A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 24. szám - Nyilvánosság fogalma becsületsértés és rágalmazásnál. Befejző közlemény

JOG 201 a nyilvánosság akkor is, ha nyilvános helyen személyek t ö b b s é g é n e k j e 1 e n 1 é t e n é 1 k íi 1 követtetik el oly cselekmény, mely a köztudatba c s a k halló s z e rvünkön átjuthat. Ebből folyólag, a mint nem lehet a fajtalanságot tartalmazó képes ábrázolatot kizárólag a hallószervek által nyilvánossá tenni, ép ugy nem lehet nyilvános becsületsértést verbaliter elkövetni akkor, ha a látásnak alá vetett objectum, az elkövetési hely nyilvános, de a meggyalázó szavakról a sértetlen kivül senki, vagy csak egy két ember szerzett tudomást. Innen van, hogy a törvény a 248. §-ban világosan kijelenti, hogy a képes ábrázolatnak nyilvános helyen kell kiállíttatnia; mig azon többi esetben, a hol a nyilvánosság előfordul — a helyről említés sem tetetik, a mi természetes is, mert ezen esetekben nem a látásnak alávetett hely minősége, hanem a hallás, vagy hallás lehetőségének sokak általi érzéklése egyedül a mérvadó. S igy kézen fekszik, hogy a nyilvános becsületsértés és rágalmazásnál a hely nyilvános sága a fogalom lényeges jegyét soha sem képezheti. Ezek alapján, minthogy a nyilvánosságot csak a hely minősége vagy a személyek sokaságának jelenléte állapithatja meg, tekintettel arra, hogy a hely nyilvánossága a nyilvános becsületsértésnél irreleváns: kétségtelen, hogy a 262. §-n á 1 szükséges nyilvánosság csak a személyek jelenlétében s azok számában kereshető. Fejtegetésemben kimutattam, hogy azon esetekben, midőn a poenalizált cselekmény a köztudatba a hallás szervei utján juthat : szükséges meg nem határozható számú személyeknek a cselekmény elkövetésénél való jelenléteié. Az alábbiakban azt veszem fejtegetésem kiindulási pontjául, hogy a nyilvános becsületsértésnél mily viszonyban áll a nyilvánosság fogalma a btk. 171. §-ában meghatározott nyilvánossággal. A btk. 134, 171-174. és 190. íjaiban meghatározott delictumoknál a »n y i 1 v á n o s s á g« elébe van ékelve a »gyülekezet« fogalma mint közelebbi meghatározó, miből következik, hogy a cselekmény csak akkor képezi a törvényben meghatározott delictumot, ha az elkövetési cselekedet gyülekezeten vitetik végbe. A nyilvános becsületsértésnél a »g y ü 1 e k e z e t« szó kihagyatott; s minthogy nem tételezhető fel, hogy a törvényhozó e tekintetben indokolatlanul járt volna el: a két helyütt megállapított nyilvánosság közt lévő viszony kifejthetése végett emez indok kutatandó fel. Az első miniszteri javaslat a nyilvánosság fogalmát következőleg határozta meg: 170. §. »Nyilvánosnak tekintetik a felhívás vagy terjesztés, ha az nem intéztetett a felhivóval vagy terjesztővel családi vagy baráti viszonyban vagy üzleténél, illetőleg foglalatosságánál fogva, összeköttetésben álló egy vagy több személyhez és ha az, tekintettel a helyre és időre, bizalmas magánközlésnek nem mutatkozik.« Ezen meghatározás azonban töröltetett s pedig az Indokolás szerint azért: »Mert eme definitió negatív alakú lévén, nem azt jelentette ki, hogy mi képez nyilvános közzétételt, hanem csak azt, hogy mely közzététel nem tekintetik nyilvánosnak. A hol ezen szó »nyilvános« használtatik a tör\ T n v b e n : o 11 m i n d e n ü 11 n e m c s a k a »t i t k o s«, h a n e m a »magán" fogalma is ki van zárva. A nyilvánosság nem mindig függ a helytől; sőt nyilvános helyen, pl. uton történhetik valami, a mi azért, mert senki sincs, vagy csak ké t-h árom ember van jelen, a nyilvánosság eriteriumát nélkülözi. Az általános meghatározást nélkülözhetővé teszi a 171. §. szövege, mely a szóbeli közlésre követeli, hogy : »a gyülekezetben nyilvánosa n« történjék. A gyülekezet tehát már maga kifejezi a nyilvánosságot; de azonkívül megmondja még a szöveg, hogy nem elég, hogy anyilatkozat gyülekezetben ejtetett legyen ki, mert a gyülekezetben két vagy három szomszéd közt folytatottmagánbcszélgetés, vagy az ezekhez intézett felhívás nem tekinthető nyi 1v á n o s n a ke. 3) Eddig az Indokolás ; eszmemenete teljesen szabatos ; határozottan megjelöli a viszonyt, melyben a »n y i 1 v á n o s s á g« a "gyülekezettel* áll; nem szükséges ugyan, hogy a felhívás a gyülekezethez, mint egészhez intéztessék;4) de múlhatatlanul 3) Anyaggyüjtemény II. 168. lap. *) Ez a communis opinio ; — v. ö. Olshausen: Kommentár I. k. 444. lap. Oppenhoff: »Das Strafgesetzbuch für das Deutsche Reich« 85 §., 13. p. Rubo: Kommentár: 85. §, 3. p. Halschner: Das gemeine deutsche Strafrecht II. 751. 