A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 18. szám - Egy nő hajának eltulajdonitási célzattal történt levágása minő büntetendő cselekményt állapit meg ?

7d A JOG. Az a körülmény, hogy a kereskedés felett a nö cégtáblája van kifüggesztve, magában véve a nö kizárólagos tulajdonát még nem bizouyitjn. A tulajdoni igények előterjesztés utján nem érvényesíthetők. A budapesti kir. ítélőtábla: Az e.-b. végzését megváltoztatja s az előterjesztésnek helyt nem ad. Indokok: A végreh. jkönyv szerint a főutcái kereskedés, melyben az 52—121. tétel alatt összeirt tárgyak lefoglaltattak, a végrehajtást szenvedő s az azzal együtt lakó neje közös birtokában találtatott; minélfogva az abban levő ingóságok a férj ellen vezetett végrehajtás alkalmával a nő ellenzése dacára is lefoglalhatok voltak. (1881. LX. t.-c. 49. §.) Az a körülmény, hogy a kereskedés felett R. Katalin cégtáblája van kifüggesztve, magában véve a nő kizárólagos tulajdonát nem bizonyltja ; de különben is a tulajdon igény nem előterjesztés, hanem igényper utján érvényesíthető. (1881. LX. t.-c. 92. §.) (1888. márc. 7. 46,130. sz.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A váltótörvény azon intézkedése, hogy a fizetést a fizetési napon déli 12 óráig kell teljesíteni, a lejárati időmeghatározására befolyással nem bír. (1876: XXVII. t.-c. 23. §.) A budapesti kir. Ítélőtábla: A kir. ítélőtábla az elsőb. végzését megváltoztatja és kérvényezőt a zálogjog előjegyzése iránti kérelmével elutasítja. I n d o k ok: A zálogjog-előjegyzés alapjául vett váltó tanusága szerint a váltókövetelés 1883. január 18-án járt le, a fizetés pedig a lejárati napon déli 12 óráig teljesítendő, ezen idő előtt tehát nem követelhető, minthogy azonban a zálogjog előjegyzése iránti kérvény, az iktatókönyvi kivonat tanúsága szerint a lejárat napján délelőtt adatott be, mikor a váltókövetelés még le nem járt, a váltó tehát az előjegyzéshez alkalmas okiratnak nem tekinthető, ezekuél fogva a zálogjog előjegyzése megadható nem volt. A m. kir. Curia: Tekintve, hogy a bemutatott váltó szerint a fizetés 1886. január 18-án volt teljesítendő, a váltótörvény 30. §-a első bekezdése szerint a lejárat is e napra esik és ekként a kérvény beadásakor arra való tekintet nélkül, hogy ezen kérvény jan. 18-ik napjának bármely órájában adatott be, a követelés is lejártnak tekintendő, minthogy a váltótörvény 33. §-nak azon intézkedése által, hogy a fizetést a fizetési napon déli 12 óráig kell teljesíteni, a lejárati idő meghatározására befolyással nem bír; tekintve, hogy a telekk. rendt. 88. §. I?) pontja alapján lejárt követelésre nézve a zálogjog előjegyzése elrendelhető: a budapesti kir. Ítélőtáblának végzése megváltoztatik és az elsőbíróságnak fennebbi keletű és számú végzése hagyatik helyben. (1888. márc. 1-én 5,976/87. v.) Az egész üzlet vezetésével megbízott kereskedelmi meghatalmazott árúknak hitelben való vételére fel van hatalmazva. Habár a főnök jogosítva van meghatalmazottját tetszése szerint korlátozni, mégis az ily korlátozás feltétlen hatálylyal esak a meghatalmazottal szemben bír. Kifelé, vagyis harmadik személylyel szemben a meghatalmazás minőségéből törvény szerint folyó hatáskörnek korlátozása csak azon esetben lehet hatályos, ha a meghatalmazottal szerződő harmadik személy a korlátozásról tudomással birt, tehát roszhiszemüleg járt el, vagy pedig ha erről a kellő kereskedői gondosság mellett tudomást szerezhetett volna. Ha a főnök a rendes lakhelyétől távol működő üzletvezetőjének a törvényből folyó meghatalmazási körét korlátolja, kötelessége ezt a kereskedelmi forgalom szempontjából a kereskedői köröknek a kereskedelmi forgalomban divó szokásos módon — pél<lánl körözvények utján — tudomására hozni, mert ha ezt tenni elmulasztja, ezen mulasztásának következményeit egyedül ö tartozik viselni és azokat a jóhiszemüleg s kellő gondossággal eljárt hitelezőre nem háríthatja. A szegedi kir. törvényszék: Dr. Rósa Izsó ügyvéd által képviselt J. Ferencz felperesnek — Magyar Miksa ügyvéd által védett M. Adolf alperes elleni 515 frt 81 kr. tőke s jár. iránti kereskedelmi perében ítélt. Felperes keresetével elutasittatik, stb. Indokok: Mert felperes keresetében nem is állítja, hogy alperestől borokat rendelt vagy vásárolt volna, sőt a 2. •/. alatt alperes által csatolt és valódiság tekintetében kifogás alá nem vett feljelentés szerint felperes maga beismeri, hogy a számlabeli borokat tőle K. Sámuel, ki a 3. •/. szerint alperes szegedi borkereskedésének vezetője volt, vásárolta. Ha már most beigazolt ténynek vétetik, hegy felperes a K. Sámuel által