A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 24. szám - Az ügyvédi és birói kar között fennálló viszonyról - A perbehivás

Hetedik évfolyam. 24. szám. Budapest, 1888. június 10. V. Undolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V. Rudolf-rakpart •<•/.. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Df. RÉVAI LAJOS. — Dr. STILLER MOR. ügyvédek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. i árak: helyben vagy vidékre bér mentve küldve : egész évre (> fél » . . 8 negyed » . 1 50 Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbbéi, postautalványnyal küldendök. TARTALOM : Az ügyvédi és birói kar között fennálló viszonyokról. Irta : Bartha Iván, ügyvéd Szilágy-Somlyón. — A perbehivás. Irta: Cs il I é r y Kálmán, kir. tszéki biró Kecskeméten. — » Nyilvánosság « fogalma becsületsértés és rágalmazásnál. Irta: Vargha Ferenc, kir alügyész li.-Gyulán. — Kritikai szemelvények az öröklési jogról szóló törvényjavaslatból. Irta: B á n ff a y Simon, kir. tanácsos, pécsi kir. közjegyző. — Xyilt kérdések és feleletek. (A »régi kincs« találás fogalma. Irta : dr. S z á s z Izsák, ügyvéd S.-szt.-Györgyön ) — Irodalom. (A magyar büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről. Irta : Cserna Vince.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. MKI.LÉKLF.T : Jogebetek tára. Felsöbirósági hvtározatok és döntvények. Kivonat a »Budapesti Közlöny •-bői. (Csődök. — Pályázatok.) Lapunk szerkesztősége és kiadóhivatala e hó l-töl Budapest, "V. ker., Rudolf-rakpart 3. sz. alatt van. Az ügyvédi és birói kar között fennálló viszonyról. Irta: BARTHA IVÁN, ügyvéd Szilágy-Somlyón. Ama testvériesség, mely csak nem rég is az ügyvédi és birói kar közt hazánkban fennállott, egy idő óta kezd bizonyos merev elkülönzésnek helyet adni. Még most csak kezdődik a két karnak eme elkülönzése egymástól, de ha utána gondolunk az okoknak, melyek ezt előidézték, lehetetlen ama meggyőződésre nem jutni, hogy eme kezdetnek a vége egy merev ellentét fog lenni a két kar közt, mely egyrészről az igazságszolgáltatásnak megmérhetlen csapása leend, másrészről pedig az egyéni indulatoknak a törvénykezésbe jogosulatlan utat nyit, a birói önkénynek s a birói kegy vadászatának útjait fogja egyengetni. Xem hiszem, hogy emez elhidegülés okának keresésekor egyedül állanék ama véleményemmel, hogy ennek oka a birói vizsga intézményében rejlik. Míg birói képesítéshez ügyvédi oklevél kellett, addig igen természetesen a birói kar tagjai — ügyvédek levén — testvérekül tekintették a velük egyenlő vizsgát tett ügyvédeket s az ellentét a két kar között tért nem foglalhatott és csak azóta kezd a két kar között ez a szakadás beállani, mióta a birói állásokat — különösen az első folyamodású bíróságoknál — az ujabb már nem ügyvédi, hanem birói diplomával biró egyének kezdik elfoglalni s a még most nagyon csak a kezdetéii levő szakadás annál jobban nő és érezhető, mennél több ügyvéíií diplomával biró egyén szűnik meg biró lenni s foglald el helyét olyan, ki — mert nem azonos oklevéllel bír — a', ügyvédi kart nem tekinti a birói kar oly testvérének, mely a hazai igazságszolgáltatás munkájában parallel, egyenrangú helyet követelni jogosult. Másrészt pedig az ügyvédi kar körében is a tudori fokozat kényszerénél fogva kezd azon öntúlbecsülés terjedni, hogy az ügyvéd, ki még tudori fokozatot is nyert s igy több vizsgát állott ki, a jogi képzettségnek magasább fokán áll. mint a biró, ki ily fokozat elnyerésére nem szoríttatott. Helyes-e ily elválasztást — nem mondom: szakadást — állítani elő a két kar közt, fokozódni fog-e a birói kar társadalmi függetlensége eme testvériesség megszűnésével; részrehajlatlanabbak lesznek-e bíróink, ha e testvériesség őket nem feszélyezi; fog-e az ügyvédi kar e szakadás után áldásosabban működhetni az igazság kiszolgáltatásának érdekében, mint azt eddig tette? e kérdésekre nem lehet más, mint tagadó felelet. A törvénykezésnél oly sok apró-cseprő alakisági, kényelmi s más kérdések merülnek fel, hogy ha bizonyos előzékenység bizonyos jóakarat — nem protektio — az eljáró bíróban nincs, vagy a két kar között — idővel még jobban kifejlődő — ellentét miatt ez előzékenységet a pedanteria váltja fel, a fél, ha nem üttetik is el igazságától de jogai érvényesítése körül ugy idő, mint költség tekintetében veszteségeket lesz kénytelen szenvedni. Óhajtandó volna tehát, hogy ez a kezdődő szakadás összevarrassék és pedig addig, míg nagyon el nem terjed. Két eszközt látok erre legalkalmasabbnak. Az egyik, az ügyvédi és birói vizsga egységesítése s a két karnak egyenlő képesítés alapjára helyezése. Szükséges-e, hogy az ügyvéd többet tudjon, mint a biró, a ki épen az általa védett ügyben határoz ? Nem ! Szükséges-e, hogy a biró több képzettséggel bírjon, mint az ügyvéd, ki első hivatott bírálója az ügynek ? Nem! Egyforma képzettséggel kell bírnia mindkettőnek. Ha az ügyvéd nincs otthon a jogi téren, ismeretei, ha hiányosak, akkor önkénytelen is — téves felfogása miatt — lehet a bírónak félre vezetője: rabulista. Ha a biró ismeretei hiányosak, az ily tévesztések labyrintjából nem leli meg az igazi kivezető utat. A másik eszköz az, hogy a birói kínevezéseknél az ügyvédi (és joggyakornoki) praxis ép ugy vétessék tekintetbe, mint a hogy a birói gyakorlat. Hány egyén van, ki az ügyvédi gyakorlatot a birói állással óhajtaná felcserélni ismeretei, szelleme, munkássága egyaránt hivatottá teszik az általa jobban kedvelt birói állásra, de mert bíróságnál nem gyakornokoskodott, ez állás elnyerhetésénél — ha csak nagy protektiója nincs — akadályokba ütközik. A perbehivás. Irta: CS1LLÉRY KÁLMÁN, kir. tszéki biró Kecskeméten. A gyakorlati életben többször előfordul, mint a priori gondolnánk, azon eset, hogy a jogügylet teljesítésére kötelezett fél ellen, nem életében, hanem halála után érvényesitik a jogokat. Akkor gondol a jogosított fél arra, hogy jogait realisálja, mikor a kötelezett fél már nincs többé. A szabály igen egyszerű: a jogutódok összessége képviseli a jogelődöt, perbeállittatnak tehát a jogutódok, még pedig összesen. A jogutódok kétféleképen minősülnek, t. i. vagy bíróilag elismerve vannak, vagy nincsenek. Az előbbi