A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 36. szám - A királyi közjegyzőség ellenesei

Hetedik évfolyam. 36. szám. Budapest, 1888. szeptember 2. Szerkesztőség: V. Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V. Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE, A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÚGÍÉSZI ÉS KŰZJEG Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS. — Dr. STILLER MOR. ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve : egész évre léi » 11 egy cd » G frt - kr. 1 » ŐO » Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalvftnynyal küldendők. TARTALOM: A királyi körjegyzőség ellenesei. Irta: Zi mányi Alajos budapesti kir. közjegyző. — Perbeli egyezség által Ítélet nélkül eskü állapitható-e meg? I. Irta : Serly Antal, budapesti kir. aljárásbiró. II. Irta : Szürnyeghy Mihály, tszéki biró Trencsénbeu. III. Irta : dr. Rónai János, hosszú-aszói ügyvéd. IV. Irta: Szilágyi Mór, ügyvéd Zomborban. V. Irta: dr. Kábdebó Ferenc, fogarasi kir. közjegyző. VI. Irta : dr. S i c h e r m a n n Bernát, kassai ügyvéd. VII. Irta : Küllő Ignác, kir. tszéki áljegyzö Csik-Szt.-Mártonbau. VIII Irta: dr. Junger Lázár, M.-Szigeten. — Mikor lehet a lefoglalt ingó vagyont birói árverésen eladatni ? Irta : I! a 1 o g h S., ügyvéd Zilahon. — Sérelem. (Igazságügyi miseria és még valami. Irta: Náthán Salamon, kolozsvári ügyvéd.) — Irodalom. (A kecskeméti ref. főiskola jog- és államtud évkönyve 18S7 — 18S8. — Kritikai megjegyzések az ügyvédségről szóló törvényjavaslat tervezetére, dr. Fischer Lajostól.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesitések. — Hirdetés. MELLÉKLET : Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a >Budapesti Közlönyt-böl. (Csődök. — Pályázatok.) \/ A királyi közjegyzőség ellenesei. ^ Irta : ZIMÁNYI ALAJOS budapesti kir. közjegyző. A Jog« lapunk folyó évi augusztus 19-én megjelent 34. számában ezen cím alatt: »Eltörlendö-e a gyakorlati birói vizsga« (y—s) jegygyei egy értekezés jelent meg, melynek szerzője egy pontban a cím tárgyától egészen eltérve, az ügyvédség védelmére kel és többi közt következő szavakban fejezi ki nézetét: -Továbbá el kell törülni a királyi közjegyzői állási és az annak hatáskörébe utalt ügyekre nézve a gyakorit) ügyvédet kell képesíteni, a mint hogy természetes is, hogy az egyoldaliikig foglalkozó közjegyző soha sem adhat oly jó és megbízható munkát, mint a sokoldalulag és minden tekintetben alaposabban képzett gyakorló ügyvéd«. Cikkíró úr, ezt az utolsó betűig rosszul gondolta ki és ezen kijelentésével az ügyvédi állást merőben ellentétes, sőt ellenséges viszonyba helyezi a királyi közjegyzőséggel. De ezen cikk azt is engedi következtetni, hogy fájdalom, még mindig találkoznak az országban a jogászvilág körében némelyek, kik a királyi közjegyzöségnek az állam jogi életében való hivatását, szükségességét nem ismerik, fel sem fogják, hanem a királyi közjegyzőséget az ügyvédség megrontására fennálló intézménynek tekintik ; holott kevés észszel már belátható, hogy a közjegyzőség épen nem káros az ügyvédségre, sót nagy részben annak támogatására, előnyére szolgál. A hazai jogélet felvirágzására pedig a királyi közjegyzőség — ha annak hatásköre a törvényhozás által figyelmesebben szabályoztatnék — nemcsak áldást hozó, hanem a közhitelesség szempontjából elkerülhetlenül is szükséges intézmény, a mint hogy ez minden cultur-államban már rég idő óta még a gyermek által is a jogrend fennállásának egyik életfeltételéül van felismerve. Hogy ezen intézmény iránt országunkban a zugirászok és a községi jegyzők foglalnak ellenséges állást, ennek még csak meg volna értelme, mert ezek minden jogi készültség nélkül is a szegény ügyfeleket az egész országban szabadon elárasztják