A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 28. szám - A katonai büntetőjog reformja - Elengedhető-e a váltóóvás a lejárat utáni bizonyos időpontig?

238 A JOG. váltótörvénynek 22. §• ából levont analógia, hogy az elfogadó elfogadmányának bármilyen megszorítása tekintetében nyilatkozatának tartalma szerint váltójogilag felelős. Mi leszen pedig az óvás ilyen elengedésének jogkövetkezménye a bevezetésben felhozott esetben ? lészen az, »hogy B. váltó-viszkerésetét A ellen június l-ig sub poena praeclusi támasztani köteles ; támasztandja pedig óvás-levél nélkül, miután az óvási határidőn belül óvást fel nem vétetett; az óvási határidőn túl pedig, tekintettel a törvény 41. §-ának utolsó bekezdésére s arra is, hogy az óvás elengedés a 42. §. szerint a hitelezőt a váltónak törvény szerinti időben való bemutatásától fel nem menti, — joghatályos óvást nem vétethet fel. De nem támaszthatná keresetét június 1-én túl — óvás nélkül, — épen mert minden v á 1 c ó kötelezett csakis nyilatkozatának tartalma szerint felelős. Az eredmény sajátossága — a váltó ilykép A. ellen, mintegy a törvénytől elütőleg szabályozott, más elévülési idő tartamot nyer, — a szakkörök figyelmének igénybe vételére méltó, s mondhatom — épen a különös eredmény folytán — szinte örülnék, hogy ha valaki az ellenvélemény helyességéről győzne meg. Nyilt kérdések és feleletek. Mi értendő a további eljárás felfüggesztése alatt ? Az aradi kir. törvényszék A. ellen kielégítési végrehajtást rendelt el s ennek foganatosítása végett az aradi kir. járásbíróságot kereste meg, ki a megkeresésnek megfelelően kiküldöttet rendelt. A végrehajtás azonban kiküldött által szabálytalanul B. ellen lett foganatosítva, ki a végrehajtás foganatosítása alkalmával felmerült alaki szabálytalanságok miatt kellő időben előterjesztéssel, a lefoglalt tárgyakra nézve tulajdoni igénykeresettel élt, mely jogorvoslatok folytán a járásbíróság tárgyalást tűzött. Időközben végrehajtást szenvedő a végrehajtást elrendelő végzést a törvényszékhez beadott felfolyamodással támadta meg. A törvényszék a felfolyamodásnak felterjesztésével egyidejűleg a végrehajtás foganatosítására megkeresett járásbíróságtól az iratokat visszakövetelte s a ^további eljárást fel függesztette«. Már most kérdés, hogy mit értett a törvényszék a ->további eljárás felfüggesztése* alatt s mit értett a járásbíróság ezen felfüggesztés alatt. A járásbíróság ugy oldotta meg a kérdést, hogy az előterjesztés és igénytárgyalásra megidézett feleket a megjelenés kötelezettsége alól felmentette s a törvényszék végzéséhez képest a további eljárást felfüggesztette. Már pedig ez által B., kinek lefoglalt tárgyai szoros zár alatt vannak, óriási kárt szenved, dacára annak, hogy A. által a végrehajtás elrendelése ellen mi köze sincsen. Azt hiszem, hogy a szakkörök meg fognak egyezni azon véleményemben, hogy a járásbíróságnak fentebb emiitett intézkedése onnan ered, hogy a saját hatáskörével tisztába nincsen. — T. Sérelmek.* líirösági vizsgálat a vidéken és az ügyvédek közreműködése. Igazságügyérünk a lefolyt hetekben újabb jelét adta azon dicséretre méltó ügybuzgóságnak, melylyel a bíróságoknál uralkodó állapotokról magának közvetlenebb uton kiván meggyőződést szerezni. Tekintete a ceglédi biróságra is irányult. A miniszter ur megbízásából ugyanis dr. I m 1 i n g Konrád kir. táblai biró ur mint miniszteri biztos, a ceglédi kir. járásbíróság telekkönyvi ügykezelését vizsgálta meg e hó elején. Egy álló hétig tartózkodott nevezett miniszteri biztos ur Cegléden. Ritka kitartással és, szorgalommal búvárkodott a bíróság telekkönyvi osztályánál. Átböngészte az aktákat, telekkönyveket, iktató-, kiadó-, irattári könyveket, előadói naplókat stb.; sőt még egynémely Íróasztal fiókjában is kereste az esetleg »eltévedt« aktákat! Hogy mit tapasztalt a miniszteri biztos ur, arról nem akarok e helyen beszélni! A körülbelül 5 ívre terjedő jegyzőkönyv, melyet itt felvett, reméljük hü képet fog nyújtani az igazságügyminiszter urnák a ceglédi telekkönyvi hatóságnál észlelt állapo tokról. Mindenek előtt azt a tapasztalatot merítheti belőle a * Ezen rovatban, programmunkhoz híven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség. miniszter ur, hogy mennyire hátrányos az