A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 33. szám - Az elidegenítési és terhelési tilalom. Tizenharmadik közlemény - Magyar könyvkereskedelmi szokásjog. Folytatás

278 R. J o a. A kiadónak teljes jogában áll azon elárusítótól, ki az általa megszabott bolti árakat tiszteletben nem tartja, hanem azoktól tisztességtelen versenyzés okából eltér, a hitelt megvonni, neki minden további szállítást számlára, vagy készpénzért megtagadni és folytatásait visszatartani, a nélkül, hogy az elárusító ez iránt kárpótlási igényt támaszthatna. 31. §. A rendes kiadói engedménynél nagyobbat bármikor, lehet, de kisebbet csakis a legritkább esetekben szokás adni, ha más, a könyvkereskedelmen kivül eső tényezők befolyásolják a bolti ár^ kiszabását. A minimális engedménynél kevesebb % engedménynyel számítva az elárusító újdonságot nem köteles elfogadni, sőt megrendelések is csak az esetben teljesitendők a kiadó által, ha jóhiszemüleg felteheti a megrendelőről, hogy annak a megrendeléskor volt tudomása a csekélyebb engedményezésről. Kllenkező esetben a kiadó megrendelőjét előbb figyelmezteti e körülményre. 32. §. Az elárusító azon kikötése »Vételre reudeltek magasb engedmény mellett készpénzért«, ugy értelmezendő, hogy az engedmény-különbözet legalább 7'/.2 °/0. (Folyt. Vöv.) Nyilt kérdések és feleletek. (Feleletek a »Jog« 32. számában felvetett Nyilt kérdésekre.) I. A »Jog« 32. számában H. I. által felvetett I. kérdésre a következőkben adom elő nézetemet : Jogilag más tanácsot nem lehet adni, mint hogy úgynevezett reudes birtokpert indítson; mert hiszen sommás visszahelyez é snek természetesen helye nem lehet, ha soha birtokban nem volt. Hanem practice esetleg sikerülhet egy más mód is, melv visszavonhatatlanul rövidebb. Kérje az örökös a hagyatéki bíróságnál, hogy az átadó végzés tettleges foganatosítása (birtokba vezetés) végett bírósági végrehajtót küldjön ki, esetleg a kiküldés végett az illetékes járásbíróságot keresse meg. Ezen eljárás tudtommal nem ütközik semmi törvénybe és meg volna az a foganatja, hogy mint birtokban levő fél ellen, a másik félnek kellene fellépnie. A másik repositióval a birósági cselekmény ellen nem igen élhetne, míg ha önhatalmúlag foglalná vissza, akkor az örökös, mint tulajtionos, sommás visszahelyezést kérhetne, ha nem is volt egy esztendeig birtokban. Ezt az útat meg kellene kisérteni és nem kellene megnyugodni az I bíróság esetleges elutasító határozatában. Az eredményről igen szeretne hirt hallani e sorok irója. A »Jog« ugyanazon számában F. K. által felvetett II. »Nyilt kérdésre« a következőkben van szerencsém válaszolni: A concret esetben semmiségi keresettel élni nem lehet; mert ha a 20 éves férjes nő szenvedő váltóképességgel nem is bir, de azért ö a saját személyében perbe vonható. A perbeálló képességet ugyanis a perrendtartás váltóügyekben is az általános magánjogi szabályok szeriut állapítja meg. Már pedig a férjes nő leltétlenül nagykorú, tehát csak a saját személyében lehet és kell perbe fogni és épen az képezne semmiségi okot (1881 : LIX. t.-c. 39. §. f. és k.), ha őt valami képviselő személyében idéznék perbe. E nagykorú, de váltóképességgel nem biró nőnek perbe kell állania és ott az ő váltóképességének hiányát születési bizonyitványnyal igazolni. Ha ezt elmulasztotta, akkor a váltóeljárás 43. §-a, illetve novella 69. §-áuak 2. pontja értelmében új bizonyíték alapján 3 év alatt perújítással élhet. Természetes, hogy a fentebbiek szeriut saját személyében kell fellépnie és az újított pert okvetlenül megnyeri. Dr. Hamvai Lajos, huszii ügyvéd. II. Ad I. Az adott esetből kifolyólag A. a kérdéses hagyatéki szőlő birtoka iránt táplált igényét csak a birtokbiróság előtt indítandó rendes per utján érvényesítheti. A sommás visszahelyezési kereset alapját feiperes részéről az egy évi és egy napi szakadatlan birtok, alperes részéről pedig ennek önhatalmú megzavarása képezvén, annak alkalmazása az adott esetben teljesen ki van zárva, a mennyiben felperes a kérdéses szőlőt soha sem birtokolta s így a sommás úton való restitutióra igényt nem tarthat, de másrészt meg alperes birtoka is az arra jogosított özvegy beleegyezéséből származván, birtokháboritás esete fenn nem forog. Ha pedig A-nak igénye a birtokper befejezéséig csakugyan veszélyeztetve van s ezt kellő módon igazolni is képes, ugy a per megindításával egyidejűleg az 1881 : LX. t.