A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 38. szám - Látogatás. Életkép egy vidéki járásbíróság közelmúltjából - Kérdések a házasságon kivüli nemzésből származó igények körül

315 érték után jönnek alkalmazásba; ámbár tekintve, hogy a 83. tételszám szerint perbeli egyezségeknél, habár azok értéke a keresetinél csekélyebb is, az egyezség értékének II. fokozat szerinti bélyege alkalmazandó és pedig ez is csak akkor, ha az egyezség tárgyát képező kötelmek alapokiratán már a reá vonatkozó 'illeték le nem rovatott; 'ekintve továbbá, hogy a fokozati illeték különben is mindig kevesebb az ugyanazon összegnek megfelelő állandó ítéleti bélyegilletéknél, mindezekből az illetékszabályok 1. §-a szerint is észszerűen lehet következtetni, hogy az Ítéleti bélyeg a megítélt tárgj értéke után rovandó le. A gyakorlati életben lépten-nyomon jelentkező hasonnemű tünetek élénken ecsetelik azon sisyphusi küzdelmet, melyet a magyar ügyvédi kar a jog védelmében tömörülő magasztos hivatása betöltésében magával a jog őrének tekintendő államhatalommal nemzeti intézményeinkkel ellentétes kincstári szervezete miatt folytatni kénytelen. Es habár teljes méltánylással adózunk is a pénzügyi közigazgatási bíróság hatásköre magaslatán álló működésének, köteles készséggel elismervén, hogy legfelsőbb itélőszékéhez fellebbezett concret esetekben világot áraszt az idegen zagyvalék szülte chaoticus setétségbe; mégis már maga azon körülmény, hogy jogfejlődésünktől eltérő osztrák kaptára rámázott bélyegtörvényeinken maguk a felsőbb pénzügyi szakközegek sem képesek eligazodni és e miatt sokszor önhibáján kivül sújtják verejtékkel szerzett vagyonában az önfentartás nehézségeivel küzdő földmivesésjparos-osztálvt, az ügyvédet pedig elvállalt jogügyletén kivül eső munkával terhelvén, a pénzügyi biróság határozatainak megérkeztéig jó hírnevét ügyfelei előtt gyanúsittatják; mindez elégséges arra, hogy a kormányzó államhatalom jóra törekvése iránti hitet az avatlanok előtt alapjában megingassa. Igazolt tehát minden felszólamlás, mely a bélyeg- és illetékszabályoknak csempész dugárukkal telitett tömkelegét szellőzteti és a kibontakozás irányát gyakorlati tényekből származott nyomokra utalja. Szolgáljon ily tényezőül a következő jogeset: P. Rozália L. Istvánt a dunaföldvári kir. járásbíróságnál házasságon kívüli nemzésből származott gyermektartás iránt beperelvén, a tárgyalás folyama alatt elhalt három hónapos kisded tartása és egyéb mellékköltségek címén személyesen védekezett alperes egyszersmindenkorra 41 frt 20 kr. tőkében és a perköltségben lett elmarasztalva. Az Ítéletben felperes megnyugodott, alperes pedig azt ügyvéd által felebbezte, minek folytán a kir. tábla 54,210/p. 87. sz. alatt kelt Ítéletével felperes tőkekövetelését 21 frtra szállította le. Konczi ur szertelen méregbe jön s agyarkodva ordítoz rá : »Mit kotkodácsol itt az ur! A csiszlik után akar menni ? Ha idebenn akar diskurálni, hordja kifelé az irháját !« E pillanatban egyik gyöngébb szívű ügyvéd odaszól az öreg úrhoz : »a járásbiró ur már rég benn van, urambátyám.* Az öreg ur erre villogó szemekkel siet a járásbiróhoz. Borzas járásbiró ur hosszúszárú pipából pöfékelve, erfurti veteménymagvak rendezésével mulat; minélfogva a belépő üdvözletére csak annyit felelhet: »Na ?« •Én az ig azságügyminister vagyok, vizsgálni jöttem.* Mintha villanyos ütés érte volna, ugy ugrott föl Borzas ur ; a pipa kiesett szálából, a kiterített veteménymagvakat lerúgta kezeivel az asztalról s másodpercekig sóbálványkép állott a pökőláda, pipa, pipakorom, hagymamag, káposzta, retek és murok magból épült barrikád mögött. Végre a legalázatosabb bocsánatkérések után annyiramennyire magához tért. »Azonnal hivja be Konczi albiró urat « Konczi ur behivatott s bámész arccal lépett be. »Az igazság ügy minis ter ő excellentiája !« A rémületnek azt a komikus fintorgatásait, a mi Konczi ur széles ábrázatján végigvonaglott : toll le nem írhatja. Gyomrához kapott (tudta, hogy fentebb nincs mit keressen) s kínosan felhörgött: »Bocsánat, én — én kérem roppant izé beteg vagyok.