A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 39. szám - Mikor lehet a lefoglalt ingó vagyont birói árverésen eladatni. 1. r. 2. r - Örökösödési eljárásunk reformja. Nyolcadik közlemény

324 A JOG. megengedik, nem »sanctionált rossz jogszokást«, hanem irott törvényt követnek s a melyek azt meg nem engedik, irott törvényt szegnek meg, midőn a prts 228. §. világos szövegének consequentiáit le nem vonják. Mikor lehet a lefoglalt ingó vagyont birói árverésen eladatni. x L A »Jog« 36-ik számában Balogh S. ügyvéd ur által a fenti cím alatt felhozott kérdésre nézetemet a következőkben terjesztem elő. Első áttekintésre a kérdés különösnek tűnik fel, de ha a végrehajtási törvénynek erre vonatkozó szakaszait behatóan összevetjük, megtaláljuk a kérdéses esetre a kivezető utat. A végrehajtási törvény 36. §-a szerint »az előterjesztésnek halasztó hatálya annyiban van, a mennyiben annak érdemleges elintézéséig árverést foganatosítani stb. nem lehet* vagyis az előterjesztés érdemleges elintézésének meg kell előzni; az eljáró biróság közvetlenül hozzá, vagy a kiküldötthöz az árverési hirdetmény ellen beadott előterjesztést érdemlegesen akkor intézi el, ha végzésileg vagy helyt ád az előterjesztésnek, a kiküldött intézkedését megsemmisíti, vagy nem ád helyt annak és a kiküldöttet további szabályszerű eljárásra, az árverés foganatosítására utasítja; joga van ugyan az előterjesztéssel élő végrehajtást szenvedettnek az előterjesztést elutasító végzés ellen felfolyamodással élni, de ezen felfolyamodásnak már halasztó hatálya nincs az árverés foganatosítására, mert a 37. §. szerint »a bírósági végzések elleni felfolyamodásnak csupán az ingó vagyon árverésen befolyt vételár kiadására stb. van halasztó hatálya, az árverés, dacára a felfolyamodásnak, foganatosítható; a befolyt vételár azonban csak akkor adható ki a jogosítottaknak, ha az előterjesztés folytán hozott birói határozat jogerőre emelkedik, azaz jogérvényes elintézést nyer. Külömbséget kell tehát tenni az érdemleges és jogérvényes elintézés között, a 36. §-ban felhozott egyéb esetekben, a lefoglalt követelés átruházásánál, készpénz utalványozásánál, marasztalás tárgyának átadásánál, nem elég már az é r d e mleges elintézés, mert a következő 37. §. szerint ugyanezen három esetre a birósági végzések elleni fel folyamodásnak is van halasztó hatálya, itt már meg kell várni az előterjesztés folytán hozott végzés jogerőre emelkedését, mert a halasztó hatályt azon esetekben csak a jogérvényes elintézés szüntetheti meg. Ha tehát végrehajtató az árverési határnap kitűzetésének szorgalmazásakor, a kiküldöttet arra hivja fel, hogy a 103. §-ban meghatározott leghosszabb árverési határnapot tűzze ki és gondoskodik arról, hogy az árverési hirdetmény mielőbb — talán még a kitűzés napján — végrehajtást szenvedettnek és a többi érdekletteknek kézbesittessék, lehetetlen, hogy célhoz ne jusson; mert ha végrehajtást szenvedett az előterjesztést a 35. §-ban meghatározott 8-ik napon is adja be, az illetékes biróság mindenesetre az árverési határnap előtt, sőt a 103. §. szerinti 30 napos határidőre kitűzött árverésnél már a 35. §. szerint, a meghatározott 8 nap alatt, eo ipso jóval előbb, érdemlegesen elintézi, ha az elutasító végzés ellen felfolyamodást is ád be végrehajtást szenvedett, ez a fentiek szerint az árverést meg nem akasztja, az foganatosíttatni és a kitűzött cél eléretni fog. Dr, Kársai Béla, magyaróvári kir. aljárásbiró. Í II. A »Jog« folyó évi 36. számában Balogh S. zilahi kartársunk ily cím alatt irja le azon esetet, mely szerint a végrehajtást szenvedett ellen ezelőtt már három évvel elrendelt ingó vagyon elárvereztetését foganatosíttatni nem tudja, mert az árverési hirdetmény ellen végrehajtást szenvedő előterjesztéssel él; a biróság az árverést felfüggeszti. Az előterjesztés elutasittatik s a végrehajtó kezéhez véve az iratokat, kitűzi az árverést újabban. Erre újabb előterjesztés,, újabb felfüggesztés és újabb elutasítása az előterjesztésnek. És ez igy tart három év óta — mint Balogh S. ur irja — s igy tarthat, ha a végrehajtást szenvedő akarja, ad infinitum. Az igaz, hogy végrehajtási törvényünk az adósnak kedvez és pedig a kárttevő. adósnak, mert azon tiszteletre méltó adós, kit a véletlen juttatott végrehajtást szenvedővé, ily üzletszerű rendszeres előterjesztésekkel s felfolyamodásokkal rendszerint nem él, s én is irtam le egy esetet, mely