A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 38. szám - A katonai büntetőjog reformja

A JOG. 151 irányában az 1881. évi L1X. t.-c. 30. §. i) pontja 50. §-a, illetve a váltóeljárás 43. ^-a értelmében megsemmisítette. Az érintett sommás végzéssel a többi váltókötelezett is marasztalva lévén : a váltóeljárás 44. §-ára alapított kifogás már ez oknál fogva is hatálynélkülinek tekintendő. (1888. ápr. 12. 184/88. v. sz.) A tözsdebiróság az áruszállítási iiüylttböl felmerülő vitás kérdésekre nézve kiküttttvt'n : annak illetékessége, a szállítmányozással kapcsolatos áru átrakodásból keletkezett peres kérdések elintézésére i> kiterjedettnek tekintendő. Dr. F. lakab által képviselt W.Henrik budapesti kereskedő W. Lajos meghatalmazott képviselte L. Miklós nagybecskereki hajótulajdonos ellen 975 frt 81 kr. iránt f. é. márcz. Í7. a budapesti tözsdebiróság előtt pert indított, melyben alperes az illetékességet kifogásolta. A tözsdebiróság': 1. év ápril 16-án kelt végzésével illetékességét megállapította ; »mert az A. kötlevélben ezen bíróság illetékessége a szállítmányozási ügyletből felmerülő perkérdésekre kifejezetten kiköttetvén ; miután az árú átrakodása is a szállítási ügyletnek részét képezi s miután az 1881 : LIX. t-c. 95. §. első kikezdése csak oly perekre vonatkozik, melyek ugyanazon felek közt folytak vagy folvamatban vannak; már pedig az alperes által felhozott per, habár tárgya a jelen per tárgyával ugyanazonos is, de nem a jelenlegi peres felek közt folyt: az illetékességet meg kellett állapítani... Ugyanezen napon az ügy érdemében is Ítélet ho/.atott, melyben alperes a kereset értelmében elmarasztaltatott. Alperes az illetőségi végzés ellen felfolyamodván, a kir. tábla (1883. május hó 9-én 3,123. sz. a.) a felfolyamodásnak helyt nem adott ; »mert az a kérdés, hogy a felek közt A. szerint létrejött ügyletből kifolyólag, mely az árú átrakodására is kiterjed — alperes felelös-e a keresetileg követelt kárért, magával a szerződéssel áll szoros kapcsolatban. Már pedig ezen szerződésből eredő peres kérdésekre nézve alperes A. szerint az eljárt kivételes bíróságnak magát alávetette. »Mert másrészről alperes azt, hogy ezen ügyben más bíróság előtt per lenne folyamatban, egyáltalában nem bizonyította. A felperes és a Magyar-Franczia bizt.-részvénytársaság közt C. szerint lefolytatott per ezen per fölötti birói hatáskör vitás kérdésének eldöntésére annál kevésbé birhat befolyással, mert az más felek között folyt és a keresetben érintettől különböző más, nevezetesen biztosítási szerződésen — alapul«. Az alatt, ha a felek a szerződésükben a vitás kérdések elintézése tekintetében: az áru- s értéktőzsdének vetették alá magokat, a tőzsde választott bíróságának kikötése értendő. Dr. Neumann Ráfáel képviseletében St. Hugó és St. Félix vukovári vasútépítő vállalkozók, — dr. Mezei Sándor által képviselt L. és Comp. bécsi cég ellen 1888. április 13. 10,432 frt 35 kr. megfizetése és 1,1( 0 frt névértékű magyar papirjáradék kiadása iránt a budapesti árú- s értéktőzsde választott bírósága előtt keresetet támasztván, alperes kifogásolta a bírói illetékességet, egyrészt mert a vasútépítés nem képez kereskedelmi ügyletet ; másrészt mivel a tőzsde választott bírósága mint ilyen határozottan nem köttetett ki. A tőzsde választott bírósága 1888. április hó 28 án magát illetéktelennek nyilvánította ; mert ámbár a vasút építésének elvállalása a kereskedelmi törvény 259. §. 1. pontja alá eső kereskedelmi ügyletet képez is, melyre nézve ezen bíróság illetékessége hatályosan kiköttethetik ; s ámbár kétségtelen, hogy a peres felek a kereseti szerződés 7-ik pontjában ezen bíróságra kívánták peres ügyeik elintézését bízni; ezen szerződési pont alapján a bíróság illetékessége még sem volt megállapítható ; mert a törvény megkívánja, hogy a peres felek kifejezetten a tőzsdei választott bíróság illetékességének vessék alá magukat; ily kifejezett alávetést pedig a szerződés 7 ik pontjában előforduló ezen kitétel: »Streitigkc -itcn werden durch die Budapester Waaren- und Effectenbörse erledigt« magában nem foglal. A budapesti kir. itélö tábla az elsőbiróság végzését megváltoztatta s azt jelen ügyre nézve illetékesnek kimondotta. Indokok : Mert az A. a. szerződés 7-ik pontjában olvasható ezek a szavak: «Streitigkeiten werden durch die Budapester W aaren- und Effectenbörse erledigt« a keresk. törv. 265. £-ának I figyelembevételével, nem