A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 32. szám - Magyar könyvkereskedelmi szokásjog

a JOG. 127 A m. kir. Curia (1888 mára 1., 38. sz. a.): A másodbiróságnak fentebbi számú és keletű Ítélete indokolásánál fogva helvbenhagvatik. Váltói forgatmány által szerzett jog és elvállalt kötelezettség a forgatás által és enuek időpontjában tekintetik megszerzettnek. Ebből folyólag nem zárja ki a cs.-t. 88. §-a szerinti beszámítást azon körül mény, hogy a csödnyitás előtt forgatott váltót beszámitást kérő adós csak csödnyitás után váltotta be, mert követelése — bár a váltóelfogadó nem fizetésétől feltételezve van — már a forgatás időpontjában állott fenn a váltói kötelezettek ellen. A budapesti V. ker. kir. járásbíróság (1887. márczius 12-én, 18,722/1887. 1!. sz.): Dr. Sik Sándor, miat Gr. Lajos csödtömeggoudnoka felperesnek, dr. Rózsavölgyi Manó ügyvéd által védett H. Jakab elleni 309 frt 6o kr. s jár. iránti perében ítélt: ha felperes Gr. Lajos személyében leteszi a föesküt, hogy a kereseti árút alperes töle nem oly megállapodás mellett vásárolta, hogy annak ára váltó adás nélkül hat hónap múlva lesz fedezendő, ez esetben köteles alperes a kereseti 309 frt 00 krnyi tökét s jár. megfizetni. Indokok: Alperes 300 frt (30 krnyi értékű árút vásárolván felperesnél, ennek vételára fejében felperes a kereseti 309 frt 60 kr. összeg s jár. fejében alperest marasztalni kéri. Alperes beismeri, miszerint a keresethez csatolt számlában felsorolt árúkat megrendelte és átvette, mégis felperest keresetével elutasítani kéri. Mert a 2. •/. alatt eredetben mellékelt váltó alapján felperes 986 Írttal tartozik alperesnek, mely követelését felperes ellen a csődtörvény 38. §. értelmében beszámíttatni kéri. Kifogást emel alperes ezenkívül a kereset ellen idöelőttiség szempontjából is, minthogy a kereseti árúk hat havi hitelre vásároltatván, alperes a kereseti összeget csakis ápnlis hóban (1887) lenne köteles megfizetni, amennyiben felperes elleni követelése be nem számíttatnék. Beszámításnak, melyet alperes a kereseti összeg ellenében érvényesíteni kivánt, helyt adni nem lehetett; mert a csődt. 38. §-a értelmében leszámítással csakis azon hitelező élhet a csődtömeg ellen, kinek követelése a csődnyitás idejekor a csődtömeg ellen már fennállott, habár az még feltételektől is függ. A csődt. "28. §-a pedig határozottan rendelkezik, hogy a csődvagyon azon hitelezők kielégítésére szolgál, kiknek követelései a csödnyitás idejekor már fennállottak. A 2. •/. a. csatolt váltót alperes azonban csak 1886. évi november 20-án váltotta be, a csőd pedig Gr. Lajos ellen már 1886. évi november 13-án nyittatott meg, alperesnek tehát a csödnyitás idejekor közadós ellen fennálló követelése még nem volt és pedig azért nem, mert a váltójog szerint érvényesíthető sem volt, annak érvényesítésére a váltójog értelmében jogot alperes a csödnyitás idejekor még nem szerzett. A jog ugyanis csak akkor érvényesíthető, ha az in concreto létezik. A váltó keresetnek első feltétele lejárt váltó birtoka, már pedig a csődnyitás idejekor, a váltó sem le nem járt, sem alperes birtokában nem volt; minélfogva alperesnek Gr. Lajos ellen váltójogi keresete, illetve követelése a csődnyitáskor nem is volt, ilyent csak a csődnyitás után szerzett. Csődnyitás után szerzett követelések azonban a hivatkozott §. értelmében, illetve a csődt. 