szerint az ilyes rendszeres fel| folyamodások és a végrehajtási törvény 37. §-ának gépies alkal ma'zása miatt egy ingatlan árverést 10 év alatt sem lehet foganatositani, de mert a sok közül akadt egy-két biró, ki a §-okat gépiesen alkalmazza s nem a törvény szellemét követi intézkedéseinél : ezért teljesen nem okozhatjuk végrehajtási törvényünk hiányosságát az ily évekig elhúzódó jogcselekvényekért. A végrehajtási törvény ugyanis egy szót sem szól arról, hogy az előterjesztésnek halasztó hatálya annyiban volna, miszerint annak jogerős elintézéséig árverést foganatosítani nem ! lehet, hanem csak azt mondja, hogy »annak érdemleges elintézéséig* árverést foganatosítani nem lehet (végrehajtási törv. 36. § ) Nem szükséges tehát — mert törvény sem intézkedik il\ értelemben — hogy az előterjesztés elintézésének jogerejűsége bevárassék s csak azután tartassuk meg az árverés, mert akkor a gyenge biró kezében igazán ad infinitum mennének az előterjesztések s a törvény és igazságszolgáltatás lenne kisatirizálva. Ennélfogva nem nehéz az árverés foganatosithatásának útját módját a felvetett concret esetben megjelölni. Csak kérje meg I Balogh S. kartárs ur amaz ügy referens első biráját, hogy az előI terjesztést az árverési határnap előtt lássa el érdemlegesen s a mennyiben az előterjesztés alaptalannak találtatik, intézkedjék a kiküldött végrehajtónál az árverés foganatosítása iránt. A 37. §. intézkedésének véleményem szerint az ilyes eseteknél csak annyiban van alkalmazhatósága, hogy ha az előterjesztésnek elsőbirósági elutasítása dacára bevárná a végrehajtást szenvedő az árverés foganatosítását s az elutasító elsőbirói határozatot felfolyamodná a végrehajtást szenvedő, a másodbirói határozat leérkeztéig a bejött vételár kiadható nem lenne, de az előterjesztést elutasító elsőbirói határozat felfolyamodása az árverésre halasztó hatálylyal épen nem bir. Ezt azonban az ilyes »előterjesztők« bevárni nem szokták, én legalább az itteni 12 évi gyakorlatomból — hol nagyon is szeretik a peres felek a felebbvitelt és előterjesztéseket használni — nem emlékszem, hogy vagy egy »előterjesztő« bevárta volna fizetés nélkül az árverésnek foganatosítását. Dy [lbll fabges ügyvéd iVw..V;'.-(,j mi'.i ön. Örökösödési eljárásunk reformja.* ' ' Irta: Dr. BLUM JÁNOS, kir. közjegyzői helyettes Aradon. W' (Nyolcadik közlemény.) A hagyatéki osztály. Midőn az örökösök a hagyatéki tárgyalás alkalmával a leltár iránt megegyeztek s a hagyatéki vagyon állaga a kir. közjegyző által megállapittatott, következik az osztály. Ha az örökösök vagyonközösségben óhajtanak maradni, ugy a tárgyalási jegyzőkónyben, illetve az osztályegyezségben csakis osztatlan örökrészeik aránya állapittatik meg, ha azonban a hagyatékot fölosztani kívánják, ugy ebbeli megállapodásaik pontosan jegyzőkönyvbe veendők. Ez esetben az osztályegyezség a vagyonnak természetben fölosztására vagy az értékére nézve létesülhet. Az ingók fölosztása nem szokott nehézségeket okozni, az ingatlanok tekintetében azonban több tekintetben részletesen kell intézkedni. Azért az eljárási törvényben ki lesz mondandó, hogy az örökösök bármelyike jogosítva van az ingatlanok pontos és részletes szakértői fölbecsültetését követelni s ezen fölbecsüléshez a maga részéről mindegyik kívánhatja egy külön — a kir. közjegyző által fölesketendő — szakértő kineveztetését, mit ugyancsak a kir. közjegyző eszközöl. Ezen szakértők azután a földarabolás iránt is nyilatkoznak, mely földarabolásról pontos telekkönyvi vázrajzok is készítendők. Az egyes darabok átvétele iráni a felek szabadon egyezkedhetnek, vagy a kir. közjegyző csoportosítja a részesülési arány szerint az egyes ingatlan részeket s az egyes csoportok átvételét sorshúzás (nyilhuzásj által dönti el. Ha a csoportosítás nem volna célravezető, jogukban áll az örökösöknek az ingatlanokat maguk közt árverés alá bocsátani, s a mennyiben valaki több értéket vesz át ily ingatlanban, mint a mennyi neki jár, a többletet a tömegbe befizeti s az igy begyült tömeg vagy a terhek törlesztésére vagy a kisebb értékű ingatlanokat átvevő örökös osztályrészének kiegészítésér* fordittatik. Ha az osztály igy természetben nem sikerül, módot kell nyújtani az örökösöknek, hogy a hagyatéki vagyont készpénzzé j tehessék. Ez árverés utján eszközölhető, mely birói vagy szabad * Előző közlemények a -Jog« m. évi 33., 36., 39., 43., 48., 50. és I f. évi 8. számaiban.