A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 39. szám - Mikor lehet a lefoglalt ingó vagyont birói árverésen eladatni. 1. r. 2. r - Örökösödési eljárásunk reformja. Nyolcadik közlemény

326 A JOG. Nyilt kérdések és feleletek. Az erzsébetvárosi kir. járásbíróság előtt Szöcs Veronika Kekete Simonné ellen a btkv. 301. szakasza szerint minősülő testisértés vétsége miatt bűnvádi panasz tétetvén, ezen biróság 2,192/1886. bf. sz. Ítéletével vádlottat fölmenti és panaszost marasztalja el az eljárási költség hordozására; ezen Ítélet ellen pa- | naszos fölebbez és a m. kir. Ítélőtábla 171—1887/IV. sz. Ítéletével vádlottat a btkv. 301. és 302. szakaszában minősülő és fényi- i tendő súlyos testi sértés vétségében vétkesnek mondocta ki, azéd egy hónapi fogházra, tiz forint pénzbüntetésre, 15 frt kárnak az eljárási és rabtartási költségek hordozására Ítélte ; ezen Ítélet ellen vádlott a m. kir. Cnriához fölebbezett, azonban a harmadbiróság 9,491/B. 1887. sz. végzésével az 1883: VI. t.-c. 7. szakaszának egyik esetét sem látván jelen lenni, a fölebbezést hivatalból vissza- . utasította. Ezen esetből fölmerül a kérdés, vájjon helyesen járt el a harmadbiróság ? ha nem, akkor miképen orvosolható e jogsérelem, avagy a fél esetleges bűntelensége esetén is minden további remedinmtól elzárva, méltánytalanul szabadságvesztésbüntetést szenvedhet, s erkölcsi kárát tűrnie kell ? Az 1883: VI. t.-c. 1., 2., 7. szakaszainak egybevetése után, midőn a törvény a kisebb kihágások és vétségeknél, hol a másodbiróságot a kir. törvényszékek gyakorolják, a további felebbezést megengedi, ezt a nagyobban minősülő kihágásoknál és vétségeknél sem zárhatja ki, azon meggyőződésben vagyok, hogy a harmadbiróság végzése nem törvényes és nyilvános tévedésen alapul, a harmadbiróság ilyen határozatát — felsőbb fórum nem lévén, mely ezt orvosolhatná — csak önmaga vonhatja vissza, semmisítheti meg és a törvénynek megfelelő újabbi határozatot hozhat. Az eset elég érdekes arra, hogy megvitatás tárgyát képezze i és a harmadbiróság elvi jelentőségű határozatát vonja maga után, leikérem tehát a t. jogász és kartárs urakat, hogy eme kérdésre nyilatkozzanak és szívesen venném, ha valaki a harmadbirói eme eljárás helyességéről jogi érzetemet megnyugtatólag engem meggyőzne. „ • OJ •• Kozgonyi Utto, erzsébetvárosi ügyvétl. S é r e 1 e m. * Hogy juthatni igazsághoz? ; S e p s i - S z-t. - Gy ö r g y városában lakó özvegy Málnási | Antalné 1885-ik év ápril hó 28-án 1 699. polg. sz. a. keresetet | i ndit Sepsi-Szt.-György város közönsége ellen 1,200 frt 75 kr. kártérítési összeg s járulékai iránt s idézett keresetében előadja : "néhai Málnási Antal a várostól mert engedély folytán a város egyik telkére 1867-ik évben egy mészárszék és szeszáruló helyei épített A helyszínelés alkalmával a mészárszék-hely és szeszraktár ( a sepsi-szt.-györgyi 110. számú telekjegyzőkönyvben 257/1. és 258. hr. sz. a., mint megosztott tulajdon lett a város és néhai Málnási Antal nevére telekkönyvezve. (elzett épületek az 1879. és azt követő években hozott közigazgazgatási határozatok alapján lerontattak és a város telkéről eltávolítva lettek s minthogy a város sem az épületeket visszaállítani, sem káromat megtéríteni nem hajlandó, a szeszraktár felépítése és berendezése 350 írtba, a mészárszék 250 frtba kerülvén, vesztett hasznom 1883. január l étől 1885. ápril 1-éig 832 frt 50 kr. lévén, összesen 1,200 frt 75 kr. kártérítést követelek*. A kereset folytán a város a védelmet reám, mint a város tiszti ügyészére bízván, tagadtam : 1. a felperesség jogosultságát, mert felperes egy szóval s*e m mutatta ki, hogy néhai Málnási Antalnak örököse és jogutóda lenne; egy szóval sem mutatta ki, hogy hagyatéki eljárás befejezése után a néhai Málnási Antal telek könyvileg feljegyzett épülettulajdonosi joga — jogérvényes átruházási végzéssel — á t j e g y e z t e t e 11 volna tulajdonjoggal f e 1p e r e s n ő nevére. Magam részéről, mint jogász, felsorolt lényeges kellék kimutatásáriak hiányában felperesnőt keresetével feltétlenül elutasitandónak véltem s nem tartottam szükségesnek az ügy érdemébe * Ezen rovatban, progiammunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyilunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszünk, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség, \ belebocsátkozni, de a szigorú felelősség érzetében perbeszédeim során bebizonyítottam, 2. hogy városunk jogellenes cselekményt sohasem követvén el: kártérítéssel sem tartozhatik senki fiának, mivel Háromszékmegye közigazgatási bizottsága 203—879. számú határozatában mondotta ki, hogy a város tulajdonát képező telkekről a köztisztaságot veszélyeztető mészárszékek, mosókonyhák — 3 hó alatt — eltávolitandók. A határozat közöltetett mindenik érdekelttel. Málnási Antalné ekkor kérte, hogy a néhai férje és a város közötti per tárgyára vonatkozó jogügy rendes biróság elé utasittassek. Ezen ker ését a megyei közigazgatási bizottság elutasította s ekkor Málnásiné a határozat ellen felfolyamodással élvén, a belügyministertől leküldött határozat folytán: a megyei közigazgatási bizottság — minthogy a város ezen ügyben érdekelt fél — további eljárásra a sepsi járási szolgabíró urat delegálta, ki az 1886 : XIV. t.-c. 152. §. szerint határo;atilag kimondotta, hogy a per tárgya épületek egészségügyi szempontbóllerontassanak és anyagai a hely színéről el távolittassanak. Idézett szolgabírói határozat 11-od és Ill-ad fokú intézkedésekkel is helybenhagyatván : a városi rendőrkapitány a delegált hatóság által küldetett' ki a határozat végrehajtása végett, mi foganatosíttatván, a kiküldött jelentést tett 1883. március 15-én. Az épületek lerontása után — tehát már elkésve — érkezett Málnásiné rendkívüli felfolyamodására a belügyministernek 23,253/883. számú leirata, melylyel a közigazgatási határozatok feloldattak. Ily bizonyítás után kiderült, hogy városunk a pertárgya épületek lerontását nem kérte, határozatokat nem hozott és azokat végre sem hajtotta, vagyis jogellenes cselekményt soha e J nem követett s igy kártérítéssel nem tartozik. 3. A kártérítési követelés felállítására vonatkozólag perbeszédeim rendén kimutattam birói meggyőződésig, hogy a kártérítési összeg nem indokolt, nincs helyesen specificálva ; a kártérítési összeg mennyiségének beigazolására szakértők felajánlva sincsenek s e szerint rossz és elvetendő a kereset. E kifogásaimra elsőbiróilag kiegészítő tárgyalás is lett elrendelve, de felperesnő kárál ekkor sem részletezte, ekkor sem ajánlott szakértői bizonyítást. Mindentől eltekintve, a kézdi-vásárhelyi kir. törvényszék 2,108/887. sz. a. kelt ítéletében felperesnőnek — becslő-eskütöl feltételezetten — 600 frt kártérítési összeget itélt, azon indokból, mert a város és néhai Málnási Antal 1868. december 1-én azon megállapodásra jött, hogy ha a városnak a pertárgya helyre, vagy épületekre szüksége volna : becsáron megváltani köteles lesz s ennélfogva a törvénybe ütköző hibás közigazgatási határozatokon alapuló végrehajtással okozott károkért városunk felelős. Az első birói ítélet elleni felebbezésemben reá mutattam, hogy városunk az épületek eltávolítását nem kérte; a delegált szolgabíró és fölöttes hatóságai által hozott határozatokért — ha azok tévesek és hibásak is esetleg — városunk felelős nem lehet, mások esetleges hibás cselekményeiért kártérítéssel nem tartóz hátik s annál kevésbé, mert városunk a végrehajtást sem foganatosította. Hasztalan mutattam ki ismételve, hogy: a) nincs felperes, mert nincs igazolt jogutód; b) az épülettulajdonosi jog nincs átjegyezve tulajdonjoggal felperesnőre hagyatéki tárgyalás hiányában; c) nincs jogellenes cselekmény, mert városunk nem is intézkedett soha; d) nincs speciiicált kártérítési összeg ; e) mnes a keresetben és sehol szakértői bizonyítás és szakértő felajánlva ; /) nincs ki becslő-esküt tegyen, inert nem felperesnő építkezett. g) nincs jogellenes cselekmény, mert nem városunk rontotta le és távolította el az épületeket: a marosvásárhelyi kir. ítélőtábla az I-ső birói ítéletet helybenhagyta indokaiból s azért is, mert felperesnővel, mint birtokossal városunk érintkezett s felperesnő az épületekkel férje halála után rendelkezett. Városunk érintkezett leiperesnővel akkor, midőn mint megkeresett községi elöljáró határozatokat kézbesített neki; de nem képzelem, hogy ez megállapítaná a felperességet telekkönyvi tulajdonra vonatkozólag s igy azt sem képzelem, hogy nem létező felperes részére kártérítést lehetne ítélni.