A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 35. szám - A bűnügyi védelemről

Hetedik évfolyam. 35. szám. Budapest 1888. augusztus 26. Szerkesztőség: V. Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: Y. Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratokvissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják DP. RÉVAI LAJOS. — Dr. STILLER MÓR. ügyvédek. Felelős szerkesztő: I)r. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve : egész évre fél » . 8 negyed » . . 1 0 frt 50 Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalványnyal kul dendők. TARTALOM : A bűnügyi védelemről. Irta : dr. R ó t h Pál, nyitrai ügyvéd. — A felügyelő bizottság a kereskedelmi jog szerint. Irta: dr. Hexner Gyula, liptó-szent-miklósi ügyvéd. — Magyar könyvkereskedelmi szokásjog. Összeállította: Benkő Gyula könyvkereskedő Budapesten. — A zárgondnoki számadásról Irta : Cieisz Máté. szabadkai ügyvéd. — A katonai büntetőjog reformja. — Nyilt kérdések és feleletek. (I. Ki által leltározandó a csődtömeg ? II. Örökösödési kérdés.) — Sérelmek. (»Mennyire respectálják néha felsőb bíróságaink a prdttás 247-át és a restantia apasztásnak szokásos, de néha nem szerencsésen választott faja.<< Irta : Molnár László, kir. aljárásbiró Lippán.l — Irodalom. (Megjegyzések jogi szakoktatásunk kérdéséhez.« Irta: dr. Horváth Ödön.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. TÁRCA : A franciaországi javító intézetek. Irta : K r a j c s i k Soma, Zólyomban. MELLÉKLET : Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények Kivonat a »Budapesti Közlöny -bői. (Csődök. — Pályázatok.) •A „Jog Törvénytára" i. előfizetői jelen számunkhoz mellékelve veszik a folyó évi tóruenyek 2,4. ívét {367—375. !•) Az esetleges reklamációkat kérjük 8 napon belül hozzánk intézni. V A bűnügyi védelemről. ' Irta: dr. RÓTH PÁL, nyitrai ügyvéd. A védelem egyik legfontosabb jogszolgáltatási tényezője korunknak, mely ugy az állami, köz- mint magánéletben a szabadság legtágabb eszméjét törekszik megvalósítani. És mégis ugy találjuk, hogy hazánk bűnügyi jogrendszerében manapság a védelemnek a legszerényebb hely jutott osztályrészül, ugy, hogy már-már a puszta alakiság üres jellegét kezdi magára ölteni. A bűnügyi vizsgálat során a védelem szóvivőjének, az ügyvédnek úgyszólván nincsen hatásköre. Azon ideiglenes használatra szánt igazságügy miniszteri rendelet, mely maholnap ideiglenességének 16 éves jubileumát fogja megünnepelhetni, mondja ugyan, hogy a vádlottnak jogában áll a vizsgálat megindítása után védő ügyvéd segélyével élni és hogy a védő ügyvéd jogosítva van a vádlott érdekében szükségelt beadványokat szerkeszteni, a birói szemlénél és a hullaboncolásnál jelen lenni és az eljárás iránti észrevételeit megtenni, melyek a vizsgáló biró által jegyzőkönyvbe veendők. Jogában áll továbbá a védőnek ezen rendelet szerint a vizsgálat folyamában szükségesnek talált előterjesztéseket a vizs gáló bírónál irásba foglalva, vagy szóval megtenni; jogában áll végül a végtárgyalás előkészítése gyanánt a kihallgatandó tanuk vagy szakértők jegyzékét előterjeszteni. Ámde mindezeket a rendelet csak mondja, de nem kötelezően rendeli, mert ilyen erővel miniszteri rendelet felruházva nincsen, benső értéke által pedig a betartásra szükséges tekintélyt magának ki nem vivta, ugy, hogy a gyakorlati