A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 48. szám - Néhány szó a hitelesítési tárgyalásról

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 48. számához. Budapest, 1888. november 25-én. Köztörvényi ügyekben. A szerződés írott szövegével ellenkező szerzödéstartalom >zöbeli létrejötte bizonyítható, ha az irott >zerzödést elöttemezett tanuk nem igazolják, hogy a szerződés u felek előtt felolvastatott és megmagyaráz tat ott. A (leési kir. törvényszék: (1887. szeptember hó 14-én, 1,763/p. Mán Gábor ügyvéd által képviselt B. Horn szül. R. Teodosia felperesnek H. Gavrilla alperes elleni szerződés érvénytelenítése iránti perében ítélt: Felperes keresetével clutasittatik. Indokok: Felperes keresetével elutasítandó volt, mert a kihallgatott L. László és T. János írástudó szerződési tanuk összhangzó vallomásai által alperes bebizonyította, hogy felperesié a kérdéses adásvevési szerződés megkötésénél kijelentette, hogy a 1—i 50. sz. tjkvbeli egész tulajdon járandóságát adja el alpeiesnek s hogy a szerződés a szerződő felek előtt anyanyelvükön lett megmagyarázva s általuk elfogadva és sajátkezüleg kézjegyükkel ellátva, ennélfogva a kérdéses szerződésnek a törvényszerű kellékek melletti létrejötte be lévén bizonyítva, a fentebbi ítélet volt kimondandó ; felperesi tanuknak azon vallomása, hogy peres felek között felperesnek csak a Genke nevű helyen fekvő ingat- ' lan járandósága felett történt az alku, annál kevésbé volt az írástudó szerződési tanuk vallomásával szemben tekintetbe vehető, mert ezen tanuk csak a peres felek közötti alkuról s nem a bevégzett szerződés megkötése és létrejöttéről tanúskodnak s a mellett nem bizonyítják felperes azon állítását, mikép alperes maga ismerte volna be előttük, hogy felperesnek csakis a G. nevű helyen lévő ingatlanbóli járandóságát vásárolta meg. A marosvásárhelyi kir. itélö tábla : (1887. november 22-én 7,191/p. 1887.) Az elsőbiróság ítéletét indokainál fogva és még azért is helybenhagyta, mert a felebbezésben felhozott azon állítólagos sérelem, hogy a válasziratban felajánlott visszakínálható föeskü az Ítélet hozatalánál mellőzve lett, figyelembe vehető azért nem volt. mert ezen főeskü annak bizonyítására aiánltatott, hogy alperes a b—i 50. sz. tjkvben csakis a 3. r. sz. alatti fekvőt vásárolta meg felperestől, ennek ellenkezője azonban az alperesi tanuk egybehangzó vallomása által be van bizonyítva és így a fóesküveli bizonyítás helyesen mellőztetett. A in. kir. Curia: (1888. évi október 16-án, 2,298/p. 1888.) .Mindkét alsó bíróság ítélete megváltoztatik, s ha alperes a fő- | esküt leteszi arra, hogy ö 65 frt vételárért felperesnek a b—i 50. I sz. tjkvi ingatlanokból való jutalékát vásárolta meg és felperes | neki nem csupán a G. dűlőben lévő földjét adta el, felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Azon körülmény, hogy felperes az írásbeli szerződés megkötése előtt csupán a b.-nyiresi 50. sz. a. tjkvi A + •'}. hr. sz. a., vagyis a G. dűlőben lévő földje iránt alkudozott alperessel, a kihallgatott felperesi tanukkal be van bizonyítva. E mellett alperes maga is beismeri, hogy a szóban levő eladás következtében csak az érintett földet vette birtokába, azt pedig nem is állította, hogy az összes földek fele részét birtokába adatni szorgalmazta volna. Kétségtelen lévén tehát az, hogy a szerződő felek maguk között az adásvételt nem a B. alatti szerződés tartalma szerint foganatosították: valószínű, hogy a szerződésnek írásba foglalásánál tévedés történhetett. E tévedés lehetőségét pedig az előttemező tanuk vallomásai sem zárják ki, mert eltekintve attól, hogy L. Lászlónak, mint a szerződés írójának vallomása e részben elfogadható bizonyítékot nem képezhet, ezen tanuk azt, hogy a B. alatti szerződés aláírás előtt a szerződő feleknek felolvastatott és megmagyaráztatott volna, nem igazolják. Ily körülmények között tehát a főesküve) való bizonyítást, a döntő ténykörülmény t. i. az iránt, hogy a B. alatti szerződés tartalma az eladott ingatlan kijelölése tekintetében nem alapul-e tévedésen meg kellett nyugodni. A