A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 16. szám - Kiskorú apa bir-e atyai hatalommal s hogyan gyakorolja azt?

62 R. JOG. bíróságok elé tartozhatnak; minthogy ezeknélfogva a jelen per elintézésére tárgyilag és helyileg illetékes bíróságnak a nyitrai kir. törvényszék mint polgári bíróság tekintendő, mint a melyet illetékesnek maga alperes a tárgyalás folyamán tett határozott nyilatkozatában elismert: az elsó bíróság végzése az 1881 : LIX. t.-c. 5. §-nak megfelelő intézkedéssel kiegészítendő volt. (1888. évi jan. 30., 316/888.; Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Utólagos teljesítésre csak akkor kell határidőt engedni, ha a késedelmes fél ennek engedését kérte.^ A flx-ügyletnek jellemvonása az, hogy a teljesítésre határozottan kijelölt idő a szerződő felek szándékának megfelelöleg az ügylet lényeges feltételét képezze. A szegedi kir. járásbíróság dr. Pollák Lajos ügyvéd által képviselt R. Adalbert felperesnek — Pataki Károly ügyvéd által védett A. Coustantin alperes elleni, 146 frt 57 kr. iránti perében itélt: Felperes keresetével elutasittatik, stb. Mert: az 1875. évi XXXVII. t. cz. 345. §-ának rendelkezéséhez képest a vételár kifizetésének, ha más megállapodás nem történt, vagy a kereskedelmi szokás, avagy az ügylet természete mást nem követel, az átadáskor kell megtörténni. Felperes R. Adalbert már e keresetében akként adja elő a tényállást, hogy A. Constantin A. a. sürgönye folytán, a korábbi megállapodástól eléröleg és az ö (R. A.) hozzájárulásával, az átadásnak 1877. évi június hó 27-én kellett volna megtörténni; mi által az ügyletet fix ügyletté változtatta át. J. József alperesi tanú határozottan igazolja, hogy az átadás azért hiúsult meg, mert a vételár nyomban nem fizettetett ki; sőt maga felperes is beismerte és K. Mór tanujával igazolta, hogy akkor, midőn a repce átvétele végett Sz.-en megjelent, a vételár kifizetéséről említés nem tétételt, vagyis, hogy a törvény fent hivatkozott §-a rendelkezésének eleget nem tett. Ezzel szemben felperes azt, hogy köztük ellenkező megállapodás jött volna létre, nem igazolta, sőt nem is állította, tehát alperes a törvény 355. §-ának rendelkezéséhez képest a 352. és 353. §-a szerint őt megillető jogokat tetszése szerint gyakorolhatta, a szerződéstől tetszése szerint elállhatott, nem lévén köteles a vevőt értesíteni és az utólagos teljesítésre neki időt engedni. Ugyanazért felperest a különbözet iránti keresetével elutasítani kellett, stb (1886. jun. 30. 12,041. sz. a.) A budapesti kir. ítélő tábla: Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, alperest 143 frt 90 kr. tőke s jár. megfizetésére kötelezi, stb. Indokok: Felperes azt, hogy alperesnek 312 db. zsákot 1877. jun. 27-étől jul. 2-ig hetenként 1 kr. díj mellett kölcsön adott volna, alperes tagadásával szemben perrendszerüleg nem bizonyítván, az elsőbiróság elutasító Ítéletét a kölcsöndíj cimén követelt 2 frt 67 krra nézve helyben kellett hagyni. Alperes beismerte, hogy felperesnek 200 métermázsa repcét 13 frttal számítva eladott s hogy ezen repcemennyiségből 101.2 ; métermázsát felperesnek nem adott át, végül nem tagadta, tehát beismerte azt is, hogy ezen 101.23 métermázsa repcét jun. hó végén H. és Gl. cégnek métermázsánként 15 frtért eladta. A perben kifejtettek alapján az a kérdés döntendő el, vájjon alperes jogosítva volt-e a repce átadását megtagadni s az árukat azonnal továbbadni ? E kérdés megoldásával elsősorban a felek között megkötött ügylet természete, vagyis az irányadó, hogy a repcevétel a Kt. 355. és következő §-ai szempontja alá eső fixügylet-e, vagy nem, mert ha fix-ügylet volt, akkor kétségtelen, hogy alperes a 356. §. 1. pontjában körülirt jogával feltétlenül élhetett, ellenkező esetben azonban a 354. §. értelmében tartozott volna eljárni és felperesnek az utólagos teljesítésre kellő időt engedni. Ámbár a kereseti előadás szerint, melynek valóságát alperes nem vonta kétségbe, az ügylet megkötésekor a teljesítés felperesnek mindenkor tetszésére bizott felmondástól 2 napra határoztatott meg, az ügylet fix-ügyletnek nem tekinthető, mert a teljesítés határideje nem képezte az ügy lényeges feltételét. Az a körülmény, hogy a felek a kérdéses repcerészlet és átvétele végett alperes sürgönye folytán jun- 27-én a sz.