A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 5. szám - A bíróságok védelmére I-II

36 & JOÖ. Curiának átalános alkalmazásban levő döntvényére alapitott első bírósági ítéletet megváltoztatott (adatokat, mint fentebb, közölhetek). Es igy tovább a végtelenségig! Azt hiszem ezen szaklap gyakorlati jogász olvasói az általam felvetett példákat tudnák még folytatni. Lehet-e ily körülmények között az elsőfolyamodásű bíróságokat vádolni azért, hogy a táblán a hátralékok felszaporodtak, hisz a jogkereső felek sok esetben a felebbvitel jogorvoslatát valóságos kockajátéknak tekintik, mely igy is, ugy is fordulhat, s olykor fordul is. De egyik legnevezetesebb tényező a felébb vitelek számának emelésére a magyar népnek nemcsak itthon, de a külföldön is ismert perlekedő viszketege, — az úgyneveze tt »Rechtshaberei« — mely fájdalom az ügyvédeknek egy igen nagy része által szintén nem mérsékeltetik. Tisztelet a beismerem : nagy számú — kivételnek. Tudok példát, midőn az ügyvéd, a törvény félre nem magyarázható, világos rendeletére alapitott ítéletet csupán időnyerés okából felebbezte. Az ilyen haszontalan és alaptalan felebbezéseknek épen a tábla vehetné elejét azzal, hogy az ügyvédnek felebbezési díjait s költségeit saját ügyfele ellenében sem állapítaná meg. Alkalmazható volna ez akkor is, habár az első bírósági határozat nem tételes törvényen, hanem a felsőbb bíróságoknak általánosan s következetesen keresztülvitt gyakorlatában kimondott jogelveken alapul. Erre nézve csak egy példát említek: Az utóbbi időben a rosszhiszemű vagyonátruházások a hitelezők kijátszása céljából, családtagok között nagyon elharapództak, s a felsőbb bíróságok — ezúttal dicséretes következetességgel — az ily módon átvett ingóságok iránt benyújtott igénykereseteket elutasítják. Most az alsóbiróságok is ezen elvet elfogadva szintén igy határoznak, s mi az eredmény? az, hogy ügyvédi képviselettel lefolytatott 10 ilyen ügy közül legalább 9-ben a határozat felebbvitetik, holott az ügyvéd a felebbvitel sorsát a fentebb emiitett felsőbirósági gyakorlatból előre láthatja. A felebbezett ügy visszaérkezik, az elsöbirósági határozat helybenhagyatik s az ügyvéd díja és költségei saját ügyfele ellenében — megállapittatnak. De nem folytatom tovább! Hiszen cikkem elején kijelentettem, hogy nem szándékozom magamat az illetékes köröknél a felebbvitelek apasztására irányuló törekvéseikben hívatlan tanácsadóul feltolni és csuda-kurákat ajánlani, de kötelességemnek tartottam rámutatni arra legalább részben, hogy a felebbezéseknek nem kizárólagos, sőt nagyon is másodrendű oka az alsóbb bíróságok tagjainak cikk ró által állított általános, de az én szilárd meggyőződésem szerint csak kivételesen előforduló »felületessége, tudatlansága és rosszakarata«, mert a mai rendszer mellett a legképzettebb, legigazságosabb s legalaposabb első bírónak határozata sem arrogálhatja a felek megnyugvását, mire nézve elég példa az, hogy a felebbvitelek nemcsak a táblán, hanem a c u r i á n i s ijesztő mérvben szaporodnak. Nos! tisztelt cikkíró ur! Hiszen a Curiához pedig már nem az — ön szerint — »felületes* elsőbiróságok határozatai vitetnek fel! Hátha még a perrendtartási novella a Curiához felvihető ügyek számát oly erősen meg nem apasztotta volna! Tessék erre válaszolni! A rendszerben gyökerező hibákért és hiányokért az első bíróságokat állítani bűnbakul, sem nem igazság, sem nem méltányosság! Nem akarok a tisztelt olvasó türelmével hosszasan visszaélni, csak még néhány szót kérek! Azt állítja a tisztelt közjegyző ur, hogy ha a külföld a felebbezések tekintetében velünk összehasonlittatnék, az eredmény ránk nézve igen szomorú volna. Bár sem a t. cikkíró urnák, sem nekem erre nézve statisztikai adataink nincsenek, mégis készséggel elhiszem állítását, de viszont kérem, hogy ő meg higyje el nekem, hogy a külföld első bíróságainak kezében van kitűnő tételes magánjogi