39. §. értelmében a csődtömeg ellen be nem számithatók. Azon tény, hogy váltónyilatkozat alperes részéről a csődnyitást megelőzőleg tétetett, követelési jogot számára nem adott mindaddig, mig a váltót be nem váltotta. A váltójogi kereset létalapját ugyan váltónyilatkozatok képezik, de ezek még feltétlenül jogot nem adnak a váltókereset érvényesítésére ; hanem csakis azon feltételek teljesülésére, melyek beálltához a váltókereset kötve van. A váltónyilatkozat első sorban a nyilatkozóra fizetési kötelezettséget hárit és csak másodsorban ad jogot a váltókeresetre, illetve követelésre, a menyiben a váltó beváltatik. Tehát csak a lejárt váltó és annak birtoka ad jogot váltókeresetre, mig ezen feltételek be nem állanak, a váltónyilatkozatot tevőnek követelési joga nincs. Miután a fent kifejtettek szerint alperesnek a csődnyitás idejekor közadós elleni követelése fenn nem állott, de az feltételektől sem függött, alperes által beszámíttatni kivánt követelés érvényesítésének a csődt. 2. és 38. §§-ai alapján helyt adni nem lehetett. Kereset időelőttisége szempontjából érvényesített kifogás beigazolására hivatkozik alperes D. Ignácz és Gr. Lajosra, mint tanukra. Ez utóbbi kihallgattatásától elállván, helyette R. Bélát kéri tanuként kihallgattatni. A nevezett két tanú hit alatt kihallgattatván, egyiknek sincs tudomása arról, hogy a kereseti árúk hat hónapi hitelre vásároltattak volna D. Ignácz tanú csupán azt vallja, hogy Gr. Lajos csődnyitását megelőzőleg néhány nappal valakit alpereshez küldött, hogy a kereseti árúkra 6 havi lejáratra szóló váltót adjon alperes, kiemeli azonban, hogy alperes ily váltót nem adott. R. Béla tanú, ki az árúkat megrendelte, csak alkudott Gr. Lajossal, hogy a megrendelt 1 árúkat 6 havi hitelre adja Gr. Lajos, arról azonban nincs tudomása, hogy a peres felek közt csakugyan létesült oly megállapodás, I mely szerint az árúk vételárát alperes csak hat hónap múlva tartozand fizetni. Minthogy alperes ezen állítását a kihallgatott tanúk vallomásai által beigazolni képes nem volt, ez okból eme perdöntő körülmény beigazolása tekintetében alperes által oda kínált és felperes által a vb. személyében elfogadott főeskü volt a prtv. 230. és következő §§. alapján alkalmazásba veendő. A budapesti kir. Ítélőtábla (1888. január 25. 8,043/1887. v. sz.): Az első bíróság ítéletét megváltoztatja, felperes követe lését 309 frt 60 kr. tőke s jár.-ban megállapítja, egyszersmind azonban kimondja, hogy felperesnek fenti követelése alperesnek a 2 •/. alatt csatolt Gr. Lajos által elfogadott 936 frtról szóló és 1886. november 20-án lejárt váltón alapuló visszakövetelése, illetőleg ebből a megfelelő összeg által beszámítás utján törlesztve í van stb. Okok: A 2. •/. alatt csatolt váltóra vezetett forgatmányokból az tűnik ki, hogy alperes ezen váltót még a Gr. Lajos elleni J csőd megnyitása előtt szerezte meg, a mennyiben azt még 1886. évi június hó 22-én továbbforgatta, holott Gr. Lajos ellen a csőd a felek egybehangzó előadása szerint csakis 1886. évi november hó 13-án lett elrendelve. Ezek szerint alperesnek a Gr. Lajos, mint a 2. •/. alatti váltónak elfogadója elleni esetleges visszkereseti