A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 38. szám - Látogatás. Életkép egy vidéki járásbíróság közelmúltjából - Kérdések a házasságon kivüli nemzésből származó igények körül

314 fl JOG. valamivel biztosabb lesz, különösen, ha a javaslat 100. §-a szerint a közönséges ügyvédi teendők díjai a bíróságokat is kötelező rendeleti úton megállapítva lesznek. De hogy az ügyvédi kainak, mint egésznek, erkölcsi niveauja a javaslat következtében egyhamar emelkedjék és hogy az annyira aláhanyatlott ügyvédi tekintély rövid idő múlva ismét helyreálljon, ezt — habár fájdalommal — de kétlem azért, mert az- erkölcsi érzet emelése és a tekintély helyreállítása nem egyedül rajtunk és nem a törvényen áll. Ha egy a maga egészében és minden ízében teljesen erkölcsös társadalomnak egyik osztálya erkölcstelen, akkor kétséget sem szenvedhet, hogy ez a fekélyes társadalmi osztály csak önmaga lehet oka erkölcsi hanyatlásának ; de ha maga az egész társadalom a corruptio egy bizonyos mérvével telitett, lesz-e okos ember, ki ekkor a társadalomnak csak egy osztályát fogja szidni ? és feltehető-e, hogy ha a társadalom a maga egészében beteg, ezen betegség megszűnik, ha a testnek csak egy tagját, a társadalomnak csak egy osztályát gyógyítjuk ? Az ügyvédség terén tapasztalt corruptio, mely különben az ellenünk lábrakapott ellenszenv által sokkal nagyobbnak lett feltüntetve, mint a mekkora valóságban, csak kifolyása azon corruptiónak, mely egész társadalmi életünkben léptennyomon észlelhető és egy cséppel sem nagyobb, mint az általános corruptio, habár a bíróságok által évek hosszú során át gyakorolt rendszeres nyomás az ellenkezőt is mentené. Ha már most a javaslat által contemplált helyzet ma életbeléptettetnék és a most működő összes ügyvédek, mint egy varázsütésre szakitanának a múlttal, a corruptióval, mely működésükbe a társadalom által és tán a törvényhozás számos intézkedése következtében is eddig beleerőltetett és az országban minden ügyvéd mintaképévé válnék az erkölcsösségnek, képzelhető-e az, hogy ez a jelen társadalmi corruptio között megmaradhasson ? En részemről lehetetlennek tartom ; de azért örömmel üdvözlöm a javaslatot, mert erős a meggyőződésem, hogy ha az ügyvédi testületet jelenleg képviselő egész generatio nem is, de legnagyobb része és a jövő generatio egészen olyan lesz, mint ezt a javaslat szerzője és jobbjaink óhajtják és a mint a milyennek lennie kell a javaslat szerint és ha egyszer karunk felemelkedik azon erkölcsi niveaura, melyet a javaslat megkövetel, ismét helyreáll a tisztelet és az a tekintély, mely tán a társadalom corruptioját is elenyésztetni képes lesz. Az új bűnvádi eljárás tervezetét az igazságügyminiszter — mint megbízhatóan értesülünk — az országgyűlésnek mindjárt az ülésszak kezdetén fogja benyújtani. E végből az igazságügyminiszter Schedius curiai bíró és Wlassics államfőügyészi helyettes közreműködésével hetek óta a legrnegfeszitettebb serénységgel dolgozik a tervezet utolsó szerkesztésén. A tervezet meg fog küldetni az illetékes közegeknek, hogy a közvélemény teljes mértékben nyilatkozhassék felette. vKérdések a házasságon kivüli nemzésből ^ származó igények körül. Irta : id. ZAÁRY JÓZSEF duKaföldvári ügyvéd. Régi dolog és minden gyakorló ügyvéd előtt eléggé ismertei; azon szánalmas állapotok, melyek avatlan kézzel idegen talajból átültetett bélyeg- és illetékszabályaink erőszakolt tengéletéböl származnak. Az osztrák bélyegtörvényekből hazai magánjogunk és perrendünk figyelmen kivül hagyásával lévén azok összetákolva, nem csoda, hogy kerékkötőjévé válnak az igazságszolgáltatásnak és az állam fiskális érdekeinek fonák szolgálatában veszélyeztetik annak alapját, a