A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 4. szám - Az ügyvédségről szóló törvényjavaslatnak előadói tervezete. folytatás

11 i! JOG. az ö mentségéül birói figyelembe vehető nem volt. Mindezeknél } fogva alperest, mint a panaszlott kár okozóját a kárvallott fel- | peres részére a beigazolt 160 frt kárösszeg s jár. erejéig el- I marasztalni kellett. A budapesti kir. ilélö tábla (1887. április 5-én 6,721./p, j 87. sz. a.) : A felebbezett ítéletet megváltoztatja, felperest kerese- ! tével elutasítja stb. Indokok: A debreceni m. kir. pénzügyigaz- : gatóságtól 1,895./886. sz. a. beérkezett vizsgálati iratok tanúsága \ szerint, a dohánycsempészet által elkövetett kihágás miatt, felperes ellen folytattatott a vizsgálat és e vizsgálat annak következtében szűnt meg, hogy felperes önként lefizette az egyetértöleg megállapított 160 frt 50 kr. pénzbírságot. Ha tehát valónak is vétetik az az előadása, hogy a pénzügyőrök által az ő pajtájában talált 162 zsinór dohány, nem az ö tulajdona volt, hanem az alperesé, kártérítési kereshetőségét javára alperes ellen még akkor sem lehet megállapítani, mert akkor, ha a felek tiltott cselekményben közösen vannak érdekelve, a tiltott cselekményből kifolyólag egymás ellenében jogokat bíróság előtt nem érvényesíthetnek. Felperesnek ama keresetbeli előadása pedig épen nem jöhet figyelembe, hogy ő alperesnek kérelmére adta volna át nevezett egyénnek dohányraktárát és hogy a szóban levő dohánycsempészetnél teljesen ártatlan, mert első előadásával merőben ellenkezik a pénzügyőri hatóság alatt 1881. évi március 17-én tett vallomása, az utóbbi pedig figyelmen kivül hagyandó felperesnek ama ténye folytán, hogy ő a bár egyezségileg megállapított bírságot maga elfogadta. A m. kir. Curia (1887. dec. 16-án 4„501./p. 87. sz. a.) : A budapesti kir. itélő tábla Ítélete azon indoknak, mintha akkor, midőn a felek valamely tiltott cselekményben közösen vannak érdekelve, a tiltott cselekményből kifolyólag egymás ellenében jogokat a bíróság előtt soha sem érvényesíthetnének — mellőzésével, egyéb felhozott indokainál fogva és még azért is helybenhagyatik, mert az 1,395-/886. sz. a. pénzügyőri iratok között fekvő j vallomása szerint felperes maga is dohánytermelő lévén, tudomással birt arról, hogy a kincstár részére szállitni kellett, sőt pénzügyőrileg már lezárolva is levő dohányt alperesnek más helyre átszállítani nem szabad. — Midőn tehát a jobb tudomása ellenére saját állítása szerint pajtáját dohányelrakásra alperesnek mégis átengedte, a dohánycsempészet előmozdításában részessé lett és igy az a miatt reá róvni célzott és egyezségileg elfogadott keresetbeli bírság őt saját ténye mellett sújtván, annak megtérítését alperestől annál kevésbé követelheti, mivel az alperest terhelő cselekmény bírságolás tekintetében a felperes terhére rótt cselekvénytől külön tekintet alá esik. Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Kényszeregyezség nem teljesítésének jogkövetkezménye. (1881 : XVII. t.-c. 226. §-a.) A budapesti kir. kereskedelmi és váltó-törvényszék: Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Felperes kereseti j előadása szerint a keresethez C. alatt csatolt váltóbeli 172 frt 15 kr. összegnek 60%-töliját tevő 103 frt 27 krt azért követeli, mert alperes az ellene folyamatban volt csődben létrejött és jóváhagyott kényszeregyezségnek annyiban, a mennyiben a 40%-tóli 6K frt 88 kr. kiegyezési hányadra kifizetett 45 frt 92 kron kivül még járó 22 frt 96 krral elfogadott váltót a lejáratkor 1886. évi július 6-án be nem váltotta és igy egyezségileg elvállalt kötelezettségének eleget nem tevén, a kényszeregyezség alperesre nézve a csődtörvény 226. §-a értelmében hatályát vesztette. Minthogy azonban egyfelől a csődtörvény 226. §-ában az esetre, ha a közadós egyezségileg elvállalt kötelezettségének eleget nem tesz, j kimondatott azon jogkövetkezmény, hogy a kényszeregyezség reá j nézve hatályát veszti, a hitelezőnek arra, hogy a közadóstól ere- j deti követelését, illetve az abból még fenmaradt hátralékot per j utján, a többi hitelezőktől egész önállólag követelhesse, nem ad jogot, hanem a hitelezőt kifejezetten csak arra jogosítja fel, hogy a közadós ellen a csődnek újból megnyitását kérelmezhesse. Minthogy másfelől felperes saját előadása szerint az egyezségi összegből még ki nem fizetett 22 frt 96 krnak behajtása végett az erről szóló váltót beperesitette s az ennek folytán az alperes által a 2/. alatti vevény szerint 1886. augusztus 3l-én postán elküldött 31 frt 14 krt még a jelen kereset beadása előtt kezéhez vette, azt az egyezség értelmében még követelhető Összegnek s járulékainak