törvény | nekünk semmilyen sincs, — kitűnő perrendtartás, — nekünk van foltozott, melynek már foltjai is szakadoznak, — kitűnő és a nemzetnek már úgyszólván vérébe átment büntető törvény, nekünk van új, melynek hiányosságától magas állású és tekintélyű személyiségeknek épen ezen lapok hasábjain nemrég lefolytatott vitája győzte meg a jogászközönséget! ! — mindezek helyett van azonban egy rendelet chaoszunk, i mely már oly mérvű, hogy egy-egy szükséges rendelet kikereséséhez is bizonyos foka a zscniálitásnak szükséges. De ne essünk kétségbe! a legújabb időben ezen a téren oly haladás mutatkozik, hogy —reményijük nem sok idő múlva a nélkül, hogy az elsőbiróságok személyében nagyobb változás állna be, — a t. közjegyző ur, a rendszer módosítása s tételes magánjogi és egyéb törvények hozása után, azt fogja tapasztalni, hogy az első bíróságok még sem oly »felületesek, tudatlanok és rosszakaratuak*', mint a »Jog« 2-ik számában közzé tett cikke előtt hitte. Lcpossa Dániel, s magyar-óvári kir. járás&iroí r ii. A »Jog« folyó évi 2-ik számában fennebbi cím alatt Bésán Mihály kir. közjegyző úrtól megjelent cikk egyáltalában nem felel meg az igazság követelményeinek, — nem csak azért, hogy abban az alsóbb bíróságokra nézve oly cselekmények soroltatnak fel, — melyek a legnagyobb kétely tárgyául szolgálnak, hanem azért is, mert B. ur az alsóbb bíróságoknál működő bírósági tagok kevés részét vételezi ki a legvastagabb tudatlanság, rossz akarat, felületesség vádja alól, — tehát a nagy többséget amaz odiosus váddal illeti, — sőt a felsőbb bíróságoknál feltorlódott hátralékok szerző okainak is az alsóbb bíróságokat tünteti fel. Valóban ama cikk arra I enged következtetni, hogy B. ur vagy nem ösmeri az alsóbb í bírósági szervezetet, vagy nagyon elfogult, vagy eshetöleg ! egy pái' alsó bíróságnál észlelt hiányokon megindulva, bocsátotta nyilvánosság elé »hátralékok« című czikkét. Az alsóbb bíróságokat nem védem, de nem is szorultak védelemre; de azt állithatom hogy a birák nagy többsége, a képzettség niveauján áll: és az el nem hihető, hogy még a leggyengébb képzettségű biró is képes lenne odáig menni, hogy irnok és díjnok által hozott ítéleteket aláírva adományoztatna ki? hiszen az a bírói tekintély aláásása, megsemmisítése lenne. Melyik az az önérzetlen biró, ki magát oly lealázó ténynek alávetné ? A felsőbb bíróságoknál a hátralékok felszaporodásának 1 okát — B. úron kívül — senki sem találta az alsóbb bíróságoknál működő bírói tagok szakképzettségének hiányában, — pedig ama tárgyról nálamnál, de B. urnái is szakképzettebb egyének cikkeztek — és a hátralékok mikénti elhárítása ' iránt javaslatot is tettek ; ha T e r n o v s z k y, C s i 11 é r y és I Gazdy cikkeit átolvassa, meg fog győződni, hogy egyrészt ! a szervezet és másrészt a személyzet csekély száma okozza, I azon cikkíró által is emiitett elszomorító képet, mely szerint felsőbb bíróságaink a hátralékok özönében úsznak. Egyáltalában tarthatlan B. ur azon állítása is, mintha az alsóbb bíróságoknál a felek csakis oly határozatok ellen tesznek felebbezést, melyek tudatlanságból, rosszakaratból és felületességből származnak. Istenem, egy pár sorban mennyi tévedés! Ha amaz állítás igaz lenne, akkor a felsőbb bíróságok a felebbezések óriási özöne által nem boríttatnának el, j mert azt csak megengedi B. ur, hogy az alsóbiróságok tagjai : között még sincsenek annyi hivatásuknak meg nem felelő bij rák, hogy tudatlanság, rossz akarat és felületességből hozott határozataik miatt oly sok felebbezések télessenek, melyek a felsőbb bíróságok működését tetemes hátralékokkal gátolják. B. urnák, mint közjegyzőnek tudnia kell, s tudja is, hogy a jelen szervezet s törvények tág tért nyitnak a felebbezésekre, az idő további húzása céljából a legtisztább kere! set felett hozott itélct is felebbezés tárgyát képezi ; tudnék elősorolni eseteket, hogy az árverés stádiumán álló, s joo-os