szabálytalan, törvénytelen szerződésekkel, a nélkül, hogy őket ettől a törvény eltiltaná vagy korlátozná és így a nélküi, hogy lelkiismeretet csinálnának abból, hogy a nép jogéletében kontárkodásuk által nagy kárt okoznak. De hogy épen jogászok körében találkoznak még a közjegyzői intézménynek ellenesei, ezt csakis azon elfogultságból lehet kimagyarázni, a mit cikkíró úr a fentebb idézett szavaiban kifejezett. A királyi közjegyzőség érdeke követeli, hogy ily téves nézetek ugyanezen lapok útján helyesebb értelemre vezettessenek. * Ugyanis az igazságszolgáltatási politika elfogadott elvei szerint minden jogállamban az igazságszolgáltatás körül ténykedő közegékül n bírák, ügyvédek, ügyészek és királyi közjegyzők vannak elismerve, ezek vannak e célra hivatva; mindegyik a maga hatáskörében. E hatáskörök lényegileg különböznek egymástól; mert míg a biró nem praeventiv célból, hanem a már megtörtént jogsérelem vagy jogi kételyek kérdésébeu a jogi hatalom döntő szavát mondja ki és hajtja végre és igy állítja helyre a jogrendet, — másrészről a jognak praeventiv megállapítása céljából a jogügyletek keletkezésénél és az ügyfelek jogügyleteinek megkötésénél, hol bíróra nincs szükség — itt a királyi közjegyzők vaunak hivatva közhitelű eljárásra, és pedig pártkülönbség nélkül az ügyfelek mindegyike irányában egyformán. Ettől különbözik az ügyvéd hivatása, hatásköre; mert az ügyvéd mindig az egyik félnek, az ő megbízójának érdekeit tartozik védeni a másik léi ellenében. Ez pedig nagy különbség, annyira, hogy ennek folytán ügyvéd — mert csak egyik felet védi, nem lehet közjegyző és viszont közjegyző — ki különbség nélkül mindegyik fél közös bizodalmából közhitelességgel működik, nem lehet ügyvéd egy időben. Ezen állítás helyessége még szembetűnőbb, ha a törvény által a kir. közjegyzők hatáskörébe utalt teendők jogi természetét és hatályát tekintetbe veszszük. A közjegyzők hatáskörét az 1886. évi VII. törvénycikk 20. §-a taxatíve meghatározza. Az ott megjelölt közjegyzői munkakört első tekintetre sem a biró, sem az ügyvéd nem teljesítheti ; a biró azért nem, inert azon teendők nem birói judicatura tárgyai, tehát nem bírónak való teendők; az ügyvéd pedig azért nem, mert ama teendők hivatalos közhitelességet kívánnak, tehát azokat a magánfelek képviselésére hivatott ügyvéd nem teljesítheti, mert az ügyvéd kötelességét saját ügyfelének érdeke határozza meg, és igy az ügyvéd működésének jogi természete nem lehet közhitelességű. Szíveskedjék az említett (y—s) jegyű értekezés írója a hivatkozott törvénycikkben elősorolt közjegyzői teendőket egyenkint bonckés alá venni és rögtön be fogja látni, hogy egészen más a kir. közjegyzőnek közhitelű ténykedése és más az ügyvédnek saját ügyfele irányában fenálló kötelessége. Be kell látuia, hogy a királyi közjegyző sohasem avatkozhat be az ügyvéd hatáskörébe, tehát nem is lehet az ügyvédségnek kárára, hanem csakis előnyére. Ezek után cikkíró úr maga is képtelenségnek fogja találni fentebb idézett saját szavaiban foglalt azon állítását, hogy a kir. közjegyzöséget meg kellene szüntetni és hogy az ezek hatáskörébe utalt ügyekre a gyakorló ügyvédet kellene képesíteni. Ez a fentebbieken kivül még azért is lehetetlen volna, mert ily képesítéssel valamennyi ügyvéd az országban soha sem volna felruházható és még ha ügyvédre bízatnának is azon teendők, mik most a közjegyzőség hatáskörébe vannak utalva, még akkor is ki kellene arra szemelni az ügyvédek közül a kiválóbbakat és tőlük az anyagi biztosítékot, az óvadékot bekivánni, mert ezt a jogbiztosságra való tekintetből a törvény nem engedhetné el. Ha pedig * Mire szívesen helyt adunk, mert a közjegyzőség intézményének szükségét az egész igazságszolgáltatás magasabb szempontjából kell tekintenünk. A szerkesztőség.