A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 24. szám - Nyilvánosság fogalma becsületsértés és rágalmazásnál. Befejző közlemény

200 ü JOG. esetben arra nézve, hogy a jogutódok mindannyian perbe vannak állitva, kétség nem foroghat fent, de az utóbbi esetben c kétség állandó. Miután pedig a jogutódok összessége mulhatlanul perbe állítandó, előáll a kérdés, hogy ismeretlen örökösökkel miként bánjunk el. A gyakorlat megoldotta e kérdést, az ügygondnok rendeléssel. Szemben áll tehát a felperes az ügygondnokkal egyedül, vagy szemben áll egy vagy egypár ismert örökössel s még azon felül az ügygondnokkal. A ki jogi ügyekkel gyakorlatilag foglalkozik, az előtt tudva van, hogy az örökség megnyílta és a hagyaték átadása közötti — több vagy kevesebb — idő alatt és pedig a hitelező, vagy mondjuk általában jogosított félre nézve igen kritikus idő alatt megállapítani épen nem, kinyomozni és valószínűség szerint feltüntetni pedig alig lehetséges, hogy az örökösök kik lesznek; a családtagok még talán tisztában lehetnek vele, mert az összeköttetés közöttük, akár a vonzalom, akár a gyűlölet által állandó, de harmadik személy, különösen a gyűlölt és bizalmatlanul fogadott j hitelező előtt begombolkoznak, előtte a tényeket elhallgatják, azon allatokat, melyek okszerű csoportosítása a tényállás kinyomozására vezetne, eltitkolják. Ha végrendelet vau, annak kihirdetésére a hitelezőnek kérelmezési jogosultsága nincs, de ha az örökösök kérelmére kihirdettetik is a végrendelet, az a hagyatéktárgyalásnál egyezségileg félretehető, perrel megtámadható; ha végrendelet nincs és az örökhagyónak más helyeken is vannak vérségi összeköttetései, a hitelező semmit sem tudhat meg, de ha néhány örökös kilétét megtudja is, miképen tehet eleget annak, hogy a jogutódok összességét perbeállitsa ? Igen könnyű egyszerűen rámutatni az ügygondnokra, azonban ha a kérdésnél könnyelműen járunk el, szemben találjuk magunkat a prtsi novella 24. §-ával, mely §. a kötelezett felek perbeállitásának elmulasztásából büntetést szab a félre. Visszatérve tehát oda, hol a dolgot kezdettük, mondhatjuk, hogy gyakrabban előfordul, mint a priori gondolnánk, azon eset, hogy felperes keresetében perli az ügygondnokot, az elleuirat után pedig kérelmezi a bíróságnál, hogy az előtte eddig tudva nem volt, de most már ismert egyik jogutód perbeállitására neki mód nyujtassék, a viszouválasz után pedig nincs kizárva a lehetőség, hogy ismét másik jogutódok személyével ismerkedvén meg, további kérelmQt terjeszt elő, hogy ezzel szemben ismét perfelvételére tűzessék ki határidő. Mindenek előtt az a megoldandó kérdés, (mert a prts. és a novella erről mélységesen hallgat) hogy egy már folyamatban levő perbe egyáltalában beállitható-e harmadik személy, vagy ha a harmadik személyt jogi értelemben, t. i. ugy veszszük, ki sem felperessel, sem alperessel jogközösségben nem áll, beállitható-e oly személy, ki eddig perbeállitva nem volt ? Elméletileg felvéve a dolgot, a prts és a novella két módot ismer, a beavatkozást és a perbehivást. A beavatkozás szabályai a hitelező baján nem segítenek, mert egy jogutód sem lesz pókhálóba szálló légy, hogy önkényt avatkozzék oly perbe, melynek következménye a kötelezettség [ teljesítésére kötelezés lesz. A perbehivás szabályai olyanok, melyek a felperesként fellépő hitelezőnek kezeügyébe esnének, de a novella gondoskodott arról, hogy e fegyver olyan legyen, mely csütörtöki napra kitűzött bak-vadászaton legyen használható ! A perbehivás szabályai nevezetesen azt kívánják meg, hogy a perhehivott csak szavatos lehet j és a döntés reá csak annyiban terjedhet ki, a mennyiben a perbe- | hivás folytán a perben megjelenvén, valamelyik fél álláspontját elfoglalta ; de ekkor is a perbehivó és perbehivott közötti jogviszony nem dönthető el. Látni való, hogy egyik mód sem alkalmas a jogok érvényesítésére. Harmadik mód nincs, mert tagadom, hogy a per folya mata alatt bárki ellen, ki eddig perbeállitva nem volt, újabb perfelvételi határidő tűzethetnék ki, s hogy egyáltalán oly szernél)', ki a keresetbe megnevezve nem volt, a per folyama alatt perbeállitható lenne. Ily szabályt a prts nem ismer. Felperes jóhiszemű- ( sége pedig azonnal megszűnik azon ténynél fogva, hogy a perfolyama alatt újabb jogutódot fedez fel, és nemcsak a felhívott i;. szigorát kockáztatja, de az elhallgatott jogutód biztosan meg- | semmisitteti a netalán nyerhető ítéletet s kezdheti dolgát újra I azon kilátással, hogy a második per közepén ismét megismerteti