A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 38. szám - A katonai büntetőjog reformja

150 a j o <L Í. ennek szövege szerint özv. Sp. Henriimé a Sp. Henrik örökösei cég nevében irta alá : mindazonáltal, tekintettel arra, hogy 9,786. v. sz. a. som. váltókeresettel beperesitett Sp. H. örökösei cég soha bejegyezve nem volt, söt özv. Sp. Henrikné azon ténykedését, mely szerint e céget bejegyeztetni szándékolta, önmaga helyezte hatályon kívül az által, hogy a beszerzett cégiratok tanúsága szerint ezen céget közkereseti társaságkép kivánta bejegyeztetni, melybeu önmaga is egyik beltagként óhajtott kitüntetni, a nélkül azonban, hogy az akkor érvényben levő 1872. évi VIII. t.-c. 2. §-ának és az 1877. évi XX. t.-c. 20, 30. és 113. §-ai értelmében kimutatta volna, mikép közkereseti társaságra vonatkozó iparjogositvány nyerésé­hez, különösen pedig a néh. Sp. Henrik örököseit illetőleg a gyámhatóság a közkereseti társaság alakításába beleegyezését adta volna, de nem igazolta azt sem, hogy az 1872. évi VIII. t.-c. 3., 24. §-a értelmében az ügyvezető kirendelése megtörtént és az ugyanazon törvény 24. §-a szerint az iparhatóságnál bejelentetett volna és akként nem mutatta ki, hogy a cégjegyzés végett be­jelentett közkereseti társaság, melynek alakítása az 1876. évi XXXVII. t.-c. 64. §-a szerint szerződést feltételez, a kiskorúakra nézve az 1877. évi XX. t.-c. 20., 30. és 113. §. b) pontja értelmé­ben érvényesen létrejött, sem azt nem mutatta ki, hogy az általános magánjogi elvek szerint érvényesen létrejött közkereseti társaság, mint önálló iparjogositvány gyakorlásához az ipartörvényben előirt feltételeket megszerezte, de a kt. 65. és 67. §-aiban elsorolt rendelkezéseknek sem tett eleget, a nélkül pedig a közkereseti társaság, mint ilyen, létezőnek nem tekinthető'; s tekintettel arra, hogy jogi személynek, tehát olyannak, mely jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat a kt. 9. §. szerint, csak azon cég tekinthető, mely törvényszékileg bejegyez­tetett s a be nem jegyzett cég, mint ilyen, jogokat nem szerezhet, kötelezettségeket nem vállalhat, hanem az ily cég által szerzett jogok és elvállalt kötelezettségek nem a céget, mint ilyent, hanem csak a be nem jegyzett cég tagjait illetik. Miből következik, hogy a cég, mint ilyen, csak akkor vonható perbe, ha be van jegyezve, ellenkező esetben pedig alperesként csak a be nem jegyzett cég tagjai idézhetők; s tekintettel arra, miszerint a szatmár-németii keresk. s ipar bank a 9,786/84. sz. som. végzésnek alapul szolgáló keresetet Sp. Henrikné örökösei cég ellen indította, de sem azt, hogy a cég be van-e jegyezve, sem azon személyt, ki ha alperes be­jegyzett cég, a kereset átvételére jogosítva van, sem azon sze­mélyeket, kik ha a cég bejegyezve, nincs, mint a be nem jegyzett cég tagjai beidézendők, keresetlevelében meg sem jelölte ; végre tekintettel arra, miszerint özv. Sp. Henrik örökösei cég szabálytalanul lett perbe idézve s elmarasztalva, m^ly szabály­talan elmarasztalás az édes anyjukkal ellentétes érdeket kép­viselő kiskorúaknak hátrányára nem szolgálhat, söt az érdekükben kirendelt ügygondnoknak az 1881 : LX. t.-c. 39. §. e) pontja alapján joga van a most hivatolt törvény 50. §-ban körvonalozott semmiségi keresetet megindítani ; ennélfogva felperesi keresetet megítélni s ennek alapján az 1884. évi nov. 5-én 9,786. sz. a. kelt som. végzést, valamint az erre alapított végrehajtást meg­semmisíteni kellett. A budapesti kir. itélö tábla: A kir. ítélő tábla az elsö­biróság Ítéletét, melyet az 1881 : LIX. t.-c. 35. §-a alapján özv. Sp. Henrikné másodrendű alperes nevében is felebbezettnek tekint, megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja, stb. Indokok: A kt. 10. §-a szerint a cég nem egyéb, mint azon név, mely alatt a kereskedő (akár egyes, akár társasági) üzletét folytatja s melyet aláírásul használ. A kt. 16. §-a minden kereskedőnek kötelességévé teszi ugyan, hogy üzletének megkezdésével egyidejűleg cégét a keresk. cégjegyzékbe bejegyeztesse s meghatározta ezen kötelesség­elmulasztásának következményeit is; jelesen, hogy mindaddig, míg a bejegyzés meg nem történt, a kereskedő azon jogokban, melyeket a törvény a kereskedők részére megállapított, nem részesülhet, de egyúttal határozottan rendeli azt is, hogy elvállalt kötelezettségeiért harmadik személyek irányában a kt. értelmében felelősséggel tartozik, az tehát, hogy a kereskedői cég, mint olyan, a bejegyzés megszűntéig jogilag létezőnek nem tekintethetnék, ama törvény szabad rendelkezéséből nem követ­keztethető. Ellenkezőleg abból, hogy a közkereseti társaság létezése már az üzlet tényleges megkezdésével beáll, (kt. 167. §.) követ­kezik, hogy az ily ténylegesen működő, bár be nem jegyzett közkereseti társasággal szerződő fél jogait nemcsak a