A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 52. szám - Érvényesítheti-e tulajdoni jogát az engedményes a felfogható ellenében zálogjogilag bekebelezett olyan activ követelésre nézve melyre tulajdoni jogát telekkönyvileg bekebeleztetni elmulasztotta?

íl JOG. z07 ennek behajthatlansága esetében az ezt helyettesítő fogház tartamát négy napra leszállítja. Ezzel a változtatással egyebekben a kir. járásbíróság ítéletét indokain felül még azért is helybenhagyja, mert vádlott sértettekre vonatkozólag nem bizonyos meghatározott uzsoráskodási tény állíttatott, és így cselekménye nem állapítja meg a btk. 258. §-ában meghatározott rágalmazás vétségének tényállását. ('888. május 23-án 9,907. sz.) A m. kir. Curia : Az 1883. évi VI. törvénycikk 7. §-ának esetei fenn nem forogván, a felebbezés visszautasittatik. (1888. szeptember 27-én, 6.657. sz.) Hasra kiszabott szabadságvesztés kitöltése. (Btk. 374. és 400. §-ai, kbtk. 46. §.) Az újvidéki kir. törvényszék: Sz. Pánta a btk. 400. §-ának 2. pontjába ütköző s a 92. §. alkalmazásával minősülő közokirathamisitás vétségében vétkesnek mondatik ki, ezért jelen Ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó három napi fogházra ítéltetik. Indokok: A.Száva felső kovili lakos dohányjövedéki kihágás miatt 14 napi elzárásra jogerejüleg elitéltetvérj, ezen büntetés végrehajtása iránt a napló 1. szerint a titeli kir. járásbíróság kerestetett meg, mely ez iránt intézkedett is és O. Szávát meghívás utján személyes megjelenésre utasította. Erre a titeli kir. járásbíróságnál az O. Szávának küldött meghívó előmutatása mellett jelentkezett is egy felsö-kovili és O. Szávával egykorú egyén s a meghívó felmutatása mellett kijelentette, hogy ő O. Száva s büntetésének kiállása végett jelent meg; ennek alapján a jelentkező bezáratott s 14 nap múlva kibocsáttatott. Ezután tűnt ki azonban, hogy a jelentkezett s 14 napi elzárást szenvedett egyén nem az elitélt O. Száva, hanem a jelenlegi vádlott Sz. Pánta volt; ennek folytán intézkedés történt, hogy O. Száva a 14 napi elzárást szintén elszenvedje, Sz. Pánta pedig büntető uton felelősségre vonassék, mi meg is történt. A most leirt tényállás valóságát a vizsgálat, illetve végtárgyalás során O. Száva és Sz. Pánta egybehangzóan beismerik, oly hozzáadással, hogy Sz. Pánta ezen szolgálatáért O. Szávától 5 frtot, két kenyeret és szalmát kapott. Sz Páuta azt hozván fel mentségére, hogy jóhiszemüleg járt el s azt hitte, hogy más helyett büntetést kiállani jogosítva van; ezen állítása azonban teljesen megcáfoltatik azon eljárása által, hogy a titeli kir. járásbíróságnál ezen körülményt nem emiitette, hanem a cselekmény tiltott voltának tudatában magát O. Szávának adta ki, mely ténye által vádlottnak a fogházaknál vezetni szokott törzskönyvbe, mint közokiratot képező nyilvános könyvbe, valótlan tények vezettettek be, vagyis az, hogy mint O. Száva jelentkezvén, büntetését megkezdette s illetve kiállotta, a mi pedig nem ugy volt. Miután pedig vádlott beismerte, hogy ezen cselekményét jogtalan s megkapott anyagi haszonért tette : ennélfogva cselekménye a túlnyomó enyhítő körülmények figyelembe vételével, illetve a btk. 92. §-ának alkalmazásával, a fenti módon volt minősítendő, abban vétkesnek kimondandó s abból folyólag magánjogilag kötelezendő. A büntetés kiszabásánál figyelembe vétetett, hogy vádlott ellen súlyosító körülmény fenn nem forog, ez esetben töredelmes beismerése, müveletlensége s nyomasztó anyagi szegénysége s hogy az O. Száva helyett töltött tizennégy napot ártatlanul szenvedte. 1887. nov. 10. 3,322. sz.) A budapesti kir. itélö tábla: Tekintve, hogy a kir. törvényszék ítéletében felhozott enyhítő körülmények figyelembevétele mellett is a kiszabott három napi fogházbüntetés enyhének mutatkozik, a kir. itélö tábla a kiszabott fogházbüntetést tizennégynapi tartamra felemeli; ily változtatással egyebekben a kir. törvényszéknek csupán a kir. ügyész részéről neheztelt ítéletét indokolásánál fogva helybenhagyja. (1888. február 6. 1887. évi 44,644. sz.) A m. kir. Curia: Tekintve, hogy Sz. Pánta vádlott a terhére eső és beismerése által is törvényszerűen bebizonyított büntetendő cselekményt az igazságszolgáltatás kijátszására irányzott szándékkal, nagy vakmerőséggel követte el, a reá másodbiróságilag kimért fogházbüntetésnek tartama egy havi időre felemeltetik és ezen változtatással a budapesti kir. itélö táblának fentebbi keletű és számú ítélete saját és felhívott indokainéi fogva, mindazonáltal a büntetés kérdésére nézve azon meghatározással hagyatik helyben, hogy a vádlottra kimért büntetés nem az Ítélet jogerőre emelkedésétől, hanem a jelen Ítélet foganatba vétele napjától lészen számítandó. (1888. szept. 