A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 2. szám - Még egy szó az előterjesztésről

12 ü JOG. A közönséges napszámosnak kijár — a munkájával arányban álló — bér, s ma már általános társadalmi felfogás, hogy rosszul fizetett munkástól erkölcstelenség jó munkát várni. Az igazságszolgáltatás terén pedig közelfekvö példákra hivatkozhatunk, hogy költséges előtanulmány után — a képzetteket szolgálatba fogadják, s bár a kínálat nem nagyobb w szükségesnél, egy »szebb jövő reményében^ néha két egész éven át »t i s z t e 1 e t b ő 1« mindenre felhasználják. »Tisztességből« nem él meg a szegény ember, s a kinek »valamije« van, elfogy, ha egész tevékenységét az állam érdekei absorbeálják! S mindezek után kérdezzük : Elhiszik-e az »illetékes kör ök«, hogy az a rosszul fizetett biró, jegyző stb. s az a sehogy sem fizetett joggyakornok az állam érdekeit igazán szolgálja? Mi ezt »általában véve« nem hisszük, mert az ellenkezőről győz meg egy fogalom, mely a rossz igazságszolgáltatásnak kritériuma — a »restancia«. A—íz J—s. V Még egy szó az előterjesztésről. Irta: CSANÁDY ISTVÁN kir. járásbiró, Szent-Endrén. A bírósági végrehajtók sérelmes intézkedései, vagy szabálytalan eljárásai miatt, a végrehajtási törvény 34. §-ában körvonalozott előterjesztés, ezen szaklap mult évi 33. és 41. számaiban szóba hozatván, — minthogy nekem, mint bírónak, igen gyakran van alkalmam a sokak által használatba vett előterjesztésekkel foglalkoznom — szabad legyen ahhoz nekem e helyen is, hozzá szólanom. Én ugy hiszem, mert ugy vagyok meggyőződve, hogy az 1881 : LX. t.-c. 34. §-ánál fogva megengedett azon jogorvoslat az 1868 : LIV. t-.cikkben foglalt végrehajtási eljárás hiányain akart segíteni; főleg pedig azon visszaélések megszüntetése végett alkottatott, melyeket az 1886 : LIV. t.-c. 297. §-a, különösen pedig annak 12., 19. és 20. pontjai engedélyezése mellett követtek el azok, kik alaptalan semmiségi panaszukkal a végrehajtást minden mozzanatában megakasztották, az ügy befejezését szándékosan késleltették, a jogos követelésök kielégítése után éveken keresztül türelmesen váró hitelezőket a végletekig boszantották és határt nem ismerő vakmerőségökben annyira mentek, hogy a lefoglalt ingóságokat, a semmiségi panaszok láncolata miatt, elárverezni már nem is lehetett. Ezen tarthatatlan állapotot megszüntetni már ugyancsak ideje volt. Az ujabban alkotott végrehajtási törvény 34. íjával elérni kivánt, üdvös cél azonban, nézetem szerint nemcsak nem éretett el, de a konok perlekedők és fizetni nem akaróknak ismét mód és alkalom nyújtatott arra, hogy a követelők kárára és boszantására és a bíróságok sokféle teendőinek ok nélküli szaporítására, újból vállalkozzanak. Tapasztaltam ugyanis, hogy a fizetések alól kibújni akaró adós a birói kiküldött előtt, akár szolgáltatott okot arra, akár nem, először a végrehajtás foganatosítása, majd azután az árverés kitűzése ellen, annyiszor a mennyiszer megkísértheti, lépten-nyomon mindig előterjesztéssel él és ha a bíróság az egészen alaptalan előterjesztésnek helyt nem ad, sőt ha helyt ad is,' de a birósági végzésbe keresett ürügyek alatt bele köthet, mindannyiszor felfolyamodással él, a felfolyamodás visszautasítása esetében pedig, ismét felfolyamodik, csakhogy az előterjesztésre hozott birói határozat jogerőre ne emelkedhessék. A végrehajtási törvény 37. §-a ugyan az ok nélküli felfolyamodások mérgének enyhítésére kimondja, hogy a birósági végzések elleni felfolyamodásnak csupán annyiban van felfüggesztő hatálya, hogy az árverésen befolyt vételárt kiadni, vagy a lefoglalt követeléseket a végrehajtatóra átruházni nem lehet. Miből önként következik, hogy az árverés ellen beadott előterjesztésnek helyt nem adó végzés elleni felfolyamodás benyújtása esetében is, megtartható az árverés. De mit használna az a hitelezőnek, ha a letétbe bejegyzett vételárt, a felfolyamodás jogérvényes elintézéséig, mely sokszor igen hosszú időre elnyúlik, ki nem hagyhatja. Különben a 37. §. sem mondja ki világosan és minden más értelmezés kizárásával azt, hogy az előterjesztést elutasító, vagy annak helyt nem adó végzés