A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 33. szám - Az elidegenítési és terhelési tilalom. Tizenharmadik közlemény - Magyar könyvkereskedelmi szokásjog. Folytatás

A jO<3 279 T A zárlatot igazoló keresetet beadtam, letárgyaltam, első- és nh'isiulbiróságnál nyert egyhangú ítélettel raegbizóm jogait érvényesitettem; minek megtörténtével a zárlatot feloldottam, zárgondnokkal leszámoltam. Ezzel a kötelezettség részemről teljesítve és befejezve lett. Következett megbizónő részéről a megbízásból folyó kötelezettségnek beváltása. Itt jutottam a miseriák kezdetéhez. A per megindítása előtt megbizóuőm előleget nem adott, de igérte, hogy ad; minthogy a vásár létesítésével felmerült dijaimai kiegyenlítette, ígéretében megbíztam ; jóhiszemben meg indítottam a pert. Már a zárlat foganatosítása alkalmával — a mi feles pénzkiadásba is került — sürgettem az előleg adást, de eredménytelenül, az ígéretek között mind előbb mentem az ügy folyamában, míg a per végre lejárt, a nélkül, hogy annak költségeire megbízóm valamit adott volna, sőt a mint a zárlatot feloldottam, sietett birtokát tetemes kölcsönnel megterhelni. Már ekkor elhallgatott s engem nyíltan kerülő megbízóm magatartása ö t évi várakozás után engem is komolyabb térre utalt; előjegyeztettem liquidált költségeimet és bepereltem megbizónőmet. A tárgyaláson megbizónöm Náthán Salamon ügyvéd úrral jelent meg; az első tárgyalás a kibékülés ígérete s reményében elhalasztatott. De már a következő tárgyaláson Náthán Salamon ur kibékülésről mit sem akart tudni, megkezdette védekezői működését azzal, hogy az alapperben való meghatalmazási minőségemet tagadásba vette ; szinte tréfásnak tünt fel ezen védekezés, hiszen megbizónöm irodámban számtalanszor megjelent, az utasítás felvételétől a per lejártáig, annak sürgetésében meg nem szűnt, sőt házára kölcsönfelvétel eszközlésére is felkért, mikor költségeim részbeni kiegvenlitése is igértetett s csak a zárlat feljegyzése állott útjában kívánsága teljesítésének ; ily előzmények után komolynak nem vehettem a megbízás megtagadását, de mikor a megbízás és fizetési igérettételre ajánlott esküt elfogadta, megdöbbentem. Az ügy letárgyaltatott. Az elsöbiróság 1885. nov. 21-én megindított keresetem felett a tárgyalást az alapperiratoknak bírói megkeresésre 1885. év nov. 7 én lett megérkezése után 1886. márc. 11-én befejezte s ítéletét 1887. jul. hóban, tehát 16 hónap múlva bizonyítási eljárás keresztülvitele nélkül meghozta olyképen, hogy ha megbizónöm meg esküszik arra, hogy egy laktelek birtokbaadása iránti per indítására engem sem szóval, sem írásban, sem közvetlenül, sem férje által meg nem bízott, keresetemmel elutasittatom s én kötelez tetem 10 frt perköltséget neki megfizetni. Ezen ítéletet sérelmesnek tartottam, mert ha megbízás nélkül is jártam el, a per megbízóm előnyére dőlvén el, a magánjog elvei szerint költségeimet igényelni jogosítva vagyok és lehetetennek tartottam alperesemnek a fenforgó körülmények után az esküre való bocsátását. Felebbeztem az Ítéletet; a marosvásárhelyi kir. tábla az elsöbiróság Ítéletét helybenhagyta az eskünek következő kibővítésével: -<és esküszöm, hogy az abból felmerült munka díjai és kiadásai megfizetésére nézve felperestől időhaladékot nem kértem, illetőleg azok megfizetését neki nem ígértem. További felebbezésnek nem lévén helye, vártam a történendőket. Alperes az esküre jelentkezett s azt nagy ámulatomra le is tette. Ezzel még nincs vége a miseriáknak. Alperesem ellen megtettem a bűnvádi jelentést; ezt Náthán Salamon urnák tudomására juttattam; megvártam a kartárstól, reméltem az emberbaráttól, hogyr bűnvádi jelentésem eldőltéig a további lépéseket felfüggeszti. És Náthán Salamon ur a költségekért végrehajtást kért s azt pünkösdi ünnepem előző napján foganatba vétette és az előjegyzés törlése iránt a keresetet megindította. A végrehajtás foganatosítása alkalmával a felvett jegyzőkönyvben az 18b0. évi XL. t.-cikk 42. §-ára támaszkodva, a 25 frt 30 krt tevő összeget kértem bírói letétbe venni s alperesemnek ki nem adni, mig a perújítás kiinduló pontját képező hamis eskü iránti jelentésem el nem intéztetik. Ezen kérésem felvétetvén, a jegyzőkönyv aláíratott alperesi ügyvéd helyettese által is minden megjegyzés nélkül. Ez igy megtörténvén, a 25 frt 30 krt átadtam a kiküldött végrehajtónak. Ily kérés elbírálása a kiküldő bíróság hatáskörébe esvén, vártam a történendöket. És mi történt? A kiküldő bíróság értesít, hogy kifizetés által elenyészvén a kérdés, az eljárás tudomásul vétetett. Utánnéztem, hogy mi történhetett. A kiküldött az aláirt jegyzőkönyvbe utólagosan betoldotta, beszúrta, hogy a letétbehelyezés végett átvett pénzt átadta alperesi ügyvédnek, ki azt az aláirt jegyzőkönyven folytatólag nyugtázta. Eddig be van végezve , mi lesz ? — megválik. Még csak az hiányzik, hogy fegyelmi eljárás alá vonassam. Nem vagyok fajgyűlölő, tisztelem embertársaimat s azok emberi jogait; bizalmam van a gyors és pontos igazságszolgáltatásban, de ezen megkárosításomra s félteit reputatiómra irányzott complottszerű eset hitemet, jobb érzésemet mélyen megrendítette, érzékenyen érintette.