A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 16. szám - Kiskorú apa bir-e atyai hatalommal s hogyan gyakorolja azt?

136 ü JOG. törvényes képviselője, vagyis ennek minden úgy személyi, mint vagyoni jogait személyesiti. Nem egyéb ez tehát, mint a kiskorú cselekvési képességének pótlása. Minthogy tehát a kiskorú apa atyai hatalommal bir s az azzal való rendelkezésben a gyáms. törv. mi korlátozást sem állit fel: következnék, hogy az atyai hatalmat feltétlenül s szabadon gyakorolhatja, vagyis kiskorú törv. gyermekének hiányzó cselekvési, képességét pótolhatja. Ámde a gyáms. törv. 7. §-a szerint a kiskorú cselekvési képességgel nem bir s ekként, ha a kiskorú apát meg is illeti az atyai hatalom, ennek gyakorlásában mégis akadályozza öt az, hogy maga sem birván szabad cselekvési képességgel, kiskorú gyermekében hiányzó eme képességet nem pótolhatja. Felmerül tehát itt azon kérdés is, hogy ha elismerjük, miszerint a kiskorú apát az atyai hatalom megilleti, minthogy ő azt cselekvési képességének hiánya miatt nem érvényesítheti. tényleg s a valóságban ki képviseli tehát a kiskorú személyi s vagyoni jogait s mily címen? Vannak, kik azon véleményt állítják fel, hogy a kiskorú atyának gyermeke nagyatyjának atyai hatalma alá kerül, mert régi törvényeink ilynemű intézkedését a gyáms. törv. nyíltan meg nem -változtatta. E nézet s az ezt okadatoló érvelés helytelenségét azonban maga a gyáms. törv. 15. §-a cáfolja meg, midőn kijelenti, hogy »az atyai hatalmat törvényes és törvényesített gyermeke felett az atya gyakorolja.« A nagyatyának saját személyében atyai hatalmi joga tehát nincs. Mások ismét azon nézetet vallják, hogy kiskorú apa gyermekének személyisége gyám által képviseltetik; sőt némelyek szerint e gyámnoki tiszt ipso iure száll az élő nagyapára, még ha a gyermeknek anyja élne is. Felfogásom szerint ezen nézet is téves. A gyáms. törv. 27. §-ának következő rendelkezéséből: -mindazon kiskorúak, kik atyai hatalom alatt nem állanak, gyámság alá helyeztetnek«, nyilvánvaló, hogy gyámság alá helyezésnek csak akkor van helye, ha az apai hatalom fenn nem forog. Kifejtettem azonban előzetesen, hogy a kiskorú apának tényleg meg van atyai hatalma s csak szabad cselekvési képességének hiánya akadályozza őt annak korlátlan érvényesítésében. Tény tehát az, hogy kiskorú apának gyermeke az ő atyai hatalma alatt áll. Következik pedig ezekből, hogy még élő kiskorú apának gyermeke gyámság alá helyezhető. Hogy pedig az anya kizárásával a nagyapa nyerje el és tétlen, káros és felette veszélyes társadalmi elemek növekedésének útját állani hivatvák, és hogy rövid idő múlva égető szükség lesz a gyermekmentést szélesebb alapokra fektetni s a megkezdett munkát nagyobb számú javítóintézetek felállításával erélyesebben folytatni. Igaz, hogy ezen óvintézkedések szüksége a művelt világ egyes államaiban nem egyformán és nem is egy időben volt érezhető. Némely orczágokban előbb, némelyekben pedig csak később jelentkezett e szükség. Ha futó pillantást vetünk Európa műveltebb országaira, bizonyára feltűnik nekünk az, hogy ott, hol az anyagilag elhagyott gyermekek, lelencek, árvák stb. segélyezése, gondozása rendezve van, a javitóiskolák szüksége csak később következett be. Ennek okát pedig nem lesz nehéz kitalálnunk, mert hiszen az anyagilag elhagyott gyermekek soraiból, minthogy ellátásukról eléggé gondoskodva nem volt, került ki a fiatal gonosztevők nagy száma. Azt bátran állithatjuk, hogy minél előbb s minél több és jobb árvaház működött valahol, ugyanott annál később s annál kevesebb javítóintézetre volt szükség s megfordítva, minél kevesebb valahol az árvaházak és az anyagilag elhagyott gyermekeknek szánt jótékony intézetek száma, annál inkább terjedtek egyideig a javítóintézetek. Ezen szabály nem vonatkozhatik mi reánk Magyarországra, mert hiszen nálunk nagy hiány van ugy az árvaházakban, mint a javítóintézetekben is, hanem Francziaországra, összehasonlítva ezt Angolés Németországgal. Angolországban a társadalom gondozása a szegény elhagyott gyermekeket illetőleg hosszabb időn át tökéletlen volt, Németországban pedig a magán-jótékonyság nem fejtett ki oly nagy buzgalmat az e nemű gyermekek gondviselése körül, mint a szomszéd francia állam s épp azért ugy Angol-, mint Németországban is az elhanyagolt