A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 28. szám - A katonai büntetőjog reformja - Elengedhető-e a váltóóvás a lejárat utáni bizonyos időpontig?

il JOG. 237 katonai büntetőjog reformja.* Ha csak minden jogakadémiánál is emelnének ily tanszéket a katonai jog részére, akkor is mindama jogászok, kik a birói pálvára lépni szándékoznak, letett vizsga után minősítettek lesznek hadbirák vagy polgári birák gyanánt szerepelhetni, mi által az állam megkíméltetnék azon kényszerűségtől : a hadbirák állagát mesterséges uton az által föntartani, hogy a hadbírói joggyakornokokat 500—600 forintnyi évi adjutumokban részesiti. Az egyesre nézve is, ki hadbírói minősítést nyerni óhajtana, csak jótétemény volna, ha nem kénytelenittetnék e célból családjától és társadalmi viszonyaitól elválni, hogy Bécsben ismeretlen személyek és szokatlan viszonyok közt egy tanfolyamot hallgasson, melyet ép oly könnyű szerrel otthon is végezhetett volna. Ha természetszerű folyománykép a műszaki egyetemeken is hozatnék be a katonai jog kötelező tantárgy gyanánt, akkor elesnék annak szüksége, hogy ezen tárgyra nézve a bécs-neustadti katonai akadémián és a bécsi katona-műszaki akadémián külön tanszék dotáltassék. Az ezekért kivetett évi fizetés, valamint azon magasabb rangú katonai birónak tiszteletdija, a ki a hadbíró-jelölteknek a katonai főtörvényszéknél felolvasásokat tart, — teljesen beszüntethető és ezen összegekkel dotálhatok volnának azon egyetemi tanszékek, melyeken az illető szakmákban az oktatás alkalmas, a nyugdíjazottak állományából nyert tanerők által volna végezhető és ez utóbbiak fizetése csak az aktivitási illetmény kiegészítésével volna kiszabandó. Tudomásunk szerint erről már évekkel ezelőtt lettek ugy a magyar, mint az osztrák közoktatási miniszterek elé indokolt javaslatok terjesztve, melyek eddig azon egyszerű okból figyelmen kívül hagyattak, mert mindkét minisztérium nem birt annyi bátorsággal, saját jobb meggyőződését a közös hadügyminiszter elutasító magatartásával szemben érvényesíteni. Reformra irányuló eszmék a hadügyminiszteri körökben nem igen kedveltéinek; ott csak ágyuk és puskák iránt van érzék. ii A katonai igazságszolgáltatás Német- és Olaszországban. A) Németországban. Miután már az egész német birodalomra kiterjedő katonai büntető törvénykönyv 1872. évben kibocsáttatott, az általánosan érzett szükségnél fogva kétségen felül áll, hogy a büntető eljárás is az egész német hadseregre vonatkozólag hason elveken szabályoztatni fog. Közleményünk szük keretében tehát csupán a Porosz- és Bajorországban érvényben álló jogot fogjuk tárgyalni. Mig Bajorország még 1856 ban is a polgári büntető eljárás mására készített büntető törvénykezési eljárás által még hadi szervezetében is a tudományos haladásnak hódolt, addig Poroszország a hadbiróságok előtt folytatott büntető eljárás tekintetében, egészen a mai napig az 184j-ik év álláspontján maradt vissza, ámbár már ott is nemrég a tudomány emberei is felemelték nyomatékos hangúkat, az időszerű reformok iránt. Poroszországban a katonai büntető törvénykezés egy magasabb és egy alsóbb rendűre oszlik. Előbbi (hadi törvényszék) alá tartoznak az összes tisztikar és a magasabb rendű katonai hivatalaokok, tekintet nélkül az elbírálandó bűnügyekre ; más egyének csak azon esetben, ha az elkövetett cselekményre a fogháznál súlyosabb fenyíték van kiszabva; a második (rögtönbiróság) alá azon esetek utalvák, melyek az előbbi részére fenn nem tartattak. A rendes hadi törvényszék vagy akár a rögtönbiróság illetőségéhez tartozzék is valamely ügy: a bűnvádi vizsgálat megindításának erendelése csak a törvényben kijelölt katonai parancsnokot illeti. A hadbíróság elé tartozó ügyekben az elővizsgálatot mindenkor a hadbíró vezeti, kinek rendszerint két tiszt adatik az oldala mellé. A magasabb rendű katonai tisztviselő által elkövetett szolgálati vétségeknél egy katonai tisztviselő is alkalmaztatik. Alsóbbrendű tisztviselő ellen, a hadbíró egy tollnok segédlete mellett vezeti az elővizsgálatot. Rögtönitélő esetekben a hadbiró valamely tiszt által is helyettesíthető és elegendő egy tisztet adni melléje. Maga a hadbíróság, az előadókép szereplő hadbírón kívül rendszerint még legalább 9 tagból áll (egy elnök és 4 birófokozatból), ha vádlott egy tiszt, birákul csak tisztek rendelhetők. A rögtönitélő bíróság mindenkor csak 9 bíróból és ezenfölül a hadbiró vagy a vizsgálatot vezető tisztből, mint előadóból 9 Elíjzü közlemények a ' Jog« 18. és 