* Molnár Sándor, kolozsvári ügyvéd. Irodalom. A magyar ügyvédség. Kézikönyv az ügyvédségre vonatkozó összes törvények és rendeletekből, a kir. Curia, budapesti kir. ítélőtábla és pénzügyi közigazgatási bíróság elvi jelentőségű határozataiból, valamint a budapesti ügyvédi kamara gyakorlatából rendszeresen összeállított dr. R e i n e r Ignác igazságügyminiszteri fogalmazó. Budapest, 1888, Singéi- és Wolfner könyvkereskedése, ára : 1 frt 50 kr. 188. lap. Szerző nem ismeretlen a jogász közönség előtt ; évekkel ezelőtt közétette már ugyanis dr, L-á z á r Elekkel együtt: »A m. kir. bíróságok szervezete és területi beosztásá«-t ; most egy nagyobb múnka közétételét tervezte, mely az igazságügyi közigazgatás egész körét ölelte volna fel és melynek az ügyvédségről szóló része csak későbben jelent volna meg. Ezen tervétől szerző azonban eltért és tekintettel az ügyvédi rendtartás: szabályozó törvény javaslatának jelenlegi stádiumára előzetesen adta ki az ezen sorck feliratában körülírt munkát. Ezen munka közétételénél — az előszó szerint — azon cél lebegett szerző szeme előtt, hogy elősegítse az ügyvédi rendtartás reformjára vonatkozó vélemények megalkotását mind azon anyagnak rendszeres összefoglalása által, mely az ügyvédségre vonatkozó összes viszonyokat mai szabályozásában feltünteti, mely az a körül előfordult gyakorlati kérdéseket valamint az időközönkint felmerült szükségletet megismerteti, és mely az ügyvédi kar állását az igazságszolgáltatás szervezetében felmutatja. Szerző könyve felöleli mindazt, a mi bármely irányban az ügyvédséget érdekli ; nem csatlakozik az ügyvédi rendtartáshoz, hanem ezt csakis mint a tárgyára vonatkozó legfontosabb anyagot felhasználja és épen azért szerző könyvének legnagyobb részét még akkor is használhatónak tartja, a midőn a jelenlegi ügyvédi rendtartás már hatályon kívül lesz helyezve, mert egy használható kézikönyv alakjában átnézetét kívánja nyújtani az ügyvédség minden viszonya mai szabályozásának. A boszniai és a herczegovinai ügyvédi rendtartást szeizö szintén felvette gyűjteményébe, mert a magyar ügyvédi oklevél alapján egyszersmind meg van szerezve a képesítés arra nézve is, hogy valaki a megszállott tartományokban is folytathassa az ügyvédséget. Ugyanez áll Ausztriában megszerzett ügyvédi oklevelek tekintetében is. Csakhogy az oklevél egymagában még nem ad jogot az ügyvédnek, hogy a megszállott tartományokban lelelepedhessék és ott irodát nyisson, mert ezekben a »numerus clausus« intézménye van adoptálva és ennek folytán ott csakis hatóságilag kinevezett ügyvédek vannak a felek képviseletére feljogosítva. A megszállott tartományokban ugyanis a közös minisztérium nevezi ki az ügyvédeket meghatározott helyre, mint hivatali székhelyre, a főtörvényszék és a tartományi kormány meghallgatása után. Természetesen ott csakis politikai tekintetben teljesen megbízható emberek neveztethetnek ki ügyvédekké. Az oda kinevezett ügyvéd azonban hivatali székhelyén kívül is képviselhet feleket. Jelenleg összesen legfeljebb — ha jól tudjuk — 12 ügyvéd működik az occupált tartományokban ; valamennyien osztrák vagy magyar polgárok ; kivéve Sarajevo városát, a melyben egy török ügyvéd is van, t. i. Filipovics Jussuf beg. Szerző tárgya feldolgozásánál rendszert követ, az anyagot többnyire mindenütt eredeti szövegében közli s lelkiismeretesen gyűjtött és kutatott mindenütt, a hol csak tárgyára vonatkozó anyagot találhatott. Különösen becsesek és érdekesek az általa közölt Ítéletek közül azok, melyeket szerző a kir. Curia elnöke által összeállított fegyelmi Ítéletek gyűjteményéből vagyis az u. n. curiai fegyelmi ítéleti könyvből (C. F. I. K.) nagy számban reproducál. De ezen kívül figyelemmel volt az összes jogi szaklapokban közölt curiai határozatokra is és számos helyen idézi is ezeket, mint közvetlen forrásait és igy a lapunkban megjelenteket is. (Vége. köv.) Dr. Cruíer Lajos. Vegyesek. A pécsi ügyvédi kamara felterjesztése az igazságügyministeriumhoz. Vettük az ügyvédségről szóló törvényjavaslat tárgyában a pécsi ügyvédi kamara közgyűlése által elfogadottt és a m. kir. igazságügyministeriumhoz felterjesztett észrevételek egy példányát. A tárgyra vissza fogunk térni, ha a kérdés maga actualisabb jelleget ölt. * A tényállás tisztázása érdekében elvárjuk az ellenfél ügyvédének nyilatkozatát. .7 szerkesztőség.