ellen beadott felfolyamodás egyáltalában, vagy semmi esetben sem függeszti fel a végrehajtás további folyamát és azt csakis az árverés megtartása után kell a felsőbb bírósághoz felterjeszteni. De a jelzett szakasz második bekezdése szerint nincsen is kizárva azon körülmény, hogy ha a másodbiróság az első bíróság határozatát megváltoztatván, az előterjesztésnek helyet ad, a felfolyamodás felterjesztése és elintézése előtt megtartott birói árverésen eladott és elvitt ingóságok vissza nem állíthatása miatt a jogkereső fél igazait, a támadások ellenében megoltalmazó biró, felelősségre nem volna vonható. juttatott személy eszmélet nélküli lény, a kire az idegszervezetében előidézett minden inger hat; automata úgy physikailag, mint erkölcsi tekintetben.5 Ezen irányban a legérdekesebb kísérletek tétettek. Donato nyilvános előadásaitól el akarok tekinteni és nem akarom ezen férfiúnak csakugyan nagyszerű eredményeit fölemlíteni, mert Donato »medium«-ainál könnyen egyetértés gyanítható ; csak orvosokat akarok idézni. Heidenhain, ki saját testvérén tett kísérleteket, utóbbit kényszeritette, hogy tintát igyék; megparancsolta neki, hogy szakálát az egyik oldalon vágja le, s ez haladéktalanul teljesítette. Liebault a hypnosisban azt mo7idta egy leánynak, hogy azon porral, mely neki nyújtatott (cukor volt) mérgezze meg magát. A leány a port automatice bevette. Ligeois 6 egy nőnél, kit hypnotizált, azon képzeletet suggerálta, hogy ez neki 500 frankkal tartozik és felhívta, hogy ezen összegről adóslevelet írjon alá. A nő ezen kérelmet azonnal teljesítette.7 Számos kísérlet bizonyította továbbá azt is, hogy a suggestio nemcsak a hypnotikus állapotban hat, hanem még a posthypnotikus állapotban is teljesíttetik. Bernheim, Liebault, Belley, Dumontpallier és mások beszélik, hogy az akaratra irányuló azon suggestiók, parancsok, melyeket hypnotizált egyéneknek adtak volt, ezek által a hypnosisból való ébredés után órák, sőt napok múlva is végrehajtattak, még pedig pontosan azon időben, melyet a hypnotizáló megjelölt. Ébren minden egyén nagyon ellenszegül a hypnosisban suggerált cselekmény végrehajtásának, végül azonban az 6 Richet, L'homme et 1'inteHigeuce. I. p. 202. 15 De la suggestion hypnotique. 7 E tárgyban érdekes példákat találhatni Bellanger, Magnétisrae vérité «t chimére c. munkájában p. 207. sz. tíllentállási erő megbénul és a cselekmény mégis végrehajtatik Ligeois, O. asszonynak, kit hypnotizálni szokott, ezeket mondá: >( )n nekem 1,000 frankkal tartozik, ön holnap délután 4 órakor el fog hozzám jönni, hogy egy 1,000 frankról szóló váltót fogadjon el.« Ezen suggestio után O. asszonyt a hypnosisból felköltötte. Másnap pontban 4 órakor eljött Ligeois-hoz és némi ellenzés után aláirta a váltót. Bernheim egy G. Mária nevű fiatal hysterikus leányt szokta hypnotizálni. Egy alkalommal a hypnosisban azt kérdezte a leánytól, hogy hol lakik, mire ez azt válaszolta, hogy a második emeleten lakik, lakása alatt pedig egy család több fiatal leánynyal és egy öreg szobaúr. Erre Bernheim következőket mondta a leánynak: F. évi augusztus 3-án délután 3 óra tájban ön haza ment; az első emeletre érve zajt hallott, mely egy szobából jött. Ön a kulcslyukon betekintett és látta, hogy a szobaúr a legifjabb leányon erőszakot követett el, látta, hogy a leány védekezett, hogy a szobaúr a lány száját betömte. Ön mindezt látta, félelem és ijedségből azonban nem mert szólani. Ön a hypnosisból fel fog ébredni. A mit én önnek mondottam, nem álom, hanem tény, nem én mondottam önnek, hanem maga látta. Ha vizsgálat indíttatnék és a vizsgálóbíró önt ez iránt kérdezni fogja, úgy az igazat kell vallania, mindent meg kell mondania, a mit látott. Ezután Bernheim felköltötte G. .-t. Másnap Bernheim megkeresésére barátja Guillon M. ügyvéd tett nála látogatást és Bernheim távollétében kikérdezte a leányt. Ez a fönt emiitett tényeket a legnagyobb határozottsággal állította és azon kérdésre, vájjon nem álmodta-e mindezt, vájjon nem hitették-e el vele? egész elszántan válaszolá, hogy ő mindent látott és kész erre esküt is tenni. * (Befejező közi. köv.) 8 Id. h. p. 179.