A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 39. szám - Mikor lehet a lefoglalt ingó vagyont birói árverésen eladatni. 1. r. 2. r - Örökösödési eljárásunk reformja. Nyolcadik közlemény

A JOG. 325 kézből való lehet. A birói árverésre nézve az új eljárási törvény I ben is kimondandó lenne, hogy azt a hagyatéki biróság csakis az összes örökösök egyhangú kérelmére rendelheti el s annak foganatosítását az addig is eljárt kir. közjegyzőre kell biznia. A kir. közjegyző az ingókra nézve az 1881 : LX. t. c. 102. §-a értelmében szerkesztett hirdetményt bocsát ki, azt ki is függeszti, az értékhez vagy az örökösök kívánságához képest helyi vagy a hivatalos lapba beiktatja, sőt a különös minőségű ingókra nézve különös árverési föltételek figyelembe vétele mellett az 1881: LX. t.-c. 109. §-a szerint Foganatosítja az árverést, a befolyt vételárat pedig birói letétbe 24 óra alatt jelentése kapcsán helyezi. Az árverés költségeit a biróság megállapítja s a letétből a kir. köz- i jegyzőnek kiutalv ányozza. Az ingatlanok árverésénél az 1881: LX. t.-c, 207. §-a szerint a 2(14—206. §§. rendelkezései megtartandó!;, de az örökösök megállapíthatják, hogy az árverés a jelzálogos hitelezők ellenében a végrehajtási árverés joghatályával birjon avagy hogy a terhek az árverés után is az ingatlanon maradhassanak (azaz : ily esetben a vevő az ingatlant a terhekkel megterhelve veszi meg). Az örökösök tehát a kir. közjegyző vezetése , alatt megállapítják pontról-pontra az árverési föltételeket, s azokat mindnyájan aláírják, melyek a jegyzőkönyvhöz mellékeitétnek. A hagyatéki biróság azután az így fölszerelt tárgyalási i jegyzőkönyv alapján az árverést elrendeli s a végzésben kimondja azt, hogy ezen árverés mily joghatálylval birjon és egyben megkeresi foganatosítás végett az illetékes egy vagy több telekkönyvi I hatóságot az árverési föltételek tervezetének közlése mellett. '1881: LX. t.-c. 207. §. A telekkönyvi hatóság az 1881: LX. t.-r. 146. és 147. §-ai szerint kibocsátja az árverési hirdetményt s a továbbiakra nézve az ingatlanok végrehajtási árverésére vonatkozó szabályok szerint | jár el, mégis az 1881 : LX. t.-c. 204—207. §-aiban foglalt s az önkéntes birói árverésre vonatkozó eltérések szerint. A befolyt vételár a telekkönyvi hatóságnál legyen az új eljárási törvény szerint befizetendő, mely a sorrendi tárgyalás és a vételár - fölosztással az eljáró kir. közjegyzőt tartozik megbízni s a tulajdoni jogot a vevő javára bekebelezteti. Az előnyös tételek s a jelzálogos hitelezők kielégítése után fönmaradó hátralékot a telekkönyvi hatóság a hagyatéki bírósághoz teszi át, mely azt az osztály tényleges foganatosítása végett az eljáró kir. közjegyzőnek kiadja. A nem telekkönyvezett ingatlanokra nézve is megadandó lesz a hagyatéki biróságnak az önkéntes árverés elrendelhetése iránti jog, a foganatosítás az 1881 : LX. t.-c 203. §-ához képest ! szintén a telekkönyvi hatóságot illetvén a föntiekhez hasonszeríi módon. Ha a/ örökösök szabad kézből adják el a hagyatéki ingatlant, a szerződés az eljáró kir. közjegyző előtt köttessék, ki azt tartozzék jóváhagyás végett a hagyatékbirósághoz bemutatni. Ezen biróság csak azt tartozzék vizsgálni, vájjon az eladók kizárólagos 1 örökösei az örökhagyónak azaz jogositvák-e az örökhagyó nevén álló ingatlant eladni és vájjon a szerződés alakilag telekkönyvi bejegyzésre aikalmas-e ? Az árverés után a kir. közjegyző a tárgyalást folytatja, a leltárból az elárverezett ingatlant s a kifizetett jelzálogos terheket kihagyja s a vételári készpénzt leltározza, s azután az osztályt megteszi. A hagyatékhoz tartozó cselekvő követelések rendszerint természetben adatnak át s illetve osztatnak el az örökösöknek, ha azonban a hagyatéki eljárás folyamában azok veszélyeztetve I volnának, a hagyatéki bírósághoz a kir. közjegyző köteles legyen jelentést tenni s abban az örökösök által ajánlott ügyvédet ügygondnokul ajánlani, mely biróság azt vagy mást kinevezi ügygondnokká, ki a követeléseket per utján is behajthatja. Ha az ily követelés jelzálogilag be van kebelezve s kifizet! étik, az ügygondnok vagy az örökösök által kiállítandó törlési nyugtát a hagyatékbiróság legyen köteles jóváhagyni. Világosan kimondandó lesz az új eljárási törvényben az is, | hogy mi számítható be az osztályba az egyes örökösöknek. Nevezetesen beszámítandó lesz az örökösnek osztályrészébe mindazon érték, mit azon világos kikötéssel kapott örökhagyótól, hogy az majdan örökrészébe beszámittassék, továbbá a mit hivatal elnyerhetésére, óvadékra, kiházasitásra, üzlet megkezdésére vagy folytathatására, önállóságra juthatására vagy adósságai kifizethetésére kapott és pedig (pl. o. értékpapír, ingatlan) az örökhagyó halálakor bírt érték szerint. A