A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 45. szám - Kérdések a házasságon kivüli nemzésből származó igények körül

a JOG. 179 tehát általános fapiacnak és az, hogy a Duna jobbparti kereskedők a Duna balparti kereskedőknél fedezik szükségletüket, csak az esetben szokott előfordulni, ha az szöllőkarókra szükségeltetik; alperesnek azon eljárása tehát, hogy ö a felperes által nem szállított 20 talp helyett Komáromban vásárolt ilyen talpakat, az általános kereskedői szokásnak megfelel, az értékkülönbözet helyes megállapításához szükség volt tehát ezen talpaknak Komáromból üudapestre való szállítási költségeit is hozzászámítani; a szakértők egyhangú véleménye szerint rendes körülmények közt, ha a talpak teher nélkül szállíttatnak, köbméterenként 1 krba kerül azok szállítása, a 10 kötés köbtartalom a szakértők által 5,400 köblábban lön megállapítva, ez tenne tehát 54 frtot, ily összeg is lön alperes által viszonkeresetileg felszámítva. Hogy ezen szállítási összeg, illetve hordás tényleg felmerült, valószínűvé tétetett egyrészt X. Ábrahám tanúvallomásai, másrészt NB. és 2. NB1/. a. csatolt számlák tartalma által, ugy hogy ezek alapján alperesnek azon körülmény iránt, hogy a szállítás tényleg mennyibe került, a prts. 236. §-a alapján az ítélet rendelkező részében meghatározott becslő eskü volt megállapítandó. Ezen 82 frton felüli részével alperes fentartott viszonkeresetének, mint alaptalannak, elutasítandó volt. (1887. ápr. 27. 4,224. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla: Az elsöbiróság Ítéletét, a mennyiben abban alperes 72 frt 49 kr. töke s jár megfizetésében feltétlenül elmarasztalva lett, érintetlenül, abban a részében pedig, melylyel alperes a fennebbi 72 frt 49 kr. töke s jár. felül még 125 frt töke s jár., valamint 82 frt töke s jár. megfizetésére feltétlenül köteleztetett és 125 frt tőke s jár. tekintetében viszonkeresetével feltétlenül elutasittatott, helybenhagyja, ellenben egyéb részében megváltoztatja, alperest viszonkeresetének 82 frt s jár. iránt indított részével feltétlenül elutasítja és ennélfogva öt kötelezi, hogy a kereseti követelésből a fentebb kitett 72 frt 49 kr. és 125 frt tökét, ugy 82 frt tökét s jár. megfizessen. Indokok: Alperes keresetét, illetve viszonkeresetét a kt. 353. §-ára alapította és felperestől a szerződés teljesítése helyett nem teljesítés miatt kártérítést követelt, kár címén kérvén megítéltetni azon különbözetet, mely az általa felperestől vásárolt faáruk a teljesítési időben a budapesti piacon volt valóságos értéke és az általa kötelezett vételár közt mutatkozik. Ez alapon azonban alperes kárköveteléséuek törvényes alapja nincs. Mert a kt. 353. §-a, illetve 356. §. 2. pontja alapján eladó késedelme esetében vevő oly árúknál, melyeknek tőzsdei \agy piaci ára van, igazolható esetleges nagyobb kárán felül az árkülönbözetet, vagyis azon különbözetet követelheti, mely a teljesítés helyén és idejekor a szerződési és a piaci, illetőleg a tőzsdei ár közt mutatkozik; oly árúknál pedig, melyek tőzsdei vagy piaci árral nem bírnak, egyéb bizonyítható káron kívül csak azon összeget követelheti, mely az eladó késedelmessége folytán vevő által tényleg beszerzett árúknak igazolt ára és a késedelmes eladóval megkötött szerződésben meghatározott ár közti különbözetet képezi. A kártérítés érvényesítésének mindkét módjánál tehát az árúnak valóságos értéke a kártérítési összeg megállapításánál közömbös és annak alapjául nem szolgálhat annál kevésbé, mert alperes beismerte és a szakértők véleménye is igazolja, hogy szálfáknak tőzsdei vagy piaci ára nincs és mert ez okból az alperes által alapul vett valóságos érték és piaci ár egyértelműnek nem vehető. Alperes a tárgyalás folyamán a 207 frtra leszállított kárkövetelését már nem a valóságos érték és szerződési ár közötti különbségre, hanem arra irányozta, hogy felperes az ő állítólagos mulasztásából eredő hiány fedezésére alperes által eszközölt bevásárlás következtében beállott kiadási többlet megtérítésére köteleztessék. Tekintve azonban, hogy alperes ez által keresetének jogalapját megváltoztatta ; tekintve továbbá, hogy ezt az 1868 : LIV. t.-c. 68. §. rendelete ellenére, nem a tárgyalás kezdetén, hanem annak befejezése, sőt az annak alapján elrendelt bizonyítási eljárás befejezése után tette ; tekintve még, hogy felperes a jogalap megváltoztatása ellen tiltakozott, ennélfogva alperesnek a megváltoztatott jogalapra fektetett viszonkeresete, jelen perben meg sem Ítélhető. De különben is keresetének az újabb jogalapon csak annyiban lehetett volna helyt adni, ha igazolta volna, hogy a felperestől vásárolt árú helyett más, egészen ugyanoly minőségű árút vásárolt, már pedig alperes keresetében maga beismerte, hogy oly 24 talpat vásárolt, melyek a felperestől vett árút minőség és mérték tekintetében nem helyettesitették. (1888. márc. 15. 