A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 34. szám - Magyar könyvkereskedelmi szokásjog. Folytatás

1 JOG. 135. ónként következik, hogy oly esetben, midőn a törvény a váltókötelezettséget a keresetnek záros határidő alatti érvényesítésétől teszi függővé, ha a kereset a váltókötelezettnek elhalálozása miatt sikerre nem vezethet s a hitelező annak örökösei ellen kénytelen fellépni, a kereseti jog érvényességének elbírálásánál az örökösök tekintetében is ugyanazok az elvek irányadók, melyek a váltókötelezett örökhagyó ellenében érvényesíthetők voltak volna. A kereseti váltó 1885. szept. 28-án járt le, a kibocsátó és forgatók elleni visszkereset tehát a váltótörvény 85. §-a értelmében a lejárattól, illetve az óvás kivételére engedett második köznaptól számított három hónap alatt, vagyis 1885. decz. 30-ig lett volna megindítandó. A forgatói minőségben kötelezett B. S. ellen 1885. szeptember 30-án 7535. sz. a. megindított kereset az elévülést meg nem szakította, mert a nevezett B. S. a felperes által becsatolt haláleset-felvételből kitetszőleg már 1885. szept. 28-án elhalt, ellene tehát az emiitett számú kereset hatálylyal nem bir. Tekintve már most, hogy a váltóeljárás ;>5. §-a értelmében az elhunyt váltókötelezett helyett megidézendő örökösök ellen a kereset ugyanazon záros határidőn belül volt volna megindítandó, mint az elhunyt váltókötelezett ellen, az 1,086/87. sz. kereset azonban csak 1887. február 14-én adatott be és tekintve, hogy a védekezett elsőrendű alperes, kinek védelméhez a váltóeljárás 23. §-a értelmében a többi alperes is csatlakozottnak tekintendő, az elévülés miatt kifogással élt, az elsöbiróság ítéletét az 1881. L1X. t.-cz. 35. §-a második bekezdése értelmében valamennyi az 1,086/87. számú keresettel perbe idézett alperes irányában megváltoztatni, felperest a visszkereseti jognak elévülése miatt keresetével elutasítani és a polg. rdts. 251. §-a értelmében a védekezett alperes javára perbeli és felebbezési költség fizetésére kötelezni kellett. (1888. jun. 19. 8,356. sz.) Bűn-ügy ékben. Josros védelemben elkövetett testi sértés és fenyegetés; jogos védelem esetén a kir. Curia az 1SS3. évi YI. t.-c. 1. pontja alap ján a járásbírósághoz utasított ügyet felülvizsgálja. Az adonyi kir. járásbíróság: I- Ifj. F. Gábor a B. T. K. 301. §-ában irt súlyos testi sértés vétségében vétkesnek kimondatik és ezért a B. T. K. 302. §-a alapján tizennégy napi fogházra és 30 forint a B. T. K. 27. §-ában irt célra fordítandó, behajthatlanság esetén három napi fogházra átváltoztatandó és az ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó tizenöt nap alatt, különbeni végrehajtás terhe mellett lefizetendő pénzbüntetésre ítéltetik ; II. F. Károly, az 1879. évi XL. t.-c. 41. §-ában irt és ellenében visszvádba helyezett közcsend elleni kihágás vádja és következményeinek terhe alól felmentetik. Indokok: I. A vádlcvél kapcsán bemutatott orvosi látlelet és vélemény, ugy a tárgyalás során pótlólag bekivánt orvosi pótvélemény szerint a vádba helyezett cselekmény elkövetése alkalmával F. Károlyon ejtett testi sértések nyolc napon túl, egész tizennyolc napig terjedő gyógytartamot igényeltek, és így a súlyos testi sértés vétségének tárgyi tényálladéka nem kifogásolható orvosi látlelet és véleménynyel van igazolva ; az alanyi tényálladék tekintetében pedig vádlott ellenében a következő jogszerű bizonyítékok lettek szolgáltatva az ezen bűnügyben megtartott tárgyalások folyamán és pedig : Vádlott maga beismerte, miszerint a kérdéses alkalommal sértettet feltaszította, a minek folytán sértett egy széken keresztül a földre, vádlott pedig sértettre esett és ily helyzetben feküdtek mindketten a földön mindaddig, mig Sz. István tanú vádlottat sértettről le nem húzta, a minek megtörténte után sértettnek az orra véres volt. IC szerint tehát vádlottnak beismerésével van igazolva, hogy az orvosi látlelet 2. alatti pontjában jelzett és a pótvélemény szerint tizennyolc napig tartó orrsértés az által származott, hogy ő a sértettet feltaszitotta, hogy e szerint annak okozója és előidézője ő volt; megdől vádlottnak azon előadása, hogy midőn ő sértettet megtaszította, ez az ő kabátját megfogta és ennek folytán estek a földre, a következő ténykörülmények által: a lökésnek, a melynek folytán sértett a földre esett, nagy és intensiv erővel kellett sértett ellen irányittatnia, mert különben nem tehető fel, hogy sértett a taszítás folytán származott esés közben egy széken keresztül át a földre juthatott volna, oly módon, miként azt vádlott előadta; megdől továbbá azon körülmény által, hogy vádlott előadása szerint ő mindaddig sértetten maradt, mig Sz. István tanú őt arról le nem húzta, tehát nem véletlenségből esett sértettre, hanem szándékosan rohant arra, midőn azt a taszítás által tehetetlenitette, s szándékosan feküdt azon mindaddig, mig Sz. István tanú őt arról le nem