A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 35. szám - A zárgondnoki számadásról

292 il JOG dáknak a kiadó vagy annak bizományosa kezeihez juttatásával éri végét. 54. §. A mennyiben külön megállapodás nem történt, az elárusitó a könyvek teljes nettó áráig szavatol, nevezetesen egyes példányok elveszése esetében. Tömeges veszteségeknél amaz elv áll, hogy az egyik fél veszteségén a másik ne nyerészkedjék. Ily esetekben a kiadó csakis a kiadványok tényleges kiállítási költsé­gére vagy becsértékére tarthat igényt. /) Az üzleti viszony megszűnése. 55. Az üzleti összeköttetés egyik sarkalatos föltétele, hogy az elárusitó kötelezettségeit minden év március 31-én teljesítse. Ha ezt elmulasztja, a kiadó teljes rendelkezési jogaiba lép minden fölött, a mivel az elárusítónak hitelezője, bármikor szállította légyen is, s ennek következtében azonnal való visszaküldését, illetve meg­fizetését igényelheti mindannak, a minek értéke fejében az el­árusitó adósa. 56. §. Ugyanily rendelkezési joga van a kiadónak a dis ponendák és bizományi árúk fölött fizetésképtelenség vagy csőd esetén, harmadik személyekkel szemben, a mennyiben a tulajdonát képező bizományi cikkek ez esetek beálltakor elárusítva nem voltak. 57. §. A kiadó által az elárusítónak nyújtott hitel személyi, mely azt (azokat) illeti, kinek nyújtatott, vagy a kire átruháztatott. 58. §. Az elárusitó ennélfogva köteles cége minden tulajdon­jogi változását (még ha több üzlettárs közül egy is lép csak ki a kötelékből) a kiadó tudomására adni, s a neki nyújtott hitelnek utódjára való átruházásához a kiadó beleegyezését kikérni. 59. §. Ha a kiadó hozzájárulását megtagadja, az elárusitó köteles a számlát (fizetés és remittálás által) azonnal kiegyenlíteni, Ez esetben, valamint abban, ha a változás a kiadó tudta nélkül történt, ő és utóda kölcsönösen szavatolnak a kiadó követeléseért. 60. §. Ha azonban a kiadó jön csődbe, vagy adja el üzle tét, a kötelezettségeit teljesített elárusító rendelkezési joga a kapott bizományi küldemények és disponendék fölött nem érin­tetik, hanem csorbitlan marad e szabványok határozatainak kere­tén belül (15., 16. §§.). A bizományos. 61. §. A bizományos általában egyszer s mindenkorra biza­tik meg valamely vidéki cég által annak képviseletével a köz­pontban. E megbízásról a könyvkereskedők körlevél, vagy a könyvárusi hivatalos lapban való közzététel által értesíttetnek. Mindaddig, mig ez nyilvánosan vissza nem vonatott, a meg­bízott az illető vidéki cég jogos képviselőjének tekintendő, kinek jogcselekményei ama határon belül, melyeket az üzleti szokás szabott, a megbízóra (Comittens) nézve kötelezők. 62. §. A bizományos megbízója nevében, megbízásá­ból és számlájára jár el és közvetít üzleteket. Harmadik személyek részéről jogosítottnak tekintendő, arra hogy megbízója számára könyvküldeményeket, iratokat, pénz és egyéb értékeket átvegyen s azokat annak nevében nyugtázza. 63. §. A bizományosi díjak és költségfelszámitások kölcsö­nös megállapodások tárgyát képezik. 64. §. A bizományos megbízójának minden kárért szavaló], melyet önhibája által képviseltjének okozott, valamint az esetben is, ha megbízás ellen cselekedett. E szavatolás azonban mindig csakis megbízójával szemben áll fen, A kiadó kárával egyenesen a megrendelőhöz van utalva. Erte helyt állni mindig ez tartozik a kiadónak, kit soha sem utasíthat bizományosához kártérítésért. Annak megállapítása, hogy mikor járt el a bizományos meg­j bizás-ellenesen, annak elbírálásától függ, vájjon a bizományos el­[ járása azonos-e valamely előbb gyakorolt s a megbízó által hall­gatagon türt eljárással, vagy pedig amaz általános üzleti szoká­sokkal, melyek a bizományosi üzlet természetében rejlenek. 65. §. A bizományosnak átadott készletek a megbízó veszé­lyére fekszenek annak raktárán. A megbizónak jogában áll a készletek biztosítását követelni, de köteles egyszersmind a bizto­sítás költségeit a bizományosnak megtéríteni. v. A zárgondnoki számadásról. r Irta: CZEISZ MÁTÉ, szabadkai ügyvéd. Az igazságszolgáltatás eszméjével és céljával nem tartom megegyezőnek, hogy a törvényes eljárás nem intézkedett elég praecis és határozottan a zárgondnoki számadásokról, talán a 'öld kerekségén nem foltozzák és toldozzák a végrehajtási eljárási törvényeket annyit, mint nálunk, mégis adandó alkalommal saj nosan kellett tapasztalnunk, hogy a későbben tett