-c. 237. §-ának a) pontja alapján a peres szőlőre a zárlat elrendelését is kérelmezheti, igényének alapossága a telekkönyvi kivonattal eléggé igazolva lévén. Ad II. A 24.ik életévét be nem töltött férjes nő a kérdéses esetben az 1881 : LIX. t.-c. 39. §-ának i) pontja alapján meg győzödésem szerint semmiségi keresettel egyáltalában nem élhet. Az idézett törvényhely ugyanis csak az esetről szól, ha •önképviseletre nem jogosított vagy jogi személy* képviselőjének mellőzésével szerepelt a perben s a hiba utólag helyre nem hozatott. Ámde az adott esetben ez a hiba el sem követtetett, mert hisz tagadhatatlan, hogy a nő férjhezmenetelével, korára való tekintet nélkül nagykorúvá válik és önképviseletre minden esetben, tehát váltóperben is jogosult. A váltótörvény 1. §-ának azon rendelkezése, mely szerint a nők csak 24-ik életévük betöltésével nyernek szenvedő váltóképességet, a fent jelzett téuy hatályán mit sem változtat, mert a szenvedő váltóképesség hiánya a teljes önképviseleti jogosultságot nem zárja ki. Az illető nő tehát a sommás végzés vétele után kellő idő alatt a vált. törv. 1. S ára alapított kifogással sikerrel élhetett volna, de annak elmulasztását most már semmiségi per utján jóvá nem teheti; mert igaz ugyan, hogy az anyagi váltójog szempontjából helytelenül marasztaltatott, de. alaki tekintetben szabálytalanság, vagy pláne semmiség nem követtetett el, a mennyiben a férjes nő, mint feltétlenül önképviseletre jogosult fél, helyesen idéztetett saját személyében, az 1881 : LIX. t.-c. 39. §-ának \) pontja tehát az adott esetre nem alkalmazható. S". V, y. III. Ad I. Se birtokper, sem pedig sommás visszahelyezésnek, de — az 1868. évi LIV. t.-c, 583. § a, vagy annak analógiája alapján — örökség tényleges átadásának van helye. Ad II. A nagykorú, de váltóképességgel nem biró nő — ki a sommás végzés ellen a váltójogból eredő kifogását nem érvényesiti — semmiségi keresettel egyáltalán fel nem léphet. Nyíltabb kérdés, vájjon, ha különben az alap meg van, gazdagodási keresettel-e? Énnek adna helyt. Julianus. IV. A »Jog« 32. számában felvetett il. alaki nyílt kérdésre vonatkozólag nézetem a következő : Ha szem előtt tartjuk azon különbséget, mely a kiskorúság, mint váltóképesség-hiányból eredő anyagi perbeli kifogás és a perbeli önképviseleti jog hiányai, mint alaki semmiségi ok között fenáll, vajmi könnyű a kérdés megoldása. Férjes nő feltétlenül bir perbenállási képességgél, perbeli önképviseleti joggal, tehát a neki kézbesített váltókereset elleni kifogásokat csak ő és senki más be nem adhat. Ebből folyólag elesik a novella 39. §-ának i) pontjára alapított semmiségi kereset. Hogy a nő azon m a t e r i a 1 i s kifogást, melyet a váltótörvény 1. §-a reá nézve biztosit, hogy t. i. váltókötelezettséget el nem vállalhat, a perrend kellő alakjában és idejében nem érvényesítette, ez csakis oly jogállapotot létesít, mintha bármely más, anyagi jogból merített perbeli kifogás, a perrend előirt alakjában kellően érvényesittetni elmulasztatott. Ennélfogva semmiségi kereset a limine téves jogorvoslat. Talán igazolás? Erre a váltóeljárás felel. Ss. L, Sérelmek. Igazságügyi iniseria és még valami. Landesman Elek gabonavásár-közvetitö megtalálására évekkel ezelőtt egy neje által szerzett házastelekre vonatkozólag a vásárt létesítettem, a tulajdonjogot nyilváukönyvileg bekebeleztettem. A nyilvánkönyvi teljes tulajdon meglévén szerezve, vásárlónő tényleges birtokjoga is megnyílt; ennek azonban útjában állott egy nő, ki eladónak állítólag balkezén való házastársa volt és a ki a házastelek egy részét tényleg birta is, vindicálva magának a közös szerzői jogon való tulajdon- és birtokjogot. Ily joga telekkönyvileg kitüntetve nem lévén, a vitássá vált birtokjog csak birói uton vált eldönthetővé. A vásárszerzödés és a tulajdonjogot bekebelező) végzés átadása mellett megbízást nyertem a kérdésnek birói uton való elintézésére ; irodámban utasítást vétettem fel és meghatalmazást állíttattam ki; pár nappal később — az utasítás hiányos lévén — azt a férjjel magam egészítettem ki s írattam alá. Megindítottam a pert; előzetesen zárlatot kértem, az el is rendeltetett s foganatba is vétetett, mely alkalommal vásárlónő személyesen jelen volt.