A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 45. szám - Kérdések a házasságon kivüli nemzésből származó igények körül

178 il JOG. Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Az eladó késed Íme esetében a verő által követelhető kártérítés tekintetében az árúnak valóságos értéke teljesen közömbös. Oly áraknál ugyanis, melyeknek tőzsdei vapy piaci ára van, igazolható esetleges nagyobb kárán felül azon különbözetet követelheti a vevő, mely a teljesítés helyén és idejekor a szerződési és a piaci vagy tőzsdei ár közt mutatkozik, más árúknál pedig egyéb bizonyítható kárán kivü 1 c<ak azon összeget igényelheti, mely az eladó késedelmessége folytán a vevő által tényleg beszerzett árúknak igazolt vételára és a szerződési ár közti különbözetet képezi. (Kt. 353., 35«. §.). A jogalapváltoztat is fogalmához. A budapesti I —III. ker. kir. járásbíróság: Végh János ügyvéd által képviselt M. József és fia cég felperesnek, dr. Komlós Ágost ügyvéd által védett N. Sándor alperes elleni, 279 frt 49 kr. s jár. iránti perében itélt: Alperes köteles felperesnek 197 frt 49 kr. tökét megfizetni. Megítéltetik továbbá alperesnek: I. A föaskü arra, hogy nem való, hogy a ll,4ü8. sz. keresetben körülirott faáruk tekintetében közte és M. József felperesi cégtag közt, a vételi szerződés azon feltétel alatt jött létre 1886. évi nov. hó 9-én, hogy alperes tartozik a faárukat két nap alatt átvenni; mert különben az ügylet létrejöttnek nem tekintetik és felperes a faárukat bárkinek eladhatja. II. A becslőeskü arra, hogy a 3 /. a. számlában felsorolt 20 talpnak szállítása neki, Komáromból Budapestre, köblábonként egy krajcárba került. Viszonkereseti követelésének fentartott hátralék összeg iránti kérelmével felperes elutasittatik. A leszállított viszonkereseti összeg tekintetében pedig a per az 18J8 : L1V. t.-cikk 70. §-a értelmében megszűntnek nyilvánittatik. Indokok: Alperes első sorban a felperesi követelés ellen időelöttiség szempontjából emelt kifogást és pedig támaszkodva egy állítólag közte és M. József felperes cégtag közt létrejött azon megállapodásra, hogy alperes az első izben meg és átvett faáruk árát, melyek felperes követelését képezik, csak akkor köteles fizetni, ha a másodízben létrejött adás-vétel tárgyát képezett árúkat átveszi, mely átvétel azonban ép felperes hibája folytán, a felperesi kereset beadása idején még meg nem történt; eltekintve attól, hogy a per folyama alatt ezen kifogásától el is állott, ez figyelembe az okból nem vétethetett, mert felperes tagadásaival szemben ez iránt perrendszeríi bizonyítékot nem is szolgáltatott, a C a. levél ilyen megállapodás létrejötte tekintetében határozott nyilatkozatot felperes részéről nem tartalmaz, inkább csak a fizetésben alperes részéről késedelmet állapit meg. Mellőztetett továbbá alperesnek a kt. 309. §-ára állapított védelme is, mert a kártérítésre állapított alperesi követelés sem tekinthető lejártnak, ezzé csak az által válik, ha a kártalanításra kötelezett ezt elvállalja, illetve birói határozat által megállapíttatik és igy alperes megtartási jogot nem gyakorolhatott. Az időelöttiség elleni kifogás tehát tárgytalanná lévén, mindenekelőtt megállapíttatik, hogy alperes a felperesi tőkekövetelés ellen számszerűleg kifogást nem emelt ; azon kifogása, hogy a keresetben emiitett fizetési határnap 18S6. évi okt. 31-én, a vétel alkalmával megállapítva nem lön és igy a kamat iránti követelése felperesnek helytelen, mellőztetett az okból, mert eltekintve a fizetés időpontját érintő fentebbi elősorolt körülményektől, a kt. 345. §-a értelmében a vételár az átvételkor fizetendő és igy, ha alperes tagadásba is veszi felperesnek azon előadását, hogy a fizetési határidő 1886. évi okt. 31-én lőn kikötve, tekintve, hogy ez az átadás utáni időre esett, alperest terheli a bizonyítás, hogy az nap a fizetési kötelezettség még be nem állott, mely kötelezettségnek azonban meg nem felelt és igy felperesnek követelése, a felszámított kamatok tekintetében is, figyelemmel a kt. 283. §. intézkedéseire, jogos és alapos. Áttérve alperes által viszonkeresetileg érvényesített követelésre, felperes nem vette tagadásba, hogy közte és alperes közt 24 talp iránt adásvételi szerződés 1886. évi nov. 9-én létrejött, azt sem vette tagadásba, hogy az havi 12-én alperes előtt, ki a talpak átvétele végett nála jelentkezett, kinyilvánította, hogy azokat neki át nem adja, megjegyeztetik egyúttal, hogy azon körülmény, vájjon alperes őt előzőleg a 24 talp vételárával megkinálta-e vagy sem, teljesen közömbös; mert a készpénzfizetés melletti eladásnál, a vételár az eladott árú átadása után, esetleg annak elszállítása előtt fizetendő és igy, miután felperes amúgy is kinyilvánította, hogy a vétel tárgyát át nem adja, felesleges lett volna őt annak vételárával megkínálni, nem is állítja felperes, hogy a vételár fizetése tekintetében a most jelzettől eltérő megállapodás jött volna létre. Első sorban perdöntő körülmény, vájjon ezen adásvétel mily feltételek közt jött