A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 16. szám - Kiskorú apa bir-e atyai hatalommal s hogyan gyakorolja azt?

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog« 16. számához. Budapest, 1888. április 15-én. Köztörvényi ügyekben. Habár az üzleti iparjegy a liitve>tár8 névére van is kiállítva, habár az árúk a nő nevére lettek elküldve és az egész kereskedelmi levelezés is a nő nevére megy. mindez nem elesrendö Mzonyiték arra nézve, hogy férje ellen vezetett végrehajtás alkalmával lefoglalt azon áruk kizárólagos tulajdonjoga a nőt illeti, ha esak egyúttal nem bizonyítja, hogy a végrehajtást szenvedő férjétől elkülönített vagyonnal rendelkezik, vagy akkor, mikor a lefoglalt üzlet alapíttatott, rendelkezett. A körmöczbányai kir. járásbíróság (18S7 július C-án 825/p. 86. sz. a.) H. Terézia és P. Antal felpereseknek B. Kálmán mint St. és társa cég csődtömege gondnoka alperes elleni végrehajtás utján lefoglalt ingók iránti perében itélt: Mindkét igénylő igénykeresetével elutasittatik. stb. Indokok: H. Terézia igénylő tulajdoni igénykeresetét csak azon ténykörülménynyel támogatta, hogy az ipart a részére hatóságilag engedélyezett iparjogositvány alapján kizárólag ő gyakorolta s a tárgyalási jegyzőkönyvhöz mellékelt üzleti levelek tanúságaként az üzlet körébe tartozó megrendeléseket kizárólag ö eszközölte és az üzleti világban, mint iparüzletre egyedül jogosított ö volt ismeretes. Minthogy azonban az igényelt tárgyakhoz való tulajdonjogát semmi más bizonyítékkal nem igazolta, minthogy az általa kihallgattatni kért tanuk az iparnak kizárólag általa történő űzését nem igazolták, hanem ezek vallomásából ellenkezőleg kiderült, hogy igénylő felperesnő végrehajtást szenvedett férjével az üzletet közösen folytatja, a körmöci hetivásárok alkalmával a férje is jelen van a sátorban s vidéki vásárokra vele együtt férje is eljár, minthogy továbbá a 2 7. alatt mellékelt levelezőlapból is kitűnik, hogy a végrehajtató cég részére a megrendelt árúkat az igénylő s férje közösen fizették s H. Ede ezen levelezőlapban a végrehajtás tárgyát képező követelésnek közös kifizetését helyezte kilátásba és minthogy ezen körülmények tekintetbe vételével, dacára az igénylő részére hatóságilag kiállított iparjogositványnak, a férj tekintendő főszerzönek : igénylőnek a lefoglalt ingókhozi tulajdonjoga beigazoltnak tekinthető nem lévén, igénylő keresetével elutasitandó volt. P. Antal II. r. igénylő keresetével azért volt elutasitandó, mert ha beigazoltnak is elfogadtatnék azon körülmény, hogy igénylő a lefoglalt s általa igényelt tárgyakat az iratokhoz hivatalból mellékelt 1886. évi november 3-án felvett árverési jegyzőkönyv értelmében megvette, miután ezen tulajdonszerzés tényleges átvétellel foganatosítva nem lett s ezen igénylő nem igazolta, hogy az igényelt tárgyakat mi okból hagyta továbbra is a végrehajtást szenvedett birtokában, a mennyiben ebbeli állítása, hogy az azon indoknál fogva történt, mert az 1886. évi november 3-án megejtett árverés óta az üzletet I. r. igénylővel mint anyósával közösen folytatta, a kihallgatott tanuk által egyenesen megcáfoltatott, miután továbbá ellenkező bizonyíték hiányában mindig a tényleges birtokos tekintendő tulajdonosnak s a jelen esetben annyival is inkább, mert tekintettel az igénylő s végrehajtást szenvedett közt fenforgó rokonsági viszonyra a hivatalból beszerzett végrehajtási iratoknál fekvő közjegyzői okirat a színlelt jogügvlet benyomását teszi: ezen igénylőnek a lefoglalt tárgyakhoz! tulajdonjoga beigazoltnak nem tekinthető. A budapesti kir. itélő tábla (1887. nov. 21-én 33,935/p. 87. sz. a) : Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, I. r. felperes keresete folytán a keresethez A. a. csatolt végrehajtási jkönyvben 30, •32, 33 - 36, 41, 42, 45— 48 tételek alatt összeirt ingóságokat a zár alól feltétlenül feloldja, II. r. felperes keresete folytán pedig a végrehajtási jegyzőkönyvben 1-26, 28—31, 37-40, 43, 44, 49—52. tétel a. összeirt ingókat az esetre oldja fel a zár alól, ha Il-od r. felperes póteskűt tesz arra, hogy emez ingók azonosak az általa 18^6. évi november hó 3-án és 4-én H. született H. Terézia ellen megtartott bírói árverésen vett ingóságokkal. Indok: Mert I. r. felperes az eredetben becsatolt iparigazoivány s az eredetben mellékelt B — H. alatti kereskedelmi levelekkel igazolta, hogy önálló kereskedést folytat már számos évek óta s hogy a lefoglalt tárgyak kizárólag az ő árúi befogadására szánt üzleti helyiségben, melyet felperes vett ki bérbe s melytől évek óta ő fizet bért a bérbeadónak, foglaltattak le, ennek folytán tehát tekintet nélkül arra, hogy a tanuk vallomása szerint olykorolykor férje a végrehajtást szenvedő is részt vesz az árúknak vásárokon történt elárusitásában I. r. felperesnő igazolt keresetének helyt adni s az általa igényelt árúkat a zár alól feltétlenül fel kellett oldani. Nem volt a részére alperes által kin ált és felperes által elfogadott főeskü figyelembe vehető egyrészről, mert annak az 1868. évi LIV. t.