12. 4,017. sz.) Halált eredményezett súlyos testi sértés büntette esetén sértett fél hozzátartozói javára a btk. 311. §a alapján egyszer » mindenkorra megállapítandó töke avagy évjáradék közötti választási jog kit illet .' Gátló körülmény hiányában egyszer s mindenkorra fedezendő töke állapítandó meg. A szegedi kir. törvényszék (1887. évi május hó 27-én 6,109/B. 1887.): Súlyos testi sértés büntette miatt vádolt B. Nitya elleni bűnügyben itélt. Vádlott a btk. 301. §-ba ütköző és 306. §. szerint minősülő halált okozott súlyos testi sértés bűntettében bűnösnek kimondatik s ezért a 91. §. alkalmazásával két évi fegyházra Ítéltetik. Indokok : Vádlott a kiderített ténykörülményekkel cgyezöleg maga is beismeri azt, hogy 1886. évi november hó 5-én éjjel Cs. Sámuelt azért, mert nevezett D. Zsiva kocsiját megelőzőleg felfordította és a kocsiban kárt tett és ezért őt kártérítésre szorítani, esetleg megzálogolni szándékozván, Cs. Sámuel zálogot adni vonakodott s a bűnjelt képező fejszenyéllel egyszer fejbe ütötte, mely ütés következtében sértett rövid idő múlva meghalt, a bonckönyv és orvosszakértői véleményekkel pedig be van igazolva, hogy sértett ezen ütés következtében vesztette életét és hogy a sebzés feltétlenül halált okozó volt. Mindezeknél fogva figyelemmel arra, hogy vádlott terhére arra nézve, hogy ő előre eltökélt higgadt megfontolással avagy ily megfontolást nélkülöző oly szándékkal ütötte volna főbe sértettet, hogy ezt életétől megfoszsza, terhelő adat, vagy bizonylat nem fordul elő, vádlottat a büntetőtörvénykönyv 301. §-ába ütköző és 306. §. szerint minősülő, halált okozó súlyos testi sértés bűntettében bűnösnek kimondani és tekintetbe venni a túlnyomó enyhítő körülményeket, nevezetesen, hogy Cs. Sámuel vádlott kocsijában rosszakaratúlag kárt okozott, hogy a kárt megtéríteni vonakodott és hogy vádlott ennek következtében Cs. Sámuel fejére csupán csak egy ütést mért, ezekhez véve még vádlott fiatal korát, feddhetlen előéletét, mély megbánást tanúsító töredelmes vallomását, a btk. 91. §. alkalmazásával a kiszabott büntetésre Ítélni kellett. A btk. 111. §. alapján Cs. Sámuelné káros fél részére 500 frt összeg volt megítélendő. A budapesti kir. itélö tábla (1887. szeptember hó 28-án 23,570/B. 1887.) : Az elsőbiróság ítéletét részben megváltoztatja s Cs. Sámuelné részére az elsőbiróságilag megítélt 500 frt tőke helyett a férje elhunytát követő hónap, vagyis 1886. december 1. napjától kezdve esetleges újabb férjhezmeneteléig negyedévi vészletekben előre fizetendő évenkénti 30 frt évi járadéknak megfizetésére köteleztetik vádlott. Egyebekben az elsőbiróság Ítélete helybenhagyatik. Indokok: Az elhalt özvegyét a férje személyes keresményéből részesülésért kártérítés csak özvegysége tartama alatt illetheti, miért is részére megfelelő évi járadék volt megítélendő, melynek összegét személyi és vagyoni viszonyai tekintetbe vételével, nevezetesen, hogy gyermektelen és némi ingatlan vagyonnal bír, a járadékot a kir. tábla 30 forintban találta megszabandóuak. A m. kir. Curia (1888. november hó 23-án 2,487/B. 1888.): Tekintve, hogy a btk. 311. § a szerint a sértett részéremegitélendő kártérítés egyszer s mindenkorra megállapítandó tőkéből, vagy évi járadékból állhat; tekintve, hogy az elhalt özvegye : F. Erzsébet, mint sértett fél, a másodfokú bíróság által részére megitélt 30 frt évi járadékban meg nem rjyugodott, arra pedig nincs ok, hogy a nevezett özvegy részére egyszer s mindenkorra fizetendő kártérítési tőke ne állapíttassák meg ; másfelől tekintve, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított 500 frt tőke a sértett özvegy személyi és vagyoni viszonyainak megfelel, a kártérítésre nézve a másodbiróság ítélete megváltoztatik s az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben. Ügyvédi rendtartási ügyekben. Azon körülmény, hogy ügyvéd ellen panaszolt tények a büntető törvénykönyvbe ütköző cselekményt képeznek, nem szolsálhat indokul a fegyelmi eljárás mellőzésére. A temesvári ügyvédi kamara (1888. jun. 7.154/888. F. sz.): Dr. B. Ignác ügyvéd és dr. V. Adolf ügyvédjelölt elleni fegyelmi ügyben végzett: A. Adolf panaszosnak beadott panasza folytán indított fegyelmi ügyben az eljárás beszüntettetik. Indokok: Tekintetbe véve azt, miszerint a panaszban incriminált azon közreműködése panaszlottaknak, mintha az utóbbiak tudva azt, hogy az állítólagos 3ü0 frtnyi végrehajtásilag érvényesítendő volt Követelés nem V. Jenő a végrehajtásnak alapját képező itéletbeli felperesnek, hanem panaszos A. Adolfnak tulajdonát képezi és hogy ebbeli tudomásuk ellenére V. Jenő végre-