A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 29. szám - Néhány megjegyzés az egyesbiróságok miseriájáról

R. JOG. 243 220 ügyet; a kir. Curiához időközben kisegítőnek felrendelt biró közül egy-egy már csak átlag 157 ügyet intézhetett el; az időközben más állásra kinevezett 4 biró közül egy-egy átlag 232-vel. az újon kinevezettek közül hosszabb-rövidebb ideig működött 6 biró közül egy-egy átlag 1,'Jl-gyel járulhatott az elintézés összegéhez. A kisegítő bírákat, minthogy számuk gyakran változott, állandóan működöknek csupán 16-nak véve, azt látjuk, hogy a részükről elintézett ügyeknek egy-egyre eső átlagszáma 122. Ez összegből hozzávetőleg kiszámíthatjuk, hogy az egész félév alatt, a melynek 5/i2'ecl ^sze alatt működtek, körülbelül 260—270 átlag szárara emelkedett volna elintézésük összege, a mi még mindig jóval mögötte maradna a természetesen gyakorlottabb rendes birák működése átlagszámának. Egyelőre tehát nem hathattak nagy mérvben közre a hátralékok apasztásában s a mit. tettek, azt is ellensúlyozta némi részben az, hogy viszont a kir. Curiához néhány kir. táblai bíró rendeltetett fel kisegítőnek. Alaposan reméljük, hogy idővel képesek lesznek a rendes átlagszámot elérni s akkor évenkint egyre-egyre 540-et számítva, ha 18-an fognak működni, közel 10,000 lesz az összeg, a mi az ügymenet előnyös tételébe lesz irható. De ha nem is fog emelkedni a bejövetel, még akkor is 2O,0UO lesz és marad a hátralék. Néhány megjegyzés az egyesbiróságok miseriájáról. Irta : RACSKAY SÁNDOR, borosjenöi kir. aljárásbiró. Fenti cím alatt e becses lapok f. évi 16. számában legyen szabad nekem is a tényleg fenforgó miseria gyógyítására szolgáló szerény tervemet azon megjegyzéssel közrebocsátani, hogy: »ln magnis et voluisse sat est.« A sajtót egy fontos hir járta be a közelmúltban, mely a felebbezési forumok reformját, bár csak főbb vonásaiban közölte. Epen azért idő előtti volna már most, mielőtt a kérdéses reform részletesebben köztudomásra jutott, birálat tárgyává tenni ; nem látszik azonban célszerűtlennek az időpont a tervezett reformmal kapcsolatban az alsóbiróságoknál tagadhatatlanul fenforgó hiányok tekintetében szükséges orvoslási módot megbeszélés tárgyává tenni. Hisz ezek a hiányok a jelenlegi birói szervezet mellett nagyon is természetszerüek. Mert míg a gyakorlott törvényszéki biró jó részben aktákból, előző tárgyalási vagy vizsgálati eljárás alapján ítél, addig az egyes bíróságoknál — tisztelet a kivételeknek — nagyobbrészt olyan birák kezébe kerülnek a gyors és annak dacára alapos elintézést szintén megkívánó ügyek eldöntés alá, kiknek a jelenlegi hiányos és rendszertelen kiképzés mellett a legjobb akarat mellett sem lehetséges a szükséges gyakorlati ismeretek elsajátítása hiányában a kellő judiciumot megszerezni. Ugy a fővárosban, mint a vidéken nyilt titok az ügyvédi karnak, tehát mindenesetre illetékes közegnek ajkán a panasz, hogy a fiatal birói nemzedék gyenge; a min különben csodálkozni épen nem lehet, mert mai birói szervezetünk mellett megtörténhetik, hogy egyes biró (albiró), kihez milliók iránt folyó perek jönnek elbírálás alá, biróvá történt kinevezéséig egyebet nem tett, mint telekkönyvi blankettákat töltött ki, vagy legjobb esetben végtárgyalási jegyzőkönyveket és Ítéleteket gyártott. Innen származnak azután azok a jelenetek is, melyeknek a gyakorlati birói vizsgákon való lejátszódását Görgey Sándor kartársam e lapok egyik legközelebbi számában oly megkapó élethűséggel lefestett. Mindezen tényleges körülményék szükségessé teszik annak megfontolását, nem volna-e célszerű a felebbviteli forumok tervezett reformjával kapcsolatban azt a reformot is keresztülvinni, hogy az egyes bíróságoknál alkalmaztassanak a jelenlegi törvényszéki birák és megfordítva a törvényszékeknél az albirák; a felebbé?;ési fórum gyanánt tervezett törvényszékeknél ineghagyandók lennének a felebbviteli tanácshoz szükséges és a kir. táblai tag elnöklete alatt itélö birák és az albirák inkább lennének képesek egy megfelelő elnök vezetése alatt a szükségszerű előtanulmányozás lehetőségének megadása mellett a nekik kiosztott ügyeket alaposan elbírálni; hasonlóan az egyes bíróságoknál alkalmazandó birák inkább lennének képesek hosszabb gyakorlatuk alapján a felmerülő és gyors, azonban mégis alapos elintézést igénylő ügyeknek megfelelni. Képzeljük csak az ellentétet egy régi és egy új biró között a végrehajtási törvény labyrinthusának alkalmazásánál. Annyival is könnyebben keresztülvihető lenne ezen reform, mert körülbelül