A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 4. szám - Az ügyvédségről szóló törvényjavaslatnak előadói tervezete. folytatás

JOG. ló kitöltése miatt rosszhiszeműnek volna tekintendő ; mert alperesek a váltó kitöltésére nézve bizonyos megállapodást nem is állítván, felperes feltétlenül jogosítva volt a kitöltetlenül átadott váltót kitölteni. Ennélfogva a fenti körülmény teljesen lényegtelen s az arra vonatkozólag felajánlott bizonyítási eljárás felesleges. (1887. évi május 6-án, '2,556. szám.) A kir. Güria : A másodbiróság fentebbi számú és keletű Ítéletének harmadrendű alperesre vonatkozó felebbezett része a föeskü szövegének azon megváltoztatása mellett hagyatik helyben, hogy Sz. Milán harmadrendű alperesnek az eskü arra Ítéltetik meg. »hogv a beperesitett A. alatti váltón látható Sz. Milán for-. >ratoi nevet sem ö nem irta, sem nevének aláírásával mást meg nem bízott.« Egyebekben a másodbiróság ítélete nem felebbeztetvén, érintetlenül hagyatik. Indokok: Harmadrendű alperes által megtagadott és hamisnak nyilvánított forgatói névaláírás valódiságának igazolása végett felperes által kinált föeskü szövege szerint való bizonyítás, a váltóeljárás 2(1. §-a alapján, azért nem tagadható meg, mert hamisnak nem tekinthető az oly névaláírás sem, mely az aláirt nevet viselő egyénnek akarata folytán, bár egy harmadik személy által vezettetik valamely okmányra s törvény által nincs kizárva, hogv váltókötelezettség megbízott által eszközölt névaláírással is vállaltathassék; ha tehát harmadrendű alperes, ki állítása szerint irni nem tud, valakit nevének aláírásával megbízott, az esetben a kereseti váltón látható névaláírása nem lehet hamis és hamisnak akkor volna tekinthető, ha nevének aláírására senkit fel nem jogosított, ehhez képest lényegileg az aláirás hamis, vagy nem hamis volta forogván kérdésben, ennek esküvel való bizonyítása pedig a per rendtartás 171. i;-ának d \ pontja által megengedve s ezen bizonvitási mód a váltóeljárás 26. §-ának 2. bekezdése szerint váltóperekben is alkalmazható lévén, a másodbiróság által alperesnek odaítélt eskü szövege, a felperes által kínált eskü tartalma szerint megváltoztatandó s ezen változással egyebekben a másodbiróság ítélete annyival inkább helybenhagyandó volt, mert azon esetre, ha harmadrendű alperes a részére odaítélt fentebbi esküt leteendi, felperes mint harmadrendű alperessel szemben pervesztes fél, ennek okozott per és kapcsolatos felebbezési költség megtérítésére a váltóeljárás 31. §-ának 3. bekezdése és a perrendtartás 251. §-a értelmében helyesen köteleztetett. (1887. okbóber 4-én, 658. váltószám.) Bűnügyekben. Azon hivatalnok, a ki hivatalos teendőihez nem tartozó cselekményt, bár a hivatalos alak megtartása mellett végez, s ez által magának jogtalan vagyoni hasznot szerez, nem hivatali halálommal visszaélést, hanem csalást követ el. ÍB. T. K. 379., §• 1. p. és 475. § ) A budapesti kir. törvényszék : J. Adolf volt rendőrségi alkalmazott, jelenleg ügynök, vétkes a B. T. K. 379. §-ába ütköző és a 381. §-nak 2. pontja szerint bűntettet képező s a B. T. K. 92. §-ának alkalmazása mellett azonban vétséggé minősülő csalás elkövetésében, s ezért büntetésül a B. T. K. 92. §-ának alkalmazása mellett két havi fogházra s a B. T. K. 27. §-ában meghatározott célokra 15 nap alatt, végrehajtás terhe mellett fizetendő, behajthatlanság esetén azonban a B. T. K. 53. Sj-ának alkalmazása mellett újabb két napi fogházra átváltoztatandó husz forint pénzbüntetésre ítéltetik. Indokok: Vádlott J. Adolf annyit önmaga is beismert, hogy a panaszos M. János ellen folyamatban volt rendőri eljárás alkalmából 25 frtnyi összeg jutott kezeihez, illetőleg, hogy azt M. nála hagyta. E beismerés mellett a további bizonyítás tárgyát csak az képezi, miként jutott vádlott ezen összeghez. Vádlott azon előadása, hogy azt M. megajándékozás céljából maga hagyta nála, s pedig az iratok alá rejtve, egyszerű állitásnak maradt. T. vallomása bizonyítékot e mellett nem képez. Ezen különben időközileg | elhalt s a végtárgyaláson ki sem hallgatott tanú a tényállás szerint háttal ült, sM.ésj. között lefolyt jelenetnek szemtanuja nem volt. Beszélgetésükből J. állításának valódiságára következtetés éppen nem vonható. De hiszen J. maga azt állítja, hogy M. még az ő tudta nélkül, az iratok alá rejtve, hagyta nála; miként tudhatott volna tehát T. az otthagyás körülményeiről. J. védelmi állása elesvén, szükségképen a vádbeli terhelő körülmények nyomulnak előtérbe a 25 frt miként szerzésének kér- I I désében. E szerint vádlott J. Adolf M.