húzta. Ezen körülményt különben igazolják Sz. István és T. János tanuknak hittel erősített vallomásai is, a kiknek vallomásai szerint sértett már hanyadt elterülve küfedt a földön, midőn vádlott az ekként már teljesen védtelen helyzetben levő sértettre reá ment és T. János tanú vallomása szerint nyomkodta, Sz. István tanú szerint pedig kezével arezba ütötte azt, ezen tanú vallomása szerint sértettnek a cselekmény elkövetése után orra és szája is véres volt, de különben is beigazolt tény az, hogy sértett a cselekmény elkövetése előtt ép és egészen sértetlen, utána pedig, a tanak egybehangzó vallomásai szerint pedig véres volt, és a következő napon teljesített orvosi vizsgálat szerint rajta a látleletben jelzett testi sértések constatáltattak; nem származhattak tehát azok mástól, mint a vádlott által rajta elkövetett tettleges bántalmazásokból. Súlyosító körülmények : a brutalitás, melylyel a cselekmény elkövettetett, hogy az vádlottnál magasabb társadalmi állású egyénen hajtatott végre, vádlottnak bekivánt 636/111. 88. számú iratok szerint már rovott előélete és hogy F. János és B. József tanuk vallomásai szerint nincs kizárva a lehetősége annak sem, hogy előre elkészített terv szerint hajtatott végbe a cselekmény; enyhítők pedig: a még nem egészen teljes kor, vádlottnak a cselekmény elkövetése alkalmával volt felhevült lelki állapota és hogy a kezdeményező F. Károly volt; az ez által vádlotton és ennek atyján elkövetett becsületsértést enyhítő körülményül betudni nem lehetett, mert ezért F. Károly a felek kértére bekivánt 36/111. 87. számú iratok szerint a törvény utján megbűnhődött. II. F. Károly az ellenében visszvádba tett közcsend elleni kihágás vádja alól felmentendő volt, mert az ellenében jogszerűen beigazolt fenyegetés nem bir a veszélyesség jellegével és nem is irányult az a K. B. T. K. 41. §-ában irt cselekmények bármelyikének is elkövetésére, mert viszont vádlott bottal felfegyverkezve védte magát és B. István tanúnak vallomása szerint a verekedés komolyabb alakot már csak akkor nyert, midőn vádlott már nem is volt jelen, így a B. T. K. 79. §-ának alkalmazását a bíróság sértett javára a fenforgó körülményeknél fogva helyén valónak látta. (1887. január 18-án 69. sz.) A budapesti kir. ítélő tábla: A kir. ítélő tábla a felebbezett ítélet megváltoztatásával ifjú F. Gábor vádlottat az ellene kimondott súlyos testi sértés vétsége és következményei alól felmenti; ellenben: F. Károly viszonvádlottat az 1879. évi XI. t.-e. 41. §-a alá eső közcsend elleni kihágás miatt vétkesnek mondja, ezért a K. B. T. K. 21. § ának alkalmazásával főbüntetéskép 40 forintra, mellékbüntetésül pedig 3 forint pénzbüntetésre itéli; behajthatlanság esetében előbbi összeg négy, utóbbi pedig egy napi elzárásra lesz átváltoztatandó. A befolyandó összegek 15 nap alatt a B. T. K. 27. §-ában jelzett célra fizetendők. Indokok: Az iratokhoz csatolt, előzőleg lefolyt becsületsértési ügyben kelt 1,932. számú ítélettel igazolva van ifjú F. Gábornak abbeli állítása, hogy a másodrendű vádlottal történt összeütközésnek egyedül F. Károly volt az előidézője, ki az egy asztalnál ült F Miklós, P. Sámuel és ifj. F. Gábort minden ok nélkül szóbeli, majd tettlegességben is nyilvánuló becsületsértő kifejezésekkel illette, az előttük levő üveget asztalukhoz verte, sértő kifejezéseit a jelen nem volt idősb F. Gábor személyére is kiterjeszté, mire ennek fia elsőrendű vádlott által, ki ekkorig szótlanul tűrte saját és társai sértegetését, kérőleg felhivatott távollevő atyja bántalmazásának abbanhagyására. Másodrendű vádlott jelzett eljárása miatt az általa négy egyén ellen kifejtett becsületsértés vétségében itéletileg vétkesnek mondatván ki, 1883/86. szám alatt elkülönítve emelt vádat súlyos testi sértés miatt elsőrendű vádlott ellen. Ez utóbbi bűnügyben kihallgatott F. József és T. Jánosné tanú vallomásával az a tényállás van bizonyítva, hogy F. Károly az elsőrendű vádlott által hozzáintézett felszólításra nemcsak fel nem hagyott vádlott szülőjének sértegetésével, hanem vádlottat tettleg megtámadván, meglökte, utóbbi pedig oly módon taszitá el magától, hogy mindketten el-, és egymásra estek, felkelésükkor pedig F. Károly orra vérzett; ugyanezen tanuk, valamint T. János, L. István és Sz. István megerősítvén a támadást, egybehangzólag állítják, hogy F. Károly sem ellöketése előtt, sem azután, elsőrendű vádlott által kézzel vagy lábbal nem bántalmaztatott, orrának megsértése tehát egyedül visszalöketésének és azzal kapcsocsatos elesésüknek volt következménye. Ezen tényállás szerint ifjú F. Gábornak az a cselekménye, hogy az őt jogtalanul és indok nélkül tettleg megtámadó ellenfelét magától eltávolitva ellökte, a személye ellen intézett jogtalan és közvetlen megtámadás elhárítására szolgáló jogos védelem volt, s mint ilyen, a B. T. K. 79. §-a szerint büntetés alá nem vonható; cselekménye beszámítását a