annyi törvényszéki birói állás van, a mennyi albirói ; tehát pénzügyi áldozatot sem igényelne, a mi jelen viszonyaink közt szintén argumentum számba megy. Ez lenne főbb vonásaiban azon terv, mely szerény nézetünk szerint leginkább képes lenne valósítása esetén a most e részben fenálló anomáliákat megszüntetni, különösen a helytelen intézkedések által provokált felebbviteleket és a legközelebbi kimutatás a pillanatban az intézetben is riadót íujtak s azonnal talpon volt az összes személyzet. Kiki a tűzvész által megtámadott községbe sietett, hogy segítségére lehessen a szerencsétleneknek. Az intézet igazgatója de Metz, felhasználva ezt az alkalmas pillanatot, a magáncellában lévő vásott növendékhez ment s igy szólt hozzá : »HaIlod i — szomszédságunkban iszonyú tűz dühöng ; embereink mind oda siettek, hogy a kárt szenvedőknek segítséget nyújtsanak s megmenthessenek valamit; keblükben felébredt a felebaráti szeretet s annak hangja hívta őket oda. Csak te nem szeretsz senkit, rosz vagy s nem tartozol hozzánk; maradj tehát itt s aludjál kedved szerint.« Néhány perc múlva újból a cellába ment az igazgató s igy szólitá meg a fiút: »Hát te meg vagy elégedve, jól érzed magad; te nyugton alszol, holott társaid immár az égő lángokba is hatoltak, hogy megszabadítsák a megrémült és jajveszékelő gyermekeket, asszonyokat és aggokat. Neked ez mindegy ; avagy a jónak egy szikrája sincsen a te lelkedben?« Erre a gyermek hangos zokogásban tört ki s töredezve mondá : »Orömmel mennék én is segíteni, de hiszen látja, hogy fogva vagyok. Engedje.... kérem....« — »Ha ugy van, édes fiam, — vágott közbe az igazgató, — siessünk oda mind a ketten « Futólépéssel haladtak arra a helyre, hol a pusztító tűz folyvást nagyobb arányokat öltött, A nagy zűrzavarban az igazgató szeme nem láthatta többé a fiút. Midőn a tűz eloltatott s a növendékek az intézetbe tértek vissza, a mi növendékünk nem volt köztük; mindenki azt hitte, hogy észrevétlenül megszökött. Ámde nem ugy volt; mert másnap reggel a kárt szenvedett falubeliek a fiút életveszélyesen megsebesítve, mozgó ágyon hozták az intézetbe s elbeszélték, hogy rendkívüli bátorsággal s élete kockáztatásával mentett ki több gyermeket és egyéb tárgyakat az égő lángok közül. Ez esemény a gyermek lelkében nagy változást idézett elő, attól az időtől fogva finom modorú, barátságos, engedelmes és szorgalmas növendéknek, az intézetből való kilépése _ után pedig kifogástalan magaviseletű embernek bizonyult be. Evek hosszú sora mult el ez időponttól, midőn egyszer feleségével s gyermekeivel meglátogatni jött az intézetet ; meghatva lépett be egykori lakásába, kimondhatatlan örömmel nézegette volt tárgyait, eszközeit ; elment az általa ültetett fához is, mely üde gyümölcscsel üdvözölte egykori ápolóját; bejárta a mezőt is, melyben egykor dolgozni tanult s könnyekkel teltek meg szemei, midőn meglátta az apáca-nővéreket, kik őt betegsége idejében oly odaadólag és hűen ápolták. Vájjon nem fényes eredménye-e ez a helyes nevelési munkának ? Az intézetből kilépett növendékek segélyezését célzó intézmény felette nagy fontosságú. Számos növendék, ki az intézetből a legjobb elvekkel és legszebb törekvésekkel távozik, a létért való nehéz küzdelmében ismét letérne az egyenes utró1, ha nem birna oly támogatóval, ki neki szükség esetén segédkezet nyújtson. Franciaország minden departementjában szerzett de Metz oly pártfogókat, kik az intézetből kilépett növendékeket figyelemmel kisérik, tanácscsal ellátják s szükség esetén pénzzel is segitik. Az e célra fordított pénzösszeg átlagos számítás szerint évenkint ll—12 ezer frankra megy. Figyelemreméltó, hogy mily szeretettel és hű ragas/.kodással viseltetnek a kilépett növendékek az intézet iránt. Richárd, az intézet volt növendékeinek egyike, kilépése után hadi szolgálatba lépett; egy alkalommal magát kitüntetvén, hadi érmet nyert. Ez éremmel egyszersmind 1,000 franknyi évi jövedelem is volt összekötve. Midőn e pénzt először kezébe kapta, az egész összeget azonnal az intézet igazgatójához küldte a következő levél kíséretében: »A mettrayi colonia mélyen véste szivembe ama törekvést, hogy életemben sohase térjek le az igaz útról; érdemkeresztemet nem adhatom át neki s szerencsémnek tartom azt, ha oda ajándékozhatom neki a velejáró jutalomdíjamat,« Egy másik Moni nevű hálás növendék oly kérelemmel küldte meg pártfogójának megtakarított 200 frankját, hogy annak felét szegéuy anyjának, a másik felét pedig második anyjának, a mettrayi Coloniának adja át. (Folytatása következik.)