-ot rendőri kihágás miatt I 10 forintra megbüntetvén, néhány nap múlva újból beidézte, s azon valótlan előadás mellett, hogy Jekelfalussy miniszteri tanácsos időközben szigorúbb eljárásra utasította, újból 15 frt pénzbüntetésre ítélte el. A pénzbüntetést azonban egyik esetben sem szolgáltatta be, hanem megtartotta. Be van igazolva, hogy J. által M. rendőri kihágás miatt büntető eljárás alá vonatott. Be van az is igazolva, hogy ezen kihágás miatt sem megbüntetve, sem felmentve nem lett vádlott M. Az iratok mellett létező (napló 1.) 1,500. szám alatti jegyzőkönyv szerint sértett felek megjelenvén, a büntető eljárást nem kívánták, s ennélfogva az megszüntetve lett. Pedig tény, hogy M. botrányokozás miatt állott eljárás alatt és annak, hogy sértett felek csakugyan megjelentek voltak, az iratokban nyoma nincsen, sőt sértett felek az iratokban megnevezve sincsenek. Mindezek lényeges gyanupontok s a hivatalos iratok által vannak bebizonyítva. Ennek előzetes kiemelése után, hivatalos iratokkal van beigazolva az is, hogy panaszos M. az I. kerületi kapitányságot sértő szavakkal illette, mivel ez által egy eset miatt két ízben lett megbüntetve és pedig 10 és 15, összesen 25 frttal. Végül kiemeltetik, hogy vádlott saját vallomása szerint is, a 25 frt állítólagos otthagyása »másodizben«, azaz akkor történt, midőn Jekelfalussy miniszteri tanácsos a rendőrségnél járt. Ha M. ellen a büntető eljárás beszüntetve lett első megjelenése alkalmával, nincsen elfogadható ok arra nézve, hogy miért menjen másodízben a rendőrséghez s miért adjon J.-nak 25 frt ajándékot. De az sem tehető fel, hogy ha M. megvesztegetésként adott 25 frt ajándékot, ezt nyilvános helyen kibeszélje, s pedig előadja ugyanazon rendőrség ellen intézett sértő szavak kíséretében, melyet megvesztegetés által hallgatásra bírni érdekében állónak totta. Ehhez járul, hogy tanuk egybehangzó vallomása által bizonyítva van, miszerint M. két izben idéztetett, mindkét izben J. által, hogy J. hivatalos szobáját elhagyva, egy ismerősének első idéztetése után elpanaszolta, miszerint megbüntetve lett, s hogy másodízben nem önként, de idézésre jelent meg, s végül vádlott saját beismerése által, hogy Jekelfalussy ministeri tanácsos csakugyan ott járt a rendőrségnél akkor, midőn M. másodízben beidézve volt. Mindezen tények szerint valónak fogadta el a kir. törvényszék, hogy M. János egy kihágás miatt két izben lett megbüntetve, hogy vádlott a 10 és 15 frt pénzbüntetést mindkét ízben megtartotta. Csak igy nyer értelmet az 1,500 számmal ellátott jegyzőkönyv tartalma s azon körülmény, hogy az irattárilag kezelve soha nem lett, hogy vádlott a rendőrkapitány utólagos Írásbeli utasítása dacára azon ügyet érdemileg, tanuk beidézése mellett soha le nem tárgyalta. Csalássá kellett minősíteni az esetet, mert vádlott a 15 frt kicsalását azon hamis előadással eszközölte, hogy jekelfalussy miniszteri tanácsos által szigorúbb eljárásra lett utasítva. Ezek alapján vádlottat közhivatali minőségben elkövetett csalás miatt bűnösnek kimondani kellett. Büntetése kiszabásánál figyelembe jött, hogy büntetlen előéletű, vagyontalan, 6 gyermekes családapa. E két enyhítő körülmény figyelembe vételével már a fenti mérvben, a B. T. K. 92. S-ának alkalmazása mellett büntetni és cselekményét ennek folyományaként vétségesnek minősíteni kellett. (1885. december 19-én 44,716. sz.) A budapesti kir. itélö tábla: A kir. törvényszék ítéletét részben megválioztatja, vádlottat két esetben a B. T. K. 379. és 381. §. 2. pontjába ütköző csalás bűntettében mondja ki bűnösnek, s ezért vádlottat a B. T. K. 96., 91., 383. és 388. §-ainak alkalmazásával összbüntetésül egy és fél évi börtön- és husz-husz forint pénzbüntetésre, nemkülönben öt évi tartamra hivatalvesztés és politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésére itéli. A pénzbüntetések behajthatlansága esetén vádlott ellen további két-két napi börtön elszenvedésére Ítéltetik. Indokok: Vádlott két izben követett el büntetendő cselekményeket. Először ugyanis akkor, mikor hivatali jogosultság nélkül M. János felett Ítéletet hozott és az utóbbi által lefizetett 10 frtot jogtalanul megtartotta, másodszor pedig akkor, mikor M. jánost álürügyek alatt ismét 15 frt lefizetésére kényszeritette. Vádlott cselekménye mindkét esetben csalást képez és nem minősíthető a B. T. K. 475. § ába ütköző hivatali hatalommal való visszaélés vétségének, mert vádlott az általa teljesített _ hivatali intézkedésekre, vagyis a kihágási ügyek érdemleges elintézésére a kiderített tényállás szerint jogkörrel nem birt és mert vádlott