« Azzal — vesd el magad — ugy, a hogy volt, hajadon fővel, ijedtségtől kidülledt szemekkel, kirohant az utcára. Ennél okosabb menekvést nagy feje nem bírt kifundálni. Tán még most is fut. A táblai Ítélettel csaknem egyidejűleg kézbesittetett alperesnek és felebbezését ellenjegyző ügyvédjének a szegzárdi királyi illetékkiszabási hivatal 779/1887. sz. a. fizetési meghagyása, melyben ezek azon oknál fogva, mert 41 frt 20 krról szóló ítélet elleni felebbezvényük I. példányára 1 frtos bélyeget illesztettek, 9 frt állítólagos bélyeghiány és ennek négyszerese, összesen tehát j 45 frt illetékfizetésre egyetemlegesen köteleztettek. A pécsi kir. pénzügyigazgatóság az illetékkiszabási hivatal eljárását 18,546/Vl. 1888. sz. alatt kelt végzésével helybenhagyta azon indokból, mert amaz ítélet, mely ellen a leletezett felebbezés beadatott, az illetéki díjjegyzék 48. tételének D) d) pontja értel| tnében 12 frt illeték alá esik s ekként az illetéki díjszabás 13. tételének 11. /;) pontja szerint a felebbezvény I. példánya 10 frtos bélyeggel lett volna ellátandó. Bármily félszegnek tűnjék is fel azon jelenség, hogy a kisebb polgári peres eljárás mérvét túl nem haladó Ítélet tárgya elleni felebbezés állítólagos bélyeghiányaért a négyszeres bírsággal együtt 45 frt fizetése követeltessék, még sem lehetne rajta megbotránkozni, ha alapos volna azon feltevés, hogy a kérdéses Ítélet bélyege a 48. tétel D) d) pontja alá sorolandó. Minthogy azonban ezen alapállitmány téves és ugy téves a belőle vont következtetés is; talán nem vehető szerénytelenségnek tőlem, midőn a házasságon kívüli nemzésből származó sommás pereknek ez érdembeni ismérvére ugy a bíróságok és pénzügyi hatóságok, valamint a legközvetlenebbül érdekelt ügyvédi kar figyelmét felhívom. Azon hibás vélemény kezd terjedni, hogy miután az 1881 : LIX. t.-c. 13. §-ának 2. b) pontja értelmében a házasságon kívüli nemzésből származó igények iránti keresetekben a marasztalás létoka és jogcímeképen alperes természetes nemzői minősége is szükségkép bíróilag felismertnek nyilvánittatik, tehát ebből folyólag maga a kereset atyasági keresetnek minősíttetvén, mint ilyenre — melynek tárgya meg nem becsülhető — alkalmazandó az illetéki díjjegyzék 48. tételének D) d) pontja. Ez azonban a házasságon kívüli nemzésből származó kereseteknek sajnálatos összetévesztése a múlhat lanúl házasságon belőli nemzést feltételező atyasági keresetekkel, melyeknek egyike a törvényes leszármazás ethikai értékében, másika pedig ennek híjával az anyagi segélyezés igényében összpontosul. Eltekintve ugyanis attól, hogy az atyasági keresetek nem tartozhatnak az 1881: LIX. t.-c. 13. §-ban taxatíve felsorolt sommás eljárás tárgyát képező jogügyletekhez, ezen két különböző kereset egymástól igen eltérő és homlokegyenest ellenkező jogviszony megoldását feltételezi. A kir. törvényszékek hatásköréhez tartozó atyasági keresetek feltétlenül házasságon belüli nemzésre alapitvák, és akár az anya, gyám vagy gondnok, avagy maga a nagykorúvá vált sarjadék által indíttatott légyen, tárgya és végcélja abban tömörül, hogy a törvénytelennek jelzett leszármazás bíróilag törvényesnek nyilváníttassák és az anyakönyv ez alapon kijavíttatván, a leszármazónak törvényes atyja meghatároztassék. Nyilvánvaló tehát, hogy ekképen az atyaság megállapítása által a jogsérelmet panaszló fél atyjának törvényes családtagjává válik, megszerzi annak nevét, rangját és nemcsak javaiban, hanem oldalági várományaiban való törvényes örökösödési jogát; minthogy azonban ezen per tárgya meg nem becsülhető, végitéletének bélyegilletéke az illetéki díjjegyzék 48. tételének D) d) pontja alapján 12 frtban rovandó le. Teljesen eltérők ettől a sommás eljárásra uttalt házasságon kívüli nemzésből származó igények Ezekben felperes anya maga vagy gyermeke részére alperestől semmit sem kap, a mi megbecsülhető nem volna, sőt ilyesmit a civilisatio alapját képező családi kötelék felforgatása nélkül a biró meg sem ítélhet. Keresete határozott összegről szól és alperesnek természetes apául való birói felismerése csak jogalapját képezi kártérítési vagy gyermek! tartási igényének épen ugy, mint kötelezvény a hitelező követelésének vagy vérbeli rokonság a perben álló örökösnek, kiknél viszont a hitelezett töke, illetve hagyaték állaga szolgálván per tárgyáúl, előbbinél a kifogásolt kötelezvény, utóbbinál pedig a tagadott törvényes leszármazásának birói felismerése csak jogalapja lehet keresetüknek. Valamint tehát az ellenfél tagadása ellenében a kötelezvény vagy törvényes leszármazás valódiságának birói felismerése nem vonható az illetéki díjjegyzék 48. tételének D) d) pontja alá; épen ugy nem vonhatók ez alá a házasságon kívüli nemzésből