A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 29. szám - A rágalom és becsületsértés büntethetetlensége

246 zottabb alakot öltvén, nagyobb hitelre tesz szert, mint a minővel a nélkül birna. Ugy, de nem hunyhatunk szemet azon factum előtt, hogy sok esetben a rágalmazás általános véleménynyilvánítás, ítélet alakjában is elkövethető, ha a tettes ilyen alkalommal félremagyarázhallanul bizonyos büntetést maga után vonó, vagy erkölcstelen cselekmény elkövetésével vádolja az illetőt, így semmiben sem különbözik az értelemre nézve az, ha a tettes azt mondja rá, hogy»lopott« vagy pediglen "tolvajnak- nevezi öt.' Helyesen húzza meg itt a határvonalat a törvény indokainak szerzője, nem minden minőség, vélemény, Ítélet involválja egyszersmind a. becsületcsorbitó tény állítását, ha valaki azon kifejezést használja másról, hogy »c s a 1 ó« vagy »r á g a 1 m a z ó«, az állitónak ezen ítélete nincs oly szoros összefüggésben egy. concret tettel, hogy az ítéletben a tett maga félreérthetetlenül obiectivizálva lenne. Oly sokféle cselekmény bélyegeztetik »c s a 1 á s«-nak, vagy »r á g a 1 m a z á s« -nak, hogy e kifejezésekkel nem szükségkép köttetik össze a csalás büntette vagy vétsége, avagy a büntetendő rágalmazás. Ezekből láthatjuk, miként a rágalmazás tényállad él; a - akár a becsületsértésé — egyetlen szóval is követhető el; épp ugy lehetséges másfelől az, hogy a szellemi erők hosszabb és rendszeres működést fejtenek ki s még sem létesül egyéb, mint a becsületsértés fogalma, lehetséges azért, mert a kifejezés — legyen bármilyen hosszú — egyáltalán nem kapcsoltatik össze bizonyos ténynyel, vagy összekapcsoltatik ugyan, de ez nem domborodik ki kellőleg avagy a rágalmazás egyik vagy másik eriteriumát nélkülözi. Ezért határozottan téves e distinctio feltüntetése, melyet cikkíró ur a két bünfogalom között felismer. Ha helyesli a codex dispositióját az egyikre, ugv a következetesség elvére való tekintettel mintegy szükségszerüleg el kell azt fogadnia a másikra nézve is, mert ha helyesnek tartja a codex biztosította privilégiumot a becsületsértés tényére, mely sokszor percekig tartó becsmérlésben, lealázó véleménynyilvánításban áll, ugy helyeselnie kell azt a rágalmazás tényére nézve is, mely — mint kifejtettük — igen könnyű szerrel egy-két szóval is létre hozatik. Az indokok, melyeket a törvény ezen előjog igazolására kiemel és cikkíró ur is közleménye elején helyesen felhoz, fennállanak és helyeslendők mindkét bűncselekményre egyaránt. A mi végül az ügyfeleket érdeklő rend büntetést illetőleg kifejtett nézetét illeti, ez helyes. Nem szenvedhet kétséget az, miként a törvénynek ezen intézkedése tökéletlen. Minden egyes büntetőtörvénynek két alkateleme lévén : a rendelkezés és sanctio ; itt azonban hasztalan keresünk sanctiót, a r e n d b ü nt e t é s, mely csak joga, de nem egyszersmind kötelessége a bírónak, nem tekinthető annak. Eltekintve e körülménytől, nincsen itt semmi arány, a büntetendő cselekvény és a büntetés mérve és súlya között, a mi minden szabatos, precis büntetőtörvénynek egyik nélkülözhetlen feltételét képezi és mindezt betetőzi még a gyakori kijátszásának lehetősége. Ezen okból mi a r e v i s i ó t csupán a rendbüntetésre helyeseljük, az ügyvéd és közjegyzőt illetőleg megmaradhat a régi jogállapot. Ausztria és külföld. Szemelvények a német birodalmi törvényszék büntetőjogi határozataiból. I. Megállapitható-e az ok irat ham isit ás kísérlete, ha a hamisított okirat felhasználása valamely, még bekövetkezésére nézve bizonytalan körülménytől tétetett függővé. IV. tanács; 1887. máj. 27. 