A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 1. szám - Az ügyvédségről szóló törvényjavaslatnak előadói tervezete

JOGESETEK TÁRA FELSŐBÍRÓSÁG! HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog- 1. számához. Budapest. 1888. január 1-én. Köztörvényi ügyekben. llérletátruházás esetében a hátralékok iránti kötelezettség alóli feloldás bizonyítása egyedül alperest terheli. Á Tárostanács által a városi ügyésznek kiadott utasítás t »ak ennek részére szólván, az ellenfél arra nem is hivatkozhatik. A brassói kir. járásbirósáfr (1887. január 10. 195. sz.): Reích Ágoston ügyvéd által képviselt Brassó város közönsége felperesnek, Puskariu lózsef ügyvéd által védett P. B. György illetve az utóbbi által perbehivott Demian Simon ügyvéd által képviselt M. Tr. alperesek elleni perében itélt: Felperes azon kiigazított kereseti kérésével, hogy alperes P. B. György legyen köteles a 790 írt tökét, ennek 1886. ápr. 1-től számítandó 6°/o kamatait, 1,250 frt tökét, ennek 1886. jul. 1-töl számítandó 6% kamatait, végül 833 frt 331/:! kr. tökét és ennek l88i). évi október 1-töl számítandó 6°/0 kamatait tartozékul megfizetni, — elutasittatik stb. Indokok: Az A. alatti haszonbéri szerződés valódisága, valamint az igényelt haszonbéri összeg fennállása alperes által elismertetven, kétségtelen, hogy felperesnek alperes ellen a kereset beadásakor kereseti joga volt, mely jogát azon körülmény, hogv az alperes által elvállalt kötelezettség biztosítására egy harmadik személy által biztosíték adatott, nem csorbítja, miután felperesnek joga, de süt esetleg kötelessége a ptk. 111. rész első fejezetében foglalt jogelvek szerint első sorban a föadóst, csak azután a kezest perbe vonni. Mindazonáltal felperesnek ezen joga csak addig áll fenn, mig különös megállapodás vagy megszorítás létre nem jött. — A D. alatti okirat szerint azonban 1886. évi november 20-án, tehát a kereset beadása után három nappal, Hrassó város tanácsa az alperes, valamint Brassó várossal hasonló jogviszonyban álló társai, közöttük M Traján biztosítékot adó kérésére adott válaszában arra utasítja Brassó város ügyvédjét, hogy a hátralék haszonbér összegek felhajtása céljából az adott óvadék illetőleg biztosítékot vegye igénybe. Ez által a meghatalmazás korlátoltatott s miután a keresettel nem a biztosíték lett igénybe véve, hanem alperes, mint személyes adós perbe vonva, a kereset elutasítandó volt, de mert ezen az alperes javára szolgáló korlátozás a kereset beadása után merült fel, alperes az azzal felmerült költségek fizetése s az Ítéleti illeték lerovására volt elitélendő. Hogy pedig a D. alatti okmánynak az az értelme és célzata, hogy első sorban a biztositékképen adott óvadék vétessék igénybe,— a szavaknak összefüggésébeni jelentésén kivül, abból is következik, mert felperes képviselője által az 1886. évi december hó 15-iki tárgyaláson annak határozottan ily értelmet tulajdonított, de végül az következtethető azon körülményből is, hogy a biztosítékot a felperes tudta és beleegyezésével M Traján nyújtotta, a ki a haszonbérletet tényleg bírta is, és hogy ugyanezen haszonbérlet G Miklósra a felperes beleegyezésével átruháztatván, a hátralék haszonbérösszeg lefizetéséig ugyanazon óvadék fentartatott. A mi illeti felperesi képviselőnek azon kifogását, hogy a D. alatti okmány Brassó városát nem kötelezné, mivel utóbbit Brassó város tanácsa állította ki, figyelembe vehető nem volt, mert a tanács, illetve a polgármester képviselik a váro3t s azoknak a város nevébeni intézkedései a városra nézve kötelezők ; s ha netán túl mentek megbízatásuk határán, azért felelősséggel tartozhatnak, de harmadik személyre nézve annak befolyása nem lehet. De különben a kereseti meghatalmazásról sincs igazolva, hogy a város közgyűlésének határozatából lett kiállítva s a mily joggal állithatni, hogy az a haszonbéri szerződés értelmében állíttatott ki, ugyanaz állitható a D. alatti kiállításáról is. Végül felperes beismeri, hogy a D. alatti okmány szerint a haszonbérletnek harmadik személyekre való átruházását a város elismerte, minélfogva a trt. 163- §• analógiája szerint nem teheti, hogy a D. alatti okmány egy részét érvényesítse, más részét pedig mellőzze. A perköltségek és ügyvédi díjak feletti intézkedés a tvk. 251., 252. §-ain alapszik, az Ítéleti illetékre nézve pedig felperes azért volt kötelezendő, mert arra nézve a kereset beadásakor fennállott