4,239. sz. a.) A m. kir. Curia: A budapesti kir. itélő tábla Ítélete helybenhagyatik. Indokok: Alperes keresetét, illetőleg viszonkeresetét kártérítés címén kívánván érvényesíteni, a kir. Curia nem osztja ugyan a kir. itélő táblának azt a nézetét, hogy alperes követelésének jogalapját megváltoztatta volna az által, hogy a tárgyalás során leszállított 207 frt viszonkeresetének kiszámításánál a kötésbe vett talpfára nézve azt a különbözetet vette alapúi, mely az általa a fedezeti vételnél állítólag fizetett I8V2 kr. köblábkénti vételár, ahoz számított egy krajcár köbölenkénti vitelbér és a felperessel kötött szerződés szerinti vételár között mutatkozik, holott keresetében, illetőleg viszonkeresetében mind a »Heller«-féle, mind a kötésben vett talpfára nézve, a felperessel kötött szerződés szerinti és a valóságos érték közötti különbözetet kérte megítéltetni ; a másodbiróságnak ítéletét mégis az abban egyébként felhozott okoknál fogva helyben kellett hagyni. (1888. szept. 12. 660. sz. a.) Habár a hitelező és adós között valamely követelés megfizetése tekintetében oly egyezség jött létre, hogy a tartozási összeg részletekben törlesztendő és a részletfizetés elmulasztása esetén a hitelező az eredeti egész követelést érvényesíteni jogosítva legyen, az adós ellen megnyitott esőd után esedékessé vált részletfizetések mesrszünte a csödtömesr terhére fel nem róvható és ezen fizetési mulasztásból a hitelezőnek követelési joga az egész követelési összegre fel nem éled. (1888. okt. 3. 030. sz.) Bün-ügy ékben. Kuruzslás által és közben okozott súlyos testi sértés csak a btk. 310. §-a alapján büntetendő; halmazat ez esetben nem forog fenn. (Btk. 310. §. és kbtk. 92. §.) A nagyváradi kir. törvényszék: J. Ferencné szül. S. Julianna a btk. 210. §-a szerint minősülő súlyos testi sértés vétségében s a kbtk. 92. §-ának 1. és 2. pontjai szerint minősülő közegészség elleni kihágásban bűnösnek mondatik ki, s ezért a btk. 310. és a kbtk. 92. §-ának 1. és 2. pontja alapján, a btk. 96. §-ának alkalmazásával ósszbüntetésképen az Ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó hat havi fogházra s a btk. 27. §-a céljaira fordítandó, a vétségért 5 frt, a kihágásért pedig 10 frt pénzbüntetésre, s ezeknek be nem hajthatása esetében három napi fogházra ítéltetik. Indokok: Vádlott J. Ferencné beismeri, hogy az 1885. évi szeptember hó 19-én a hozzá tanácskérés végett ment Mátyás Györgynek az arcán levő sérülés gyógyítását magára vállalta, azt a saját maga által készített flastrommal, melyben előadása szerint választóvíz is volt, több napig gyógyította, s midőn már látta, hogy az orvosság maró hatása a sebet elmérgesitette, Mátyás Györgyöt B.-Újfaluban a járási orvoshoz bevitte, a honnan a beteg Nagyváradra, a biharmegyei közkórházba beszállittatott, s onnan, mint a vizsgálati iratokból kitűnik, harminc napi gyógykezelés után bocsáttatott el. Tekintve továbbá, miszerint vádlottnő azt is beismeri, hogy maga szokott orvosságot készíteni, s hogy az őt felkereső szegényeket gyógyítani is szokta: ezek alapján őt saját beismerésénél fogva a btk. 310. §-a szerint minősülő súlyos testi í sértés vétségében, s a kbtk. 92. §-ának 1. és 2. pontja szerint ! minősülő közegészség elleni kihágásban is, bűnösnek kellett kimondani. A büntetés kimérésénél figyelembe vétetett, hogy habár vádlottnő hasonló cselekményért vizsgálat alatt is állott, de még büntetve nem volt; miért is az ítéletben kimért büntetéssel kellő mérvben találtatott megfenyitettnek. (1886. december 15-én 3,412. sz.) A budapesti kir. itélő tábla: A kir. itélő tábla az elsőbíróság által vádlott ellen kimondott, gondatlanságból okozott súlyos testi sértés vétségét az ügyiratokhoz 1,970. szám alatt csatolt orvosi pótvélemény és 2,232. szám alatt mellékelt kórházi orvos nyilatkozata alapján találja bebizonyitottnak, melyek igazolják, hogy a vádlott által gyógyszerként alkalmazott választóvíz, a gyógyított sértettnek arcán nagymérvű roncsolásokat, súlyos következményű sebet okozott; továbbá, hogy az arcon kifejlődött mélyre terjedett üszkösödés, a helytelen kezeléssel közvetlenül oki összefüggésben állott; ez alapon mondván ki vádlott vétkességét, eme tetteért kiszabott hat havi fogházbüntetését, valamint 5 frt pénz- és esetleg átváltoztatandó további egy napi fogházbüntetését helybenhagyja. Terheli ugyan vádlottat még a kbtk. 92. §-ának 1. és 2. pontjában foglalt büntetendő cselekmény is, mely miatt a kir. itélő tábla vádlottat vagyoni viszonyára való tekintettel 5 forint pénzbüntetésre itéli; a fenforgó esetben azonban jelzett két cselekmény eszmei bűnhalmazatot képezvén, vádlott büntetésére nézve nem a btk. 96. §-a, hanem a btk. 95. és 102. §-ai voltak alkalmazandók ; ez alapon vádlottat az 5 frt pénzbüntetés behajthatlansága esetére elzárás helyett egy napi fogházra itéli; egyebekre nézve az elsöbiróság ítéletét indokainál fogva helvbenhagyja. (1887. január 31-én 1,608. sz.)