A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 46. szám - Birtokper vagy sommás visszahelyezés

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 46. számához. Budapest, 1888. november 11-én. Köztörvényi ügyekben Szavatosság lóeladásnál. — Egyoldalulag alperes meghívása e> közben jötte uélkül létrejötl állatorvosi bizonyitványnyal az, hogy a kérdéses ló osököaös volt. nem igazolható. A dárdai kir. járásbíróság (1887. április hó 21-én 1,486/p. 1887.) : Jakab István ügyvéd által képviselt K. Ignác felperesnek, dr. Kiss Emil ügyvéd által védett E. György alperes elleni egy ló visszavétele, 150 frt vételár visszafizetése s jár. iránti perében itélt: Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Felperes azért kéri alperest a kereseti összegben marasztalni, mert az általa eladott ló esökönyösségben szenved, ennek igazolásául felhozza a B) a. állatorvosi bizonyítványt s megnevezi T. Antal, R. János, D. Mór, Sch. Mór és R. József tanukat, végül szükség esetén szakértői szemlét kér. Felperesi kereseti állitások azonban valókul elfogadhatók nem voltak, mert felperes felhozott bizonyítékaival szemben hivatkozott tanúinak egybehangzó vallomásával begyőzte, miszerint a kereseti ló eladásig hibátlan volt, tehát azt, hogy a ló a panaszolt bajt vevőnél kapta. Ezen szerződésszerű bizonyítás folytán nemcsak azon vélelem rontatik le, miként az állat a 30 napon belül jelentkező hibában már a vétel előtt szenvedett, mely vélelem ellenében azonban az ellenkezőnek bizonyítása megengedhető, hanem lerontatik a felperes által hivatkozott tanuk vallomásainak bizonyító ereje is, mert D. Nándor a perhez csatolt bizonyítványában feltüntetett lovat 18 S4. dec. hó 27-én, tehát a peres ló vétele után 5-ik napon vizsgálta meg. D. Mór tanú csak felperestől tudja, hogy azon ló, melyet felperes neki megmutatott, alperestől származik, hogy a vétel után mikor nézte meg a lovat, még odavetőleg sem igazolja, sőt határozottan állítja, hogy nem tudja. R. József a megbiráiás időpontját szintén nem igazolja, ép ugy T. Antal és R. János sem. D. Xándor szakértő határozott vallomása szerint az állítólagos kereseti ló agyvizenyőben hullott el. Az elhullott lónak az alperestől vett lóval való azonossága sem igazoltatott, valamint nem igazoltatott az sem, hogy felperes tanúi mikor vették észre, hogy az általuk látott ló csökönyös. A szakértőnek azon véleményét, hogy egy ló 8 nap alatt csökönyössé nem tehető, az ellenkező köztudomású ténynyyel szemben birói figyelembe vehető nem volt. De felperesi kereset alaptalanságát igazolja ama körülmény is, hogy alperes ajánlott levélben felhívta felperest a ló visszaszállítására, kötelezvén magát azon esetre, ha az szakértőileg valóban hibásnak fog találtatni, azt a vételár visszafizetése mellett visszaveendi, felperes azonban a felhívásnak < leget nem lett, noha azt tenni, ha a ló ellen valóban kifogása lett volna, bizonyára el nem mulasztja. Felperes ugyan tagadja, hogy a kérdéses levél ily tartalmú lett volna, ámde beismervén a levél kézhez vételét, neki állandott volna kötelességében az ellenkezőknek igazolása, illetve alperesi állítás megcáfolása. A budapesti kir. itéló tábla f 1887. május 21-én 29,105/p. 1887.,i : Az első bíróság ítéletét megváltoztatja s alperest a kereseti tőke megfizetésére kötelezi. Indokok: A keresethez B) a. csatolt állatorvosi eredeti hizonyitványnval, továbbá D. Nándor állatorvos, valamint F. Antal, Sch. Mór tanuk vallomásával igazolta felperes azt, hogy a kérdéses lónál a csökönyösség a vétel után 8 napon belül tapasztaltatott, a C) alatt eredetben csatolt kir. közjegyzői tanúsítvánnyal pedig az is igazolva van, hogy felperes a kérdéses lónak csökönyös voltáról alperest 1884 évi dec. 29-én értesítette, mit alperes is beismer, ily körülmények között alperesnek állott volna kötelességében a csökönyösség beállása idejének igazo'hatása végett szabályszerű lépéseket megtenni, s ezekből folyólag beigazolni azt, hogy a kérdéses lónál tapasztalt csökönyösség csak eladása után támadt. Minthogy azonban alperes nem is állítja, hogyha jelzett közjegyzői tanúsítványban emiitett levél kézhez vétele után saját érdekében bármi lépést tett