állapot volt irányadó. A marosvásárhelyi in. kir. itélö tábla (1887. msjus ÍM. 1,241/1887. polg. szám): A kir. járásbíróság Ítéletét megváltoztatja s alperes P. . . B. Györgyöt kötelezi, hogy felperes Brassó város közönsége részére 2,873 frt 33l/:i kr. tőkét, ebből 790 frtnak 1886. április 1 tői járó 6%-os kamatját, 1,250 frtnak 1886. július hó 1-től járó 6°/0-os kamatját és 833 frt 33'/2 krnak 1886. október 1-töl járó 6%-os kamatját, valamint 18 frt 20 kr. perbeli s 18 frt 50 kr. fellebbezési költséget 8 nap alatt végrehajtás terhe alatt megfizessen. Felperesi ügyvéd fellebbezési dijai saját felével szemben 18 frt 50 krban, alperesi ügyvédé 6 frtban állapíttatnak meg. Okok: Alperes nem tagadta, hogy a keresetbe vett haszonbér hátralék összeggel felperesnek tartozik, védelmét csakis arra alapítja, hogy haszonbér és a netáni rongálásokért a bér egy évi összege erejéig helyette M. . . . Traján biztosítékot nyújtván, a városi tanács a keresetindítás után felperesi tiszti ügyésznek a befektetett 13,362/1886. sz. a. intézmény szerint azt az utasítást adta, hogy a bérhátralékot ezen biztosítékból hajtsa fel s így vele szemben felperesi ügyvéd nincs jogositva a kereset fentartására. A kir. járásbíróság által magáévá tett ezen alperesi érvelés azonban nem tartható fenn, mert felperesi hitelezőnek jogában áll kielégítését, ha a biztosíték fekvőkben adatott, vagy a személyes adóstól követelni, vagy a fekvőségre irányítani a joglépéseket a jelzálogtulajdonos beperesitése által vagy mind a kettő ellen lépni fel egyszerre ; ha pedig a biztosíték kézi zálogból áll, akkor hogy abból kielégitést nverhessen, személyes adós ellen jogerejű Ítéletet kell kieszközölni (ptk. 461., 466., 1343., 1360. §§. és trt. 118. §.). A hivatkozott utasításban pedig nem foglaltatik annak kijelentése, hogy személyes adós elleni igényeitől felperes elállott voina, sőt kijelentetik az, hogy az óvadék a (.',.... Miklósra át ment haszonbéri szerződésnek is biztosításául szolgál s hogy az esedékes bérrészletek, a haszonbérhátralékkal tartozó adósoktól hajtandók fel, a biztosíték értékesitése mellett, — a mi azt, hogy a követelés egyenes adóssal szemben ne érvényesíttethessék, nem zárja ki. S miután erre vonatkozólag felperesi ügyvéd meghatalmazványa visszavonva nem lett, sőt a felebbezéshez csatolt 383/18x7. sz. a. tanácsi értesítés szerint határozottan kifejezés adatik annak, hogy a fennebb emiitett értesítésnek sem tulajdonított a tanács ilyen célzatot: ezeknél fogva az első bírósági ítélet megváltoztatásával alperes a kereseti kérelemhez képest elmarasztalandó volt. A perköltségek a trts. 251. §-a alapján megítélendők voltak, miután alperes pervesztes lett. A in. kir. Curia : (1887. november 9-én, 6,121/1887. p. sz. a.) A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla Ítélete helybenhagyatik. Indokok: Alperes maga is beismeri, hogy a haszonbérleti szerződést a várossal ő kötötte, ugyanezt igazolja a becsatolt haszonbéri szerződés is, mely szerint alperes mint legtöbbet ajánló fél 5,000 frt évi bérért bérelte ki a Zernesti korcsmálási jogot és a szerződési feltételek II. 2. pontja szerint a város a bért haszonbérlőtől követelheti. Nem vehető figyelembe alperesnek azon kifogása, hogy M. Trajánnak adta át a bérletet és hogy a városnak ez adta a biztosítékot s fizette a bért is, mert ezzel nincs bizonyítva, hogy a város ö irányában szerződési jogától elállott, hogy őt a kötelezettség alól felmentette és M. Trajánt vállalta el egyedüli adósául; úgyszintén G. Miklósra való bérletátruházásnak megengedése által a város az 1886. december 1-seje előtt lejárt bérre nézve alperest fel nem mentette, ez által csak ezen naptól kezdve mentetett fel, de a hátralékok iránti kötelezettsége minden további fentartás nélkül fenmaradt és nem a városnak ezen fentartást, hanem inkább alperesnek a feloldást kellene bizonyítania. A D. alatti várostanácsi utasítás nem mentheti fel alperest, mert ezen utasítás csak azt tartalmazza, hogy az ügyész a hátralékosoktól a biztosítékok értékesitése mellett hajtsa be a hátralékot, a mely jog a város közönségének a szerződés II. 2. pontjában megadatott ; összevetve a szerződés ezen pontjával az utasítást, az utóbbinak csak oly értelem adható, hogy az ügyész a hátralékosoktól a bérhátralékokat szükség esetében a biztosítékra vezetendő végrehajtással is behajtsa, de ezen utasítás csak a városi ügyész