A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 1. szám - Az ügyvédségről szóló törvényjavaslatnak előadói tervezete

2 il JOG. részére szólváD, alperes arra nem is hivatkozhatik és pedig annál kevésbbé, mert abban a személyes kötelezettség alól fel nem mentetett. Ezek szerint alperes a hátralékos bérösszeggel személyesen tartozván és ezen személyes kötelezettségnek megszűnte bizonyítva nem lévén: öt a különben nem kifogásolt kereseti összegek valamint ezeknek kamatai fizetésére kötelezni kellett. A nö kizárólagos tulajdonát képező dolgok visszakövetelése iránti per az elválást eljárás tartama alatt is alperes személyes bírósága előtt indítandó meg. A budapesti kir. itélö tábla: A kir. járásbíróságnak ítéletét az azt megelőzött egész eljárással együtt az 1881: LIX. t.-cz. 39. §-ának c) pontja alapján megsemmisíti és a nevezett bíróságot utasítja, hogy felperesnek a keresetlevelet adja vissza. Indokok: A mint a kereseti előadásból kitűnik, felperesnö férjével, vagyis az alperessel házassági válóperben áll, s igy miután a házassági elválásból felmerülhető vagyoni követelések iránt keresetek a perrendt. 22. §-a szerint rendes perutra tartoznak, felperes által ingói kiadása iránt támasztott kereset, tekin- ! tettel a perrendt. 63. §-ának c) pontjára, mely házassági ügyekben, melyek által házassági elválás céloztatik, eltérést a rendes bírói illetőségtől nem enged, a budapesti 1—111. kerületi járásbíróságnál helytelenül lett beadva, s igy az hivatalból vissza lett 1 volna utasítandó; minthogy azonban a kir. járásbíróság magát az ügynek elbírálására illetékesnek kimondta és abban Ítéletet ho- j zott, ítéletét az egész előző eljárással és a bírói illetőséget megállapított végzéssel együtt hivatalból meg kellett semmisíteni és a keresetlevélnek visszaadását következetesen el kellett rendelni. (1886. október 14-én 28,962. sz.) A m. kir. Curia: A másodbiróság végzése inegváltoztatik , s ez ügy érdemileg elbirálandónak határoztatván, a másodbiróság ! érdemleges határozat hozatalára utasittatik. Indokok: A perrendt. 53. S-a értelmében házassági s átalában olyan ügyekben, melyek által házassági elválás céloz- l tátik, nincs helye a rendes bírói illetőségtől való eltérésnek; azonban jelen kereset alatt nem házassági elválás céloztatik, nem is a házasfelek közt fenforgó vagyoni viszony rendezése tétetett per tárgyává, hanem felperesnönek állítólag kizárólagos tulajdonát képező s személyére nézve nélkülözhetlen tárgyak kia datása képezi a kereset tárgyát. Ezek szerint tehát a jelen per- i beli eljárás az 1881. LIX. t.-cz. 39. §. §-ának c) pontja alapján megsemmisíthető nem volt s minthogy a per tárgya 500 forint értéket tul nem halad s ez irányban az elsöbiróság Ítélete nem ' is felebbeztetett: a másodbiróság ez ügyben érdemleges határozat hozatalára utasítandó volt. (1887. február 18-án, 1887. évi 2,774. sz.) Hajómalomra nézve a tulajdonjog megszerzése. A komáromi kir. törvényszék : Felperes keresete elsőrendű alperes ]. József ellenében elutasittatik. Felperes keresetének V. Imre másodrendű alperesre vonatkozó részének hely adatik s ezen alperes köteles 30 nap alatt a harcsási malomrévben levő 9. számú hajómalomnak általa felperessel elcserélt egy negyedrészét a felperesi tulajdonjog bekebelezhetése okából a | folyammérnökségnél vezetett jegyzék és malomkönyvben oly álla- I pótba helyezni, hogy felperes tulajdonjogát az illetékes közigazgatási hatóság utján ezen malomrészre bevezethesse; elleneset- ; ben az A. alatti csereszerződésnek felperes és másodrendű alperes közötti érvénytelenítése mellett köteles kártérítés cimén felperesnek 800 frtot, mint a felperestől cserébe vett egy negyed malomrésze értékét megfizetni. Indokok: A másodbiró.sági 6,755/1885. számú végzés folytán tartott pótbizonyitási eljárás során felperes által bemutatott malomkönyv bejegyzései kétségtelenül igazolják, hogy a harcsári malomrévben levő 9. számú hajómalora egy negyedrésze a j J. József és jogelődei Sz. Ferencz és F. János közt 1875. évi i július 28-án kelt szerződés alapján J. Józsefre régebben átvezette- j tett, s az 1876. november 16-án tartott felülvizsgálat már J. József tulajdonjogát szintén kitüntette a malomkönyv illető rovatában, mely tulajdonjogi kitüntetés és az 1879. évi augusztus 14-iki bevezetése közötti változás a bevezetések által okadatolva nem lévén, az 1879. évi augusztus 14-iki bevezetés tévesnek tekintendő, s minthogy az elsőrendű alperes tulajdonjogát a malomkönyv kimutatja, felperest abban, hogy ezen jutalékra tulajdonjoga kitüntetését kérelmezhesse, mi