A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 25. szám - Végrehajtói díjak meg nem tartott árverés esetében

98 ÍIJOG. Vevő, még ha a szcrzödóstöli elállását az eladóval közölte is mégis köteles eiinek kellő időben közölt kérelmére az utólagos teljesítésre halasztást engedni. A szabadkai kir. törvényszék (1886. június hó 4-én 897/85. sz. a.) : Jogic József ügyved által képviselt L. J. felperesnek dr. Bruck Samu ügyvéd által védett K. Henrik alperes elleni 1,000 frt foglaló kétszerese s 10 frt 35 kr. és 86 frt 31 kr, s jár iránti perében itélt: Alperes köteles 1,000 frt foglaló kétszeresét s illetve a 200 frt 70 kr. időközben lefizetett összeg levonása után még fenmaradt 1,7'.)9 frt 21 kr. tőkét, 21 db. jó karban levő zsákot, vagy ennek 10 frt 35 kr. egyenértékét, továbbá 1,233 db. zsák után 85 frt 3l kr. használati díjt megfizetni stb. Indokok: Alperes a kereset alapját képező s a keresethez A. a. másolatban csatolt és Miklán 1882. évi augusztus hó 15-én kelt kötlevél tartalmának valódiságát beismervén, beigazoltnak volt veendő azon kereseti előadás, miszerint alperes felperesnek a pestmegyei Mikla pusztai 1882. évi mintegy 1,0()0 métermázsára tett árpa termését, mázsáját 6 frt 25 krral számítva, oly feltétel alatt adta el, miszerint eladó köteles legkésőbb 1882. évi szeptember hó 30-ig a megvett árpát a kis-hartai dunagőzhajózási állomásra szállítva, átadni s ezen átadásnak a megállapított határidőn belül mikor történendő eszközléséről felperest 8 nappal megelőzőleg értesíteni. Hogy alperes a kötlevél azon rendelkezésének, miszerint az átadás s illetve átvételre megszabott záros határidőn belül, vagyis 1882. évi szeptember 30-tól megelőzőleg 8 nappal felperest az átadási időről kellő módon értesítette volna, felperes tagadásával szemlx n nincs igazolva. Az alperes által ez irányban hivatkozott és hit alatt kihallgatott R. Izráel tauu azt, hogy alperes 1882.. évi szeptember közepe táján általa a felperesnek megizente volna, hogy az árpát átveheti, határozottan megcáfolja. De ugyancsak ezen tanúnak az ellenkérdésekre adott vallomásával azon körülmény lett kiderítve, miszerint 1882. évi szeptember 29-én és 30-án alperesnek kicsépelt árpája nem volt több 400 métermázsánál. E szerint tehát a lehetőség sem volt arra, hogy alperes szerződési kötelezettségének a kötlevél szerinti időben eleget tehetett volna. Ezen tényekkel szemben a Sch. M. A. és W. Adolf kereskedők, mint tanuknak s illetve szakértők azon nyilatkozata, miszerint oly értelmű kereskedelmi szokás léteznék, mely szerint a vevő tartozik az esetben, ha gabonavételuél egy egész hónapi határidő lett a szállításra kikötve, 8 napi felmondással a kikötött hónap legkésőbb utolsó napján átvétel végett jelentkezni, ha az eladó őt az átvételre 8 nappal előbb fel sem hivta volna is, mint az 1875. évi XXXVII. t.-c. 327. §-ával szemben figyelembe nem jöhet. De nem vehető figyelembe St. Mihály és D. Adolf tanuk vallomása sem, kik maguk vallják, miszerint a kérdéses időben alperesnek szolgálatában álltak, sőt jelen ügyben St. Mihály alperesi megbízottként járt el s így ezen tanú a prrts. 192. §-a értelmében, D. Adolf tanú pedig a R. Izráel, H. Bernát és St. Mihály tanuk által reá vonatkozólag tett vallomásai alapján is aggályos lévén, kifogás alá esik. H. Bernát tanú sem tud az állítólagos felperesi azon üzenetről, miszerint az árpának átvételét mielőbb eszközölni fogja. L. László tanú lényegtelen és közvetlen tudomásán nem is alapuló vallomása a prrts. 190. §-a szerint figyelembe szintén nem jöhet. Minthogy pedig ezek szerint nem szenved kétséget, miszerint alperes szerződésszegést valóban elkövetett, minthogy másrészt azt, hogy az 1,000 métermázsa árpára felperestől 1,000 frt foglalót felvett, szintén beismeri: mindezek következtében ugy a szerződések általában fennálló elvei, valamint a keresk. törvény 277. §-a alapján is alperest a felvett foglaló kétszeresének mégis az alperes által visszafizetett 200 frt 79 kr. levonásával, vagyis 1,799 frt 21 krnak megfizetésében marasztalni kellett. De marasztalandó volt alperes 24 darab zsáknak természetbeni visszaadása, vagy azoknak felperes által 10 frt 35 krban felszámított értékének megfizetésében is, mert elleniratában azt, hogy 1,233 db. zsákot átvett, nem tagadta, az pedig, hogy valamennyit felperesnek át is szolgáltatta volna, felperesi tagadás ellenében a 3-/. és 4*/. alatti szállítólevelekkel, melyek csak a feladott zsákok súlyát, de nem azok számát tüntetik ki, beigazoltnak nem tekinthető. A zsákok értéke ellen alperes kifogást nem tevén, a felperes által megszabott ár el volt fogadandó. Végül az 1,233 db. zsák után használati díj címén felszámított 86 frt 31 kr. megfizetésében is kellett alperest marasztalni, mert a szállítólevelekkel van igazolva, hogy a zsákok csak 1882. november 10. s illetve l4-én adattak fel felperes nevére s mert, hogy szeptember 30-ika előtt sem kerültek kezeihez, azon ténynyel, miszerint szeptemberben már 500 métermázsa árpát felperes ' zsákjaiba rakatott, be vau igazolva s mert a felperes által felszámított használati díj mennyiségét alperes nem kifogásolta. A budapesti kir! Ítélőtábla (1887. július 12-én 39,146/].. 