intézkedések sem felelnek meg a beléhelyezett célnak. Nem akarok messzire divergálni, csak azt akarom meghatároztatni, vájjon a zárgondnok, ! ha a törvényes utasításnak, illetve 247. §. követelményeinek a | törvényes határidőben eleget nem tesz, illetve ha számadását i be nem adja, miféle következmények terhelik és érik mulasztá­Magában Szajnamegyében 163 árvaházat találunk, melyek közül 18 a fiuknak, 145 pedig a leányoknak van szánva. Az e fajta intézetek nagy számát e helyen csak azért emeltem ki, mert ez megérteti velünk azt, hogy aránylag miért oly szerény a javító­intézetek száma. Az elzüllött és erkölcsileg veszendőnek indult gyermekek megmentése ügyében igen kiterjedt és sokoldalú tevékenységet fejt ki jelenleg Franciaországban a Bonjean György által két testvérének buzgó támogatása mellett 1880-ban alapított jótékony egyesület. Miután a lelkes gyermekbarát, Bonjean kezdeményezése folytán létrejött az elhanyagolt nevelésű gyermekek, valamint a fogságból kiszabadult ifjú bűnösök számára rendelt, mintaszerűnek mondható orgevillei »colonie agricole«, csakhamar megalakult az elhagyott gyermekek megmentését s a fiatal bűntettesek meg­javítását célzó »Société generale« nevű nagy egyesület. Ezen egyesület rövid idő alatt rendkívüli virágzásnak indult. A tagok száma 4 év alatt 8 ezerre felszaporodott. 1883-ban az egyesület gondozása alatt 700 gyermek állt és már 1884-ben huszonöt intézetben 1,745 negyed részben leánynövendék nyert nevelést és foglalkozást. Ugyanez évben az egyesület alaptőkéje meghaladta a 333 ezer frankot. Az egyesület egészen díj nélkül vesz gondozása alá szegény elhagyott, erkölcsileg elhanyagolt gyermekeket, továbbá 16 éven alóli bűnösöket, tekintet nélkül azok nemére és vallására; sőt ügynökei által fel is keresteti a vidéken található, erkölcsileg romlásnak indult ifjúságot. A gondozás végett felvett növendékek először is a Párisban lévő ideiglenes »dépót«-ba vitetnek, a hol egyesületi egyenruhával láttatnak el s innen aztán a crozatieri (Villepreux mellett) központi intézetbe (»Ecole rurale de Crozatier«) szállíttatnak. Ez intézet van hivatva a gyermekek szivébe csepeg­tetni a helyes nevelés alapelveit, itt nyernek oktatást az elemi iskola tantárgyaiban, gyakorolják magukat a zenében és tornázás­ban s végeznek katonai gyakorlatokat; itt igyekeznek egyszersmind kipuhatolni a gyermekekben szunnyadozó tehetségeket és hajla­moka*-, hogy az előirt tananyag bevégeztével tehetségeiknek és hajlamaiknak figyelembe vétele mellett beoszthassák őket akár az egyesület által fentartott valamely fiók-intézetbe, akár pedig ugyancsak az egyesület költségén valamely idegen speciális jellegű intézetbe, a hol külön szakképzést nyernek. Legnagyobb részük a gazdászatra adja magát. A crozatieri központi intézet növendékei szigorú katonai fegyelem alatt állanak ; a felügyelők itt is mind kiszolgált katonák soraiból vétetnek, a volt katonatisztek a magasabb hivatalnoki állásokat foglalják el, a volt altisztek pedig, mint segédhivatal­nokok nyernek alkalmazást. A crozatieri intézet mintájára Francia­országban már más jótékony társulatok is rendeztek be három javitóházat. Midőn Bonjean e Jótékony egyesületet megalapította, azt általánosnak nevezte el. Óhaja az volt, hogy a hasoncélú »Refor­matory and Refuge Union« néven ismert angol egyesület, nem­különben az orosz cár védnöksége alatt álló »Imperatorskoje celovekoljubivoje obscevstvo« nevű orosz jótékony társaság min­tájára egy központot létesít, melyben találkozót adnának maguk­nak az emberbarátok sok irányú törekvései, oly központot, mely a kölcsönös támogatás bilincsével kötné egybe az erkölcsileg elhagyott ifjúság felkarolását, megmentését célzó összes egyesü­leteket. Hogy azonban ezen ugy dicséretre, mint követésre méltó törekvéseknek nem lett oly sikere, mint hason kísérleteknek Angol­és Oroszországban, annak oka abban keresendő, hogy azok, kik Angol- és Oroszországban a filantrópiai társulatok együttes műkö­dését előmozditani igyekeztek, egy és ugyanazon szellemben, egy és ugyanazon irányban haladtak azokkal az intézetekkel és egyesü­letekkel, a melyekhez fordultak a végből, hogy őket a közösen való működésnek megnyerjék, holott Franciaországban elvi harc uralkodik azon szellem és irány tekintetében, melyben egyrészt a »Société generale«, másrészt a többi jótékony egyesületek halad-

Next

/
Oldalképek
Tartalom