A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 4. szám - Az ügyvédségről szóló törvényjavaslatnak előadói tervezete. folytatás

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 4. számához. Budapest, 1888. január 22-én. Köztörvényi ügyekben. Ha alperes a sommás bíróvá:;- elé nem tartozó, de ott megindított kereset ellen illetékességi kifogást tett, felperes kérelmére az ügy az illetékességi kérdésben való határozathozatal nélkül át" teli tó az illetékes törvényszékhez. Alperesnek fennmaradván joga a so'iimis biró>á? előtt folytatott perben felmerült költségeinek megállapítását felperes ellenében kérvény utján szorgalmazni.* A dicső-szent-mártoni kir. járásbíróság (1886. évi dec. 31-én 3,067/86. p. sz. a.) : Dr. Kein Adolf ügyvéd által képviselt gr. H. Jenő felperesnek, Blumenfeld József ügyvéd által védett G. József és neje Kr. Sali alperesek elleni 6,740 frt 52 krt. s jár. iránti perében végzett: a perre vonatkozó összes iratok a/, erzsébetvárosi kir. törvényszékhez áttétetnek. A marosvásárhelyi itélö tábla: (1887. március 14-én 1,357/87. p.) A kir. járásbíróság végzését az 1881 : L1X. t.-c. 39. §. o) pontja alapján megsemmisíti s felperes áttételi kérvényét elutasítja : mert mindaddig, mig alperes az ügy érdemében védelmét nem terjesztette elé, felperes a trts. 69. §. értelmében keresetét jogosult ugyan visszavenni, de arra, hogy az alperes által megtett illetékesség elleni kifogás folytán megtartott tárgyalás alapján hozandó határozat mellőzésével az iratok felperes egyoldalú kérelmére s általa illetékesnek kijelölt nem is hason hatáskörű járásbírósághoz, hanem magasabb hatáskörű törvényszékhez, további eljárás végett áttétessenek, erre az eljárási szabályok jogalapot nem nyújtanak, a periratoknak további eljárás végetti áttétele csak az 1881. L1X. t.-c. 5. S-ban irt esetekben s ekkor is csak hasonló hatáskörű bírósághoz lévén megengedve, a mely eset azonban ezen ügyben nem forog fenn. A m. kir. Curia (1887. dec. 28-án 7,529/87. p.) A másodbíróság végzésének megváltoztatásával az elsöbiróság végzése hagyatik helybsn. Mert az 1881. LIX. t.-c. 13. §. tüzetesen felsorolja, hogy mikor engedhető meg a sommás eljárás kikötése, a haszonbérleti viszonyból származott, de szerződésileg előre, összeg szerint meg nem határozott kártérítési igény azonban nem tartozik az idézett törvényszakasz 2. a) pontjában contemplált készpénzbeli követelés fogalma alá. De az ugyanazon szakasz d) pontja szerint sem alkalmazható a haszonbérleti viszonyból keletkezett és rendszerint bonyolódott kártérítési perek illetékességének a sommás bírósághoz való utalására ezen pontban is meg van határozva a sommás bírói illetékesség köre, a nélkül, hogy a kártérítési perek abban megemlittettek volna, ebből tehát kétségtelen, miként a törvény ilynemű perekben a rendes birói illetőségtől leendő eltérést nem engedte meg. Mindezeknél fogva a másodbiróság végzésének megváltoztatásával az első bíróság végzését figyelemmel az 1881 : LIX. t.-c. 5. §-ra, helybenhagyni kellett. Fennmaradván alpereseknek joga a sommás bíróság előtt folytatott perben felmerült költségeiknek megállapítását felperes ellenében kérvény utján szorgalmazni. Bekeblezett kikötmény érvényesítése iránt indított per telekkönyvi feljegyzés tárgyát képezi. A balassa-gyarmati kir. törvényszék: A 2,681/1885. P. számú perindító felzec alapján utasittatik a telekkönyvi hivatal, hogy a vadkerti 1,048. telekkönyvben J. Jozefa nevére irt I. 1—7. sorszám alatti birtokon 2,070/1884. szám alatt M. Borbála ifj. M. Gáborné javára betáblázott kikötményhez, a dejtári 70. telekjegyzőkönyvi birtokból M. Antalt illető jutalékán, az ugyanottani 517. telekjegyzőkönyvi I. 1. sorszámú ingatlanból szintén M. Antal jutalékán, a dejtári 744. és 745. telekkönyvi birtokból B. 2. sorszám alatt M. Antal jutalékán és a dejtári 746. telekkönyvi házból a beltelekből B. 3. sorszám alatt M. Antal nevére irt jutalékán ugyanazon szám alatt betáblázott kikötményhez a per folyamát * Ezen nagyérdekű határozatra, melyet a Curia egyik birájától, lapunk «gyik jóakarójától