A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 2. szám - Jogesetek a kereskedelmi meghatalmazás köréből - Az ügyvédségről szóló törvényjavaslatnak előadói tervezete

JZL JOG. 13 Hogy ez nem jól van igy és a meglevő baj orvoslást kiván, azt mindenki látja, tudja és érzi, kinek a mindennapossá vált előterjesztésekkel bajlódni és küzdenie kell. De a meglevő bajon szerintem csak ugy lehet segíteni, 1. ha a mostani rendszer mellett a bíróságokhoz, kellő qualificatióval bíró értelmes végrehajtók neveztetnek ki, kik a végrehajtások foganatitásánál lényeges hibákat és szabálytalanságokat a törvény nem tudása, vagy nem értése miatt nem követnek el, vagy azok elkövetésétől, felelősségük tudatában tartózkodnak. Lényeges és kárt okozó hibák elkövetése eseteiben pedig, sérelmes és szabálytalan eljárásuk megsemmisítése mellett, nem csak az előterjesztéssel okozott költségben marasztaltatnának el — mint azt a végrehajtási törvény 35. §-a most is megengedi — hanem kártérítéssel is tartoznának. 2. Ha a végrehajtási törvény 84. és arra vonatkozó szakaszok egészen hatályon kívül helyeztetnének és azok helyett egy újabban felveendő szakaszban világosan és határozottan kimondatnék, hogy a végrehajtási jegyzökönyvek megbirálására hivatott bíró, minden előterjesztés nélkül is köteles, a végrehajtások foganatosítása körül a kiküldött által elkövetett szabálytalanságok miatt, az eljárást megsemmisíteni és a végrehajtót ujabbi szabályszerű eljárásra utasítani. 3. Ha az ok és cél nélküli jogorvoslatok, a mostaninál _is jobban megszorittatnának, vagy szigorúabban korlátoztatnának. Es nemcsak egyes speciális esetekben, mint azt az 1881 : LIX. t.-c. 49. és 60. §-ai megengedik, hanem a törvényben általában kimondatnék, hogy minden egészen alaptalannak bizonyult felebbezés, vagy felfolvamodás eseteiben, a felsőbb bíróság 5O0 írtig terjedhető pénzbüntetést szabhat ki. Mert ha a valóban létező és a felismert bajok orvoslása módozatairól idejében nem gondolkozunk, sőt azoknak továbbterjedését közönynyel nézzük, akkor ne csodálkozzunk rajta, ha a szerfelett lassú, hosszadalmas, költséges és a kijátszásra nagyon is alkalmas hézagos törvények miatt, igazságszolgáltatásunkat sokan a sárban megfeneklett szekérhez hasonlítják, melyből sem ut, sem erő nincsen a kimenekülésre. \</Jogesetek a kereskedelmi meghatalmazás köréből. Irta: DES-COMBES HENRIK, debreceni ügyvéd. Ezen becses lapok folyó évi 52. számában fenti cím alatt egy jogi kérdés (?) fejtegettetik, melynek felvetése szerintem alkalmas arra, hogy csodálkozást keltsen, mert ha ilyen esetek kérdés és egy hosszú fejtegetés tárgyát képezhetik, akkor azon nem lehet csodálkozni, hogy a perek száma Magyarországon nagyobb, mint talán bárhol másutt, mert ha jogász sem látja át azonnal a helyes megoldást, mit lehet várni a nem szakértő féltől, hogy lehessen tőle annak belátását kívánni, mikor van igazsága, mikor nincs ; ezen belátás hiánya képezi pedig a perek jelentékeny hányadának okát. De ha a kérdés felvetése is csodálkozást keltett bennem, annál jobban csodálkoztam, midőn — megvallom, mellőzve a fejtegetés tartalmának elolvasását •— a megoldást találtam s azt láttam, hogy e megoldás az, hogy a kérdéses budapesti borkereskedő nem kötelezhető a megvett hordók árának megfizetésére. A gyakorlatban sok különös birói ítélettel találkozunk ugyan, de alig teszem fel bármely elsőfolyamodásu bíróságról, hogy az előadott megoldással megegyező ítéletet hozhatna, felsőbíróságról pedig épenséggel képtelen vagyok ilyet lehetőnek tartani, feltévén természetesen, hogy a kérdés körülményei ugy állnak, a mint a kérdésben feltéve vannak és hogy azok beigazolva vannak. A kérdés megoldásához szerintem nem szükséges a kereskedelmi törvénynek mélységes tanulmányozása, annál kevésbé annak a német törvénynytl való összehasonlítása s teljesen elegendő ahoz a józanész és egy csepp jogérzet. A kérdés szerint az illető borkereskedő segédjét megbízta, hogy a hordókat megnézze és esetleg megvegye, a segéd elment és a hordókat megvette s pedig hitelben ? Akármit tett már most a megbízott segéd a hordókkal, tette legyen azt, hogy a mint a kérdés mondja, a hordókat eladta és a pénzzel megszökött, ki fogja azt mondhatni a kérdés felvetőjén kivül, hogy a borkereskedő nem köteles a megbízásából megvett hordókat megfizetni ? Arra nézve mire terjed ki a kereskedelmi meghatalmazás, első sorban nem a törvény az irányadó, hanem az adott meghatalmazás terjedelme, úgyde itt a megbízás arra terjedt, hogy a hordókat a megbízott megnézze és esetleg megvegye ; kit bízott meg azzal a főnök, segédjét vagy mást, az egészen közönyös dolog, e megbízást adhatta volna akárkinek, megbízhatta volna a hetesét, ez az ő kötelezettségére a legkisebb befolyást sem gyakorolná, valamint