nevelésű s a bűn pályájára tévedt gyermekek javitóintézeteire előbb volt szükség, mint Franciaországban, hol pedig ipso iure a gyámi tisztet, már csak azért sem lehetséges, mert a gyáms. törv. 35. §-a folytán az anya gyámnoki joga megelőzi a nagyapáét. Nézetem szerint kiskorú apa törv. gyermekének vagyoni jogait atyai hatalom címén a nagyapa van hivatva képviselni, csakhogy nem saját atyai hatalmi jogánál fogva. A kiskorú apának atyai hatalma ugyanis megvan s azt jogosult is volna korlátlanul gyakorolni, csakhogy, mert ő szintén nem bir szabad cselekvési képességgel :az atyai hatalmat az ő törvényes képviselője, vagyis a nagy atya személyében gyakorolja. Ellenben a gyermekeknek személyi jogait maga a kisk. apa gyakorolja s erre őt különösen a gyáms. törv. 26. §-ából levont analógia jogosítja fel. A nagyatya tehát unokája felett atyai hatalmat gyakorol ugyan, de nem saját személyes jogánál fogva, hanem kiskorú fia képviseletében az ezt megillető jognál fogva. E körülmény meglehetős fontossággal bir, mert az esetben ha a kiskorú apa gyermekének képviselete csak gyámnoki tiszt volna, úgy a vagyonkezelés tekintetében a gyáms. törv. 66—141. §-ában előírtak volnának irányadók, ellenben, ha a kisk. apa gyermekének személyisége atyai hatalom által képviseltetik, a vagyonkezelés módját a gyáms. törv. 17-, 18., 19., 25. stb. §-ai szabják meg. Ausztria és külföld. Az osztrák polgári perrendtartás reformja. * De jött az egyház és mindent felölelő uralma. Az egészséges római jogérzéket felváltotta a beteges szenteskedés, a biró szabad meggyőződését a holt betü. Ónálló alkotásra nem lévén képesek, a római joghoz fordultak, onnan vették eszméiket és intézményeiket, de azokat saját nézeteik és érdekeik szerint idomították át és ily módon torzképeket csináltak belőlük. A római in jure esküt a maga eredeti rendeltetésében nem vehették át. Mindjárt a per kezdetén alkalmazni az esküt, valamely fél akarata szerint, azzal a per sorsát dönteni el, veszélyesnek látszott. Nagy a kísértés a hamis esküre és azt nem lehet megengedni a feleknek, hogy lelki üdvösségükkel játszanak, még ha ők maguk is igy akarnák. Az esküt tehát csak a legvégsőbb szükség esetén szabad használni, ez az egyház tana. De nem recipiálhatták a bizonyító esküt sem azon alakban, * Elözö közlemények a »Jog« 12. és 14. számaiban. az állam és magánosok hosszabb időn át egymással vetélkedve igyekeztek enyhíteni az árva és a családból kilökött gyermekek sorsán. Franciaországban még mai nap is a jótékony törekvések súlypontját az árvaházakban, a szegény gyermekek nevelőintézeteiben találjuk. A javítóintézetek száma (66) csaknem szerénynek mondható az árvaházak nagy számával (419) szemben ; mig ellenben Németországban, főleg utóbbi időkben a javítóintézetek oly mértékben szaporodtak, hogy szám és jelentőség tekintetében nagyon messze állanak tőlük a régibb keletű árvaházak, s a gyermekmentést illető jótékony törekvések súlypontja a humanitárius intézmények ezen ága felé, vagyis a javitóházak felé hajlik. Az erkölcsileg romlott ifjúság megjavítását célzó intézmény újszülött gyermeke a humanizmusnak, ez azon intézmény, mely korunkban a legnagyobb jelentőséggel bir s mely joggal nevezhető századunk kérdésének. Az ifjúság folyton növekedő erkölcsi sülyedését két hatalmas tényező igyekszik megakadályozni : az államhatalom és a magánosok. Ezek egyesült erővel, vállvetve működnek a magasztos cél elérésén. A műveltebb államok immár átlátták, hogy erkölcsileg elhanyagolt s a bűn ösvényére tért gyermekeknek gondját viselni égető szükség, mert a mit az erkölcsileg romlott ifjúság javitóintézeteire költenek, megtakarítják, még pedig kétszeresen a nagykorú egyének büntetőintézeteinél. A magánosok által e téren kifejtett jócselekedetek motívuma a szeretetben, az államhatalomé pedig az észszerüségben rejlik. És itt ismét a szeretet az, mely megelőzte az észt s enyhíteni iparkodott az erkölcsileg sülyedő gyermekek sorsán már akkor, a mikor az államhatalom még nem is gondolt arra, hogy a földönfutó és erkölcsileg elesett gyermekekről gondoskodás egyik kiváló kötelessége. Az elhanyagolt nevelésű ifjúság érdekében támadt emberbaráti mozgalmak fejlődési menetét néhány szóval jelezhetjük. Az erkölcsi romlásnak indult ifjúság javítóintézetei legelőször is a