997/87. — Stettiui törvényszék. •— Vádlott 320 márkáról szóló váltót hamisított; ezt azonban csak akkor szándékozott felhasználni, ha az első, szintén hamisított váltó prolongációja szükségessé válik s ha abba a váltóhitelező beleegyezik. A törvényszék ezen tényben pusztán nem büntethető előkészületi cselekményt látott, mely ítéletet a birodalmi törvényszék következő okokból semmisített meg: Tény, hogy a kísérlethez megkívántatik, hogy a szándék a cselekmény összes alkotó elemeinek megvalósítására irányuljon, tehát jelen esetben a hamisításra és a hamisítvány felhasználására, A 8 Vesd össze ez iránt Schnierer Aladár büntetőtörvény magyarázatainak 396. lapjának 1-sö pontját. j szándéknak ezen utóbbi mozzanatra való irányulása nem szűnik meg az által, ha a hamisító az okirat felhasználását jövőben bekövetkezhető ténybeli feltételektől teszi függővé. Ez által a szándék nem válik feltételessé, sem határozatlanná ; csak érvényesítésére nézve bizonytalanná; ez azonban a szándék léteiét nem érinti, s csak a külvilágban való megtestesülésének időpontja ismeretlen előttünk. S igy jóllehet a bűntett bevégzését illuzoriussá teszi, ámde a kísérlet létére semmi befolyással sincs. Jelen esetben, hol csak a bevégzéshez szükséges felhasználás nem valósittatott meg, — a kísérlet fenforog. Másként állana a dolog, ha vádlott a felhasználásra nem határozta volna el magát, hanem ezt azon időre halasztja, midőn a proloagáció szüksége már elérkezett. II. Egy taszítás által előidézett testi sértés megállapitja-e a culposus és szándékos testi sértés halmazatát. II. tanács. 1887. máj. 27. 1,157/87. — Potsdami törvényszék. — Vádlott a kocsin levő sértettet mellbe taszította, ki erre a , kocsi kerekei közé zuhant és csonttörést szenvedett. Tévesen I állapította meg a törvéuyszék a dolosus és culposus testisértés | halmazatát, mert a taszítás által előidézett sérelmet külön választja j a leesés alkalmával szenvedett csonttöréstől; az előbbit szándékos, ! az utóbbit culposus testisértésnek tartván. Ezen felfogás ellenkezik a törvénynyel. Mert a tettes által nem célzott, de szándékos cselek? ménynek eredményeként jelentkező testisértés még akkor is, ha gondatlanságra sem vezethető vissza, részint mint büntetést fokozó, részint mint súlyosító körülmény szerepel; 224. g. (megfelel a l'>. T. K. 303. §-ának), de a szándékos testisértés kere:éböl önálló j delictum alakítása végett ki nem vonható. 111. Felolvasható-e a szem le jegyzőkönyv a főtárgyaláson, ha az abban leirt tényeket abirós jegyzőkönyvvezetője nem egyszerre s együttesen észlelte. IV. tanács. 1887. jun. 21. 1,376/87. — Ratibori esküdtszék. — A birói szemle annak demonstrálásául foganatosíttatott a helyszínén, hogy vádlott az Oder egyik partján bizonyos helyről láthatta-e túlparton levő személyeket s azok mozdulatait. A szemle következőleg foganatosíttatott: a) A vizsgálóbíró négy tanúval a balparton, a jegyzőkönyvvezető két tanúval s vádlottal a másik parton állást foglaltak, s megállapittatott, hogy a szemben elhelyezett egyének egymást nem láthatták. b) Ez után a vizsgálóbíró tanúival s vádlottal a balparton, a jegyzőkönyvvezető pedig a jobb parton foglaltak állást, s utóbbi előre meghatározott mozgásokat végzett. A semmiségi panasz ezen jegyzőkönyv fölolvasásában helyesen látja a szóbeliség megsértését. Jóllehet, a S. P. O. 248. §-a előírja a jegyzőkönyvek felolvasását, mindazáltal csak a törvényes formában létrejött jegyzökönyveket engedi felolvasni. Az alakiság pedig megköveteli, hogy csak oly tények vétessenek be a szemlejegyzőkönyvbe, melyeket a bíró jegyzőkönyvvezetőjével együttesen észlelt. A 186. §. szerint a biró s jegyzőkönyvvezető által aláirt szemlejegyzőkönyvnek bizonyító ereje csak akkor van, ha az abban felvett tényeket eme két személy egyidőben tapasztalta. Ez pedig csak akkor tekinthető megtörténtnek, ha a jegyzőkönyvből más nem tűnik ki. Ha azonban ezen okirat azt demonstrálja, hogy a biró és jegyzőkönyvvezetője, — akár ugyanazon dologra nézve, ugyanazon helyzetbül, subjectiv okokból különböző tapasztalatot szerzett; akár pedig munkamegosztás folytán, különböző dolgokról, vagy más álláspontról, ugyanazon dologról más észleletet tett, — ezen esetekben a S. P. O. 248. §-ában meghatározott »b i r ó i szemle* nem jött létre, s a jegyzőkönyv egyéni észleletről szóló nyilatkozatnak tekintendő, mely a 249. §. értelmében főtárgyaláson nem olvasható fel. Jelen esetben 1887. február 3-án a szemle munkamegosztás indokából különböző helyről történt; a biró s jegyzőkönyvvezetője különböző parton álltak; igy az észlelet nem együttes szemle eredménye. Minélfogva a jegyzőkönyv felolvasása ezen személyek kihallgatását nem pótolhatta, s igy a szóbeliség lévén megsértve, az Ítélet megsemmisítendő volt. Vargha Ferenc, királyi aliigyész B.-Gyulán.