létre. Alperes előadása szerint az átvételre határozott idő kikötve nem volt, beállott tehát a kt. 327. §-ában körülirt joga és kötelezettsége ; a szerződő feleknek ezen jogát felperes igénybe is vette, midőn a C /. a. levélben felszólítja alperest a talpak átvételére; ezen levél 1886. évi nov. 11-én kelt és alperesnek felperes által meg sem cáfolt előadása szerint ennek kezébe csak az nap délután érkezett. Tekintve már most, hogy november derekán, a délutáni órákban és már vízen lévő talpak átvétele, felmérése majdnem a lehetetlenséggel határos, a dolog természetéből folyik, hogy alperest azon körülménynél fogva, hogy ő a talpak átvételire csak másnap délelőtti órákban jelentkezett felperesnél, késedelem anuál kevésbé terheli, mert a kt. 354. §. értelmében felperes köteles lett volna alperesnek a szerződés utólagos teljesítésére is időt engedni. A mennyiben tehát felperes a szóban forgó szerződést, ennek teljesítését pontosan megjelölt határnap kikötése mellett létrejöttnek, a keresd, törv. 355. §-a érteimébea fix-ügyletuek állítja, ezen kifogása alpere; kártérítési igényével szemben, alperes által tagadásba vétetvén, igy első sorban az általa alperesnek kínált és ez által elfogadott főeskü a perdöntő körülmények tekintetében volt utóbbinak megítélendő, csak ezen egyéb bizonyítékok hiányában alkalmazásba vett eskü le- vagy le nem tétele által lészen bizonyítva az, vájjon felperes az által, hogy 1886. évi nov. 12-én, illetve 14-én a szerződésnek maga részéről már meg nem felelt, szerződésszegést követett-e el és igy alperesnek kártérítési igénye a kt. 353. §-a értelmében megnyílt e vagy sem ? Tekintve, hogy ö a 2-/. a. szerint a kt. 354. §. következményeinek megfelelt, ezek szerint, a mennyiben tehát alperes az esküt le nem teszi, bizonyítva leend, hogy felperes már nem volt köteles neki a talpakat november hó 12-től átadni és ezen szerzödéstőli elállása törvényes lévén, abból alperes által vont kártérítési igénye alaptalan. Másrészt azonban, ha alperes a főesküt leteszi, beállott a kt. 353. §. értelmében alperes kármegtéritése iránti igénye és igy másodsorban megállapítandó volt, vájjon alperes ezen ügyletből kifolyólag kárt egyáltalán és mily mérvben szenvedett. Alperes ezen kártérítési igényét azon körülményre alapítja, hogy a felperestől vett faáruknak, a felek által közösen megállapított áraik és ezen faárúknak a vétel idején Budapesten levő piaci áraik közt lényeges különbség forgott fenn és ezen értékkülönbözetet veszi kártérítése követelési alapjául. Tekintve, hogy a 11,408. sz. a. keresetben felállított kárösszeg kiszámítástól, a per folyamán elállott és ezt tetemesen leszállította, csak az 1,278. sz. tárgyalási jegyzőkönyvben fentartott számítása vétethetett alapul. Tekintve azonban, hogy a kihallgatott szakértők véleménye szerint ily minőségű faárúknak, mint a melyek a szóban forgó vételügylet tárgyát képezték, sem itt Budapesten, sem Komáromban meghatározható közép- vagy piaci áraik nincsen, mert ezen faárúk minősége igen különböző és épen ezen minőségük állapítja meg esetröl-esetre azok árát is ; már ez okból véleményüknek csak azon része volt mint mérvadó elfogadható, mely szerint középminőségü egészséges szálfák szerinti ár határoztatott meg általuk. Már pedig a szakértők véleménye szerint a viszonkeresethez A-/, a. csatolt »Heller«-féle talpak a szóban forgó időben, azaz 1886. évi nov. 12-ike táján itt Budapesten köblábonként 20 — 23 krnyi ár mellett vehetők voltak olyan mennyiségben, mint az az A-/, alattiban van felsorolva; tekintve tehát, hogy alperes maga köblábonként 20 kron vette volt felperestől a Heller-féle talpakat, ilyen ár mellett pedig ugyanilyen talpakat kivánt mennyiségben a jelzett Időben más fakereskedőnél is, Budapesten vásárolhatott volna, a nagy értékkülönbözet tehát fenn nem forog, ezen »Heller<'-féle talpak után felszámított kártalanítási igénye alaptalan. A B. a. számlában felsorolt 20 másik talp tekintetében a szakértők egybehangzó véleménye, azok kötésenkinti átlag árát köblábonként 17 krnyi összeget vévén alapul, 91 frt 80 krnyi összegre teszi, holott általuk kialkudott áruk csak 89 frt volt, mutatkozik tehát értékkülönbözet kötésenként, két talpot számítva egy kötésnek, 2 frt 80 kr., tíz kötésnél 28 frt. Elfogadandó volt a szakértők által megállapított 17 krnyi átlagár köblábonként és mellőztetett alperes által felszámított I8V2 krnyi ár, melyet ő állítólag a Komáromban a 3-/. a. számlában felsorolt talpak fejében fizetett; mert ezen talpak az alperes által hivatkozott St. Gyula^ tanúvallomásai szerint, elsőrendű szálfák voltak, mely minőséget alperes a felperestől megvett fáknál nem is állit; ezen vételári összeg tehát, az értékkülönbözet megállapításánál figyelembe nem jöhet, hanem ez a 20 talp 10 kötésnél első sorban is a jelzett 28 frtban volt megállapítandó. Tekintve azonban a szakértők azon előadását, hogy a budapesti fakereskedők rendszerint Esztergom- vagy Komáromban szokják faszükségleteiket bevásárolni, ezen két hely tekinthető