I követelése, mint a csödnyitás előtt nyert forgatmány folytán keletI kezett és az által, hogy a váltót továbbforgitta, alperesnek eme j követelése, el nem enyészett, hanem csak ennek érvényesítése | vált függővé a váltó visszaváltásától, mely feltétel alperesnek, 1 felperes által kétségbe nem vont előadása szerint, a váltó lejár< takor, vagyis 1886. november 20-án be is állott. Az a körülmény, ! hogy ezen beváltás már a csődnyitás után történt, a beszámitást ki nem zárja, mert alperes az által, hogy visszkereseti kötelezettségénél fogva az elfogadó által a lejáratkor be nem váltott váltót visszaváltotta, sem új, sem harmadik személynek követelését nem szerezte megésigy az 1881. évi XVII. t.-cz. 39. §-a 2-ik pontjánál; esete fenn nem forog. Ezekhez képest az alperes által érvényesített beszámításnak az id. törvény 38. §-a alapján helyt adui és kimondani kellett, hogy felperesnek keres etikövetelése alperesnek • visszonkövetelése által törlesztve van. A m. kir. Curia (1888. május 16-án, 396/1888. v. sz.): ! A budapesti kir. itélő tábla Ítélete indokolásánál fogva helybenhagyatik stb. Bün^ügy ékben. Mikor lehet a vádhatározat hozatalának mellőzésével vád' lottat közvetlenül idézui végtárgyalás elé ? A m. kir. Curia : Tekintve, hogy a fenálló bűnvádi eljárási szabályok szerint vádlottnak a vád alá helyezés mellőzésével egyenesen a végtárgyalásra idéztetése csak csekélyebb súlylyal bíró cselekmények miatt s ez esetben is csak akkor van helye, j ha már a nyomozás (elővizsgálat) eredményéből valószínűvé válik, hogy a bizonyítás a végtárgyaláson semmiféle nehézségekkel nem fog járni, nevezetesen, ha nagyfokú valószínűség mutatkozik arra nézve, hogy új ténybeli körülmények, adatok vagy bizonyítékok, melyek akár a vádlóra, akár a vádlottra vonatkozólag meglepetést \ képeznének, nem fognak felmerülni; tekintve, hogy még a fentebb kiemelt esetekben sincs helye | a közvetlen végtárgyalásnak, ha a vád tárgyát képező cselek< ményre öt évnél hosszabb tartamú szabadságvesztésbüntetést, vagy j ennél is súlyosabb neműt állapított meg a törvény ; tekintve, hogy B. Károlynak 1885. évi márc. 30 án reggel bekövetkezett halálát, a holt testének boncolásáról felvett hivatalos jegyzőkönyv alapján adott orvos-szakértői vélemények szerint, annak koponyájára idegen kéz által súlyosabb tompa eszközzel ejtett ütés feltétlenül és szükségkép idézvén elő, a lenforgó esetj ben a btk. 306. §-ába ütköző halált okozó súlyos testi sértés, esetleg a btk. 279. §-ába ütköző szándékos emberölés bűntettének jelenségei léteznek s ekkép oly bűntett forog fenn, a mely öt éven felüli szabadságvesztésbüntetéssel büntetendő ; tekintve továbbá, hogy a fentebbi cselekménynyel terhelt V. Mihály és társai nem is ismerték be annak elkövetését, közvetlenül annak elkövetésén nem kapattak, a cselekmény és a bűnösség B. László és neje kihallgatott tanuk által nem bizonyittatik ; tekintve, hogy az ügynek ily állásában V. Mihály és társai, mint terheltek, a vád alá helyezés mellőzésével egyenesen a végtárgyalásra idézhetők nem voltak ; tekintve, hogy a védő ügyvédnek csakis az egyik terhelt részére történt kirendelésével sem tétetett elég az e tekintetben fenálló szabályoknak; mindezeknél fogva az alsóbbfokú bíróságok Ítéletei, a meg-