87.) ; a kir. törvényszék Ítéletét indokainál fogva helybenhagyja. A ni. kir. Curia (1888. április 25-én 6,900/p. 87. sz. a.) Mindkét alsóbb bíróság Ítélete részben megváltoztatik, felperes kereseti követelésének 1,799 frt 21 krt tevő részével elutasittatik stb. Indokok : A kereset alapját képező vételi szerződésben a teljesítés határideje a szerződést felbontó lényeges feltételként (íixügylet) kikötve nem lévén: a szerződő feleknek abból származó kölcsönös jogaik és kötelezettségeik megállapításánál a ker. törvénynek nem 355, hanem annak 351. §-a irányadó. A ker. törv. 354. §-a értelmében pedig az a fél, a ki szerződéstől elállani kíván, a másik félnek, a mennyiben azt az ügylet természete megengedi, az utólagos teljesitésre kellő határidőt engedni tartozik. A törvényt a fenforgó esetben alkalmazva — még ha igaz volna is, hogy alperes a kikötött határidő alatt (1882. szeptember 30.) a szerződési nem teljesítette — felperes nem volt jogosítva már október 1-sö napján a szerződéstől elállani, hanem alperesnek az utólagos teljesitésre határidőt kellett volna engednie s pedig annyival inkább, mert az ügylet természete ezen esetben ezt ki nem zárja. Miután azonban felperes saját előadása szerint már október 1-én kijelentette, hogy a szerződéstől eláll, annak utólagos teljesítését nem kívánja s el nem fogadja: ezen jogosulatlan cselekménye által maga szolgáltatott okot arra, hogy alperes a szerződést nem teljesíthette, a minek a ker. törvény 277. §-a értelmében következménye az, hogy az adott foglalót vissza nem követelheti. Kimondandó volt ez a fenforgó esetben annyival inkább, mert alperes a szerződés felbontásába bele nem egyezett, sőt 1882. október 6-án az ügylet minőségéhez képest még kellő időben felperest utólagos teljesítési határidő engedésére s az utólagos teljesítés elfogadására felhívta, — a mint ez az 5'/. alatti közjegyzői tanúsítvány által be van bizonyítva, de felperes részéről kétségbe sem vonatott. Ezek alapján az alsóbiróságok Ítéletét a foglaló kétszeresére vonatkozó részében megváltoztatni, felperest e címre alapított 1,799 frt 21 kr. követelésével elutasítani kellett. Azon körülmény, hogy a tönieggondnok valamely váltókövetelés ellenében megtámadási pert tett folyamatba, a váltóper folyamira felfüggesztő hatálylyal nem bir. A besztercebányai kir. törvényszék: A besztercebányai kii-, törvényszék, mint váltóbiróság a 3,756,1886. sommás végzés joghatályát fentartja stb. A budapesti kir. itélő tábla : A kir. ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja annak indokolásánál fogva és még azért, mert az a körülmény, hogy valamely váltókövetelés ellenében a tömeggondnok megtámadási pert tett folyamatba, a váltóper folyamára nézve azért nem bir felfüggesztő hatálylyal, mert a csődtörvény 27. §-a e következményről nem rendelkezik és mert a megtámadási jog váltóperben kifogás alakjában is érvényesíthető ugyan, de jelen perben tömeggondnok a 3,929,1886. sz. a. beadott kifogásait a csődtörvény egyik szakaszára sem állapította, a tárgyaláson előterjesztett érvelései folytán tömeggondnok által felhívott kifogások pedig, az elsőbiróság vonatkozó indokolása szerint, helyesen lettek mellőzve. A m. kir. Curia: A másodbiróságnak ítélete helybenhagyatik. Indokok: Alperes jelen perben csak a felperesi követelés megtámadása iránt indított perben előterjesztett bizonyítékokra hivatkozván, a jelen pert azok alapján kérte elbíráltatni, vagy annak elbírálását a megtámadási per eldöntéséig felfüggesztetni. Minthogy pedig alperesnek első kérelme a perrend szabályaiba ütközik, a megtámadási okok a jelen perben elbírálás tárgyát nem képezhetik, a miért is a másodbiróságnak ítéletét, az ide vonatkozó indokok elhagyásával felhozott és felhívott egyéb indokai alapján kellett helybenhagyni. (1888. április 17-én, 271/1888. v. sz.) Bün-ügyekben. Zuginíszat miatt nem pénzbüntetés, hanem pénzbírság szabható ki, mely az államkincstár részére fizetendő. Az abád-szalóki kir. járásbíróság : Vádlott T. K. 66 éves izraelita magánzó, az 1874. évi XXXIV. t.-c. 30. §-ába ütköző kihágásban vétkesnek mondatik ki és ezért az 1887. évi VIII. t.-cikkben kijelölt alap javára 15 nap és végrehajtás terhe alatt 1 fizetendő 10 frt pénzbüntetésre, behajthatlanság esetén a btk.