-i állomásnál megjelentek, vagyis, hogy az átadás felperes beleegyezésével e napra lett kitűzve: még egymagában az ügyletet fix-ügyletté nem változtathatta, mert utóbbinak jellemvonása abban fekszik, hogy a teljesítésre határozottan kijelelt idő a szerződő felek szándékának megfelelően az ügylet lényegesebb feltételét képezze, holott jelen esetben az átvétel napjának meghatározása csak esetleges volt és mert a dolog természeténél fogva minden teljesítésnek egy bizonyos időszakban kellvén történnie, az elsőbiróság Ítéletében nyilvánult felfogásból okszerűen az következnék, hogy a teljesítés idejében minden ügylet kivétel nélkül fix-ügyletnek volna tekintendő. Ily körülmények között alperes nem volt jogosítva azért, mivel felperes a repcét jun. 27-én délelőtt 11 óráig át nem vette, a repcét egyszerűen másnak eladni s a szerződéstől elállani, hanem a mennyiben az átvétel és a vételár kifizetése megtagadtatott, felperest elállási számiékáról a keresk. törv. 354. §-ához képest azonnal értesíteni és neki az utólagos teljesítésre kellő időt engedni tartozott volna, a mit nem tévén, felperesnek joga nyilt árkülönbözetet követelni. Alperes tagadta ugyan, hogy a repcénak ára jun. 27-én a szőreghi állomáshoz szállitva, métermázsánkint 15 frt lett volna s az e részben D. a. egyszerű másolatban csatolt bizonyítvány hitelességét és bizonyító erejét kifogásolta, azonban minthogy alperes nem tagadta, hogy ugyanazon repcét s ugyanazon időben és helyen 15 frtjával adta el, kétségtelen, hogy a különbözet a kialkudott és az eladási ár között métermázsánkint 2 frt, tehát 1 Dl.26 métermázsánál, a kereseti felszámításnak megfelelően, 202 frt 52 kr. volt. Minthogy tehát alperes beismerte, hogy a vételárból 1,225 frtot előre felvett, felperes javára 1,427 frt 25 kr., viszont az átadott 98,74 métermázsa repce után még járó vételárrészlet fejében alperes javára 1,283 frt 62 kr. esik, a különbözet e szerint felperes javára 143 frt 90 kr., mely összegnek megfizetésére alperest kötelezni, illetve ugyanőt 83 frt 62 kr. vételárhátralékra irányzott követelésével, melyet felperes már keresetében alperes javára betudott, elutasítani kellett. (1887. okt. 4. 13. sz. a.; A in. kir. Curia: Mindkét alsóbiróság ítélete részben megváltoztattatik s R. Adalbert 11,081. 877. sz a. beadott keresetével egészben elutasittatik és köteles A. Constantinnak 58 frt 62 kr. vételármaradványt s jár. megfizetni stb. Indokok: Arra nézve, hogy 1877. évi jun. 27-én a Sz. vasútállomáshoz történt repceszállitás a kt. 855. §-a határozmányai alá vonható ügyletet nem képez, a másodbiróságnak helyes érvelését a kir. Curia is elfogadja annál inkább, mivel a kérdéses repce szállítmány befejezése volt oly ügyletnek, melyre alperes sem állította, hogy az eredetileg záros határidőre köttetett volna. Egyébiránt azonban tekintettel a per adataira, melyek szerint tény az, hogy felperes az alperes által a kitűzött időben és helyre szállított repcének átvételével egyidejűleg a vételár kifizetését nem teljesítette, ennek következtében szabadságában állott alperesnek a kt. 352. §-a értelmében a szerződéstől elállani. de tartozott az idézett törvény 354. §-a szerint erről a felperest azonnal értesíteni; — hogy pedig alperes eme kötelességének eleget tett, felperes tagadásával szemben bizonyítva van a C. alatti levéllel, melyet felperes mutatván be, ez vele szemben bizonyítékot képez; annak tartalma szerint alperes ismételve (abermals) kijelenti felperesnek, hogy minden kötelezettségtől felmentettnek érzi magát, mi egyértelmű a szerződéstől való elállással; az ismételve való kijelentés feltételezi a már megelőző értesítést, mely hogy június 27-én, tehát az átvételre kitűzött napon történt, következik abból, hogy a C. alatti levél a B. alatti értesítésre adott válasz, mely június hó 27-én kelt. S tekintve, hogy felperes nem is állította, hogy ő repce átvételére és a vételár egyidejű kifizetésének utólagos teljesitésére alperestől időt kért volna, alperes nem tartozott a szerződéstől való elállásról értesítés mellett az utólagos teljesítésre felperesnek kellő időt engedni. Épen ennél az oknál fogva kellett a másodbiróság Ítéletét megváltoztatni s miután alperes a fentebbiek szerint a törvény által kivánt értesítést megtette, ennek a szerződésre felbontó jogi hatályánál fogva, felperest alaptalan keresetével elutasítani s egyidejűleg A. Constantinnak keresete következtében a korábbi szállítmányért járó 1,283 forint 62 krajcár vételárból a felvettnek beismert 1,225 frt levonásával fennmaradó 58 frt 62 kr. vételármaradvány és jár. követelése megfizetésébén felperest marasztalni kellett. (1888. febr. 17-én 1.167. sz.) Bün-ügyekben. „Yallás szertartásai gyakorlatára rendelt helyiség^-e az, mely nemcsak istenitiszteletre szolgál, de hálószobául is használtatik. A szatmár-németii kir. törvényszék vallás szabad gyakorlata ellen elkövetett vétséggel vádolt V. Jakab és társai s becsületsértés vétségével vádolt ugyanazon V. Farkas és V. Salamon elleni bűnügyben itélt: