A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 16. szám - Kiskorú apa bir-e atyai hatalommal s hogyan gyakorolja azt?

JOG. 135 tunyaság stb., mint az iktató-, mutatókönyvek stb. iránt érdeklődnék. A ministeriumnak legfőbb ellenőrzési joga mindenkor intézkedne egyes esetben. 8. Előkészület. Talán inkább paedagog lenne hivatva e czímen véleményt adni, mint biró. De mert ismerem az osztrák egyetemi, ugy a bíróság tagjai képesítése körüli viszonyokat, látom, hogy mi, midőn joggyakornok-jegyzők lettünk, annyit tudtunk, mint a mennyivel Ausztriában alig dicsekedhetnének hasonló minőségben levők. A jogi tanulmányok idejében a szeminárium kötelező látogatása, szakemberek fejtegetéseinek figyelmes hallgatása mellett megtanulása is fog értéket mutatni. A joggyakornok s jegyzők köteleztessenek felügyelet mellett a kezeléstől kezdve, ugy a társas, mint egyes bíróság teendőit megtanulni. Ez persze ambitiót és a hivatalos órák pontos megtartását is igénylő. Köttessék a fokozatos előléptetés képesítő vizsgák sikeres letételéhez. Az ifjú szorittassék arra, hogy komolyan felfogja hivatását és e célból teljes szigor használtassék. A ki a hivatás komoly oldalát felfogja, abból lesz komoly biró. Ezen állapot azonban főleg a társas bíróságnál dívó »urambátyám«, öcsémuram« bizalmas helyzettel, a kezelő segédszemélyzettel intim fraternizálással nem fér meg. A hivatalban az ember az, a mi a frontban a katona. A kellő előkészület végre meggátolja azt, hogy egy kezdő, »eleven« sommás pert nem látott biró a felek sérelmére szárnypróbálgatásokat tegyen pár hónapig, mig »belcjön a praxisba«. Ha aztán lesz ambitiosus fiatal elem, a mellett elég és megfelelő eröbeosztás van, ugy a birónak marad elég ideje és kedve jogi munkák olvasására. A törvényttudó nem jogtudós. A napi délelőtti tárgyalások és délutáni itéletleirásokban elfáradt biró még sportból sem fog jogi könyvet kezébe venni. Dolgozni kell pedig, mert a restantia beáll s ezzel a sürgetések, feljelentések stb. és mi még rettentőbb, a statisztika — hanyagnak minősíti a birót. Ezért a számok — az áruló bizonyítékok — elintézendők. Reform kell. A bíróságok maguk is kívánják. Sürgős. gyérülnek az anyagilag elhagyott gyermekek sorai, ugyanott másrészt megdöbbentő módon emelkedik az erkölcsileg elhanyagolt gyermekek száma. Ezek azok a szülék által elhanyagolt gyermekek, kik a nyomor és bűn által szétdúlt családi tűzhely melegét nem igen élvezhették, ezek azok a gyermekek, kik abban a fojtó levegőben nőttek fel, melybe őket szüleik erkölcsi romlottsága taszította, a csavargók, iszákosok és gonosztevők gyermekei ezek s oly leányok ezek, kiket a bűnben fetrengő anya maga csábit a rossz útra. Az 1883-ik évben Párisban megtartott nemzetközi filantrópiai kongresszus tárgyalván a szegény, elhagyott és erkölcsileg elhanyagolt ifjúság megmentésé: célzó javaslatokat, kiváló figyelmet fordított az elaljasodott gyermekekre. Az e kongresszuson előhozott panaszok egyik legkiválóbbja abban állt, hogy a gyermek-statisztikára eddigelé vajmi kevés súly helyeztetik s hogy ennélfogva a különböző kategóriákba tartozó szegény, elhagyott s erkölcsileg sülyedt gyermekeket megismerni s osztályozni teljes lehetetlen, s épp ezért a kongresszus egyértelműleg annak az óhajának adott kifejezést, miszerint az anyagilag és erkölcsileg elhagyott gyermekekre vonatkozó nemzetközi statisztika az összes kormányok támogatásával állittassék össze. Az ekként létrejött statisztika megbízható adatokat juttatna kezünkbe arra nézve, hogy a magán és közjótékonyság általában mit alkotott eddig, útmutatást nyújtana továbbá a közhatóságoknak az e fajta gyermekek gondozására nézve, sőt vajmi gyakran magát a törvényhozót is támogatná elhatározásában. Némely országokból, nevezetesen Bajorországból, Amerika Egyesült-Államaiból s néhány új svájezi kantonból a kiskorúak sorsára vonatkozó résí-letes statisztikai adatokat nyújtottak be a kongresszusnak s már ezekből az adatokból is felette érdekes tanulság vonható le. Kitűnik, hogy sem az ingyenes iskoláztatás, sem a tankötelezettség, sem az iskolaügy magas fej- | Hogy alaposan átalakulnak a viszonyok, azt hiszszük. Fabiny Teofil és államtitkárja az eddigiek után garantia arra, hogy H stagnatio megszűnik. Ok abban az irányban haladnak, melyen a jogásznemzedék és a jogkereső közönség elismerése és hálájával találkoznak. Ha erős kézzel megragadják az átalakítás nagy munkájának alkalmát — melynek a jelen viszonyok kedvezők, mert szükséget jelentenek — a közjó hasznát mozdítják elö. És hadd hulljék a férgese ! Suum cuique ! K iskorú apa bir-e atyai hatalommal s hogyan gyakorolja azt? Irta: Dr. GRUNWALD SÁNDOR, Pécsett. Az 1877. évi XX. t.-c. G. §-ának 2. pontja értelmében »kiskoruak, kik életkoruk 20. évét betöltötték, teljeskoruakká válnak, ha az atyai hatalmat gyakorló atya beleegyezik abba, hogy ez önálló háztartást alapítson.« — Ehhez ezen felül még gyámhatósági jóváhagyás is szükségeltetik. Következik ebből, hogy akkor, midőn egy életkorának 20 évét be nem töltött kiskorú nősül, az atyai hatalom alól még fel nem szabadul, teljeskorúságát még el nem éri, valamint hogy akkor sem, ha az ilyen 20-ik évét már betöltött s megnősült kiskorú az atyai hatalmat gyakorló atyától önálló háztartás vezetésére engedélyt nem nyert, vagy vagyonhiány s e mellett még keresetképtelenség miatt önálló háztartással nem birhat s ezért az atyai hatalmat gyakorló atya háztartásában él. Fenforoghat tehát tényleg oly eset, midőn még atyai hatalom alatt álló kiskorúnak szintén van kiskorú gyermeke, a kinek esetleg — tegyük fel örökösödés folytán — külön vagyona van. Kérdés, hogy ily esetben e kiskorú apa bir e atyai hatalommal s gyakorolhatja-e azt? Az 1877. évi XX. t.-c. absolute nem köti feltételhez az atyai hatalom birhatását s gyakorlását s szelleme értelmében az apa kiskorú törvényes gyermeke felett az atyai hatalmat korlátlaaul gyakorolhatja, tekintet nélkül saját korára vagy állapotára ; természetesen eltekintve az esetektől, melyekben a gyáms. törv. 21., 22. és 23. §-ai az atyai hatalmat megszüntetik vagy felfüggesztik. Következik ebből, hogy a kiskorú apa bir atyai hatalommal. A gyáms. törv. 15. §-a meghatározza az atyai hatalom fogalmát s e szerint az ezt gyakorló atya kiskorú gyermekének lettsége ném nyújt elég oltalmat az ifjúság növekedő sülyedése ellen. A leghathatósabb eszköznek bizonyult kiragadnia gyermeket abból a környezetből, melyben erkölcsileg tönkre menne. Anglia- és Amerikában már rég felismerték ennek szükségét s azért az erkölcsileg veszőfélben lévő gyermekek számára számos javitóiskolát alapítottak, minek eredménye az lett, hogy a fiatal gonosztevők száma apadni kezdett. A már fentebb emiitett statisztikai adatokból kiviláglik továbbá, hogy az elhagyott és erkölcsileg sülyedt gyermekek száma mindig jelentékenyebb a nagy városokban és ipartelepek központján, hol főleg a gyári életmód hat rombolólag a családi kötelékre és hol egyszersmind gyakoribb és rikítóbb tüneteivel találkozunk ugy az anyagi nyomornak, mint erkölcsi sülyedésnek is. Ámde még más tényező közreműködése is hat, még pedig igen nagy mértékben az erkölcsi romlásnak kitett gyermekek szánandó sorsára s ez a szeszes italok élvezete. Abban az arányban, a milyenben emelkedik a szesz fogyasztása, növekedik egyszersmind az elaljasodott gyermekek, a törvény ellen vétő kiskorúak száma. Az alkohol valóban társadalmi méreg, mely romboló hatását nemcsak egyesekkel érezteti, hanem még nagyobb mértékben árt azzal a rombolásával, melyet a családokban visz véghez. E méreg azonban legkegyetlenebb gyilkosa a szegény gyermekeknek. Joggal mondhatnók azt, hogy az állam azzal az adóval, melyet a szeszes italok fogyasztása címén vesz be, egyúttal az elhagyott gyermekek nyomorát is nagyobbítja. De ha valaki azt javasolná, hogy az állam abban a mérvben, a milyenben emelkedik a szeszes italokból befolyó jövedelem, járuljon hozzá az erkölcsileg elhagyott gyermekeknek szánt javítóintézetek felállításához, a javaslatot vajmi sokan hiú ábrándnak tartanák ; és még sem lehet ma már kétség abban, hogy nemcsak a humanizmus feladata, hanem az állam jól felfogott érdeke is követeli, hogy oly eszközökről gondoskodjunk, melyek a hasznavehe-