nem gyakorol az, a mire a kérdés fejtegetője súlyt látszik helyezni, hogy a megbízott segéd a hordókat hitelbe vette meg, holott a hordók árának kifizetésére megkapta volt a szükséges összeget; mert hiszen a hitelben vásárlás, kedvezménv és azzal, hogy e kedvezményt a megbízott segéd főnöke részére kieszközölte, nem követett el »excessus mandati«-t. Hiszen ha a segéd nem hitelbe vette volna a hordókat, hanem árukat kifizette volna, a főnök helyzete semmivel nem lenne jobb, ez esetben is csak elvesztek volna reá nézve a hordók megvásárlására adott pénz és maguk a hordók, csak a segéd zsebében lenne kevesebb pénz. Az, hogy a főnök oly egyént bízott meg, ki a neki a hordók vásárlására adott pénzzel és a megvett és általa ismét eladott hordók árával megszökött, az a főnök dolga, ő választotta meg I roszul megbízottját és azért, hogy ő egy tolvajt vagy sikkasztót j bizott meg, nem kívánhatja, hogy e hibás választásának egy harI madik vallja kárát. Szerintem tehát és azt hiszem, nemcsak szerintem, a kér' déses borkereskedő igenis és kétség nélkül kötelezve leend a hordók árát megfizetni. Ehez még csak azt adom hozzá, hogy ha az állíttatnék, igaz, hogy ennek igy kellene lenni, de kereskedelmi törvényünk [ szerint nem ugy van, azt kereken tagadom; a kereskedelmi törvénynek egy szava sincs, mely ez eldöntésnek ellent mondana, i sőt betűi és szelleme ez eldöntést erősitik meg; de különben is, a mint mondottam, a meghatalmazás terjedelme első sorban nem a törvényben van meghatározva, hanem az adott meghatalmazás| ban és a hol speciális meghatalmazás van, nem azt nézzük, hogy ! általános meghatalmazás esetére mit mond a törvény, hanem azt, mit mond a speciális meghatalmazás. j)^Az ügyvédségről szóló törvényjavaslatnak előadói tervezete. (Folytatás.) 31. §. Az összes vizsgák — a Fiúméra vonatkozó gyakorlat fentartásával — az állam hivatalos nyelvén teendők le és a mennyiben a vizsgán kitűnik, hogy a jelölt azt Írásban és szóban tökéletesen nem birja, eltekintve különbeni készültségétől, ez okból visszautasítandó. 32. §. A vizsgálók a vizsga befejezése után tárgyankint szavaznak a jelölt képesítése felett s öt ehez képest egyes tárgyakból ismételt vizsgatételre utasíthatják, melyre három hó letelte után jelentkezhetik. Ha a jelölt a magánjogból nem találtatott képesítettnek, teljes vizsgaismétlés hagyandó meg. Teljes visszavetés esetében a vizsgaismétlés csak hat hó letelte után engedtetik meg. Ismételt visszavetés esetében a vizsgáló bizottság esetleges újabb vizsgaismétlésre ennél is hosszabb, de legfeljebb két évre terjedő határidőt állapithat meg a pótlandó gyakorlati készültség mérve szerint. Minden vizsgaismétlésig a joggyakorlat folytatása kötelező s ennek, ugy az időközi erkölcsi minősítésnek megállapítása végett az illetékes kamaránál (hatóságnál) újabb folyamodás adandó be. (26., 27. §.). 33. §. Az Írásbeli feladatok kijelölése, a szóbeli vizsgák vezetése s a rend fentartása az ügyvédavató bizottsági elnök hatáskörébe tartozik. 34. §. A három vizsga díja 35 frt, egyes szóbeli pótvizsgáé 15 fit. A vizsga helyiségeit az igazságügyminiszter jelöl; ki. 35. § A vizsga, esetleg pótvizsga sikeres letétele után a bizottság a jelöltet az ügyvédi eskü (fogadalom) kivétele és ügyvédi oklevél kiállítása és kiadása által ügyvéddé avatja. A kitüntetéssel vizsgázottak nevei a hivatalos lapban közzéteendők. 86. §. Az ügyvédi eskü (fogadalom) szövege a következő : > Esküszöm (fogadom) a mindentudó és mindenható Istenre, hogy felséges királyunkhoz, Magyarországhoz és ennek alkotmányához mindenkor hű maradok, ügyvédi teendőimet a törvények és törvényerejű rendeletek szerint hiven, pontosan és lelkiismeretesen teljesitendem. Isten engem ugy segéljen.« 37. §. Az országos ügyvédavató bizottság Budapesten, illetve Marosvásárhelyen székel. Tagjainak számát az igazságügy miniszter állapítja meg. Ugyan ö nevezi ki minden év elején annak elnökét, alelnökeit s a tagok felét az igazságszolgáltatás terén legalább 10 év óta kifogástalanul működő szakemberek sorából. A tagok másik felét a budapesti, illetve marosvásárhelyi ügyvédi kamara minden év december havában tartandó közgyűlésen titkos szavazás utján viszonylagos szótöbbséggel választja meg a következő év tartamára azon kamarai tagok közül, kik legalább 10 évi önálló ügyvédi gyakorlattal bírnak s fegyelmi vagy kizárási eljárás, illetve fegyelmi büntetés jogkövetkezményei alatt nem állanak. Nem választhatók a kamarai tisztviselők és választmányi tagok. A választható tagok jegyzéke a választmány által előzetesen összeállítandó s két héttel a közgyűlés előtt a kamara helyiségében kifüggesztendő s a hivatalos ügyvédi lapban közzéteendő. Téves beiktatás vagy kihagyás miatt 8 napon belül minden kamarai tag felszólal-