A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 18. szám - Egy nő hajának eltulajdonitási célzattal történt levágása minő büntetendő cselekményt állapit meg ?

71 peres mit sem tett; pedig a kereskedelmi forgalom szempontjából kötelessége lett volna alperesnek a rendes lakhelyétől távol működő üzletvezetője törvényből folyó meghatalmazásának eme korlátozásáról a vele üzletvezetői minőségénél fogva szükségképen összeköttetésbe lépendő kereskedői köröknek a kereskedői forgalomban divó szokásos módon — pékiául körözvények utján — tudomására hozni, mely figyelmeztetést, hogy bármely szokásos módon megtette volna, alperes maga sem állítván : eme mulasztásának következményeit egyedül ö tartozik viselni, azokat tehát a jóhiszemüleg s kellő gondossággal eljárt felperesre hárítani nem lehet. A mi végre alperesnek ama védekezését illeti, hogy felperes a kereseti vételárra nézve az üzletvezetőnek váltóelfogadványával elégíttetett ki, ez nyomatékkal azért nem bir, mert ezen váltóra a nevezett üzletvezető jogtalanul alperes nevét Írván, abból alperesre mi kötelezettség sem származhat. Mindezeknél fogva alperes alsóbbfokú bírósági Ítéletek megváltoztatásával az egyébként nem kifogásolt kereseti kérelemhez képest volt marasztalandó. (1887. decz. 7. 835. sz. a.) Bün-ügyekben. A súlyos testi sértés bűntettének és vétségének megállapításánál — a 805. és 30l>. §-okbau minösitett esetek kivételével — a súlyosabb eredmény előre nem látása tekintetbe nem jön. A m. kir. Curia (1888. április 4-én, 6,657/887. B. sz. a.): Súlyos testi sértés bűntettével vádolt D. Ferenc és társai elleni bűnügyben itélt. Tekintve, hogy D. Ferenc vádlott azon cselekedete, mely szerint az önmagával is csaknem tehetetlenül részeg állapotban levő K. Antal sértettet, a kívülről lépcsőzettel ellátott ajtón oly erővel lökte ki, hogy az ennek következtében az orvosi látleletben megjelölt s husz napot jóval felülhaladó gyógyulást igényelt súlyos testi sértést szenvedte, a sértési szándékot nyilván magában foglalta, habár vádlott nem is látta előre az ebből származó eredményt; tekintve, hogy a súlyos testi sértés megállapításánál a szándéknak csak az ezt okozó sértő cselekedetre, nem pedig egyszersmind annak eredményére kell irányulnia ; tekintve, hogy ennek következtében a súlyosabb eredmény előrelátása — a 305. és a 306 §-okban minősített esetének kivételével — sem a súlyos testi sértés bűntettének, sem pedig vétségének megállapításához nem szükséges ; a budapesti kir. itélő tábla Ítélete az abban felhozott indokoknál fogva helybenhagyatik. A vádhatározat a biróságot és ügyészséget nem korlátozza abban, hogy a büntetendőknek njilvánitott cselekményeket a bizonyítási eljárás eredményének megfelelöleg minősíthessék. A m. kir. Curia (1888. április 6-án, 6,021/88. B. sz. a.): Hivatali sikkasztás bűntette és más büntetendő cselekmények miatt vádolt F. Ferenc elleni bűnügyben stb. itélt. A fenálló bűnvádi eljárási gyakorlat szerint a vádhatározat az abban büntetendőknek nvilvánitott cselekményekre nézve sem a kir. ügyészt, sem az itélő biróságot nem korlátozhatja abban, hogy a büntetendőknek nyilvánított cselekményeket a bizonyítási eljárás eredményének megfelelöleg minősíthessék, következésképen vádhatározatoknál csak az tekinthető lényeges kérdésnek, vájjon a vád tárgyává tett cselekményért az a miatt vádolt vád alá helyeztetik-e ? A kir. ügyész felebbezése, a mennyiben ez a minősítés kérdésére vonatkozik, az 1880. évi XXXVII. t.-c. 45. §. alapján visszautasittacik. Idegen kutya lelövése, mint ingó dolog rongálása. (B. T. K. 418. §.) A kaposvári kir. törvényszék: Ifj. G. Pál a I!. T. K. 418. §-ába ütköző más vagyona megrongálásának vétségében vétkesnek kimondatik s ezért az Ítélet jogerőre emelkedésétől számított nyolez napi fogházra és a B. T. K. 27. §-ában irt céh a lő nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett fizetendő ötven forint pénzbüntetésre s behajthatlanság esetén további öt napi fogházra Ítéltetik. Indokok: Vádlott ifjú G. Pál a vizsgálat és végtárgyalás során beismerte, mikép T. Ambrus sárdi lakosnak a szakértő becsüsök által 80 frtra becsült vizslavadászkutyáját édesapjának istállója előtt 1885. évi február hó 1-én agyonlőtte. A tettének mentségére felhozott azon állítása, hogy a kérdéses kutya őt előzőleg saját kertjükben megugatta s ugyanőt, a midőn a kertből visszatért, az istálló előtt bevárva, megtámadta és reá morgott volna s hogy ekként annak