A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 1. szám - Az ügyvédségről szóló törvényjavaslatnak előadói tervezete

3 dálkodása körében véghezvitt azon munkát érteni, mely rendszc- I rint szükséges ahhoz, hogy a terményt értékesítse, milyen a gabonának levágatása és csépelése, a fának levágatása és eldarabolása stb., mert a törvény ellenkező értelmezése mellett minden nagyobb birtokos, vagy nagyobb birtok bérlője egyúttal fakereskedönek is volna tekintendő, a mi pedig a törvény célja nem lehetett. Hanem az át- vagy feldogozás alatt, mint ez az idézett törvényhely azon kifejezéséből : »a mennyiben az iparágak a kis ipar körét mégha- I ladják* kétségtelenül kitűnik, oly munkát kell érteni, mely gazdálkodással rendszerint együtt nem jár, mely munkával a termelő egyúttal valami iparágat is üz. De az erdő tulajdonosa, vagy ! annak bérlője a fát rendszerint felvágva a fa minőségéhez képest mint tűzi- vagy dorongfát szokta értékesíteni, minélfogva a termelőnek azon munkája, mely által az erdőben termett fából tüzi6s dorongfát vágat, nem tekinthető valamely iparághoz tartozó munkának s így nem tekinthető oly át- vagy feldolgozásnak sem, i mely a K. T. 259. §-ának b) pontja értelmében a termelőt kereskedővé minősítené. Minthogy pedig felperes keresetében alperes vagyonközösség által saját erdejében termelt és készített hasábilletve dorongfa eladásából származott kárát követeli; minthogy alperes vagyonközösség azon ügylete, mely szerint a saját erdejében termelt hasáb- és dorongfát eladta, a fent előadottak szerint alperest illetőleg kereskedelmi ügyletet a K. T. 259. §-ának 6. pontja alapján nem képez ; minthogy ezek szerint a kereskedelmi eljárási rendelet 5. és 7. §-ai értelmében jelen per kereskedelmi j bíróság hatáskörébe nem tartozik: az elsöbiróság az 1881. évi LIX. t.-c. 39. §. d) pontjába ütközőleg járt el, midőn kereskedelmi bírói hatáskörét megállapította s ezen minőségben hozott ítéletét. 1887. április 6-án 6,628. sz.) Bűnügyekben. A kereskedő, a ki vevőjét a mértékben megrövidíti, uem követ el csalást; ha a lakó a házbért nem fizeti, a háziúr a lakás ajtajának kiszedése által nem követ el büutetendö cselekményt. (ü. T. K. 330. és 370. §§.) A győri kir. törvényszék: G. János a Ji. T. K. 330. § ába ütközőleg 1882. évi december 27-én elkövetettnek állított magánlakmegsértés bűntettének kísérlete miatt ellene emelt vád és következményeinek terhe alól felmentetik; az ellene a K. B. T. K. 46. §-a alapján emelt vád folytán megindított bűnvádi eljárás pedig megszüntettetik; ellenben ugyanazon vádlott a B. T. K. 379. §-ába ütköző és a 380. §. szerint minősülő csalás vétségében vétkesnek, a B. 'I'. K. 330. £-ába ütköző s ugyanazon szakasz szerint minősülő, 1883. évi január hó első felében, az akkor a B. . . . házaspárnak lakásához tartozott konyha ajtóinak kiszedése által ismételve elkövetett magánlak megsértésének bűntettében bűnösnek, végre a B. . . házaspár ellenében elkövetett, a B. T. K. 261 S-ába ütköző becsületsértés vétségében vétkesnek kimondatik s ezekért a B. T. K. 96. §-ára való hivatkozással, összbüntetésül az Ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó egy évi börtönre, a csalásért harminc forint s a becsületsértésért husz forint pénzbüntetésre, ennek behajthatlansága esetén további három és két napi börtönre s három évi hivatalvesztésre és politikai jogainak felfüggesztésére. Indokok : Az 1882. évi december hó 27-iki cselekményére alapítottan vádlott ellen magánlakmegsértés bűntettének kísérlete miatt emelt vád alól vádlott felmentendő volt, mert a kitett napon az esti órákban a panaszos B. . . . házastársaknak ajtaját zörgette ugyan s a bebocsáttatás megtagadásának esetére erőszakkal is fenyegetett, azonban tényleges erőszaknak alkalmazása nélkül eltávozott s midőn ugyanoda ujabban visszajött, az ajtókat tárva találta, mégis a nélkül, hogy a helyiségbe behatolt, távozott, sem a B. T. K. 330. §-ába ütköző bűntettének, sem kísérletének tényálladéka fenn nem forog. A K. B. T. K. 46. §-ára alapított vád folytán folyamatba tett eljárást elévülés miatt kellett beszüntetni, mert az 1883. évi 1,465. sz. végzésnek meghozatalától kiadmányozásáig, tehát 1883. évi április 20-ától 1884. évi április 20-ig a kihágásnak elévülési határidejét túlhaladó idő telt le birói intézkedés nélkül. Ellenben a csalás vétségében az 1883. január hó első felében elkövetett magánlak megsértésének bűntettében és a B. . . . házastársak ellen elkövetett csalás és becsületsértés vétségében vádlottat bűnösnek kimondani és az ítéletben kiszabott büntetésekkel sújtani kellett; mert: a) a vizsgálat és végtárgyalás folyamában, kihallgatott községi