnak előadói tervezete. Irta: dr. Dell'­Adami Rezső, budapesti ügyvéd. -- Nyilt kérdések és feleletek. (Per­újítás eskü által eldöntött bagatell ügyben. K. S. Felelel a >Jog< 52. sz. I. alatti kérdésié Irta: Molnár László, kir. aljárásbiró Lippán.) — Sérelmek. (Decemberi igazságszolgáltatás vagy a statisztika a felsőbb bíró­ságoknál. Irta : dr. W e i s z Ignác, brassói ügyvéd.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetés. MELLÉKLET: Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. Ki­vonat a »Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — Pályázatok.) A „Jog Törvéin/tíívif i88f. évfolyamának t. elö= fizetői jelen számunkhoz mellékelve veszik az i88j. évi torvé= nyek 16. és íy. ivét {22Q—lap,) valamint a címlapot és tárgymutatót. Ezzel be van fejezve az i88j. évi törvények közlése z még csak 1 — 2 igazságiigymimsteri rendeletet fogunk az 1887. évről megküldeni. A bíróságok védelmére. Válasz a »Jog« e. i. 2-ik számában megjelent »Hátralékok« cimü cikkre, % i Egy idő óta hivatott és nem hivatott tehetségek külön­féle módon iparkodnak azon nagy aktuális kérdést meg­oldani, hogy mikép szüntettessék meg a felsőbb bíróságoknál ijesztő mérvben felszaporodott hátralékhalmaz. Annyira sok és különféle az ajánlott orvosszer, hogy igénytelenségem érzetében nem szándékozom e receptek százait újakkal sza­porítani, — s ha mégis ezen kérdéshez hozzászólni bátorko­dom, teszem ezt csupán azon okból, mert némelyek a külön­féle gyógymódok ajánlói közül a baj okául főleg, sőt kizá­rólag az elsőfolyamodású bíróságok tagjainak *felületes­s é g é t, t u d at 1 a n s á g á t, sőt r o s s z a k a r a t á t« tüntetik fel, mint teszi ezt Bésán Mihály, lugosi kir. közjegyző ur a »Jog« 2-ik számában megjelent cikkében. S bár jól tudom, hogy az első bíróságoknak tagjai közül sokan volnának nálam hivatottabbak a támadás visszautasí­tására, mégis megtörténhetnék, hogy mindegyik első folya­modású biró magát a t. közjegyző ur által érintetlenül hagyott aigen kevés kivételhez« számítaná s a cikk­válasz nélkül hagyatva a »qui tacet consentire videtur« elvé érvényesülhetne. De meg a »l'roximus ardet Ucalegon« közmondás alkalmazásától sem félhetek, már csak azon okból sem, mert a t. cikkiró ur, tudtommal, ezen a vidéken a bíróságok fölött vizsgálatot nem tartott. De a tárgyhoz térve, mindenekelőtt tisztelettel bátor vagyok kérdezni a t. közjegyző úrtól, hogy az ország első­folyamodású bíróságai hány tagjának dolgozatát vizsgálta meg, s hol szerezte s gyűjtötte tapasztalatait és adatait arra, hogy az igazságtalanság gyanújától nem félve, bátran ki­mondhatta, mikép az elsőfolyamodású bíróságoknál a »felü­letesség, tudatlanság, sőt rosszakaratú annyira el van ter­jedve, hogy az alól »igen kevés a kivétel«. Majdnem el kell hinnem, hogy állítása bizonyítására | vannak elfogadható adatai, s ily nagy horderejű nyilatkozat világgá bocsátására indokul nem tart elégségesnek egy váltalános a panasz«-félc frázist. Készséggel elhiszem, hogy vannak bíróságok az ország­ban, melyekre ráillik a cikkiró ur vádja — hisz salak- min­denben van, — de meg vagyok győződve, hogy épen ezen salak a »kevés kivétel« és nem megfordítva ! Ez pedig nagy különbség! De nem szándékozom az elsőfolyamodású bíróságoknak védelmét a t. cikkiró urnák bebizonyithatlan s e szerint tarthatatlan állításában már ép c/. okból föltalálni, hanem személyesen szerzett tapasztalataim alapján, egész tárgyilagos­sággal előadom, hogy mik a felebbvitelek nagy számának legáltalánosabb okai. Ilyen ok mindenekelőtt tételes magánjogi tö r ­vényünk hiánya. A mint a biró előtt folyó peres ügy nem liquid, 1 vagy okiraton alapuló magánjogi követelésből származik, már alig talál a biró tételes törvényt, melyre ítéletét alapit­hatná, hanem auctorokból (kiknek nézetei olykor egymással ellenkeznek), az osztrák polgári törvénykönyvből, fennálló jogszokásokból és felsőbb bírósági határozatokból (melyek­ismét igen gyakran egymással ellenkeznek) kell itéletének indokaihoz az anyagot összegyűjtenie, melyeknek azonban egyike sem ér fel a tételes, szentesitett törvény tekintélyé­vel s így mi sem természetesebb, mint az, hogy az Ítélettel meg nem elégedő fél magasabb forumot keres, hol az alkal­mazott, de tételes törvény erejével nem biró jogi elveket megdönteni, illetőleg annak érvénytelenségét kimutatni meg­kísérelhesse. Ilyen ok, másodszor, a létező törvények 1 e g­| többjének' homályos és különféle magyaráza­tot megtűrő szövegezése mely körülmény minden gyakorlati jogász előtt annyira ismeretes, hogy annak további fejtegetésétől ezen szaklap tisztelt olvasói előtt felmentve érzem magamat. Ilyen ok, és pedig nevezetes ok, harmadszor a felsőbb b i r ó s á g o k n a k határozat a i k hozatala n á 1 i inga­'< dozó gyakorlata. Ha a t. cikkiró behatóan meg\izs­gálná s egymással összehasonlítaná az oly nagyon kárhoz­tatott elsőbiróságokhoz leérkezett felsőbb bírósági, különösen másodbirósági — határozatokat, ezen állitásom valóságáról meggyőződést szerezhetne. Ilyen hatá­rozatok gyakran még magát a felebbezőt is meglepik. Tudok esetet — kívánatra a cikkiró urnák, vagy bárkinek magán­úton az adatokat is közölhetem -midőn két telj esen analóg igényperben teljesen ellentétes másodbirósági határozat hoza­tott, s a véletlen még azt a malíciát is elkövette, hogy az í ügyek ugyanazon napon érkeztek vissza az illető elsőbiró­I sághoz. Tudok tapasztalásból esetet, midőn a kir. tábla, a kir.

Next

/
Oldalképek
Tartalom