agyonlövésére a megtámadás elhárítása okából indíttatott, a végtárgyalás folyamán hit alatt kihallgatott P. Györgyné és P. Anna tanuk vallomásaival ! teljesen megcáfoltatik; a kik is bizonyítják, hogy a kérdéses, természetére nézve szelíd, senkit előzőleg soha nem bántott kutya i vádlottat egyáltalán meg nem támadta, hogy ugyanaz a vádlott szüleinek udvarán keresztül a szomszéd kertbe igyekezett vádlott elől menekülni s hogy éppen ennélfogva annak agyonlövetése nem is az istálló előtt, hanem az innen távolabb álló pajta mellett történt, a hol vádlott az istállóból kihozott lőfegyverrel a szomszédos kert felé tartó kutyának eléje került Minthogy pedig ez okból kitetszőleg vádlottnak cselekménye jogtalan volt, őt az elől meghatározott büntetendő cselekményben vétkesként felismerni s ugyanőt, fiatal korának és büntetlen előéletének figyelembe vétele mellett, a fentebb megszabott büntetésre Ítélni kellett. (1886. február 24-én 846. sz.) A budapesti kir. itélö tábla: Tekintettel az okozott kár • jelentékeny voltára és arra, hogy vádlottól, vagyontalanságánál fogva kártérítés alig remélhető, úgyszintén arra is, hogy az eljárás adatai szerint vádlott a terhére eső cselekményt minden elfogadható ok nélkül követte el, a kir. itélő tábla a vádlottra főbüntetésül kiszabott fogházbüntetés tartamát tizenöt napra emeli fel és ezzel a változtatással egyebekben az elsőbiróság Ítéletét indokainál fogva és még azért is helybenhagyja, mert a közvádló részéről a K. B. T. K. 116. §-a alapján külön emelt vádat illetőleg nem igazoltatott az, hogy Sárd községében a lövés hatóságilag eltiltatott s mert ha ez igazoltatott volna is, tekintettel arra, hogy mind a két törvénysértés ugyanegy cselekménynyel követtetett el, a B. T. K. 95. §-a értelmében a büntető törvénynek csupán az a rendelkezése nyerhetne alkalmazást, mely a súlyosabb büntetést állapítja meg. (1886. évi november 2-án 20,278. sz.) A m. kir. Curia : A másodbiróság ítélete az abban foglalt indokoknál fogva helvbenhagyatik. (1888 jan. 20-án, 1887. évi 2,084. sz.) Igazolás bűnvádi ügyekben. A budapesti kir. törvényszék: A folyó évi október 29-én :56,315. szám alatt hozott végzés az érdekelteknek folyó hó 3., 4. és 5-én, jelesül a kérvényezőnek november hó 4-én kézbesittetett s az tekintettel azon körülményre, hogy a nyilvántartói 39,046. számú jelentés szerint folyó hó 15-ig felebbezés be nem érkezett, jogerőre emelkedett; s ennélfogva a kézbesítéstől számítandó 8 napon túl, tehát elkésetten benyújtott ezen kérvény annál is inkább elutasittatik és mellékleteivel együtt a kérvényezőnek visszaadatni rendeltetik, mert oly elhárithatlan akadály, melynél fogva kérelmező a neki saját kezéhez szabályszerűen kézbesített végzés ellen a kézbesítéstől számítva egész nyolc napon át maga vagy megbízottja által felebbezést a bírósághoz be nem nyújthatott volna, bizonyítva, sőt még csak állítva sem lett. (1886. november 20-án 39,019. sz.) A budapesti kir. itélö tábla: A kir. itélő tábla az eljáró kir. törvényszéknek 188 i. évi november 20-án 39,019. szám alatt [ hozott végzését helybenhagyja. Indokok: Mert az 1886. f évi október 29-én 36,315. szám alatt hozott elsöbirósági végzést A. János a becsatolt kézbesítési ív tanúsítása szerint ugyanazon évi november hó 4-ik napján vette át s azt egyáltalában sem szóval, sem írásban nem felebbezte ; az igazolási kérvényt pedig, melyben a felebbezési indokok beadása végett halasztást kér, ugyanazon hó 15-ik napján adta be ; ezen kérvény tehát a felebbezés beadhatására szabályszerűleg megállapított 8 napi határidőn túl lévén beadva, a kir. törvényszék a fennálló törvényes gyakorlatnak megfelelöleg járt el, mikor azt mint elkésetten beadottat, hivatalból visszautasitotta. (1887. évi február 16-án, 811. sz.). A m. kir. Curia : Tekintve, hogy a fennálló bűnügyi törvénykezési gyakorlatnál fogva csak vádlottnak a véghatározat ellen elkésve beadott felebbezését lehet elfogadni az esetben, ha a felebbviteli határidőnek vétlen elmulasztását mutatja ki: a budapesti kir. itélő táblának 81 1/1887. számú végzése ezen okból helybenhagyatik. (1888. február 14 én 1887. évi 2,981. szám.) Adalék a rágalmazás fogalmához. (B. T. K. 258. és 261. §§.) A pancsovai kir. járásbíróság: I. H. Erzsébet, II. B. Jakab, D. Nikola ellen elkövetett és a B. T. K. 258. §-ába ütköző rágalmazás vétségében vétkesnek mondatik ki s ezért személyenkint ! négy-négy havi fogház és száz-száz forint pénzbüntetésre Ítéltetnek.