A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 34. szám - Magyar könyvkereskedelmi szokásjog. Folytatás

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a -Jog« 34. számához. Budapest, 1888. augusztus 19-én. Köztörvényi ügyekben. A végrehajtási törvór-y 133. §-a joghasonlatosságnúl fogva a nyilvános számadásra kötelezett kereskedelmi társaságok alkalmazottjainak fizetése és egyéb járandóságaira is alkalmazandó. Ennélfogva azon hitelező, a kinek kezeihez a fizetés kiutaltatott, az ily pénzbeli követelések behajtására külön birói átruházás vagy felhatalmazás nélkül is jogosultnak tekintendő. A budapesti kir. keresk. és vtszék : Kun László ügyvéd által képviselt B. Ignác felperesnek, dr. Mezei Mór ügyvéd által védett magyar-francia biztosító-részvénytársaság alperes elleni, 900 frt s jár. iránti perében itélt: Felperes keresetével el- j utasittatik. Indokok: A végr. törv. 123. és 124. §. értelmében valamely végrehajtásilag lefoglalt pénzbeli követelés behajtása iránt a végrehajtató fél saját felperessége alatt a pert csak azon esetben van jogosítva megindítani, ha a lefoglalt pénzbeli követelés a végrehajtási törvény 123. §. értelmében a végrehajtató félre bíróilag átruháztatik, avagy a 124. §. értelmében ezen követelés behajtására a végrehajtató fél bíróilag feljogosittatik. Már pedig jelen esetnél felperes maga beismeri, hogy végrehajtást szenvedett R. Aladárnak alperes biztosító-társulatnál végrehajtásilag lefoglalt pénzbeli követelése [fizetése, jutaléka s egyéb illetménye) a végrehajtást foganatosító biróság által még mindez ideig reá át nem ruháztatott, sem pedig ö ama követelés behajtására ugyanazon biróság által fel nem jogosíttatott. Az a körülmény, hogy a végrehajtásilag lefoglalt pénzbeli követelés A. és B. szerint, alperes biztosító-társulatnál felperes részére a végrehajtási törvény 133. §-a értelmében bíróilag utalvánvoztatott, felperes perelhetőségi jogának megállapítására alapul nem szolgálhat 1-ször, mert a végr. törv. 133. §-a alapján a végrehajtás foganatosítására illetékes hatóság a végrehajtást szenvedettnek kellő eredménynyel csak olyan lefoglalt pénzbeli követelését utalványozhatja, a mely követelést a végrehajtást szenvedett valamely közpénztárból vagy letétből vehet fel, a mely követelésnek kiutalványozása tehát peres eljárást maga után nem vonhat és 2-szor, mert ebből kifolyólag azon pénzbeli követelésekre nézve, melyeket a végrehajtást szenvedett nem közpénztárból vagy betétből, hanem valamely közvagy magántársulattól vagy egyesektől vehet fel, a kiutalványozás ténve nem elégséges, hanem mint már fentebb is jeleztetett : az ily pénzbeli követeléseknél ahoz, hogy azokat a végrehajtató fél saját felperessége alatt az illető társulattól avagy egyénektől per utján követelhesse, a birói átruházás, esetleg a bírói felhatalmazás mulhatlanul szükséges. (1887. ápr. 1, 11,175. sz. a.) A budapesti kir. itélö tábla: Az elsöbiróság Ítéletét megváltoztatja, felperesnek kereshetőségi jogát megállapítja. Indokok: Igaz ugyan, hogy az 1881 : LX. t.-c. 133. §-a csak a közpénztáraknál fekvő vagy letétileg kezelt pénzek kiutalási módjáról rendelkezik, de kétségtelen az is, hogy valamely nyilvános számadásra kötelezett kereskedelmi társaság alkalmazottjának fizetése s egyéb járandósága nem eshet az olyan cselekvő követelés tekintete alá, melyekről az említett t.-c. 123. és 124. g-ai intézkednek. A midőn tehát a budapesti V. ker. kir. járásbíróság, mint végrehajtást foganatosító biróság a keresetben A, és B. a. becsatolt végzések szerint, az alperesnél már előzőleg letiltott fizetés vagy egyéb járandóságnak felperes részére leendő kifizetését hagyta meg annak a pénztárnak, mely az 1881 : LX. t.-c. 82. §-a értelmében azt visszatartani volt köteles, a kiutaló végzésnek ez a rendelkezése egyúttal felperest feljogosítván a pénz felvételére, nem szenved kétséget, hogy azon esetben, ha alperes a pénznek kiszolgáltatását megtagadja, felperes a végr. törv. alapján szerzett követelési jogát kereset utján is érvényesíthesse. (1888. jan. 23. 3,492. sz.) A m. kir. Curia (1888. jun. 6. 