jogbiztonságot. I Iamarjában csak az ítéletek rovatának tételeinél több ily ferdeségekre akadunk: A 48-ik tételszám A) (7) pontjában jelzett birtokháboritási keresetek peres eljárásainkban nem létezvén, annak szabványát a sommás visszahelyezési és telekkönyvi előbbeni állapotba leendő visszahelyezési pereknél véljük alkalmazhatónak. Ugyanazon tételszám B) pontja szerint elsöfolyamodású bírósági ítéletekben közbeeső peres kérdések alapjául szolgálható visszahelyezési keresetek nálunk nincsenek. Alkalmazzák tehát ezt az osztrák perrendtartásban ismeretlen perújitási kereseteknél, s az újított perben hozott ítéletet is külön illeték alá vonják. A C) a—c) pontjaiban foglalt szabványok szövegezésük határozatlanságánál fogva majd a kereseti, majd pedig a megítélt TÁRCA. ^ Látogatás. \J (Életkép egy vidéki járásbíróság közelmúltjából.) — A »Jog« eredeti tárcája. — Irta: NAGI PÁLUS. Tiz óra. Konezi Pista aljárásbiró ur panaszokat vesz föl. Nagyobb solennitás okából a rozoga kanapén heverész, öblös tajtpipából szabatos huhukolással eregetve a fináncolatlan füstöt. Konczi ur — mellesleg mondva — rútul lefőzte Lavater és Gall urakat. Szörnyű nagy fejjel jött t. i. a világra, de azért ez ideig még nem akadt halandó, ki őt okos embernek rágalmazta volna. Hogy mégis biró lett ?! Hisz az kérem, nem csoda. Tetszik tudni: a jó bornak nem kell cégér; tehát a minek cégér kell az nem jó bor. Minthogy pedig manapság csak annak van keleté, minek cégére van : tiszta sor, hogy a gyenge bornak van nagyobb kelendősége. Konczi urnák atyafisága között akadt cégér, minélfogva könnyen bevált bírónak. Konczi ur tehát panaszokat vesz föl. Öt-hat panaszos — immár eligazítva — siralmas ábrázattal ődöng az ajtó közelében. Az asztal körül egy pár ügyvéd értekezik a jegyzőkönyvvezető úrral. Kopogtatás után előkelő ur lép be: >-Borzas járásbiró urat keresem« szól illedelmes köszöntés után. Konczi ur egy szót sem szól ugyan, de kiereszti fogai közül a pipaszárat és csutorájával megható szolgálatkészséggel mutat az átellenes ajtó felé. Az öreg ur belép a jelzett ajtón, de nyomban vissza is tér. »Hiszen itt senki sincs!« Konczi ur arca széles mosolyra derül, s gyöngéd hangon felel: »hát mondtam én bácsikám, hogy van ott valaki ? !« A közönség közt egy pár halk »hahaha« hangzik fel; az öreg ur szeme fölvillan; de csak annyit mond: »majd hát bevárom« ; s azzal szerényen a panaszosok közé vonul. A panaszosok jönnek-mennek, miközben a járásbiró ur is megérkezik s leereszkedő fejhajtogatások mellett szobájába vonul. Szegényes ruházatú nő lép Konczi ur elé. Panaszolja zokogó sirás között, hogy kedvese elcsábította s aztán gyermekével együtt nyomorban hagyta. »Ha tartottad, tartsad« élcel Konczi ur, egykét panaszlónak helyeslő felröhintése kíséretében. Öreg, gyászos nő lép be. Sürgeti 5 év óta húzódó hagyatéki ügyét. »Szép mámika« — vigasztalja Konczi ur — »mire férjhez megy, rendben lesz a dolga.« Hangos mosolyok követik a szellemes ötletet. Ujabb kopogtatás. »Künn tágas.« Ilirhedt uzsorás lép be. Egész halom keresetet hoz és tárgyalást kér rá. Megkapja, sőt Konczi ur udvariasan az ajtóig kiséri. Megint kopogtatás. Iparos-féle panaszos. Évek óta pihenő számlaperét sürgeti. » Várjon sorra; nemcsak maga perel itt.« »Iszen alásan kérném, életem voltában ezen egy peres históriát liferáltam s ezt sem vagyok képes perfectiora vinni.« »Ne locsogjon, menjen dolgára.« Az iparos ingerülten fakad ki: »nem is gezemicézek én itt többet hallják az urak, látom kutyába se vesznek ; majd elinstánciázom én a dolgomat a minister uraknál!« »János! dobja ki ezt a csiszliket!« János hajdú megteszi. Az öreges ur izgatottan lép elő s Konczi úrra rivall: »Uram!«