volna, az ez irányban kihallgatott tanuk vallomása pedig mint nem közvetlenül az eladás idejéből, hanem azt megelőző időből merített tudomásokon alapuló, bizonyítékul elfogadható nem volt, következéskép igazolatlan maradt alperes azon védekezése, hogy lova az eladáskor csökönyösség hibájában nem szenvedett. Mindezeknél fogva bizonyítottnak volt veendő felperes kereseti amaz előadása, hogy az általa alperestől vett ló már az eladás, illetve vétel idejében csökönyös volt, miből következik, hogy alperes a kérdéses ló árát felperesnek visszaadni tartozik. Alperesnek a kérdéses ló visszaítélhető nem volt, mert D. Nándor állatorvosnak peres felek által nem kifogásolt vallomása szerint a ló időközben elhullott, azt pedig, ho^y a ló elhullásának felperes lett volna okozója, alperes a per során nem is állította. A m. kir. Curia (1888. október 11 én 867/p. 1888.): A másodbiróság Ítélete megváltoztatik s a kir. járásbíróság ítélete helybenhagy atik. I n d okok: Eltekintve attól, hogy alperes kihallgatott tanúinak vallomásával azt bizonyította, hogy az általa felperesnek eladott kereseti ló nála csökönyösnek nem tapasztaltatott, továbbá eltekintve attól is, hogy a kérdéses lónak az 1886. évi 1,049 sz. a. felvett tanúkihallgatási jkönyvhöz csatolt boncolási leletben megjelölt lóval való azonossága sincsen minden kételyt kizárólag igazolva, felperest keresetével az okon kellett elutasítani, mert felperes beismerte, hogy az 1884. dec. 29-én alpereshez intézett C) a. levelére az utóbbi postafordultával azt igazolta, hogy az esetre, ha neki mód nyujtatik arra, hogy a lovat megvizsgáltathatja, vagyis ha felperes a lovat visszaszállítja és alperes meg fog győződni a szavatossági hibáról, a lovat visszavenni hajlandó ; mert továbbá felperes azt is beismerte, hogy alperes fentebbi ajánlatának meg nem felelt, hanem keresetét az egyoldalulag alperes meghívása és közbenjötte nélkül létrejött B) alatti állatorvosi bizonyítványra alapította, mely bizonyítvány által azonban alperes kifogásaival szemben az, hogy a kérdéses ló csökönyös volt, igazolva nem lett. A. végrehajtási eljárás során az igazolás jogorvoslata megengedve nincsen. Az esztergomi kir. járásbíróság : Az igazolási kérelemnek hely adása mellett, a végrehajtatok által foganatosított végrehajtási jegyzőkönyvekben jelzett elsőbbségi időszakoknak figyelembe vétele s ekként nyeit elsőbbségi rangsorozatnak érvényben tartása mellett, végrehajtást szenvedő tömegét képező és a birói letéti napló 33. tétele alatt a helybeli kir. adóletétbe helyezett 1,120 frt 58 kr. o. é. összegből a kielégítési sorrend következőleg állapit tatik meg stb. A budapesti kir. itélö tábla : A kir. ítélőtábla az elsőbiróságnak 2,410/86. sz. a. végzését az ezt megelőző eljárással együtt az 1,355. sz. a. igazolási kérvény elfogadásáig visszamenőleg hivatalból megsemmisíti és az eljáró kir. járásbíróságot utasítja, hogy a vételár-felosztás tárgyában 1886. március 2-án 1,181/86. sz. a. tartott tárgyalás alapján hozzon a sorrend megállapítására vonatkozólag uj határozatot. Indokok: Az 1881. evi L1X. t.-c. 6l.§. csak a peres eljárás során az ítélet hozataláig elmulasztott határnapok, ezután pedig a felebbezési és eskületételi határnapok elmulasztása esetére engedi meg az igazolást, a végrehajtási eljárás során azonban az 1881. évi LX. t.-c. szerint az igazolás jogorvoslata megengedve nincsen, a mennyiben tehát az eljáró kir. járásbíróság a sorrend megállapítására kitűzött határidő elmulasztása miatt L. N. által 1,353. sz. a. beadott és a fenti szerint helyt nem fogható igazolási kérvényt elfogadta, erre tárgyalást tűzött és az ott kifejtettekre való figyelemmel a 2,410. sz. a. végzést meghozta, az 1881. évi LIX. t.-c. 39. §. o) pontjába ütköző és ugyanazon törvényszakasz utolsó előtti kikezdése szerint hivatalból észlelendő alaki sérelmet követett el, miért is ezen végzést az azt megelőző eljárással együtt az igazolási kérvény elfogadásáig visszamenőleg hivatalból megsemmisíteni s az eljáró kir. járásbíróságot a sorrend megállapítása tekintetében az 1,181. sz. tárgyalási jegyzőkönyv alapján új határozat hozatalára utasítani kellett. (1887. június 7-én 40,193 886.)