törlesztésére elfogadta; minthogy ekként alperes egyezségileg elvállalt kötelezettségének még a jelen kereset megindítása előtt eleget tett, de felperes különben is a 22 frt 96 kros | egyezségi váltó beperesitésével a létrejött egyezséghez való ragaszkodásának kifejezést adván, ettől, miután alperes egyezségi kötelezettségének megfelelt, el nem térhet és eredeti követelésének megfizetését nem követelheti: felperest keresetével elutasítani kellett. (1886. novembei 15-én 51,229. sz.) A budapesti kir. itélö tábla: A kir. itélő tábla az elsőbíróság ítéletét annak indokainál fogva helybenhagyja. (1887. április 25-én 7,803. sz.) A m. kir. Curia: A kir. itélő táblának ítélete felhívott indokainál fogva helybenhagyatik. (1887. évi október hó 11-én 678. váltószám.) A váltóaláirás valódiságának bizonyítására a föeskü nem csupán arra Ítélhető meg, hogy az aláírást tagadó az aláírást nem eszközölte, hanem arra is, hogy arra mást sem bizott meg. A nagybecskerekí kir. törvényszék: Az 1886. évi augusztus ll-ik napján 4,610. sz. alatt kelt sommás végzés hatályának fentartása mellett, tartoznak alperesek a Batoson 1886. évi augusztus 1-én 140 frtról kiállított váltó alapján, mint váltókötelezettek a kereseti 140 frt váltóösszeget felperesnek megfizetni egyetemleg. Indokok: A kereseti váltó az 1876. évi XXVII. t.-cz. 3. §-a megkívánta minden törvényes kellékekkel bir. Az azon látható s a hivatkozott t.-c. 7., 8., illetve 21. §§-aihoz mért váltói nyilatkozatok feltétlenek s igy feltétlen kötelezettséget is állapítanak meg ; annál inkább, mert első és másodrendű alperesek elfogadó, illetve kibocsátói minőségükben tett aláírásaik valódiságát nem is tagadták, a forgató harmadrendű alperes pedig, bár tagadta aláírásának valódiságát s illetve állitá. hogy az uem tőle származott, a részére felkínált esküt akként módositá és vállalkozott letenni, hogy a felperes részéről szövegezett eskü tartalmából éppen azon körülményt kívánta kihagyni, melyre ha az esküt le nem teszi, feltétlen váltói kötelezettségét állapítja meg; ez esetben a perrendt. -Si. §-ának alkalmazásával annál inkább, mert a 221. §-ból kifolyólag is a bizonyitandott ténykörülményre már is pervesztesnek tekintendő, meghatalmazásból eredetinek lévén forgatói minőségben tett aláírása vélelmezendő. A hivatkozott tanubizonyiték, eltekintve, hogy formailag sem lön perrendszerüen a hivatkozás téve, mert mig az egyik tanú csak vezetéknéven neveztetett, a másik neve teljesen mellőztetett, azért sem volt elrendelhető, mivel félbizonyiték leendett ez által is szolgáltatva, a fen forgó körülmények között a váltókötelezettek pótesküjével ki nem egészíthető, miután szemben a váltótörvény ll. §-ával a váltó birtoka iránt emelt alperesi kifogás is elesik, alpereseket benyújtott kifogásaikkal elutasítani és a sommás végzést hatályában fentartani kellett. (1886. évi november hó 3-án, 5,188. szám.) A budapesti kir. itélö tábla : A kir. itélő tábla az elsőbiróság ítéletét első és másodrendű alperesekre vonatkozó részében helybeli" hagyja ; harmadrendű alperes Sz. Milánra nézve azonban megváltoztatja és a sommás végzés hatályát ezen alperes ellenében csak az esetben tartja fenn, ha Sz. Milán alperes a főesküt leteszi arra: »hogy az A. alatti váltón látható Milán Sz. forgatói névaláírása nem tőle származik, és hogy ennélfogva ezen aláirás nem valódi.« Indokok: A kereseti váltó minden törvényes kellékkel el van látva, felperes váltóbirtokosi minősége pedig a rendelvényes harmadrendű alperes üres forgatmányával a váltótörvény 8—10. §§-ainak megfelelően igazolva. Első- és másodrendű alperesek a kereseti váltón látható kibocsátói, illetve elfogadói aláírásuk valódiságát elismerték; harmadrendű alperes forgatói névaláírása valódiságát tagadván, a felperes által kinált főesküt arra nézve, hogy a névaláírás nem tőle származik és ennélfogva nem valódi, elfogadta, minélfogva tekintettel arra, hogy föesküvel való bizonyításnak a váltóeljárás 26. §-a értelmében, váltóügyekbeni egyéb körülményre, mint az aláirás valódiságára nézve, csak a felek beleegyezésével van helye, alperes pedig a kinált eskünek azt a részét, hogy forgatói aláírásának tételére meg nem hatalmazott, határozottan ellenezte: a per kimenetelét a fentérintett első eskütől kellett harmadrendű alperesre nézve függővé tenni. Mellőzendő volt az a kifogás, melyet alperes a 2/. alatti kérdőpontokra kihallgatni kért Grosz N. tanúval kínált bizonyítani : hogy elsőrendű alperes az A. alatti váltót oly célból adta át felperesnek, miszerint annak alapján részére 100 frt kölcsönt vegyen fel, minélfogva felperes a váltóösszegnek 140 frtra való