471. sz. a.): Tekintve, hogy a kir. itélő tábla helyesen mondotta Ítéletének indokaiban, hogy a végrehajtási törvénynek 133. §. joghasonlatosságnál fogva a nyilvános számadásra kötelezett kereskedelmi társaságok alkalmazottjainak fizetése s egyéb járandóságaira is, melyeket a társaság pénztárából vesznek fel, alkalmazandó és pedig annál is I inkább, mert a lefoglalt fizetés csak a végrehajtás foganatosítása után válván esedékessé, a végrehajtási összeg a foganatosítás i alkalmával számszerűleg meg sem határozható és így az átruháI zásnak nem volna határozott tárgya: a másodbiróság ítélete indokolásánál fogva helybenhagyatik. Az adók és illetékek behajtása iránti ügyekben a közhatósági tiszti ügyészek a kir. kincstárt hivatalból képviselvén, az adóbehajtásból keletkezett igényperben a közhatósági tiszti ügyész a kincstárt külön meghatalmazás nélkül törvényesen képviselheti. A budapesti V. ker. kir. jbiróság: dr. Veisz Miksa ügyvéd által képviselt Schr. Sámuel és G. Johannának a m. kir. kincstár elleni igényperében itélt: Felperesek igénykeresetükkel elutasittatnak és a lefoglalt ingók továbbra is zár alatt hagyatnak. Indokok: 1. r. felperes keresetével el volt utasítandó, mert azt, hogy ő az igényelt ingókat a maga pénzén és maga részére vette és hogy azokat végrehajtást szenvedőknek haszonkölcsönbe adta, nem igazolta, a mennyiben a kihallgatott tanuk ez irányban tudomással nem birnak, II. r. felperes pedig épen semmi bizonyítékot nem szolgáltatott állításai igazolására, a mennyiben a kihallgatott tanuk az általa igényelt ingók tekintetében tudomással nem birnak. Az általa felajánlott főeskü, tekintve, hogy az egyoldalú állítását még csak valószínűvé sem tette, mellőzendő volt. (1887. jun. 5. 52,576. sz. a.) A budapesti kir. itélö tábla : Az elsöbiróság ítéletét megváltoztatja s felperesek keresetének helyt ad, a kereseti valamennyi ingóságot a zár alól feloldja. Indokok: Alperes kir. kincstár törvényes képviseletében a fővárosi kir. adófelügyelőség a csatolt vétív tanúsága szerint törvényesen idéztetett meg, de a tárgyalásnál nevében megjelent képviselője törvényes meghatalmazását nem csatolta s az c részben a kir. itélő tábla utasítása folytán felhívott fővárosi tiszti ügyész is utólagosan beadott nyilatkozatában a megbízás, avagy hivatalos megkeresés csatolása helyett egyedül azt jelenti be, hogy a kir. kincstárt az 1877 : XVIII. t.-c. 1. §-a alapján hivatalból képviseli. Eme nyilatkozat azonban elégségesnek nem vehető, mert ugy az 1877 : XVIII. t.-c. 1. §-a, valamint az 1883. évi XLIV. t.-c. 58. §. 11. pontja értelmében, igényperekben az államkincstárt törvény szerint a kir. adófelügyelők Jcépviselik, a tiszti ügyészek pedig csak a kir. adófelügyelők megkeresésére s csak mint ezek meghatalmazottjai és csak megkerestetésük vagy meghatalmazottságuk esetében vannak a képviseletre kötelezve; a tiszti ügyészek tehát, mint közvetlenül a kir. adófelügyelők megbízottjai tartoznak megbízatásukat igazolni s e célból a kir adófelügyelőség megkeresését a perhez mellékelni, jelen esetben pedig alperes képviseletében megjelent három különböző egyén egyike sem igazolván megbízatását, a miatt alperest törvényesen képviselni nem lehetett, következőleg felperesek keresetének helyt adni kellett. (1888. márc. 8. 1,515. sz. a.) A m. kir. Curia (1888. jun. 1. 4,165- sz. a.) : A végrehajtató alperes kir. kincstár törvényesen képviseltnek bíróilag elismertetvén, a kir. itélő tábla ítélete hivatalból megsemmisíttetik s ugyanaz újabb törvényszerű határozat hozatalára utasittatik. Mert: Az 1887. évi XVIII. t.-cikket életbe léptető 1877. jul. 29-én, 41,521. sz. a. kelt igazságügyminiszteri rendelet 2-ik pontja szerint, az adók és illetékek behajtása iránti ügyekben a közhatósági tiszti ügyészek a kir. kincstárt hivatalból képviselvén, a fenforgó adóbehajtásból keletkezett igényperben, a végrehajtató alperes kir. kincstár a képviselőjekép megjelent közhatósági ügyész által törvényesen képviseltnek bíróilag elismerendő volt. Minthogy pedig a kir. itélö tábla a perben törvényesen képviselt kir. kincstár ellen itéletileg, mint meg nem jelent ellen határozott és igy ez által az 1S81 : LIX. t.-c. 39. §. o) pontjában jelzett, hivatalból figyelembe veendő semmiségi esetet képező szabálytalanságot követett el, a kir. itélő tábla Ítéletét hivatalból megsemmisíteni s ugyanazt újabb törvényszerű határozat hozatalára utasítani kellett.