A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 2. szám - A hypnotikus suggestiók büntetőjogi jelentősége

10 a JOG. elsőfolyamodású bíróságoknak évenként ezer meg ezer útmutatással szolgálniok. Egy délmagyarországi első folyamodású bíróságnál megtartott ily alapos és érdemleges vizsgálat oly jó eredményt szült, hogy az igazságkereső közönség avval teljesen meg lehet elégedve, s nem kénytelen most már a felsőbb bírósághoz folyamodni telekkönyvi ügyekben, annak birói constatálásáért, hogy pl. a magyar nyelven szerkesztett okmánybanelőforduló »János«: a német nyelven telekkönyvileg bejegyzett »Johann«-nal egy és ugyanazon keresztnév, s hogy ekkép a kérelmezett telekkönyvi beje gyzes »megengedtetik« Azt állítják, hogy kevés kivétellel a felső bíróságoknál egy év leforgása alatt keresztülvitt szapora nyugdíjaztatások, melyek bizonyára csak alapos indokok nyomán történhettek, az .igazságszolgáltatás szempontjából igen jó eredményt szültek, de kétszerte több hasznát venné az igazságkereső közönség, justitiánk tekintélye, sőt maga a pénzügyi szempont is annak, ha az első folyamodású bíróságok legalább minden második évben egyszer szakértelemmel érdemben is megvizsgáltatnának s azok, a kik bármi okból helyüket meg nem állják, nyugdíjaztatnának, s ha csak a lelkiismeretes, szakértelemmel munkálkodó bírákat hagynák meg a birói magas polcon, a kik aztán tettekkel is igyekeznének érvényt szerezni annak a bölcs királyi jelszónak, hogy »justitia regnorum fundamentum*. Igaz ugyan, hogy a kir. tszéki elnökök a kir. járásbíróságok megvizsgálására s ellenőrzésére kötelezvék; erre azonban bátran rá lehet mondani mint a szentelt vizre, hogy se nem árt se nem használ, mert elvégre a kir. tszéki elnök is a kir. járásbíróságot csak administrativ szempontból vizsgálja meg, de az ügy érdemébe még csak útmutatásul se avatkozhatik bele, és mert jól tudjuk, hogy maguk a tszéki elnökök is a vezetésök alatt álló törvényszékkel együtt ép ugy rászorulnak egy alapos és érdemleges vizsgálatra, mint akármelyik kir. járásbíróság. Hisz elég panaszt lehet hallani a kir. tszéki elnökök ellen is, hogy még magának a kir. tszéknek se tudnak vagy akarnak irányt adni a sok irka-firka meg fölösleges munka kikerülésére. Igazságszolgáltatásunk és a restancia.* Ugy a jogkereső laikus közönség körében, mint a szakférfiak sorában naponként hallható a panasz, hogy a magyar igazságszolgáltatás rossz. A »rossznak« általános okai után fürkészve, a szakférfiak úgy találják, hogy hibás a rendszer, s a társadalmi élet mai fejlett viszonyai már kinőttek az elavult s megfoltozott formákból. A jogkereső laikus közönség azt mondja, — rossz a biró, rossz a jegyzője stb., egyszóval a bajnak általános okait nem a rendszer hiányaiban, hanem az igazságot szolgáltató közegek személyes tulajdonságaib a n találja. Mi — ez alkalommal — csakis a jogkeresők panaszával óhajtunk foglalkozni. Szándékunk megvizsgálni, hogy panaszukban mi a való ? s aztán egy pár következtetést kockáztatunk. Egyelőre eltekintünk az okoktól, melyek — állításuk szerint — a rossz igazságszolgáltatásnak forrásai, s felteszszük a kérdést: Mikor rossz az igazságszolgáltatás á Italában? E kérdés bővebb kifejtését bízvást, s annyival inkább mellőzhetjük, mert sokoldalú, s gyakori megvitatás után az eredmény mindig azonos. Mi — ez alkalommal — csak az eredményt, az általános meggyőződést teszszük papírra, s ezt is csak a nekünk szükséges kiterjedésben A rossznak fokozatai vannak. Épen így a rossz igazságszolgáltatásnak is. Ethikai értelemben legrosszabb az igazságszolgáltatás akkor, ha az »a n y a g i-i g a z s á g« eszméjét sérti, mikor aztán nem is igazságszolgáltatás, hanem ennek egyenes negaciója. Kevésbbé rossz, ha lassú. A rosszaság itt csak relativ értelemben vehető, azaz a késedelmes igazságszolgáltatás nem önmagában, hanem az életre kiható következményeiben rossz. '"' Habár nem osztjuk mindenben cikkíró nézeteit, de igen sokban helyesnek kell eszmemenetét tartanunk. E