A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 35. szám - A felügyelő bizottság a kereskedelmi jog szerint

290 A jo a. ismerteti meg az ügyállást, joga volna, vagy van a védőnek jegyzökönyveket, okmányokat felolvastatni, hanem ezen kívánsága szintén nem részesül rokonszenves méltatásban és egyenesen visszatetszést szül és időrablásnak tekintetik, ha a védő elég szerénytelen, a védelem ezen momentuma részére hosszabb időt igénybe venni. De hiszen ez mind nem baj, »hátra van még a fekete leves«, ott van a védbeszéd, majd reperál az mindent. Igen ám, csakhogy a védő, mikorára idáig jutott a dolog, a bíróság hangulatából, a bizonyítási eljárás irányzatából sejteni kezdi, hogy a biróság ítéletét már megalkotta magának és ezen előítéleten semmiféle védbeszéd változtatni nem fog. Fáradozása és törekvése hiú voltának tudatában tehát védbeszédét minél kurtábbra fogja, kerülve minden academicus fejtegetést, melyek amúgy is csak szánakozó mosolyt gerjesztenek és a »tárgyhoz nem tartozóknak tekintetnek* és megint csak az események közé sorozható azon kivétel, melyekben a védőt az elvi jelentőségű — pláne elméleti — fejtegetések lejtős és ha nem is nyak-, de fejtörő útjára követi. Es ez még mind megjárná, ha a védőnek legalább az a silány reménye maradna meg: hogy a védelem momentumai mind jegyzőkönyvbe vétetnek, melyek segélyével azokat a felsőbb bíróságok előtt érvényesíthetné. Ámde addig, mig a gyorsirászat intézménye a végtárgyalásoknál be nem vezettetik, annak megítélése, hogy mi képezhet a védelemre nézve fontos, vagy ügydöntő momentumot, nem szakképzett, vagy gyakorlott biróra, hanem az iskola padjairól kikerült kezdő joggyakornokra, vagy több, de nem elég gyakorlattal bíró aljegyzőre és csak kivételesen jegyzőre — ki vizsgálatokkal vagy csődbiztosságokkal van elfoglalva — bizatik. Már pedig a leghivatottabb kezdőről sem tételezhető fel azon képesség, hogy a megfontolásra időt nem engedő gyorsmenetü szóbeli tárgyalásnál a pillanat gyorsaságával kiválaszsza és jegyzőkönyvbe vezesse a védelem támpontjait. . . . Hogy a jellemzettem eljárás mellett a törvényszéki szónoklat magasztos mestersége végtárgyalási termeink talaján gyökeret nem verhet; hogy a büntetőjog fejlesztése kellő lendületet nem nyerhet, ez még csak a kisebbik baj : sokkal öregebb hiba az, hogy a jogbiztonság érzete, melynek követelményekép nem a vádlott, hanem a bűnös ítélendő el, lazábbá válik és a bizalom az igazságszolgáltatáshoz az állampolgárban meginog. »Büntetö eljárás, jöjjön el a te országod!« Y A felügyelő bizottság a kereskedelmi jog szerint. Irta : Dr. HEXNER GYULA, liptó-szent-miklósi ügyvéd. Kereskedelmi törvényünk a részvénytársaságok és szövetkezetek ellenőrzését szabályozó 194 — 197. §-aiban foglalt határozatai, e társascégek most gyakrabban olvasható csődbejutásai folytán — magukra élesebb figyelmünket vonják és ugyancsak most tapasztaljuk, ho y bizony nem is kevés az, a miről a törvén) nem rendelkezik, nevezetesen : A budapesti kir. itélö tábla 1876. évi 2,549. sz. határozatában ugyancsak kimondta volt, miszerint a felügyelő-bizottság tagjai csak részvényesek sorából választhatók. Az első kérdés, mely törvénykönyvünk alapján aligha megoldható, az, hogy melyik időpontban kezdődik és melyikben végződik a felügyelő-bizottság tagjainak törvényszabta felelőssége? A közgyűlés, az értesités vagy az elfogadás napjától-e, az elmozdítás, a felmentvény megadása napjáig, vagy még talán a közgyűlés téves információja esetében azon túl is ? Megszüntethető-e ugy a tisztség mint további felelősség, — a részvények — szabályszerű elidegeuittetése általJ. A kereskedelmi törvény 195. §. szövegezése szerint a felügyelő bizottság hivatalos hatásköre áll egy jogosítvány, egy feltétlen és egy feltételes kötelezettségből. Jogában áll — ugy hangzik a törvény — a társasági ügyek meneteléről tudomást szerezni, a társaság könyveit, iratait és pénztárait bármikor megvizsgálni, ellenben feltétlenül tartozik az évi számadásokat és mérleget, nemkülönben a nyereség-felosztást tárgyazó indítványokat megvizsgálni és erről a közgyűlésnek évenkint jelentést tenni. Végre »h a« — igy hangzik a keresk. törvény 195. §-a — a felügyelő bizottság hivatalos működésében a törvénybe vagy alapszabályokba ütköző intézkedéseket, vagy a társaság érdekeit TÁRCA. A franciaországi javitó intézetek.