A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 25. szám - Végrehajtói díjak meg nem tartott árverés esetében

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 25. számához. Budapest, 1888. június 17-én. Köztörvényi ügyekben. Az ni'verelök összebeszélése turpis eansa esetét képezi és az ebből származó igény jogvédelemben nem részesül. A budapesti kir. ítélőtábla : Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével feltétlenül elutasítja, stb. Indokok: A per adataiból kitetszöleg a kereseti követelés alapját ama körülmény képezi,"hogy a R. Mór ellen foganatosított árveréskor peres felek közt oly megállapodás jött létre, miszerint alperes a végett, hogy felperes sikerrel árverelhessen, árverelni nem fog. Minthogy azonban ily megállapodás, illetve tilos összebeszélés folytán keletkezett szerződések nyilván a jóhiszemű hitelezők megkárosítására irányulnak s e szerint mint az erkölcsi fogalmakba ütköző (eausa turpis) bíróság előtt érvényesíthető követelés jogalapjául nem szolgálhatnak. (1887. ápr. l(J-én, :;8,603. sz. a.) A 111. kir. Curia : A másodbiróság ítélete indokolásánál fogva helybenhagyatik. (18S8. február 9-én, 6,001. sz.) Ha az igazolá>i eljárásra nem az igazolással élő fél mulasztása, hanem az ellenfélnek ro>zhiszeniü eljárása szolgált egyedüli alapul, az Igazoló fél az igazolási költségeket az ügy érdemleges tárgyalása közben > hzonkereset utján követelheti. A uiafjy. kir. Curia: Tekintve, hogy az igazolási eljárásra nem alperes mulasztása, hanem felperesnek NB. szerint igazolt nem jóhiszemű eljárása szolgált egyedüli alapul, ily esetben pedig az 1881 : L1X. t.-c. 64. §. az igazolási költségeknek az igazoló fél általi megtérítését határozottan nem rendelvén, azoknak az ügy érdemleges tárgyalása közbeni viszonkeresetképeni követelése kizárva nincsen: A kir. ítélőtáblának egyedül e viszonkeresetet illetőleg felebbezett ítélete megváltoztattatik és ez irányban az eljáró e.-b. ítélete ezen és annak vonatkozó indokánál fogva hagvatik helyben. (1888. jan. 26, 1,182. sz.) Az ügyvédi munkadíj iránt az ügyvédi rendtartás 54. § ának :>. bekezdése (előleges egyezkedés érvényességéhez okirat szükséges) csak az esetben alkalmazható, ha az egyezség a felek egyike által vitássá tétetik, de midőn a felek egyértelmüeu elismerik az egyesség megkötését, okirat nem léte annak érvényét meg nem támadja. A marosvásárhelyi kir. törvényszék (1887. február 7-én, 4,869/87.) : V. Nachmann felperesnek P. Mihály alperes elleni behajtott pénz kiadása iránti perében itélt: alperes köteles az általa KI. Sámueltól 300 frt tartozás kiegyenlítése címén felvett 130 frt összegből 29 frt 55 krt megfizetni. Mert: bepanaszolt ügyvéd beismeri, miszerint panaszló V. Nachmann a KI. Sámuel által elfogadott s összesen 375 frtról szóló két darab váltónak felhajtásával őtet megbízta. Panaszló pedig beismerte azt, hogy panaszlott ügyvédnek 50 százalék ügyvédi díjazást biztosított. Tekintettel azon körülményre, mely szerint panaszló a tárgyalás rendén követelését 74 frt 60 krral leszállította s panaszlott ügyvéd az általa beadott okmányokkal igazolta azt, hogy KI. Sámuel ellen a 300 frt váltóösszeg felhajtása végett a kellő lépéseket megtette, s igazolta, hogy ezen 300 frtos tartozás kiegyenlítésére ajánlott 130 frtot V. Sámuelnek, mint panaszló megbízottjának utasítása folytán fogadta el, s a költségek levonása után megraaradott 35 frt 45 krt V. Sámuelnek adta át panaszlónak leendő kézbesítés végett, s hogy panaszlott ügyvédnek kétsége nem lehetett abban, hogy V. Sámuel mint megbízott jár el, támogatva van azon körülmény által, mert a kihallgatott G. Móric eskü alatt vallotta, miszerint V. Sámuel adta azon utasítást bepanaszoltnak, hogy KI. Sámuellel mivel ennek semmi vagyona sincs, belátása szerint egyezzék ki, de különben V. Sámuel is ez értelemben tesz vallomást, s beismeri, hogy 35 frt 45 krt bepanaszolt ügyvédtől panaszlónak leendő