kaptunk, felhívjuk olvasóink figyelmét. A szerkesztőség. M. M. Borbála javára jegyezze fel. (1886. évi május hó 5-én 1,698. szám.) A budapesti kir. itélö tábla: A budapesti kir. itélö tábla az eljáró kir. törvényszék végzését megváltoztatja és kérvényezőt kérvényének a vadkerti 1,048. telekkönyvre vonatkozó részével elutasítja. Indokok: Mert kérvényező a becsatolt felzet tanúságaként a vadkerti 1,048. számú telekkönyvben 2,070/1874. számú végzés folytán C. 1. alatt javára bekebelezett kikötményből kifolyólag 625 frt és járulékai megítélése végett tette folyamatba keresetét 2,681/1885. szám alatt a balassa-gyarmati kir. törvényszék előtt, már pedig az ily perek nem tartoznak azou perek közé, a melyeknek folyamatba léte nyilvánkönyvileg feljegyezhető (a kir. Curia polgári jogi döntvénye 1884. évi 11. szám alatt). (1887. február 12-én 980. sz.) A m. kir. Curia : A budapesti kir. itélö táblának neheztelt végzése megváltoztatik s az elsöbiróságnak végzése hagyatik helyben. Indokok: Mert a feljegyeztetni kért kereset a vadkerti 1,048. számú telekjegyzőkönyvben C. 1. sorszám alatt, kérvényező M. M. Borbála javára bekebelezett kikötmény érvényesítése végett indíttatván, jelen esetben a jelzálogos követelések beperlésére vonatkozó 1860. évi szeptember 19-iki miniszteri rendelet alkalmazandó. (1887. szeptember 20-án 4,525. sz.) Nem áll az, mintha akkor, midőn a peres felek valamely tiltott cselekményben közösen vannak érdekelve, a tiltott cselekvény. böl kifolyólag egymás ellenében jogukat a biróság előtt soha sem érvényesíthetnének. A békési kir. járásbíróság; (1886. nov. 29-én 3,071 /p. 86. sz. a.): Kovács József ügyvéd által képviselt K. István felperesnek — Igaz Károly ügyvéd által védett M. János 160 frt 50 kr. s jár. iránti perében ítélt: Alperes köteleztetik a kereseti 160 frt kártérítési tőkét s jár. 8 nap alatt, különbeni végrehajtás terhe mellett megfizetni. Mert: a per során kihallgatott K. János, Tr. Mihály, O. Sára, F. Zsófia tanuk vallomásával be van bizonyítva, hogy alperes a saját földjén álló dohány pajtájában pénzügyőri zárlat alatt őrzött és a kincstár részére termelt dohánynak egy részét, a pénzügyőri zárlat feltörésével éjnek idején saját kocsijára rakatváu — elcsempészte. Az ezen esetről azonnal értesült pénzügyőrség által másnap a helyszínén megejtett vizsgálati eljárás kiderítette, hogy az alperes által kibérelt felperes dohánypajtájába szállította, B. István községi esküdt és Sz. István rendőr mindezen eljárásnál hatósági assistenciát képező egyének és egyszersmind szakértő tanuknak a pénzügyőri eljárásról vezetett és ezen ügyiratok NB. I., B. II. számmal jelölt vezetett jkönyvbe bemondott és ezen biróság előtt ismételt és hit letétellel megerősített vallomásaikkal az al- és felperesi pajtákban talált dohánynak azonossága, —• mindezek által alperesi tagadások ellenében azon perdöntő körülmény, hogy felperes pajtájában az ottan talált és az a jövedéki kihágás miatt üldöztetésére okot szolgáltatott dohányt oda alperes és a sajátjából szállította, kellőleg bizonyítottnak találtatott, annyival inkább, mert alperes azon minden kétséget kizárólag bizonyítva lett ténykörülménynyel szemben, hogy az általa éjnek idején saját volt cselédjeivel, mint hit alatt kihallgatott tanukkal kocsijára felrakatott 162 zsinór dohányt nem a felperestől bérelt pajtába, hanem azt máshova szállította volna, nem is állította, annál kevésbé bizonyította. Mert a beszerzett jövedék - kihágási ügyiratoknak K. István felperesre vonatkozó jegyzökönyve által igazolva lett az is, miszerint alperes ténye miatt a jövedék kihágásérti üldözés felperesre is kiterjesztetett és ez által az őtet is fenyegető pénzbírság enyhítése végett az a feletti egyezkedés kényszerhelyzetébe jutott, minek folytán 160 frtot a békési m. kir. adópénztárba befizetett és ekként felperesnek csakugyan 160 frt kárt okozott Hogy pedig az alperes ténye miatt üldözőbe vett, s önsorsára hagyott felperes-a pénzbüntetés törvényes szigorát alperes példájaként egyezséggel enyhítette, mint épen alperes könnyebbségére szolgáló körülmény,