társaság egyes tagjai, hanem a kt. 63. §-a értelmében maga a társaság ellen annak cége, vagyis neve alatt érvényesítheti. Ily helyzetben tekintve, hogy a perhez csatolt cégiratokból nyilvánvaló, de felperes sem tagadta, hogy néhai Sp. Henriknek örökösei cég alatt özv. Sp. Henrikné cégvezetői jogosultsága mellett az üzletet még a megsemmisíttetni kért 9,786/884. számú sommás végzésnek alapul szolgált váltónak a cég neve alatt történt elfogadása előtt ténylegesen megkezdették és hogy az e cég alatt folytatott üzlet a 978/81. sz. kereset indításakor is fen­állott, bár a cég még bejegyezve nem volt; tekintve ennélfogva, hogy a fentebbiek szerint felperes által gondnokolt kiskorúak azon cég alatt, mely alatt üzletüket foly­tatták és mely cég alatt a keresetnek alapul szolgált váltó elfogadva lett, perbe törvényszerűen idézhetők voltak és igy bár be nem jegyzett cégük alatt történt perbe idéztetésük által az 1881. évi LIX. t.-c. 39. §. i) pontjába ütköző semmiség elkövetve nem lett, felperest ezen körülményre alapított semmiségi kereseté­vel elutasítani kellett. A m. kir. Curia: A másodbirósági ítélet a per érdemében megváltoztatik s az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben. Indokok: Jelen perben eldöntés tárgyát első sorban az a kérdés képezi: nyert-e özv. Sp. Henrikné a férje után maradt kiskorú gyermekek tulajdonát képező kereskedői üzlet folytatására, a kiskorúak érdekében eljárni törvény szerint hivatott gyámható­ságtól az 1877. évi XX. t.-c. 113. §. 13. pontja értelmében cég­vezetői jogosultságot. E tekintetben alperesek részéről a 2. és 4. szám alatti gyámhatósági végzésekre és a perhez hivatalból I csatolt cégiratokra történik hivatkozás; ezek szerint az özvegy a kereskedői üzletnek Sp. Henrik örökösei cég alatt leendő foly­i tatására gyámhatóságilag felhatalmaztatott ugyan és eme felhatal­mazás alapján a cégnek s az özvegy cégvezetői minőségének a keresk. cégjegyzékbe bejegyeztetése folyamatba is tétetett, a nélkül azonban, hogy a cégbejegyzés tényleg megtörtént volna. De a cégbejegyzés a kért alakban törvényesen meg sem történhetett, mert a felhívott gyámhatósági végzések egyikében sem adatott az özvegy részére a kt. 37. §-ában szabatosan körül­irt módon cégvezetői meghatalmazás; ugyanis a 2. sz. alattiban csak az engedtetett meg neki, hogy a kiskorú gyermekei tulaj­donát képező gőzmalom-üzletet elhalt férje címén a kt. 12. §-a í alapján »Sp. Henrik örökösei« cég alatt tovább folytathassa, a 4. sz. alattiban pedig — eme végzés saját szavai szerint — az előbbi (2. sz. a.) végzésben adott jogosultság megadásának célja és irányához képest a cégnek jegyzése, se arra nem jogosíttatott fel, hogy a cégjegyzést cégvezetői minőségben eszközölhesse. Eme | végzések tehát e szót: »cégvezető« -- a mi pedig a kt. idézett 37. §. rendelkezéséhez képest cégvezetői meghatalmazáshoz fel­tétlenül szükséges — egyáltalán nem tartalmazván, azokban az özvegy részére nem cégvezetői, vagyis a kt. 38. és 39. §-ai értelmében korlátlan és harmadik személyek irányában nem is korlátozható, hanem a végzések helyes értelmezése szerint csakis az üzlet folytatásához okvetlenül szükséges s a gőzmalmi üzlet minőségére való tekintettel elégségesnek is mutatkozott, korlátoz­ható, vagyis kereskedelmi meghatalmazás a kt. 43. §-a értelmében céloztatott megadatni és megadottnak csakis ez tekintendő. Eme tényállásból nyilvánvaló, hogy az elsőrendű alperes I által »Sp. Henrik örökösei« cég ellen a szatmár-németii kir. tszék előtt 1884. évi 9,786. sz. keresettel 2,8..0 frt tőke s jár. iránt folyamatba tett s az arra ugyanazon sz. a. hozott som. végzéssel elintézett váltóperben néhai Sp. Henrik kiskorú gyermekei, anyjuk özv. Sp. Henrikné által — kinek a sommás végzés kézbesit­tetett — törvényesen képviselve nem voltak, mert mint keres­kedelmi meghatalmazott — minőnek az anya a fentiek szerint tekintendő — kiskorú gyermekeit, mint a beperelt cég alatt folytatott üzlet tulajdonosait, a kt. 43. §. második bekezdésének rendelkezésénél fogva csak különös felhatalmazás mellett képvisel­hette volna, ilyennek létezése pedig nem is állíttatott; mint gyám pedig eltekintve attól, hogy e minőségben nem is pereltetett, őket e perben a közte és gyermekei között nyilvánvalóan fen­forgó érdekösszeütközésnél fogva az 1877. évi XX. t.-c. 30. §• a) pontja szerint nem képviselhette. Minthogy váltóperben hozott j sommás végzés az 1881. évi LX. t.-c. 1. § a) pontja szerint í végrehajtható közokiratot képez és igy hatályára nézve ítélettel vagy bírói egyezséggel egyenlő: emez indokok alapján helyesen itélt az elsőbiróság, midőn a jelen semmiségi keresetnek helyt adva, a jogerőre emelkedett som. végzést összes következményei­I vei együtt a váltóperbe kellőleg megidézve nem volt kiskorúak

Next

/
Oldalképek
Tartalom