1. H a h n : Strafgesetzbuch 125. 1. etc. megkívántatik, hogy a cselekmény akkép követtessék el valamely gyülekezeten, — hogy arról meg nem határozható számú személy közvetlenül tudomást szerezzen, vagy legalább is szerezhessen. — Tehát, midőn a törvény a »g y ü 1 e k e z e t« szót használta, ezzel csakis részletesebben körül akarta írni a nyilvánosság criminalisiicai jelentőségét; vagyis ki akarta jelenteni, azt, hogy : a) a nyilvánosság léte nem a hely minőségétől, hanem a személyek jelenlététől függ; s b) hogy a nyilvánosság megköveteli, hogy a büntetendő cselekményről ne két-három ember, hanem ennél több s a priori számszerűleg meg nem határozható személy sz erezzen, vagy szerezhessen közvetlenül tudomást. A gyülekezetnek csakis ez, de más jelentősége a nyilvánosság szempontjából nem is lehet. Miből következik, hogy midőn a törvény a »n y i 1 v á n o s s á g« mellett a »gyülekczet fogalmát használja, nem akarja a nyilvánosságnak külön válfaját megteremteni, hanem tisztán csak kijelöli azt, hogy a nyilvánosságnak az imént a) b) pontok alatt jelzett ismérvekkel kell bírnia. Lássuk már most ezek után a Btk. 262. §-ában meghatározott vétségnél a nyilvánosság ismérvét. A most, valamint a fentebb — II. alatt — kifejtettekből következik, hogy a hely minősége itt sem lehet határozó ; tehát csakis a személyek többsége jöhet szóba. Miután azonban itt a »g y ü 1 e k e z e t« nem említtetik, az a kérdés, hogy a törvényhozó nem kivánta-e a nyilvánosság fogalmát szűkebb keretbe szorítni, mint a Ktk. 171. s köv. §-aiban meghatározott delictumoknál; jelesül a gyülekezet elhagyásával nem azt akarta-e kifejezni, hogy az itt emiitett nyilvánosság megállapítandó már akkor, ha a meggyalázó vagy rágalmazó kifejezés a gyülekezetnél kisebb számú személyek előtt követtetik el. Erre nézve a törvénymagyarázat, de a törvény indokolása is tagadó választ adnak. A Btk. 171. §-ában meghatározott módon elkövethető cselekményeknél az elkövetési cselekedet essentiális ismérvét — mint már kifejtéin — nem a gyülekezet, hanem a nyilvánosság adja meg; a törvény indokolásának idézett passusa szerint a gyülekezeten lehet a cselekményt nyilvánosan, de lehet titkosan is elkövetni s igy a gyülekezet nem involválja magában a nyilvánosságát minden, ott elkövetett cselekménynek; mig megfordítva, a nyilvánosan elkövetett cselekmény föltételezi a személyek sokaságánakjelenlétét. Miből következik, hogy mindenütt, a hol a törvény a delictum »n y i 1 v á n o s a n« való elkövetését követeli, egyúttal akár expressis verbis, akár implicite föltételezi a személyeknek meg nem határozható számban való jelenlétét, Ha a nyilvánosság mellett a »gyülekezetet« is felemlíti, ezt csak azért teszi, hogy a törvény téves magyarázatának elejét vegye ; a mennyiben vannak cselek mények, melyeknél az elkövetési hely nyilvánossága szükséges, igy pl. a Btk. 176. §-ában meghatározott magánosok elleni erőszaknál; a 248. §-ban körülirt szemérem elleni vétségnél, — hol a személyek sokasága közömbös — lényeges egyedül a hely minősége. Miből következik, hogy a Btk. 171. § ában meghatározott nyilvánosság semmiben sem különbözik a 262. §-ban körülirt nyilvánosságtól; e két fogalom teljesen födi egymást. A mit bizonyít még a Btk. 268. §-a is. A törvény itt »t ö b b e k« jelenlétéről szól; tehát oly fogalmat állit fel, mely nyelvtani jelentőségénél fogva is szííkehb körben mozog, mint a számszerűleg el nem határolható nyilvánosság; ha tehát a törvény személylyel kezdődő többek fogalmával is megállapítottnak akarta volna tekinteni a 262. §-ban körülírt vétséget, akkor nem a tágabb értelmű j »n y i 1 v á n o s s á g o t«, hanem a »többek« kifejezést használta volna, mely a minimális kettő vagy három személy jelenlététől kezdve ad infinitum kiterjeszthető; de mert nem eme fogalmat használta, mely pedig ugyancsak a XVII-ik fejezetben fordul elő : ebből következik, hogy a nyilvános becsületsértést csak akkor tartotta megállapíthatónak, ha az elkövetés módjában különös veszélyesség rejlik, vagyis a cselekménynél jelen levő személyeknek meg nem határozható száma közvetlen tudomást szerzett, vagy szerezhetett arról. Ezen érvelés helyességét támogatja a törvény Indokolása is, hol ezek olvashatók : »A nyilvánosságrá lévén fektetve a qualificáló súlypont : az eszközök és módok közt, melyek a nyilvánosságot eredményezik, nem tétetett különbség (t. i. sajtó utján, vagy a nélkül). A nyilvános gyülekezetben tartott beszéd tehát, ha tartalma a közhatóság elleni rágalmazást képez, épen ugy esik e szakasz