értelmezhetők másként, mint hogy a budapesti árú- s értéktőzsde bírósága Ítélete, illetve ítélkezése lett k*°tve! miután vitás kérdések elbírálására a budapesti árú- s értéktőzsde mint ilyen egyáltalán nem, hanem csak annak válasz| tott bírósága, mint törvényileg megerősített külön ügybiróság van hivatva; s mert e szerint a jelen kereset a nevezett tőzsde választott bírósága alá tartozván, az első bíróság végzését megváltoztatni s ugyanannak ez ügyre nézve birói illetékességét megállapítani kellett. (1888. május 25-én, 3,395. sz.) Bün-ügyekben. Nem képez minősített lopást, ha a helyiség, melyből a tárgy ellopatott, esak oly zárral volt elzárva, mely nem kulcs, hanem egyszerű nyomás által volt már fölnyitható. A m. kir. Curia: (1888. augusztus hó 22-én 7,339 B) > 1888) több rendbeli lopás bűntettével vádolt M. Imre elleni bűnügyben stb az istálló padlása, melyből vádlott az 1877. évi december hóban és ismét 1888. évi január 16-án egy-egy darab marhabőrt ellopott, csupán oly lakattal volt elzárva, mely nem kulcs, hanem egyszerű nyomás által volt felnyitható, vádlott pedig azt ily módon fel is nyitotta és ennélfogva eme lopások a btk. 336. §. 3. pontja alá nem vonathatván e szerint, hanem csak a btk. 333. és 338. §§-ai alapján minösiihetők bűntetté. Adalék az alkotmány elleni izgatás^fogalmához. B. T K. 171., 173. §§-ai. A budapesti kir. törvényszék (1887. november hó 16-án 28,079. B) 1887): Alkotmány elleni izgatás vétségével vádolt P. Zoltán elleni bűnügyben végzett: P. Zoltán ellen a btk. 173. §-ába ütköző alkotmány elleni izgatás vétsége miatt folyamatba tett bűnvádi eljárás ezennel megszüntettetik. Indokok: A budapesti egyetemi hallgatók f. évi már1 cius 27-én a főváros IV kerület papnövelde-utca 4. sz. a. ház kerti helyiségében hatósági engedély mellett gyűlést tartottak azon célból, hogy az ez irányban felkért m. kir. honvédelmi minister előre nem várhstott határozottan visszautasító válasza következtében elhatározták, miszerint a képviselőházhoz kérvényt nyújtsanak be a közös hadseregben a tiszti vizsgának részben magyar nyelven leendő letehetése tárgyában. A gyűlés tárgysorozatának utolsó pontját Ábrányi Emilnek ez alkalomra irt egy alkalmi költeményének P. Zoltán panaszlott által leendő elszavalása képezte volna, de midőn a gyűlés a tárgysorozat ezen | pontjához ért és P. Zoltán kimerülés folytán szavalni már nem akart, a gyűlés P. Zoltánt kívánta hallani, sőt előbb egyesek később a nagy többség R-nek a »Nép Zászlója« című heti lapnak m. év július hó 22. és 29-ik számábán megjelent »fekete sárga« cimű költeményét, melynek ezen lap egy példányából kivágott és összeillesztett szövege közkézen forgott — kívánta hallani, mire P. Zoltán, miután ezen szöveg kezéhez juttatott, azt szavalni megkezdette, azonban azt nem fejezhette be, mert ebben a hatósági I kiküldöttként jHen volt Ch. Hugó rendőrkapitány közbenlépése által megakadályoztatott. A kir. ügyész panaszlott ezen cselekményében a btk. 173. §-ába ütköző alkotményelleni izgatás tényálladékát látja fenforogni és ezért őt vád alá helyezni indítványozza ; tekintve azonban, hogy P. Zoltán panaszlott határozottan tagadja, hogy ezen költemény elszavalásával lázítani akart volna és előadja, hogy annak szövegét közelebbről nem is ismerte, az elszavalás előtt sem volt alkalma elolvasni, hanem tudta, hogy az hónapok előtt hirlapilag is közöltetett és ez alapon továbbá i azzal védekezik, hogy egészen jóhiszeműleg vélt eljárni, mert fel nem tehette, hogy egy költemény elszavalása által, melynek hírlapi közzétételével hónapok előtt megelőztetett a nélkül, hogy e közzététel miatt a kir. ügyészség bármely lépést is tett volna — a lázítás vétségét kövesse el, hogy P. Zoltán ezen védekezése nemcsak a gyűlésen elnökölt B. Alajos és Sz. Lajos egyet, hallgatók, hanem magának a hatósági kiküldöttnek, Ch. Hugó rendőrkapitány vallomásával is támogattatik és a lázitási szándék fenforgására az előadott tényállás alapján még a legtávolabbi I gvanuok sem állapitható meg; hogy a vádbeli cselekményt a btk. 95. §. szerint csakis szándékosan lehet elkövetni ; hogy a kir. ügyészség különben nem jelöli meg közelebbről, hogy a kérdéses költemény mely versszakát tartja az alkotmány elleni lázitásnak és csak az indítvány szövegezéséből gyanítható, hogy ezen költeménynek különösen a felhívást tárgyazó utolsó versszakát találja lázitónak, mely versszakasz elszavalásában épen