kézbesítés végett átvett, mindezeknél fogva bepanaszoltnak eljárása szabályellenesnek vehető nem volt s ha V. Sámuel a kezébe vett 35 frt 45 krt panaszlónak nem adta át, magánjogi igényét csakis V. Sámuellel szemben érvényesítheti. I s alkalommal kérdés tárgyát csakis az képezheti, hogy panaszlott ügyvéd a felvett 130 frtból jogos volt-e 94 frt 55 krt visszatartani s csak az azon felüli 35 frt 45 krt átadni avagy nem? Tekintve azt, hogy felek beismerése szerint ügyvédi díjazás címén a követelésnek 50 százaléka lett kikötve, tekintve, hogy panaszlott ügyvéti 130 frttal egyezett ki KI. Sámuellel, önként értetődik, hogy panaszlott az E. alatt beadott költségszámlájában felszámított 94 frt 55 krt nem igényelheti külön, hanem csak a 130 frtnak 50 százalékát, t. i. 65 frtot; miután pedig csakis 35 frt 45 krt adott át, az ezen felül járó 29 frt 45 krnak kiadására kötelezni kellett. Miután pedig panaszlott ügyvéd a V. Sámuel és G. Móric feladásuk szerint a váltóösszeg mikénti kiegyenlítése iránt nem önkényűleg járt el, a költségekben elmarasztalni nem lehetett. A marosvásárhelyi kir. itélő tábla (1887. június 27-én, 5,812/p. 87.) : az első bíróság ítéletét megváltoztatja s panaszlott köteles 65 frtot megfizetni. Indokok: Panaszlott beismerte, hogy panaszló megbízása folytán panaszlónak KI. Sámuelnél volt váltóköveteléséből 130 frtot behajtott, a megbízott ügyvéd pedig az 1884. évi XXXIV. t.-c. 48. §-a szerint a behajtott pénzt a megbízó utasítása szerint kiadni köteles, tehát miután panaszlott jutalomdíjára s annak összegére nézve a felek között állítólag létrejött megegyezés a jelen ügy eldöntésérc befolyással nem bírhat, azért, mivel panaszlott nem is állította, hogy panaszló által fel volt jogosítva a behajtott összeg egy részének visszatartására és panaszlottnak nem sikerült bizonyítani, hogy V. Sámuel panaszló által fel volt hatalmazva a panaszlott által neki átadott 35 frt 45 kr. átvételére, panaszlott az egész behajtott összeg kiszolgáltatására lett volna kötelezhető, de minthogy panaszló nem ellenezte, hogy 50 százalék panaszlott díjazásába számíttassák, panaszlott a behajtott 130 frtnak csak 50 százaléka, vagyis 65 frt o. é. megfizetésére volt kötelezendő. A m. kir. Curia (1888. április 25-én, 7,624/p. 87.): A másodbiróság Ítélete helybenhagyatik. Indokok: Az ügyvédi rts 54. §-ának harmadik bekezdése, ezen törvény §. céljának megfelelő értelmezés szerint csakis a létrejötte vagy tartalma tekintetében vitás előleges egyezségre nézve alkalmaztathatván: jelen esetben, midőn a felek között szerződés létrejötte és tartalma mindkét fél részéről beismertetik, ezen §. alkalmazást nem nyerhet. A felek között kötött előleges egyezség értelmében tehát a behajtott összeg 50 százalékát meghaladó és panaszló által felszámított követelés megítélése annál is inkább helyesen mellőztetett, mert V. Salamon megbízatása nem igazoltatván, arra nézve, hogy a felhívott előleges egyezség felek részéről megmáshtatott volna, bizonyító adat fenn nem forog, továbbá, mert panaszlónak a tárgyalás során tett és a felebbezésben felhívott kijelentésének értelme csakis az lévén, »hogy panaszló kész a 300 frt követelésnek 50 százalékával megelégedni*, panaszlott azon érvelése, hogy panaszló a felszámított költség levonásába a tárgyalás során beleegyezett volna, alappal nem bír. Egy másik pt-rben, mely nem is jelen perbeli felek közölt folyt, kihallgatott tannk vallomása perrendszerü bizonyítékot nem szolgállat. A m. kir. Curia (1838. ápr. 28-án 8,758/p. 87.): (Z. Lajosné felperesnek H. András alperes elleni 115 frt 23 kr. iránti perében) stb egy másik s nem is azon felek között folyt perben kihallgatott tanuk vallomása perrendszerü bizonyítékot nem szolgáltathat. Kereskedelmi, csőd" és váltóügyekben. Nem tekinthető valamely adásvételi ügylet flxügyletnek pusztán azon kikötés alapján, hogy az árú legkésőbb valamely határnapig'' terjedő időn belül szállítandó'.