A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 34. szám - Magyar könyvkereskedelmi szokásjog. Folytatás

134 ü JOG. Ha a gyermektartást igénylő felperesnő a vélelmi időnek határozott szakát jelzi, mint a közösülés időpontját, ez esetben az ide vonatkozó főeskü, nem a vélelmi idő egész tartamára, hanem csak a felperesileg megjelölt határozott időszak alatti közösülésre Ítélendő meg. A szászrégeni kir. járásbíróság 1887. október 24-én, 5,298/1887. p. sz. a.): Patitia Roubin ügyvéd által képviselt K. Antónia felperesnek Papp Sándor ügyvéd által védett K. Eduárd alperes elleni atyaság elismerése s járulékai iránti perében itélt: A perelhetőség megállapíttatik s azon esetre, ha felperes esküt tesz arra: »hogy vele alperes az 1882. év december havától az 1883. év január hava végéig eső időszakban többször nemileg közösült és ezen időszak alatt alperesen kivúl más férfival nemi­leg nem közösült«, köteles alperes az atyaságot elismerni s ha­vonkint 6 frt gyermektartási költséget fizetni, stb. A marosvásárhelyi kir. itélö tábla 11887. november 21-én, 7,42l/B. sz.): Az elsőbiróság Ítélete megváltoztatik s alperes csak abban az esetben köteles az 1887. évi július 27-én született fiú­gyermek atyaságát elismerni s havonkint 8 frtot a gyermek 12 éves életkora elértéig fizetni, ha felperes a főesküt leteszi: »hogy a keresztlevél tanúsítása szerint 1888. évi július 27-én született F.duárd nevű törvénytelen gyermek születését megelőző 6 havi idő előtti 4 havi, azaz 1883. január 27-től visszamenőleg 1882. szeptember 27-ig eső időköz alatt K. Eduárd alperes velem nemi­leg közösült« s ha felperes az esküt le nem teszi, keresetével clutasittatik, stb. A m. kir. Curia 11888. június 2-án, 175/1888. p. sz.) : A másodbiróság Ítélete a gyermektartás idejét, ugy a megítélt fő­eskü szövegezését illetőleg megváltoztatik és alperes az esetre tartozik az I883. évi augusztus 1-től egész addig, míg felperes gyermeke a 12 évet be nem tölti, havonkint 8 frttal megállapított gyermektartási díjat, meg a már lejártakat egyszerre fizetni, na fel­peres a főesküt leteszi arra : »hogy alperes vele 1882. évi decem­bertől 1883. évi január végéig eső időszakban nemileg közösült.« Indokok : A közösülés tényére és idejére, mint perdöntő körül­ményre, a főeskü felperes részéről az Ítéleti szövegben kináltatott oda és vissza és miután az ezen esküben említett időköz teljesen elegendő arra, hogy az az austr. p. tkv. 163. §-ban körülirt vé­lelmet megállapítsa, mi szükség sem forog fenn az iránt, hogy a főeskü a kínált szövegtől eltérőleg ítéltessék oda. E tekintetben tehát a másodbiróság ítélete ezen indok alapján, a gyermektartás kérdé­sének időpontjára vonatkozólag pedig azért kellett az Ítéletben meghatározott módon megváltoztatni, mert a hivatkozott tkv. 167. §-a értelmében a gyermektartás főleg az atyának kötelessége és semmi oly körülmények nem igazoltattak, melyek alperesnek ezen kötelesség alól leendő felmentését, különösen felperesnek igazolt vagyontalanságával szemben indokolhatnák. Kereskedelmi, csőd" és váltóügyekben. A vaspálya csak az esetben nem felelős azon károkért, melyek a begöngyölés hiányos voltából származható veszélyekből erednek, ha a begöngyölés már a feladáskor hiányos volt és ez a feladónak a fuvarlevélben foglalt nyilatkozata által igazoltatik. A budapesti VI. ker. kir. járásbíróság: Alperes köteles a leszállított 63 frt 94 kr. tőkét, sat. megfizetni. Indokok: Alperes a hiányzó olajmennyiséget beösmerte, a leszállított kereseti összeget pedig nem kifogásolta s minthogy az árút szállítás végett átvette, a kereseti hiány megfizetésére őt a keresk. törv. 398. §-a alapján a tanúhallgatás mellőzésével marasztalni kellett, mert nem is állítja, annál kevésbé bizonyította, hogy a kárt erőhatalom vagy az árú természetes minősége, belső megromlás, beszáradás, rendes csurgás, vagy a begöngyölésnek kívülről fel nem ismerhető hiányai okozták volna s ha a feladott hordó abroncsa meglazult, a fuvarozó gondosságát elmulasztotta, a mennyiben azt azonnal ki nem javitotta, vagy a feladás előtt megvizsgálni elmulasztotta. A perköltségbeni marasztalás, illetve annak megállapítása a perrendtartás 251. és 252. §§-ain alapul. A budapesti kir. itélö tábla: A kir. ítélőtábla az első­biróság ítéletét megváltoztatja. Indokok: A vasúti üzletszabályzatnak a keresk. törvény 425. §-ával egyező 67. §-a szerint, a vasút mint fuvarozó oly károkért, melyek valamely begöngyölést vagy ezzel egy tekintet alá eső tartályozást igénylő árúknál a begöngyölés hiányossága folytán állnak be, felelősséggel nem tartozik. Ennek ellenében a fuvarozó vasút kártérítésre csak az esetben volna kötelezhető, ha igazoltatnék, hogy a kár a vállalatnak, vagy