A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 45. szám - Kérdések a házasságon kivüli nemzésből származó igények körül

180 a JOG. A m. kir. Curia: Tekintve, hogy ha bebizonyítva volna is a különben bizonyítva nem lévő azon körülmény, hogy a vádlott, a sértett fél sebét nem csupán szabályszerű jogosítvány nélkül, de egyszersmind fizetésért gyógyította, ha ezenfelül ki lenne egészítve a kbtk. 92. §-ában meghatározott cselekmény teljes tényálladéka, és ennek folytán kétségtelenül fenn is forogna a kbtk. 92. §-a alá esö kihágás: mégis, minthogy a vádlottnak kérdéses egy cse­lekménye, a btk. 310. §-ár.ak 1. bekezdése értelmében büntetendő súlyos testi sértést eredményezte, és így ennek tényálladéka a kbtk. 92. $ának tényalladékát már magában foglalja: az eszmei bűnhalmazat még ez esetben sem lenne megállapítható: miért is a budapesti kir. ítélő tábla ítélete a kihágásra vonatkozó részében megváltoztattunk és vádlott a kbtk. 92. §-ában emiitett kihágás alól felmentetik; egyebekre vonatkozólag a másodfokú bíróság ítélete a végtárgyalási jegyzőkönyv szerint kihirdetve volt első­fokú bírósági ítélet szövegében emiitett kórházi költségek meg­fizetésében elmarasztalásra nézve is helybenhagyatik, az ez iránt felhozott indokok alapján, és még azért is, mert maga vádlott által is beismert »s z o k á s s z e r ű s é g«, t. i. annak beismerése ha felkéretik, a szegényeket gyógyítani szokta, habár az erre vo­natkozó adatoknak a hatóság által teljesen mellőzött előállítása következtében mint minősítő körülmény nem volt figyelembe veheti"), sőt a jelen esetben, a cselekménynek a btk. 310. §-a alá esése következtében, az említett körülmény valódi és egyénen­kénti előállítása, és vád tárgyává tétele mellett is, még az alaki bűnhalmazatot sem állapíthatta volna meg, mint súlyosító körül­mény mindazonáltal nem volt figyelmen kivül hagyható. (1887. december 7-én 2,988. sz) Sajtó-ügyekben. 1. Az esküdtek a külvilággal való érintkezéstől, csak a nyil­vános tárgyalás megnvitása idejétől vannak eltiltva, de nem az alakulás alatt. (47. §.) 2. A sajtőbiróság előtt, a makacssági eljárásban védő közben­járása nincs megengedve. (81—84. §.)* 3. Elegendő tájékozottságot nyújt az esküdteknek, ha az inkriminált nem magyar nyelvű irat az állam nyelvére lefordítva terjesztetik az esküdtek elé. A m. kir. Curia (1888. október 25-én 9,552/B. 18-8.): Nemzetiség elleni izgatás vétsége miatt vádolt Doda Traján elleni sajtóügyben vádlott részéről beadott semmiségi panasz tárgyában határozott. A semmiségi panasz elvettetik. Indok: A tizenegy pontban foglalt semmiségi panasz egyikére sem lehet súlyt fek­tetni, mert: 1. Az esküdtszék alakítása, helye és módozata ellen annak első pontjában emelt kifogás, valamint arra alapított panasz, hogy a kisorsolt esküdtek kijelölt helyeikre távozás közben a tár­gyaló teremben volt közönség nagy részével érintkeztek, indokolt­nak nem tekinthető, nemcsak azért, mert a kir. törvényszék, mint esküdtszéki bíróság jelentése szerint az esküdtszék alakítása a tárgyalási teremmel szomszéd mellékteremben nyílt ajtók mellett s így megfelelő nyilvánossággal, az esküdtszéki elj. sz. rend. 29. §-ában megjelent mindannyinak jelenlétéről szerzett meggyő­ződés alapján vitetett keresztül, hanem főkép annál az oknál fogva, mert az esküdtszék alakítása a nyilvános tárgyalást meg­előző előkészületi cselekmény, s az esküdtek a külvilággal való érintkezéstől az elj. sz. 47. §-a szerint csak a nyilvános tárgyalás megnyitása idejétől vannak eltiltva. 