vásárolt borokat alperes szegedi raktárába beszállította, azok áráért felperest felelősség nem terhelheti, mert bár K. Sámuel a 3. •/. alatti okmány szerint alperes kereskedelmi meghatalmazottja volt, annak jogköre egyéb megállapodás hiányában sem terjedhet oda, hogy az általa kezelt üzlet részére borokat vásároljon, annál kevésbé pedig akkor, midőn a 3. '/. alaiti szerződés 4. pontja szerint egyedül az alperes által küldött borok elárusitásával volt megbízva, az 5. pontja szerint pedig terhes szerződések kötésétől eltiltatott. Minthogy tehát K. Sámuel a felperessel kötött ügyletnél szerződésileg szabályozott meghatalmazásának korlátait túllépte : cselekménye a keresk. törvény 49. §-a értelmében főnökét, vagyis alperest nem kötelezheti s miután felperes nem is állította, hogy alperes K. Sámuelt a kereseti borok megvételére külön meghatalmazta volna, felperest keresetével elutasítani s mint pervesztes felet, az okozott költségekben marasztalni kellett. (1886. szept. 30. 20,172. sz. a.) A budapesti kir. itélö tábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az első bíróság ítélete indokainál fogva és még azért is helybenhagyandó volt, mert K. Sámuel meghatalmazása a 3. •/. alatti szerződésben szabályozott hatáskörön túl nem terjedhetvén, jogköre arra, hogy az általa vezetett üzlet számára borokat vásároljon a hivatkozott szerződés szerint ki nem terjedt, mert továbbá a kereskedelmi meghatalmazott jogköre korlátozásának közzétételét a kereskedelmi törvény elő nem írván, az ennek hiányára alapított felperesi érvelés alappal nem bír. s mert ezek szerint vételi ügyletnek alperest kötelező módon létre jötte bizonyítva nem lévén, felperes alperestől vételár fizetését nem követelheti. (1887. május 7. 7,236. sz. a.) A m. kir. Curia: Mindkét alsóbirósági ítélet megváltoztatásával tartozik alperes a kereseti 515 frt 81 kr. tőkét stb. 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett megfizetni. Indokok: Az alsóbiróságok helyesen vették ugy a C. alatt I hivatalos kimutatás, mint a kihallgatott tanuk eskü alatti vallomásai alapján bizonyítottnak azt a tényt, hogy a K. Sámuel által felperestől hitelbe vásárolt kereseti borok alperesnek szegedi borraktárában valósággal beszállittattak. Vitás s ennélfogva bírói eldöntést igénylő kérdés egyedül az : volt-e K. Sámuel felperesnek kereskedelmi meghatalmazottja, ha igen, kötelezi-e meghatalmazottnak eme ténykedése, vagyis a kereseti boroknak általa hitelbe történt megvétele alperest, mint főnököt? Hogy K. Sámuel alperesnek kereskedelmi meghatalmazottja volt, ez az e részben tett tagadása daczára bizonyítva van az ugyancsak alperes által 3. •/. alatt felmutatott, közte és K. Sámuel között létrejött szerződéssel, melynek első pontjában az foglaltatik, hogy M. Adolf (alperes) Szegeden saját czége alatt borkereskedést nyitand, melynek vezetése és kezelése K. Sámuelra bízatott. Minthogy az oly kereskedelmi meghatalmazottnak, kit a főnök egész üzlete vezetésével megbíz, jogkőre már a törvénynél fogva (Kt. 43. § ) kiterjed mindazon ügyletekre, melyek az ily kereskedelmi üzlet folytatásával rendszerint járnak, minthogy továbbá a borvétel ép ugy, mint a boreladás a borüzlet rendszerinti folytatásával jár, kétséget nem szenved, hogy midőn K. Sámuel a kereseti borokat felperestől megvette s azokat az általa kezelt alperesi üzletbe szállította, az általa, meghatalmazásának törvény által szabott korlátain belül létesített ügylet a Kt. 49. §-a alapján a főnök nevében kötöttnek, tehát kötelezőnek is tekintendő. Ily tényállás mellett nem jöhet figyelembe alperesnek a 3. •/. alatti szerződés 5. pontjára alapított védekezése, mely szerint meghatalmazott nem volt jogosítva az üzlet terhére adósságokat csinálni s általában terhes szerződéseket kötni; figyelembe nem jöhet pedig eme védekezés azért, mert habár a főnök jogosítva van is meghatalmazottját tetszése szerint korlátozni, az ily korlátozás feltétlen hatálylyal I csak a meghatalmazottal szemben bír; kifelé, vagyis harmadik személyivel szemben csak az esetbenbirhat hatálylyal a meghatalmazás minőségéből törvény szerint folyó hatáskör ilyetén korlátozása, ha a meghatalmazottal szerződő harmadik személy a korlátozásról tudomással birt, tehát roszhiszemüleg járt el, vagy pedig, ha erről a kellő kereskedői gondosság mellett tudomást szerezhetett volna. A jelen esetben emez alternatívák egyike sem forog fenn felperes ellenében ; mert alperes maga se állítja, hogy felperes a korlátozásról tudomással birt volna; arra nézve pedig, hogy erről felperes kellő óvatosság mellett tudomást szerezhessen, al-