embereinek vétkes­sége által okoztatott (keresk. törv. 425. §. utolsó bekezdése). Mint­hogy pedig felperes nem is állította, hogy a fuvarozott árúban észlelt hiány a vasúti közegek valamely vétkes cselekménye vagy mulasztása következtében állott be, az alperes védekezését, mely szerint a hiány az árúnak hiányos begöngyölése folytán támadott, valónak elfogadni, s mivel ily módon beállott károkért a vasút felelősséggel nem tartozik, az elsőbiróság Ítéletének megváltozta­tása mellett, felperest keresetével elutasítani kellett. A in. kir. Curia: A másodbiróság ítéletének megváltozta­tása mellett, az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben. Indokok: A vasúti üzletszabályzat 67. t. 3. pontja szerint oly árúknál, melyek, habár minőségüknél fogva szállítás közben az elveszés vagy megsérülés meggátlása végett begöngyölést igényelnek s a feladónak a fuvarlevélben foglalt nyilatkozata szerint mint épen nem, vagy csak hiányosan begöngyölve adatnak fel, a vaspálya nem felelős azon károkért, melyek a begöngyölés hiányos voltából származható veszélyekből erednek, ezen intéz­| kedés tehát feltételezi, hogy a begöngyölés már a feladáskor | hiányos volt és ez a feladónak a fuvarlevélben foglalt nyilatkozata által igazolva legyen, minthogy pedig alperes ezt a perben nem is állította, de a keresethez becsatolt fuvarlevélben felperes fel­adónak ilyes nyilatkozata nem foglaltatik, az üzletszabályzatnak a keresk. törv. 423. t. 2. pontjával megegyező fennebbi rendel­kezése a jelen perben alkalmazást nem találhat. Minél fogva a keresk. törvénynek 398. t. lévén alkalmazandó, melynek rendelke­zéseit a vaspályák azon törvény 424. t. szerint saját előnyükre nem is módosíthatnak, a másodbiróság Ítéletének megváltoztatása mellett, az elsőbirósági ítéletet kellett ez és az abban felhozott 1 indokoknál fogva helybenhagyni. (1888. június 21-én. 519/88. v.) Oly esetben, midőn a törvény a váltókötelezettséget a kére­setnek záros határidő alatti érvényesítésétől teszi függővé, ha a kereset a váltókötelezettnek elhalálozása miatt sikerre nem vezethet s a hitelező annak örökösei ellen kénytelen fellépni, a kereseti jog érvényességének elbírálásánál az örökösök tekintetében is ugyan­azok az elvek irányadók, melyek a váltókötelezett örökhagyó elle­nében érvényesíthetők voltak volna. A kassai kir. törvényszék: Özv. B. Józsefhé sz. B. Róza, B. Józsefné sz. B. Regina, Sch. Ignáczné sz. B. Stefánia, G. Lászlóné sz. B. Katalin, B. Jakab és B. Zsigmond, mindnyájan mint B. Sámuel volt szilasi lakos és váltóforgatónak örökösei az j 1885. évi június hó 6-án Tornán 1,500 írtról kiállított váltó alapján, tartoznak egyetemleg B. Zsigmond és B. Jakabbal, kik ellen ugyanazon váltó alapján az 1885. évi 7,535. sz. sommás marasztaló végzés kibocsáttatott, 1,500 forint tőkét, és járulékait jogelődjük B. S.-nek a perkupái 1. 65. sz. jkönyvben foglalt ingatlan hagyatéka és Kápolna község lakosai által vásárolt hagya­téki vagyon vételárába fizetendő 10,000 frt követelésből álló örök­ségük erejéig 3 nap alatt, különbeni végrehajtás terhe mellett a tornai takarékpénztárnak megfizetni. Indokok: A visszkereseti jog elévülésére fektetett kifogás alappal nem bír, mert a visszkereset az 1885. évi 7,535. sz. sommás kereset alakjában, 1885. évi szept. 30-án, tehát a visszkereseti jog érvényesítésére törvényileg megszabott 3 havi határidőn belül adatván be, ez által az elévülés a vt. 87. §-a alapján B. S. és annak vagyonjogi személyiségének folytatói irányában megszakit­tatott és felperes viszonkeresete érvényesithetésének fentartására már oly perjogot nyert, melynek elévülését vagy elenyésztét alperes nem bizonyította; ez alapon tehát özv. B. Józsefné ugyan­azon jogalapon álló pertársaival együtt, a kereseti kérelembe el volt marasztalandó. A budapesti kir. itélö tábla: A kir. ítélőtábla az e.-b. ítéletét megváltoztatja, felperest a B. S. fentnevezett örökösei ellen támasztott keresetével elutasítja. Indokok: A váltóbirtokosnak a kibocsátó és többi előzök elleni visszkereseti igényei a váltó lejártától, illetve az óvás fel­vételére engedett határidőtől számítva három hónap alatt elenyész­nek (vt. 85. §.) s az elévülés a kereset megindítása által, de csak azon váltókötelezett irányában szakittatik meg, ki ellen a kereset intéztetett (vt. 87. §.). A váltóeljárást szabályozó 2,851/881. számú igazságügyminiszteri rendelet 35. §-a értelmében a kereset kéz­besítése előtt meghalt váltókötelezett helyett annak örökösei idézendők meg. Az örökösök azonban az örökhagyó jogaiba és örökségük erejéig annak kötelezettségeibe is lépvén, a kötelezettség elbírálásánál az örökhagyóval ugyanegy tekintet alá esnek ; ebből

Next

/
Oldalképek
Tartalom