kötelezettség jogcímének (házasfelek kőzött a gyermek neveltetése fejében kikötött havi járadék)iminősége mi'tsem változtat a törvén y azon rendeletén, mely szerint minden jogügyletnél, melyben a házasfelek egymás irányában vállalnak kötelezettséget, azok érvényéhez közjegyzői okirat követeltetik. Az egri kii', járásbíróság (1887. március 18-áu, 1,485/p. 88.) Fischer Samu ügyvéd által képviselt Sch. Katalin felperesnek Alföldi Dávid ügyvéd által védett Fr. Mór elleni 624 frt iránti perében ítélt: Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Flabár alperes azon állítását, miként a perfelek a 2 /. alatti szeriut kiegyeztek s ez által a kereset alapját tevő A. alatti egyezséget hatályon kívül helyezték, a kihallgatott tanuk megcáfolják, mert ezek vallomása szerint ezen 2-/. alatti egyezség nem a kereseti 624 frtos követelésre, hanem a felperesnő által C. alatti kereset által beperesitett 80 frtos követelésre vonatkozik, — tekintve azonban, miként a házas felek közötti vagyoni viszonyokat szabályozó jogügylet érvényességéhez az 1874. évi XXXVT. t.-c. 54. § ának e) pontja értelmében közjegyzői okirat kívántatik meg, hogy pedig az A. alatti okmány, mely a kereset alapjául szolgál, házas felek között köttetett s hogy az vagyoni viszonyukat szabályozza, az illető okmánynak szövegéből minden kétséget kizárólag kitűnik, hogy ezen okmány, mint nem közjegyző előtt kötött, önmagában érvénytelen, jogszerzésre alkalmatlan, arra alapított keresetével felperesnő tehát elutasítandó volt. A budapesti kir. itélö tábla: Í 1887. december hó 27-én, 24,02i;/p. 1887.) Az első bíróság ítélete megváltoztatik s alperest a kereseti töke megfizetésére kötelezi. indokok: Tekintve, hogy a kereset tárgyát képező s alperes által valódiságára nézve kétségbe nem vont A. alatti okirat kizárólag a peres felek közötti házasságból származott gyermek javára állíttatott ki alperes által; ezen szerződés tehát nem a peres felek, mint volt házastársak vagyoni viszonyait szabályozván, annak érvényességéhez közjegyzői okirat nem kívántatott meg. Tekintve továbbá, hogy alperes az A. alatti okirat szerint gyermekének tartása fejében 1875. évi június hó 14-től kezdődőleg hat és fél éven keresztül 8 frt megfizetésére magát kötelezte, azt pedig nem is állította, hogy eme kötelezettségnek csak részben is eleget tett volna, ennélfogva alperest az A. alatti okirat alapján a kereseti tőke megfizetésében marasztalni kellett, annyival inkább, mert alperesnek a 2-/. alatt csatolt egyezségre alapított ama kifogását, hogy ő felperessel az A. alatti egyezségben foglalt kötelezettséget illetőleg utóbb 80 frtban kiegyezvén, felperes a kereseti követelésről lemondott, figyelembe venni azért nem lehetett, mivel a 2-/. alattit előttemező egyik tanú V. Kálmán vallomása szerint, midőn felperes a 2 /. alattit aláirta, határozottan kijelentette, hogy azt a kereseti 621 frtra nézve vonatkozónak nem tartja és nem értelmezi; F. István másik tanú pedig azt vallja, miszerint ő — a tanú — ugy tudja, hogy a 2-/. a. csupán a C. a. csatolt keresetben érintett 80 frtra vonatkozik és hogy a 624 frtról mit sem hallott. Ezek szerint a 27. a- mint a felperes akaratával nem egyező, arra nézve, hogy felperes a kereseti követelésről lemondott, perrendszerü bizonyítékul el nem fogadható és alaposan vélelmezhető, hogy a 2/. a. a C. alattiban érintett 80 frtra vonatkozik; mert alperes beismerte, hogy felperesnek a C. alatt csatok kereseti levélben érintett 80 frt tőke s járulékából álló követelése a 27- a. csatolt egyezség keletkezésekor fennállott. A magy. kir. Curia: (1888. október 18-án, 1,435 p. 1888.) A másodbiróság ítélete megváltoztatik s az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben. Mert az A. alatti elismervényből kétségtelen, hogy az alperes által vállalt kötelezettség kizárólag felperes, mint házastársa irányában vállaltatott, a kötelezettség elmének minősége pedig mit sem változtat a törvény azon rendeletén, mely szerint minden jogügyletnél, melyben a házasfelek egymás irányában kötelezettséget vállalnak, közjegyzői okirat kívántatik.