2. A második pontban a miatt emelt panaszt a vádlott, hogy jogvédője a tárgyaláshoz nem bo­csáttatott, s ez által a jogvédelemtől teljesen elzáratott. Ez a panasz határozott ellentétben áll az esk. elj. sz. 80. §-a ama ren­delkezésével, hogy ha vádlott, a tárgyalásra meg nem jelent, az eljárás ellene mégis folyamatba teendő, valamint a 81. §-nak azzal a kivételes intézkedésével, mely szerint az ott megjelölt egyének­nek és nem a tárgyalásba való beavatkozás vagy vádlottnak annál való képviselete, hanem csak az van megengedve, hogy vádlott­nak elmaradását igazolhassák. De ha még az elj. szab. fentérintett szakaszában foglalt rendelkezések ily értelmű alkalmazása ellen kétely merülhetne is fel, kizár erre nézve minden alapot az elj. szab. 41. §-ának az a határozott utasítása, hogy az esküdteknek szemben kell foglalni helyet vádlottal, hogy azt láthassák és rajta a bizonyíték hatását észlelhessék. Látni kell tehát az esküdteknek vádlottat belső érzületének külső nyilvánulásaival a végett, hogy kötelességüket lelkiismeretesen teljesíthessék, s ezzel ellentétben vádlott távollétében annak képviselőjével való tárgyalás annál kevésbé foghat helyet, mert: az ellenkeznék az esküdtszéki eljárásra * Megelégedésünkre szolgál, hogy a kii-. Curia ezen pontra nézve teljesen azon álláspontra helyezkedett, melyet annak tekintetében u »Jog« 40. számában közzétett cikkben mi is elfoglaltunk. A szerk. vonatkozó rendeletekkel, hatályon kivül nem helyezett bűnvádi eljárási gyakorlat ama szabályával, hogy a törvényszékek hatás­köréhez utalt ügyekben vádlott jelenléte nélkül végtárgyalás nem tartható ; és mert ellenzi azt a szóbeliség és közvetlenségnek az a lényeges és főkövetelménye, hogy az itélő bírónak vádlottat köz­vetlen meghallgatni, közvetlen észlelni kell, — valamint tiltja az igazságszolgáltatás érdeke, nehogy az elj. szab. 83-ik §-a szerint a fogságra szóló Ítéletek újabb tárgyalás nélkül végrehajthatók nem lévén, — a makacs előnyt nyerjen a felett, a ki megjelenésével a törvény s törvén) erejű szabály rendelkezésének engedelmeskedett. Ezeknél fogva helyesen tagadta meg a bíróság a vádlott kép­viselőjével való tárgyalást; a mi pedig az erre alapított azt a panaszt illeti, hogy vádlott ez által jövedelmétől elzáratott, ez szemben az elj. sz. 82-ik §-ában adott igazolási engedélylyel, továbbá a 83-iki §-ának fentebb idézett azon rendelkezésével, mely a makacssági ítéletet csak kényszer előállítási felhatalmazássá alakítja, valamint a 84. §-nak azzal az intézkedésével, mely a makacsságból hozott ítéletnek a költségeken kivül semmi hatályt sem tulajdonit, oly jelentőségnélkülinek tűnik fel, melynek alapján a személyesen megjelenni nem akaró vádlott alapos jogsérelem megállapítására nem számithat. 