sem akadályozhatja, minélfogva ezen alperes elleni keresetével elutasítandó volt. | Másodrendű alperes ellenében, felperesi kereset megítélendő volt, mert az alperesek által cserébe adott malomrészre nézve a bemutatott malomkönyv mint közokirat azt igazolja, hogy V. Imre alperes az általa szerzett egy negyedrésze tulajdonjogát a folyamínérnökség által vezetett jegyzék s malomköuyvben meg nem szerezte, minélfogva az A. alatti szerződésből eredő szavatosságnál fogva őt a szerződés betöltésére irányított felperesi keresetben marasztalni kellett (1885. deczember 3l-én 6,927. sz.) A budapesti kir. itélö tábla: A kir. itélö tábla az első bíróság ítéletét nem felebbezett azon részében, a melyben a felperest elsőrendű alperessel szemben keresetével elutasítja, nem érinti; felebbezett egyéb részeiben azonban megváltoztatja, s felperest keresetével másodrendű alperessel szemben elutasítja. Indokok: A dunai hajómalom, habár arról közigazgatási jegyzék vezettetik is, a melybe a malom helyének megjelölése, a tulajdonos, vagy tulajdonosok uevei. s az azok személyében időnkint előforduló változások bevezettetnek : nem tekinthető jogilag ingatlan dolognak s a malomköuyv nem tekinthető telekkönyvnek; hanem a hajómalom ingó dolgot képez, melyre nézve a tulajdonjog átadással megszereztetik. Miután pedig felperes nem is állítja, hogy az általa másodrendű alperestől becserélt és átvett malomrészlet tekintetében, tulajdonjog gyakorlatában akadályozva volna, a malomkönyvben való átíratás nehézségei miatt a csereszerződés felbontását, illetőleg az átiratási akadályok elhárítását annyival kevésbbé szorgalmazhatja ezúttal, miután nem igazolja, hogy az e végből szükséges közigazgatási lépéseket megtette, a melyek megtételére különben az általa felmutatott malomkönyv tanúsága szerhv, mint birtokos utasítva is volt; felperes tehát keresetével elutasítandó volt. (1886. deczember 2l-én 11,101. szám.) A m. kir. Curia: A budapesti kir. itélö tábla felebbezett ítélete helybenhagyatik. Mert felperes nem is állítja, hogy ő alpereseket a jogelődeikkel : N. János, F. János és R. Istvánnal kötött szerződések átadására sikertelenül felhívta, vagy hogy ama szerződések alapján folyamodott sikertelenül a közigazgatási hatóság jóváhagyásáért. Ennek bizonyítása nélkül pedig a kereset nem bir alappal; minélfogva azzal a felperes elutasítandó volt. (1887. november 3-án 2,358. szám). Kereskedelmi, csőd" és váltóügyekben. Kereskedelminek nem tekinthető oly ügylet, melylytl az erdőtulajdonos saját fáját eladván, egynttal annak kivágását és feldarabolását is elvállalja. A febértemplomi kir. járásbíróság', mint kereskedelmi bíróság: Alperes »Vermögensgemeinde des bestandenen serbischbanater 14. Grenz-Infanterie-Regiments« nevű vagyonközösség köteles felpereseknek 32,960 frt 50 kr. tőkét megfizetni. Indokok: Alperes a tárgyalás rendén beismerte, hogy ő felperesekkel a keresethez A. alatt becsatolt adás-vevési szerződést és pótszerződést tényleg megkötötte. Ezen eredeti, nemkülönben a pótszerzödés I. cikke szerint kötelezte magát ugyanis alperes, hogy a sajátját képező erdőkből felpereseknek, a Lyuborázsdic nevű felperesi farakhelyre 6,835 méter ölfát 25 centiméternyi túlmértékkel szállít és rendelkezésükre bocsát. Ezen szállítás és átadás a pótszerződés VII. cikke szerint 1885. évi március hó 31-ik napjáig lett volna teljesítendő, stb. (1886. június 8-án 3,132. szám a.) A budapesti kir. itélö tábla: A kir. itélö tábla az első bíróságnak a bírói hatáskör kérdésében 1886. évi május hó 31-én 2,640 sz. alatti végzését azon részében, mely által az eljáró kir. járásbíróságnak hatáskörét megállapította, az abban felhozott indokok alapján helybenhagyja ; azon részében pedig, mely által az eljáró bíróság kereskedelmi hatáskörét is megállapította, megváltoztatja; a kir. járásbíróságnak mint kereskedelmi bíróságnak hatáskörét meg nem állapítja s ennek következtében az első bíróságnak 1886. évi július hó 8-ik napján 3,132. sz. a. hozott ítéletét az 1881. évi. LIX. t.-c. 39. §-ának d) pontja alapján megsemmisíti s az eljáró bíróságot utasítja, hogy jelen perben esetleg a felek meghallgatása után polgári bírósági minőségben hozzon új Ítéletet. Indokok: Felperes a kereskedelmi bíróság hatáskörét a K. T. 259. §-ának 6. pontjára s a kereskedelmi eljárási rendelet 5. és 7. §-aira alapította. A K. T. 259. §-ának 6. pontja szerint azonban a termelőnek ügyletei csak akkor képezhetnek kereskedelmi ügyletet, ha terményeiket át- vagy feldolgozzák. De az átvagy feldolgozás alatt nem lehet a termelő által a terményen gaz-