25. számaiban áll. A katonai tisztviselők fölött itélő hadbíróság két tisztből áll, kik közül egyik (a ki tábornok, vagy törzstiszt, a vádlott rangjához képest) elnököl, továbbá két hadbíróból, kiknek egyike egyúttal előadóul kireudeltetik és végül egy katonai tisztviselőből. Az altiszteknél működő rögtönbiróság két tisztből, két alsóbb tisztviselőből és egy hadbíróból áll; ez utóbbi egyszersmind előadó is lesz. Csak ezen esetben, de nem tisztviselők fölött itélő haditörvényszéknél is a vizsgáló biró, szavazó bíró gyanánt Ítélhet. Ha az elővizsgálat befejeztetett, az illetékes katonai parancsnok (bizonyos esetekben a király) a hadbiró indítványa folytáu elrendeli a hadbírósági vizsgálatot. Ennek alapján megindittatik a rendes eljárás a terhelt ellen. Azon esetekben, a melyekben meg van engedve, hogy a vádlott magát más által képviseltesse, szükséges, hogy ez vele a végtárgyalás előtt közöltessék és hogy nyilatkozata: kit kiván védőjéül kineveztetni, jegyzőkönyvbe vétessék. A védő általi képviseltetés a közönséges bűntetteknél van megengedve, az esetre, ha azokra 3 évnél súlyosabb szabadságvesztésbüntetés van kiszabva; a katonai büntetéseknél azonban csak akkor, ha a szabadságvesztés büntetés a 10 évet fölülhaladja. A katonai bűntetteknél védőkül csak katonai személyek szerepelhetnek ; a közönséges bűntetteknél pedig mások is, rendszerint hadbirák, védők gyanánt működhetnek. A rögtönitélő bíróság előtt védő nem rendelhető ki, és a végtárgyalás elmarad. (Folyt, köv.) lengedhető-e a váltóóvás a lejárat utáni bizonyos időpontig? Irta : WAGNER EDE Tuióc-Szent-Mártonban. Legyen szabad ezen kérdést példával felvilágositanom. A váltó lejár május 1-én; A. viszkereset alatt álló tudja, hogy az elfogadó vagyontalanságánál fogva neki kellend a váltót beváltania; minthogy azonban a váltóösszeget az óvási határidőn belül előteremteni nem képes és másrészt a forgatmányával ellátott váltót megóvatoltatni nem akarja, elmegyen a váltóbirtokoshoz, ZMiez és arra kéri fel, hogy ezen váltó tekintetében neki június l-ig fizetési halasztást engedjen, és óvást addig ne vétessen fel ; minek fejében a váltóra vezetett nyilatkozata mellé kitünteti, hogy ugyanazon évi »junius l-ig óvás nélkül«; a váltóbirtokos beleegyezik és május végéig az óvást nem véteti fel. Az már most a kérdés, van-e /j.-nek viszkeresete A. ollcn, vagy sem s ha igen, hogy érvényesítse azt ? A váltótörvény 42. §-ának szószerinti értelmezéséből azt kellene következtetnünk, hogy ily időhöz kötött óvás elengedés, mint időhöz kötött, hatálytalan ; ezen törvényszakasz ugyanis csak azt engedi meg, hogy az előző az óvást egészen elengedje ; és miután a váltótörvény, mint általánosan mondani szokás, lex cogens, a feleknek a törvénytől eltérő, illetve a törvényben nem szabályozott rendelkezései joghatálylyal nem bírhatnak. Ilyen értelmezés szerint az előadott esetben /i.-nek az egész elévülési időtartamon belül, ugy június 1-je előtt, mint az után is óvás felmutatása nélkül viszkereseti joga volna A- ellen, mert A. saját érdekében engedte el az óvást a fentkijelölt szövegezéssel; ő elengedte j3.-nek annak közokiratilag — óvás levéllel — leendő igazolását, hogy a váltót a fizetés napját követő második köznapon belül az egyenes fizetőnek bemutatta; és mivel a váltótörvény mint »lex cogens« az óvásnak bizonyos időre való elengedését nem ismeri: a viszkereset alatt olyannak tekintendő, mint a ki az óvást az ellene támasztandó viszkereset tekintetében az egész elévülési időtartamra elengedte. Mindazonáltal én a váltótörvény ilyen értelmezését helyesnek nem találnám; mert igaz ugyan, hogy a váltótörvény intézkedései nagy részét illetőleg igen, de nem egyáltalában lex cogens. Hogy a felek dispositiójának a váltó jogkörében is van helye, azt nálamnál szakavatottabbak mutatták ki; itt csak arra utalok, hogy a felek az óvásról való értesítést egymásnak elengedhetik, habár a törvény arról absolute nem intézkedik, hogy továbbá az írni nem tudók váltó nyilatkozatot meghatalmazott által kiállíthatnak, miről kifejezett törvényes intézkedés szintén hiányzik stb. Ha pedig elfogadjuk, hogy a feleknek a törvény korlátain belül a váltójogban is van rendelkezési joguk: el kell fogadnunk azt is, hogy az óvás — miután a törvény kifejezetten nem tiltja — bizonyos időtartamra — de csak az elévülési időtartamon belül — elengedhető ; támogatja ezen nézetünket azon általános szabály, hogy »a kinek a több szabad, szabad a kevesebb is«, valamint a