közegeknek felügyeletük és ellenőrzésük mellett károsoknak panaszuk folytán eszközölt utánmérések által inegállapittatott, hogy vádlott a nála hosszabb ideig kőszenet vásárolt B. . . Borbálának ennek cselédje által néhány kilóval kevesebbet, névszerint 25 kiló helyett 22 -23 kilót adott, mely cselekmény, tekintve, hogy a kívántnál csekélyebb mennyiségmérés mellett, tehát olvkép szolgáltatott ki, hogy ugy a kőszenet közvetlen átvevő cseléd, valamint a megrendelő káros fél azon hitben lehettek, miszerint a kívánt és fizetett mennyiség lett kiszolgáltatva, és ezen tévedésben fekszik a vádlott részéről saját hasznára panaszosnak megkárosításával alkalmazott ravasz fondorlatnak momentuma, kétségtelenül a B. T. K. 397. §-ába ütköző s a 380. §. szerint minősülő csalás tényálladékát képezi. b) A tanuknak vallomásai, valamint vádlottnak saját beismerése által megállapított azon cselekmény, hogy vádlott 1883. évi január hó első felében a B. . . , házastársak által vádlottnak házában bérben birt lakásnak alkatrészét tevő konyhának ajtait ismételve erőszakosan s a mennyiben bezárva voltak, csákánynyal sarkaiból való kiemelése által kiszedte. Ez által panaszosok a lakásnak jogszerű használatában tényleg korlátozva voltak s a lakás bármiféle idegenre nézve korlátlanul hozzáférhetővé vál% mi kétségtelenül a B. T. K. 330. §-ába ütköző magánlak megsértésének bűntettét képezi. c) A tanúvallomások által megállapittatott, hogy vádlott Jí. . . . Nándor és Borbála házastársak ellen »Gesindel«, »Bagage« és egyéb meggyalázó kifejezéseket használván, nevezettek ellen a B. T. K. 261. §-ába ütköző becsületsértés vétségét követte el. f 1886. március 4-én 841. sz.) A budapesti kir. itélö tábla: A kir. ítélő tábla a király törvényszék Ítéletének a hatóság elleni kihágásra vonatkozó nem felebbezett részét érintetlenül hagyja; ugyanannak az ítéletnek felebbezett részét pedig indokainál fogva és pedig a csalásnak vétséggé lett minősítésére vonatkozólag még azért is hagyja helyben, mert W. Franciska, mint káros cselédje a kőszenet vádlottól csak egy-két hónapig vitte s így az okozott kár, ha a csekélyebb mérés két hónapon keresztül naponkint 3 kilogrammal számíttatik is, 50 frtot még sem halad túl. (1886. évi november 22 én, 25,376. sz.) A magy. kir. Curia: Mindkét alsóbiróság ítélete részben megváltoztatik, vádlott a csalás vétségének s a magánlak megsértése bűntettének vádja és következményei terhe alól felmentetik a becsületsértés vétségeért kiszabott pénzbüntetés azonban, mely a B. T. K 27. g-ában megjelölt célra a B. T. K. 53. §-a értelmében fordítandó s behajthatlanság esetén az 1887 : VIII. t.-c. rendelkezéséhez képest öt napi fogházra átváltoztatandó lesz, ötven forintra emeltetik. Ezzel a változtatással egyebekben a budapesti kir. itélö tábla ítélete az első bírósági ítéletből elfogadott okokból helybenhagyatik. Indokok : A B. T. K. 379. §-a szerint a csalás alkotó elemét az képezi, hogy valaki ravasz fondorlattal tévedésbe ejtessék vagy tévedésbe tartassék. Az alsóbb bíróságok ítélete szerint a ravasz fondorlattal való tévedésbeejtést vádlottnak az a cselekménye képezi, hogy ö a tőle panaszos által vásárolt szenet nem a kellő súlyban szolgáltatta ki. Ez a cselekmény azonban nem állapítja meg a hivatolt szakaszban meghatározott csalás tényálladékát, mert panaszos maga sem állította, hogy vádlott az általa kiszolgáltatott kőszénmennyiségre nézve ravasz fondorlattal élt s ily módon őt tévedésben tartotta volna, sőt beismeri, miként észrevette ugyan, hogy a vádlottól hordatott kőszén kevesebb volt annál a súlynál, a melyet vásárolni kívánt, de e miatt nem szólalt fel. Az árúknak a törvényes mértéken alóli kiszolgáltatása a B. T. K. súlya alá eső büntetendő cselekményt nem képez. Egyébként is vádlottnak az az állítása, hogy ö panaszossal akkép egyezett meg, hogy ha neki a kőszenet nagyobb darabokban küldi, a netalán hiányzó szén miatt kifogást nem tehet, az ellenkező bizonyítása nélkül, panaszos tagadásával megcáfoltnak nem tekintethetik. Ezeknél fogva vádlott a csalás vétsége miatt ellene emelt vád s következményei terhe alól mindkét alsóbb bíróság ítéletének megváltoztatásával fel volt mentendő. De meg kellett változtatni az alsóbb bíróságok ítéleteit a magánlak megsértésének bűntettét illetőleg is, s vádlottat ez alól is fel kellett menteni : mert panaszos a végtárgyalásnál maga azt adta elő: hogy vádlott, a kinek házában lakott panaszos, hozzá a házbér fizetése végett ment, a nyitva volt ajtón minden erőszak és a nélkül, hogy neki a beléphetési jogot megtiltotta volna s csak midőn a házbér nem fizettetett, vette ki vádlott az ajtókat és zárta el a pincébe,