életben végtárgyalás előtt a védő hatásköre általában és rendszerint legfölebb a vizsgálatot, vagy vádlott letartóztatását rendelő és a vádhatározat elleni felebbezések szentelt vizének használatára terjed ki. Minden egyéb — pláne közvetlen — beavatkozás, mint illetéktelen, utasittatik vissza; a vizsgálati iratok meg, melyek nélkül esetleges túlkapások, vagy mulasztásokról és egyáltalában a vizsgálat irányáról a védő tájékozást és meggyőződést nem szerezhet: a biró és ügyészként meghitezett ügyvédre nézve ne nyúlj hozzám virágot képeznek, melyeket az ő szentségtörő kezei nem érinthetnek. Részére az ügyiratok csak a vádhatározat meghozatala után és a végtárgyalás előtt válnak megtekinthetőkké egy-két napon át és ha ekkor véletlenül akadályozva van, futhat aztán az elnökhöz, előadóhoz, jegyzőhöz, vagy a segédhivatalokba, a szerint, a mint épen az iratok minden rendszer, vagy előirás hiányában, egyik vagy másik helyütt vannak. Ily körülmények közt tehát joggal lehet állítani, hogy a bűnügyet kizárólag a vizsgálóbíró és ügyész készítik elő a végtárgyalásra; minek folyományaként, a dolog természeténél fogva, szorgosan gyűjtetik és illesztetik össze a terhelő anyag és mellőztetik mindaz, a mi a vádlott védelmére szolgál. És ha ezek ellenében az hozatik fel, hogy hiszen ott van a jogi államrend őre, az ügyész, kinek hivatását csak a bűn cselekvény kutatása és nem a vizsgálat alatt álló vádlott mindenároni üldözése képezi, minek folytán az emberi gyarlóságnál fogva esetleg ártatlanul vizsgálat alá vont vádlott jogaiért sorompóba is kell, hogy lépni tudjon: ugy legyen szabad megjegyeznem, miszerint, minden tisztelet a kivételeknek, az ügyészi (közvádlói) állás természete és szelleme, az ilynemű szereplést nagyon is illusoriussá teszi; aztán meg, ha az ügyésznek kivételesen scrupulusai volnának is, bízvást megnyugtathatja lelkiismeretét azzal, hogy a végtárgyalás majd elég alkalmat nyújt a védelemre. Ilyen körülmények közt aztán az egyszer vizsgálat alá került vádlott rendszerint jogerősen vád alá is helyeztetik. És igy bekövetkezik a végíárgyalás nagy napja. A hivatalból kirendelt díjtalan védő, megirigyelve a péld. szintén hivatalból kirendelt, de díjazott törvényszéki orvosnak sorsát, ha épen olyan ember, hogy a puszta ügybuzgalom hevíteni nem képes, az »olcsó húsnak, hig a leve< elvét tartva szem előtt, mérsékelt ambitióval, z. magánvédő pedig már több nemes hévvel száll a sikra, illetve húzakodik meg a »korlátok közé helyezett« védői széken és tisztában van feladatával, mely csak a létező anyag felhasználására van utalva, mert az már az események sorába sorozható, ha a védő indítványa folytán a bizonyítási eljárás kiegészítése rendeltetik el. Miután az elnök, előadó, szavazó és közvádló a vádlottat és tanukat össze-vissza forgatják, kívánságára, habár nem szívesen, megengedtetik a védőnek is, hogy közvetlenül, vagy közvetve az elnök által kérdéseket intézhessen vádlott és tanukhoz és azt hiszem, hogy nem túlzok, ha azt állítom, hogy ezen rossz szemmel nézett kérdések és az arra adott feleletek csak ugy fülhegygyei hallgattatnak meg, ha ugyan egyáltalában figyelemre méltattatnak, különösen a nyilvánosság jellegét nélkülöző kisebb fontosságú ügyekben. A bizonyítási eljárás befejeztével, miután az elnök csupán a megérthetésre szükséges momentumok kiemelésével