* Irta: KRAJCSIK SOMA, Zólyomban. — A »Jog« eredeti tárcája. — (Befejező közlemény.) Az intézet keletkezése és fejlődése röviden a következőkben foglalható össze: Egy napon a bicétrei fegyintézetből két kis leány, miután a reájuk mért fogsági időtartamnak vége szakadt, bocsáttatott el. A szegény leányoknak senki sem akart mentőkezet nyújtani, még csak azt sem tudták, kihez forduljanak segélyért; e szorult helyzetben kérve-kérték az engedélyt arra, hogy továbbra is megmaradhassanak a fegyintézetben. E kérelmüknek természetesen nem lehetett helyt adni. Ernesztin nővér szivét e két leány elhagyatottsága annyira meghatotta, hogy elhatározta pártfogásába venni a szerencsétleneket. Ámde mit tehetett ő érdekükben? Hiszen egész vagyona 17 sousból állott. Abbé Podvinhoz fordult tehát tanácsért, ki tanácsképen röviden csak azt feleié: »Nézzen valami szobácska után, gondoskodjék kenyérről, világosságról és egy kis szalmáról, melyen a két magára hagyott leány hálni fog, a többiről majd gondoskodik az Isten.« Ennyi az, a mit az intézet keletkezéséről mondhatunk. Podvin abbé álmatlanul tölté a következő éjet, folyton arról gondolkozott, miként segíthetné elő az elhagyott vagy a fegyházból kikerült fiatal leányok szánalomraméltó helyzetét, végre is abban állapodott meg, hogy »colonie agricole« név alatt leányjavitó iskolát szervez. Az alap tehát már meg volt téve. Ezután évről-évre új leánynövendékek vétettek fel, kik a jótékonyságaikról ismert személyek által tartattak fenn. Később az adakozások elannyira örvendetes módon kezdtek szaporodni, hogy az intézet számára * Előző közlemények a *Jog« 2G., 28., 29., 31. és 34. számaiban. a mezőgazdaság gyakorlásához szükségelt kisebbszerű földbirtokkal körülvett házat és két kecskét vásárolhattak. Podvin páter és Ernesztin nővér oly szivós buzgósággal fogtak a mezőgazdaság tanulmányozásához, hogy abba rövid idő múlva a reájuk bízott nö/endékeket is begyakorolhatták. Természetes, hogy ily önzetlen törekvésnek rövid idő alatt sikerült az erkölcsi romlásnak kitett s részben már el is bukott növendékek új otthonát kibővíteni, szóval az intézetet virágzóvá tenni. Néhány év óta ezt a javítóházat a belügyminiszter is kiváló figyelemre méltatja, a mennyiben benne nagyszámú, főleg biróilag elitélt és csavargó leánynövendéket, ezeken kívül számos oly leányt neveltet, kiknek szülei erkölcstelen életet folytatnak. Az ekként ide szállított növendékekért életkoruk 15-ik évéig az állam évi tartásdíjat fizet, még pedig egyszer s mindenkorra 40 frankot s ezenkívül naponként 60 cent. A 15-ik év betöltése után a növendékek kézimunkája teljesen elegendő a fentartási költségek fedezésére. Jelenleg az intézetben .'106 leány van elhelyezve, kik korra nézve 6—18 évesek. Az intézet több kolosszális épületből áll; találunk itt nagy lakóházat tágas háló- és lakószobákkal, szép templomot, nagyszerű iskolaépületet, kórházat és az intézet tulajdonához tartozó roppant kiterjedésű földbirtokok által körülvett kerti házat. Az intézet földbirtoka csupán csak a leányok által műveltetik. A darnetáli javitóház leánynövendékei mindennemű mezei munkát kötelesek teljesíteni ; ők ásnak, vetnek, aratnak, vágják és kaszálják a gabonát, vezetik az ekét és csűrbe szállítják a már learatott gabonát. A házban mosnak, vasalnak, készítik maguk számára a szükséges ruházatot; fonnak és szőnek lent, kendert és gyapotot a maguk és roueni gyárak száraára. Sütnek kenyerei, készítenek vajat, sajtot, almabort, szóval produkálnak ők mindazt, a mi a mezőgazdaság körébe tartozik. Ezenkívül nagy figyelemmel vannak a marhatenvésztésre és annak lehető javítására. Van a coloniának 60 — 70 drb. tehene, 23 lova, sok sertése és 1,000 drb.