igazságszolgáltatásra, ha egy rendszeresített bírói állás — minden ok nélkül — körülbelül másfél évig betöltve nincs. Már pedig ez Cegléden fájdalom igy történt. Az ügyvédek és felek hétről-hétre, hónapról-hónapra várták a telekkönyvi előadót, de hiába. Csak most 3 —4 hét előtt történt az, a minek már legalább egy évvel előbb kellett volna történni. Megkaptuk a várva-várt telekkönyvi előadót. De hát nem akarok kellemetlen rcminiscenciákat feléleszteni, sőt ellenkezőleg azon örvendetes tényt kívánom constatálni, hogy az igazságügyi kormányzatnál egy új, az ügyvédekre nézve kedvezőbb acra lett inaugurálva. Legnagyobb elismeréssel kell ugyanis említenünk a kiküldött miniszteri biztosnak azon — valószínűleg a miniszter ur intencióinak megfelelő — eljárását, hogy a fentebb emiitett vizsgálat alkalmából a helybeli ügyvédi kart is udvarias módon felhívta, miszerint a telekkönyvi ügykezelés elleni netaláni panaszaikat és nehézményeiket vele rövid uton közöljék. Meg kell vallanunk, hogy jól esett nekünk ezen figyelem, már azon okból is, mert az igazságügyi kormány részéről ilyenhez szoktatva nem voltunk. Még csak alig néhány éve, hogy a ceglédi kir. járásbíróság boldogult P a u 1 e r minisztersége alatt hasonló censurán volt kénytelen átesni, akkor egy miniszteri tanácsos volt a censor és akkor sem éjien fényesen sikerült a vizsgálat; a miniszteri tanácsos ur sok kérdésre nem kapott kielégítő választ, sok körülményt nem tudott magának megmagyarázni, de azért kisebb gondja is nagyobb volt, mintsem hogy az ügyvédeket meghallgatásra méltatta volna. Pedig, ha ezt akkor teszi, ki tudja, vájjon nem-e szükségtelenné vált volna most ezen második miniszteri kiküldetés?! Mert ily esetben az ügyvédi karral tartott félórai conferencia gyakran többet ér a bíróságnál teljesített egy heti búvárkodásnál. Az ügyvéd, ki naponkint fordul meg a bíróságnál, ismeri a személyeket, tehetségeiket és képességeiket; látja az ügykezelést, ismeri hibáit és ezen hibáknak okait, nagyon természetes tehát, hogy az ügyvédi kar van első sorban hivatva véleményt mondani a látottak és tapasztaltak felett. Megengedem ugyan, hogy a véleménynyilvánítás egyesek részéről nem lesz annyira tárgyilagos mint ezt az ügy komolysága és fontossága megkívánná, de az élettapasztalattal és psychologiai ismeretekkel biró miniszteri biztosnak könnyű lesz megkülönböztetni az objectiv felfogást és tárgyilagos véleménynyilvánítást a subjectiv természetű bírálattól, a személyes animozitástól. Különben is ott, hol egy testület nyilatkozik, a valódi érzület mindig tud magának utat törni és elsodorja útjából az úgynevezett »mesterséges« védgátakat. Reméljük tehát, hogy az, a mi most talán k i v é t e 1 k é p e n történt, t. i. az ügyvédi kar meghallgatása, ezentúl szabályként lesz követve minden hasonló esetben. Tudjuk ugyan, hogy az ügyvédi kamarákhoz szokott itt-ott az igazságügyminiszterium kérdéseket intézni, de ezen kérdések csak általános szempontból, valamely jogi elvre, vagy törvényjavaslatra vonatkozólag az összes kamarákhoz intéztetnek és csak legritkább esetben vonatkoznak concret esetekre, egyes bíróságoknál, észlelt viszonyokra és állapotokra. És valljuk meg, az egyes kamarák már szerencsétlen szervezetüknél fogva sem alkalmasak arra, hogy ily speciális esetekben véleményt mondjanak, mert bár szomorú, de tagadhatatlan tény, hogy a kamara székhelyén kivül lakó ügyvédek csak legritkább esetben szoktak a kamarai gyűléseken megjelenni, még a tisztviselők választásában sem igen szoktak részt venni. Az ügyvédi kamarák tehát épen nem alkalmasak arra, hogy a kamarához tartozó ügyvédek összeségének, vagy azok egy részének tolmácsai legyenek és csakugyan leghelyesebb, ha valamely baj orvoslásakor azon bíróság székhelyén lakó ügyvédek kérdeztetnek meg, a mely bíróság ellen egyik vagy másik oknál fogva a vizsgálat irányul. Megnyugvással várjuk a miniszter ur intézkedéseit és reméljük, hogy a miniszteri biztos itteni tartózkodásának következményei a nyári saison dacára már legközelebb fognak mutatkozni. Dr. Neumann Irsidor, ceglédi ügyvéd. Irodalom. Beküldettek: Az igazságügyre vonatkozó rendeletek és a kir. Curia, pénzügyi közigazgatási bíróság teljes üléseiben hozott döntvényeinek gyűjteménye. 1887. évi folyam. R á t h Mór