neveltetésre vagy iskoláztatásra kapott értékek nem számithatók be, sem az alkalmi kisebb ajándékozások, | de igen a nagyobb értékes ajándékozások. A beszámításnak azonban csak törvényes örökösödés esetében és csak leszármazók közt van helye, a inidön is az unoka az elhalt szülője által kapottak beszámítását tűrni tartozik. Végrendelet léte esetében csak az számitható be, mit a végrendelet beszámítani rendel. Ha az örökösök az özvegyi jogra nézve az özvegygyei vagy a hagyományok iránt a hagyományosokkal a tárgyalás során megegyeznek, ez jegyzőkönyvbe vétetik, de az ez iránti meg nem egyezés a hagyaték átadását nem gátolja, az özvegy, illetve a hagyományosok ez esetben a törvény rendes útjára utasíttatnak. Megegyeztetnek az örökösök az iránt is. hogy vagyonközösségben maradjanak egészben vagy részben, de ez esetben n közös vagyon mikénti kezelése iránt intézkedniük kell. Ha aztmban egy részük a vagyonközösséget, másik a fölosztást, illetve elárverezést kívánja, a biróság nem rendelheti el egyiket sem, hanem az alább kifejtendőkhöz képest sommás átadást eszközöl s a közösség megszüntetése a törvény rendes utján szorgalmazandó. Az örökösök közt létesült osztályegyezség a tárgyalási jegyzőkönyvbe egész terjedelmében beveendő, s itt megemlitendőnek tartom, hogy az új eljárási törvényben derogálni kellene a gyámsági törvény azon §-át, melynek értelmében az. osztályegyezségről külön okirat veendő föl, ha az uis- és nagykorúak közt köttetik. E helyett kimondandó lenne, hogy ily esetben a tárgyalási jegyzőkönyv két eredeti példányban készítendő el s a másodlat legyen a kiskorúak iratai közt a törvényhatósági közgyűlés által megőrizendő, mert a gyámi törvény ama §. alapján sok kir. közjegyző a mondott esetben — a közjegyző csakis közukiratot vehetvén föl — kénytelen ilyet fölvenni, a mi a feleknek haszontalan költséget okoz. Ha pedig az egyezség nem sikerül, ugy a tárgyalási jegyzőkönyvbe csak az ellentétes igények röviden szövegezve vétetnek be, joga, sőt kötelessége lévén a bírói megbízottnak az egyezséget ismételten megkísérteni s e célból a tárgyalást el is halasztani. Végül az egyezség nem sikerülte constatálandó a jegyzőkönyvben s kiteendő, hogy ki van birtokban s így ki lesz perre utasítandó. Erre a jegyzőkönyv fölolvastatik és az összes érdekeltek által aláiratik. Ha valamelyik fél az aláírást megtagadja, ez az ok fölemlitése mellett a birói megbízott által megjegyeztetik. Ezután a kir. közjegyző az összes iratokat a megbízó hatósághoz beterjeszti. Megjegyzendő, hogy a hagyatéki kimutatásra nézve az eddigi szabályok föntarthatók lesznek. Különösen fölveendőnek tartanám az új eljárási törvénybe azt is, hogy azon gyakran előforduló esetekben, midőn az özvegy elhunyt férje hagyatékának tárgyalása alkalmából a maga vagyonát is egyúttal osztály alá bocsátja gyermekei közt, magának bizonyos kikötményt tartván fön s egyáltalában, midőn nem szorosan hagyatéki vagyon is az átíratás célszerűbb eszközölhefés'j tekintetéből az osztályba bevonatik: az eljáró kir. közjegyző ezen esetben erről külön közokiratot legyen köteles fölvenni, mely esetben ezen közokirat a teljes osztályegyezséget tartalmazhatja s igy z/. a tárgyalási jegyzőkönyvből elmaradhat, itt elegendő lévén ily esetben arra hivatkozni s oda becsatolni. Végül fölveendő lesz az eljárási törvénybe még azon intézkedés is, hogy mindazon esetekben, ha valamely hagyatéki ingatlan szerződést adni vonakodó eladó vagy peres eladó hagyaték nevén áll, az örökösöknek a jog lesz megadandó az átadó végzésben, hogy ezen ingatlant esetleg per útján is nevükre irathassák. A mi a kir. közjegyző díjait illeti, kimondandó lesz az új eljárási törvényben, hogy ö azokat még azon esetben is köteles lesz a megbízó hatóság által megállapittatni, ha a felek azt neki a tárgyalás alkalmával azonnal le is fizetik, s hogy a megbízó hatóság az olyan közjegyzői jelentést, melyben a díjak fölszámítva nincsenek, köteles legyen hivatalból visszautasítani. A díjakat azután a megbízó hatóság a törvény értelméb n állapítsa meg s az átadó végzésben hagyja meg a feleknek azok kifizetését, Ig\ azután a fél, ha többel számított föl neki a kir. közjegyző, a fölösleget vagy meghagyhatja nála vagy vissza követelheti. Ezen intézkedést szükségesnek tartom azért, mert sajnálkozással tapasztaltam, hogy egyes kir. közjegyzők nem igen tartják magukat a törvényhez e tekintetben. Viszont azonban szükséges lesz az 1887 : VII. t.-c.-ben megállapított hagyatéki díjfokozatot alaposan megjavítani, mert annak tételei oly nevetséges csekélyek, hogy a dologra fordított idő és fáradozással semmiféle arányban nem állanak. Jövő befejező közleményemben a hagyaték átadásáról fogok még szólani. (Befejező közlemény következik.)