-cz. 221. § a értelmében csak egyéb bizonyítékok hiányában lehet helye, másrészről pedig, mivel eme perben nem lényeges körülmény iránt volt kínálva. Másodrendű felperes a perhez becsatolt eredeti árverési jegyzőkönyvvel és L. Gábor tanúvallomásával bizonyítékot nyújtott arra, hogy az általa igényelt tárgyakat a H. szül. H. Terézia ellen foganatosított bírói árverésen megvette s az akkor vett árúk vételárát kifizette, mivel azonban a foglalási és árverési jegyzőkönyvek összehasonlításából vont okszerű következtetéssel még az általa igényelt ingóságoknak azonossága teljesen megállapítható nem volt, részére a törvénykezési rendtartás 236. §-a értelmében az azonosság tekintetében a póteskű volt megítélendő s a per kimenetele annak le vagy le nem tételétől volt feltételezendő. Ama körülmény, hogy az árverésen megvett árúkat felperes az anyósánál, hagyta kereseti jogát nem gyengíti, mivel a lefoglalt árúk nem a végrehajtást szenvedettnek birlalásában találtattak s ekként lefoglalhatok sem lettek volna. A m. kir. Curia (1888. március 23-án 1,610/p. 1888. sz. a.): A másodbiróság ítéletének megváltoztatása mellett az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben, a P. Antal igényére nézve indokainál fogva, a H. Terézia igényére nézve pedig azért, mert felperes az iránt, hogy öa végrehajtást szenvedő térjétől elkülönített vagyonnal rendelkeznék, vagy akkor, mikor a lefoglalt üzlet alapíttatott, rendelkezett, semmi bizonyítékot sem szolgáltatván: azon körülmény, hogy az iparengedély felperes és nem a férje nevére állíttatott ki s hogy az árúmegrendelések a felperes neve alatt tétettek, nem szolgálhat alapul arra nézve, hogy felperesnek az üzlethez való kizárólagos tulajdonjoga megállapittathassék ; mert a házasfelek közötti közszerzeményi viszonynál fogva a kezelésük alatt levő üzleti tárgyak a férj, mint fcszerzö által elvállalt kötelezettségek teljesítésének alapját kétségtelenül képezik. A megtámadási perekre nézve az általános illetékességi szabályok alkalmazandók; minthogy a megtámadási perek az 1881: LIX. t.-c. 13. §-nak egyik pontja alá sem vonhatók s ennélfogva a sommás bíróságok hatáskörébe egyáltalán nem, hanem csak a törvényszékek mint polgári bíróságok elé tartozhatnak. A budapesti kir. itélö tábla: A kir. itélő tábla az e. b. végzését oly kiegészítéssel, hogy a periratok a nyitrai kir. törvényszékhez, mint illetékes polgári bírósághoz további eljárás végett áttétemi rendeltetnek, helybenhagyja. Indokok: Felperes keresetének jogalapját az 1881 : LIX. t.-c. 28. és 29. §-aira fekteti, nem pedig oly kereskedelmi ügyletre vagy oly viszonyra, melyből kifolyó perek a kereskedelmi eljárás 5. és 6. §-ai által a kereskedelmi bíróságok hatáskörébe lettek utalva. Minthogy pedig a kereskedelmi bíróságnak mint szakbiróságoknak hatásköre más ügyekre, mint a melyek törvényesen eléjük vannak utalvalva, ki nem terjeszthető: az első biróság helyesen mondotta ki, hogy a felperes által megindított megtámadási pernek eldöntésére mint keresk. biróság, tárgyi illetékességgel nem bir s helyesen marasztalta felperest az 1868 : LIV. t.-c. 251. §-a alapján az ellenfélnek okozott perköltség megfizetésében. Minthogy azonban az 1881 : LIX. t.-c. 5. §-a értelmében, ha csak a per folyamán tűnnék ki valamely bíróságnak illetéktelensége, a periratok további eljárás végett az illetékes bírósághoz teendők át; minthogy a megtámadási perekre nézve a birói illetékességet a csődtörvény külön nem szabályozta és igy erre nézve az általános illetékességi szabályok alkalmazandók: minthogy a megtámadási perek az 1881 : LlX. t.-c. 13. §-ának egyik pontja alá sem vonhatók s ennélfogva a sommás bíróságok hatáskörébe egváltalán nem, hanem csak a törvényszékek mint polgári