A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 45. szám - Kérdések a házasságon kivüli nemzésből származó igények körül

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 45. számához. Budapest, 1888. november 4-én. Köztörvényi ügyekben. Biztosítási végrehajtás Ingatlanok haszonélvezetére el nem rendelhető. A debreceni kir. törvényszék : A debreceni kir. törvényszék váltóosztályának 1887. évi szeptember 27-én 11,881/87. váltószám alatt kelt végzése alapján a biztosítási végrehajtási zálogjog 2,500 frt váltótöke erejéig H. Károlynak a debreceni 3,969. sz. telekjegyzökönyvben A -f 1 — 2. rend, 5,623., 5,624. és a debreceni 4,816. sz. telekjegyzökönyvben A + 1., 2. 5,662-a, 5,652/b 1. hr. sz. alatt bejegyzett szölöbirtokainak haszonélvezetére feljegyeztetni rendeltetik s foganatosítása a telekkönyvi irodának meghagyatik; egyszersmind a haszonélvezetnek végrehajtási zár alá vétele elrendeltetik s az 1881 : LX. t.-c. 208. §-a rendelkezéséhez képest végrehajtató által javaslatba hozott N. György debreceni lakos zárgondnokul kineveztetik s ennek bevezetésére és a zár alá vett haszonélvezetnek s tartozékainak leltár melletti átadására a debreceni kir. járásbíróság megkerestetik. (1887. szept. 30-án 6,110. sz.) A budapesti kir. itélö tábla : A kir. itélö tábla a neheztelt elsöbirósági végzést megváltoztatja; a debreceni kir. törvényszék, mint váltóbiróságnak 11,881/87. sz. alatt hozott biztosítási végrehajtást elrendelő végzésében foglalt megkeresésnek helyt nem ad s a foganatosított végrehajtási zárlatot hatályon kivül helyezi. Indokok: Mert az 1881. évi LX. t.-c. ama rendelkezéséből, mely szerint e törvényuek a kielégítési végrehajtásra vonatkozó II. cime alatt az eljárás ingóságokra, ingatlanokra s ingatlanok haszonélvezetére nézve külön külön fejezetekben szabályoztatik, holott a biztosítási végrehajtást tárgyazó IV. cím (223. §.) a csupán az ingóságokra és ingatlanokra vezetett végrehajtás eseteire, de nem egyszersmind az ingatlanok haszonélvezetére vezetendő végrehajtásra is történik hivatkozás, nyilvánvaló, hogy az ingatlanok haszonélvezetére biztosítási végrehajtás elrendelésének általában helye nincs; a mi különben az idézett törvénycikk 208. §-ából is kitűnik, a mennyiben ennek 2. bekezdése szerint a haszonélvezetnek végrehajtási zár alá vétele csak a végrehajtási zálogjog bekeblezése után, illetve az előjegyzés igazolása, vagy a végrehajtási jog feljegyzése után, tehát határozottan csak a kielégítési végrehajtás esetében rendelhető el s minthogy ezek szerint a jelen esetben az ingatlanoknak csupán haszonélvezetére a biztosítási végrehajtás sem volt volna elrendelhető, annál kevésbé engedhető meg, hogy a biztosítási végrehajtást helytelenül elrendelő végzés alapján az ingatlanok haszonélvezete végrehajtási zár alá vétessék. (1888. ápr. 11. 1887. évi 55,504. sz.) A m. kir. Curia végrehajtatónak felfolyamodására: A felfolyamodás hivatalból visszautasittatik: mert a neheztelt másodbirósági végzés nem tartozik ama végzések közé, melyek ellen a végrehajtási törvény a harmadbirósághoz további felfolyamodást enged ; az ezen végzés ellen használt felfolyamodásnak tehát a tekintetben sem volt hely adható, hogy abban a költségek megállapítása iránti intézkedés mellőztetett. (1888. jun. 28. 5,602. sz.) Ha a bérlő a nedvesnek állított lakásban bennmaradt lakni és kárát sem állapíttatta meg, utólag kártérítést nem követelhet. A losonci kir. járásbirósáfj: (1887. évi szeptember 26-án 3,285/1887.): Gelléri Endre ügyvéd által képviselt P. Mihály felperesnek, dr. Scheller László ügyvéd által védett St. József alperes elleni 301 frt 50 kr. s jár. iránti perében itélt. Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Felperes az alperestől kibérelt lakás nedvességéből származtatott kártérítési 446 frt iránti keresetével elutasítandó volt, mert bár a lakás nedvességét Losonc r. t. város rendőrkapitányi hivatalának 1885. évi november hó 11-én kelt végzésével igazolta, ezen lakást a kibérlés előtt megszemlélte s bérbe vette, sőt abból saját beismerése szerint csakis 1886. évi május 1-én vonult ki, ezen indoknál fogva tehát a lakás nedvessége miatt utólag kifogást vagy épen kártérítést felperes nem tehet s nem követelhet. Mert továbbá felperes az alperesi tagadással szemben azt, hogy alperes neki takaréktüzhelyet nem adott s maga szerzett be, nem igazolta, a mennyiben D. Lajos tanú vallomása szerint felperes csak a csövet alakíttatta át, hogy a meleget jobban tartsa, végre felperes a 2,513/86. sz. tárgyalási jegyzőkönyvben maga beismeri, hogy T. Adolf kihallgatott tanutói nemcsak a pincét, hanem azzal együtt külön lakást bérelt, s mindezen helyiségekért fizetett havonként 15 frtot, miért is az egyedül külön a pince bére fejében követelésbe vett 40 frt, valamint a takaréktíizhelyért követelésbe vett 14 frt iránti keresetével is elutasítandó volt. A budapesti kir. itélö tábla (1888. április 18-án 50,202/p. 1887.): Az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Felperes a lakásnak és tartozékainak kijavítása iránt indított keresetétől a tárgyalás során elállott, a kijavítás címén követelésbe vett összegek tehát jelen Ítélet tárgyát nem képezik. Ennek megjegyzése mellett az elsőbiróság ítéletét indokainál fogva és még azért is helyben kellett hagyni, mert felperes, a lakást 1885. június havában bérelvén ki, neki módjában állott azonnal, a mint a hiányokról meggyőződött, alperest vagy a lakás kijavítására felszólítani, vagy pedig a lakbérletet felmondani, a mennyiben pedig felperes a lakásban megmaradt és annak dacára, hogy a tél beálltával a lakásban nedvesség észleltetett, a lakásból nem hurcolkodott ki és kárát nem állapíttatta meg — most már alperes ellen kártérítési keresetet joggal nem indíthat, mert az önkénye szerint kibérelt más lakásnak költségét alperes terhére jogosan fel nem számithatja és mert azt, hogy egy más lakásnak bérbevétele alperes hibája miatt vált szükségessé, ki nem mutatta, továbbá nem bizonyította azt, hogy bútorai amaz időben, a midőn alperes házába hurcolkodott, teljesen jókarban voltak és hogy a bútorban észlelt rongálások az alperestől bérelt lakás nedvességétől származnának és mert igy a szakértői szemle a kártérítés iránti keresetre nézve mérvadóul nem volt elfogadható. A m. kir. Curia (1888. szeptember 7-én 6,205/p. 1888): A másodbiróság Ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. A zsidó községeknél szokásos előimádkozó és metsző alkalmaztatásából származó jogviszony elbirálása nem tartozik közigazgatási útra. A verebélyi kir. járásbiráság (1887. november hó 15-én 7,781/p. 1888): Dr. Vécsey Mihály ügyvéd által képviselt D. Ignác felperesnek, P. Miksa, Vr. Joachim, V. Benő, L. József és Sch. Adolf alperesek elleni 189 frt 15 kr. s jár. iránti perében itélt: Alperesek kötelesek a kereseti tőkét megfizetni. Indokok : stb. A budapesti kir. itelö tábla (1888. május 30-án 1,384/p. 1888): az elsőbiróság Ítéletét hivatalból megsemmisíti s a járásbíróságot utasítja, hogy a keresetet felperesnek adja vissza. Indokok: Az elsőbiróság Ítélete az 1881. évi LIX. t.-c. 39. §-ának b) pontja alapján hivatalból megsemmisítendő volt, mivel felperes a B. a. eredetben csatolt felfogadó levél szerint a hitközség által lett előimádkozónak és metszőnek felfogadva. Az izraelita hitközség alkalmazottjai és a hitközség között azoknak megállapított illetményei iránt fenforgó egyenetlenségek pedig nem a polgári bíróságok, hanem a közigazgatási hatóságok hatáskörébe tartoznak s igy midőn az eljáró bíróság ez ügyben bíráskodott, hatósága körét túllépte. A in. kir. Curia (1888. október 19-én 7,781/p. 1888) : A másodbiróság végzése megváltoztatik, a hivatalból való megsemmisítésnek helye nem találtatik s nevezett bíróság a per érdemének megbirálására ulasittatik. Indokok : A kereseti kérelem szerint alperesek mint magánszemélyek vannak perelve oly irányban, hogy a felszámított összegeket saját vagyonukból fizessék meg. Miután e szerint itt egészen magánjogi kérdés képezi a birói eldöntés tárgyát és az előimádkozó s metsző közönséges cselédnek nem minősíthető, ennélfogva a cselédtörvény rendelkezései alá nem vonható, nem forog fenn ok arra, hogy felperes keresetével a közigazgatási hatósághoz utasittassék.