3. A harmadik pontban foglalt azt az állítását, hogy vádlott meg nem jelenésének igazolásában jogi képviselője meggátoltatott, megcáfolja az esküdtszéki biróság jelentésének és a tárgyalási jegyzőkönyvnek az a tartalma is, hogy vádlottnak jogi képviselője nem ily igazolásra jelentkezett, hanem szórói-szóra így hangzó nyilatkozata szerint »csak két írásbeli bizo nyitékot kíván bemutatni, a bíróságra bízván, hogy azokat a bizo­nyítási eljárás folyamán felhasználja vagy mellőzze« s ezzel egy­idejűleg 4. igazolva van a 4-ik pontban panaszolt az az eljárás is, hogy vádlott makacsságból ítéltetett el. 5. A makacsok elleni tárgyalásnál alkalmazott esküdtek számára az elj. szab. 37. §-ától eltérő esküszöveg előírva nem lévén, az eskünek a tárgyalás minő­ségének megfelelő át nem alakítása miatt az 5. pontban felhozott semmiségi panasz semmi szabályon sem alapszik; (i. a vádlevél ellen a panasz 6-ik pontjában érintett kifogás semmiségi okot nem képez, mert az az elj. szab. 20-ik § ában megjelent kellékek nek megfelelő alakban s tartalommal szerkesztve adatott be. 7. Az elj. szab. 49. §-ában foglalt rendelkezés ama céljának, hogy az esküdtek a vád alapját képező nyomtatvány tartalmáról kellő tájékozottsággal bírjanak, elég tétetvén az által, hogy annak az állam hivatalos nyelvére eszközölt hiteles fordítása felolvastatott, az esküdteknek pedig határozathozatal végett lett visszavonulásuk­kor ugy az eredeti levél, mint annak hiteles fordítása átadatott, a 7-ik pontban panaszolt az a körülmény, hogy vádlottnak választói­hoz román nyelven intézett levele sem vád alapját, sem bizonyító adatot nem képezvén, annak fel nem olvasása az esküdtsz. elj. sz.-ba nem ütközik, miért is e miatt a 8. pontban emelt panasz sem vétethetett indokoltnak. 9. A semmiségi panasz 9-ik pontjában a cselekmény büntethetősége ellen emelt kifogás az ügy lényegére vonatkozik. Minthogy pedig az esküdtszéki tárgyalás, valamint az esküdtek határozata a m. kir. Curia felülvizsgálata alá csak az el;, szab. 91. §-a a) b) c) pontjaiban megjelölt alaki okokból tartozik, ennélfogva az érintett panaszt ezúttal figyelembe annál kevésbé vehette, minthogy vádlott elmulasztotta a főtárgyalástól külön el­járás alá tartozó kereshetőség elleni kifogását érvényesíteni. 10. Az elnöki szövegezés a tárgyalási jegyzőkönyv szerint az elj. szab. 80 §-ának megfelelő lévén, a panasz 10-ik pontja az esk. elj. szabály által nem támogattatik; a mi végre 11. a büntetés ki­szabása ellen intézett 11. számú panaszt illeti, ezt sem lehetett indokoltnak tekinteni, mert a büntetés a törvény által meghatáro­zott mérték korlátai között szabatott ki. Kivonat a ,,Budapesti Közlön>«-böl. Csődök : Karres Sámuel e., erzsébet-városi tszék, bej. dec. 21. íelsz. dec. Ü8, csb. Záharias Ede, tmg. Waedt Rezső. — A szegedi általános takarékpénztár e., szegedi tszék, bej. dec. 20, félsz. 18 >9. jan. lh, csb. Huszka Udön, tmg. dr Nyilasy Pál. — Balog Mátyás e., budapesti tszék, bej. nov. 30, félsz. dec. 13, csb. Chira Elek, tmg. dr. Pongrác Sándor. — Ormós Ferenc e., kolozsvári tszék, bej. dec 6, félsz. dec. 29, csb. Szász Dénes, tmg. dr. Szentkirályi Gyula. — LÖweusteill testvérek e., szombathelyi tszék, bej. nov. 30, félsz dec. 14, csb. Tura József, tmg. Antal Lajos. Pályázatok : Az erzsébetvárosi tszéknél aljegyzői áll. nov. 10-ig. — A zombort jbságnál díjas joggyakornoki áll. nov. 23-ig.— A nyíregyházai tszéknél II. oszt. jegyzői áll. nov. 11-ig. - A nagy­szombati jbságnál a 1 b i r ó i áll. nov. 11 -ig. — A duna-szerdahelyi jbságnál joggyakornoki áll. nov. 27-ig. — Az újvidéki jbságnál díjas joggyakornoki áll. nov. 28-ig. — A pécsi tszéknél díjas joggyakornoki áll nov. 13-ig. — A trencséni tszéknél díjas jog­gyakornoki áll. dec. l-ig. Nyomatott a „Pesti könyvnyomda-részvény-társaság"-nál. (Hold-utcza 7.

Next

/
Oldalképek
Tartalom