magát egy új jogutód. Nézetem szerint a perbehivás szabályait reformálni okvet- I len szükséges és pedig oly irányban, hogy a szavatoson kivül más is (még akkor is, ha az alperest tartjuk legnagyobb mérvű szavatosnak) perbehivható legyen a per bármely stádiumában, a perbehivásnak a főügygyel közösen kelljen eldöntetni és a perbehivó, valamint a perbehivott közötti jogviszony eldöntése főcélja legyen a perbehivásnak. Ki más véleményben van, én hagyom magam capacitálni, de az érveket kívánom előbb megismerni ; addig is legyen szabad azon reményben lennem, hogy az általam javasolt mód sok complicationak veheti elejét. ;> Nyilvánosság* fogalma becsületsértés és rágalmazásnál. Irla: VARGHA FERENC, kir. alUgyész Békés;Gyulán, W (Befejező közlemény.) Kifejtvén ekképen azt, hogy a nyilvánosságnak íőismérve meg nem határozható számú szeméi)-éknek a cselekmény elkövetésénél való jelenlétele; önkényt fölmerül azon a joggyakorlatban itt-ott igenlőleg megoldott kérdés, hogy vájjon a nyilvánosság megállapításához elégséges-e az elkövetési hely nyilvánossága. A joggyakorlatból idézem a következő esetet, melyekben kizárólag a h e 1 y minőségénél fogva állapíttatott meg a nyilvánosság fogalma : 1. V. M. B. Lujza tanítónőt az iskolaépületben • Sie Luder* és »Sch\vein« kifejezésekkel illette. A beregszászi törvényszék : tekintettel arra, hogy B L.-át ezen lealázó kifejezésekkel mint állami tanítónőt, e minőségében tett cselekményeért hivatalos helyiségében, az iskolatornácra nyíló ajtóban illette, cselekménye a Jí. T. K. 262. §. alapján volt minősítendő. Kir. Ítélőtábla: Minthogy vádlott magánvádlót — — az iskolaép ületben s igy nyilvános helyen »Schwein« s más meggyalázó kifejezésekkel illette — a tszk. Ítélete helybenhagyandó volt. — Curia : a minősítést helybenhagyta. 1) 2. S. J. a csendőröket azért, mert hívására rögtön nem jelentek meg: az utcán naplopó gazembereknek nevezte. — Az egri kir. törvényszék a 262. §. alapján ítélt. K ír. i t é 1 ötábla: a btk. 262. §-ában meghatározott vétség legfőbb alkotó elemét a nyilvánosság képezi s minthogy ezen szakasz rendelkezése az állami közérdek és a hatóságok tekintélyének megvédé sét célozza, — a nyilvánosság fogalmának meghatározásánál sem a hely, a hol a cselekmény elkövettetett, sem az egyének többsége, a kik arról tudomást szereztek, kizárólagos alapul nem szolgálhat, hanem mindkettőre való tekintettel a fogalom meghatározásánál csakis a cselekmény különös veszélyességének jellege lehet döntő. — Midőn tehát S. J. a csendőr közönyös magaviselete által felingerelve a néptelen utcára kifutott és a csendőröket gazembereknek nevezte, — cselekményében a nyilvánosságnak azon alkotó eleme, melyek a csendőrség tekintélyének kisebbítését vonnák maguk után, — fel nem ismerhetők. — Curia: — tekintettel arra, hogy a vádlott a becsületsértés vétségét a csendőrség két tagja ellen az utcán sigy nyilvános helyen követte el — a cselekmény a 2(52. §. alapján minősítendő. 2) 3. S. M. az ellene vezetett végrehajtás alkalmával a jelen voltakra, s igy ezek közt a községi bíróra is azt mondta, hogy rablók. — A b.-gyarmati törvényszék a 262. §. alapján ítélt. — A budapesti Ítélőtábla: tekintve, hogy a kérdéses foglalás után vádlott házánál két tanú előtt használt vádbeli kifejezés nyilvános helyen elkövetett cselekménynek nem minősül, ernélfogva a 261. §. alapján Ítélte el vádlottat. Curia: a kir. Ítélőtábla ítéletét indokaiból helybenhagyta.3) Mint látjuk, a most közölt három esetben a Curia egyedül azt vette zsinórmértékül, hogy a cselekmény nyilvános helyen követtetet t-e el? Ezen felfogás merőben téves alapon áll. A nyi 1vánosság akár mint tényálladéki mozzanat, akár mint törvényes súlyosító körülmény szerepeljen is, két irányban bir kiváló criminalisticai jelentőséggel, a szerint, a mint az elkövetett cselekmény mások tudomására a halló vagy látó szervek közvetítésével jut. Az előbbi esetben a tudomás szerzést csakis a h a n g idézheti elő, mig utóbbi esetben kizárólag a látás. Fentebb kifejtettem, hogy a nyilvánosság akkor létesül, ha a cselekmény meg nem határozható számú személyeknek tudomására jut. Ahol ezen tudomás, vagy legalább is annak lehetősége hiányzik, a nyilvánosság létezése szükségképen ki van zárva. S így a mily fonák volna megkísérteni a hallás orgánumának alávetett jelenségeket szemeinkkel észrevenni, ép oly fonák dolog kijelenteni azt, hogy fénforog ') Bűnt. fog Tára VIII. 70. Ia]>. 2) Büntető fog Tárn X. k. 338. lap. :') Büntető' Jog Tárn XV. k. 29*. lap-