fentartással közöljük ezen mindenesetre érdekes cikket, mely új oldalról világítja meg a tárgyát képezi) fontos kérdést. A szerkesztőség. TÁRCA. A hypnotikus suggestiók büntetőjogi jelentősége. B r a i d angol orvos érdeme, hogy az élettani jelenségek azon összesége, melyet ma hypnotismusnak nevezünk, immár nincs kapcsolatban a szédelgéssel és nyegleséggel, melyek e téren nagyon is soká uralkodtak s mely mesmerismus, sonmambulismu-;, rnagnetismus nevek alatt mindennemű iparlovagok zsákmánya volt; az ő érdeme, hogy tudományosan tárgyalható kérdés lett belőle. Bebizonyította, hogy a hypnosis alanyi processus, melynek előidézéséhez nem kell sem »fluidum«, sem másféle »erő«-nek átruházása, e kóros álom az által hozatván létre, hogy a hypnotisálandó személy huzamosabban mereven néz valamely tárgyra; hogy végre ezen rendhagyó hypnotikus álom jellegét abban kell keresni, hogy az elaltató a hypnotisáltnak elméjében képzeleti tárgyakat valóban létezőknek képes feltüntetni, képzeleteit és érzelmeit megváltoztatni vagy megszüntetni és oly akarati tényeket idézni elő, melyeket a hypnotisáltnak gépiesen végre kell hajtania. C h a r c o t, V o i s i n, B e a u n i s, L i e b a u 11, L i g e o i s, Bernheim s mások, alapos munkáikkal tovább fejlesztették azt, a mit Braid megkezdett s a hypnolismus tanát tudománynyá emelték. A leglelkiismeretesebb elméleti kutatások, a szigorú, pontos ellenőrzés mellett teljesített kísérletek, végre az eredmények biztonsága és szabatossága mi kétséget sem hagynak fenn a hypnotikus tünemények valósága iránt; csak élettani magyarázatuk bizonytalan még. Nevezetes tény és Lecky »a felvilágosodás története« című művében szépen bizonyítja, hogy valamint műveletlen népek a nyers tudatlanság korszakában hajlandók az érthetetlen tünemények okait isteni erőknek tulajdonítani és ekként a mystikus csodahit virágzik, ugy a rationalismus korszakában a müveit emberek-igen hajlandók oly tüneményeket, melyek élettanilag vagy természettanilag még fel nem deritvék, egyszerűen nem létezőknek tekinteni; amott babona, emitt hitetlenség előtt állunk. Mindakettő baj. Az utóbb jelzett irány »természettudományi«-nak nevezett korszakunkban nagy mérvben lábra kapott, mert korunk — részben nagyon igazolt — bizalmatlansággal néz mindent, a mi a metaphysikára emlékeztet. Azért a »müvelt világ* nemcsak kétkedéssel, hanem hitetlenül is fogadja a hypnotikus tüneményeket. De a tudomány, a mint egyfelől félelmet nem ismer, ugy másfelől nem elégedhetik meg a tagadással; neki az adott tényekkel számolnia kell, észlelt tüneményeket nem lehet nem létezőknek vennie; neki, mint mondják, a dolog mélyére kellett hatolnia és hires tudósok fáradhatlan munkájának tényleg sikerült is ezen homályos tért megvilágítani, bár az élettani talány teljesen még nem fejtetett meg. Annyi azonban már is világösj hogy miként emiitők, a hypnosis nem physikai vagy metaphysikai erő átvitele által idéztetik elő; hogy a hypnotizálás nem művészet, hanem mindenki hypnotizálhat, valamint mindenki hypnotizálható ; hogy tehát »medium« voltaképen nem létezik; némely ember mar egyszeri, másik többszöri, ismételt kísérletre enged, de mindenki alá van vetve a hypnotikus álomnak. Liebault 1884-ben 753 személyen tett hypnotikus kísérleteket. Ezek közül csak 60 (7 9°/0) nem volt hypnotizálható, a többi (92-l°/0) már az első kísérletre többé-kevésbé mély álomba esett. Bernheim 1880. évi statisztikája 1,014 egyént nevez meg, kiken hypnotikus kísérletek tétettek. Itt a nem hypnotizálhatók száma még csekélyebb: 2-6%. A hypnosis mérve azonban különböző; mig némelyek, különösen erösebb egyének csak fél vagy könnyű álomba esnek, addig másoknál, különösen asszonyoknál mély álom és somnambulistikus állapot áll elő. A kort illetőleg a 10—20 év közötti a legfogékonyabb. Beaunis 1 véleménye szerint 1 Le somnambulisme provoqué, études physiologiques et psycholo^iques par H. Beaunis, professeur de physiologie ii la faculté de médecine de Nancy.